Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
|g| :----Nyugdíjas a reptér, s az a szerelő Azt mondják: minden ember élete a történelem egy részlete. Kelemen Dezső nyugdíjas villanyszerelő sorsa is bizonyítja ezt. A jövőre hatvanéves, képletesen szólva „előnyugdíjas” szolnoki katonai repülőtér egyik legmozgalmasabb időszakában dolgozott ott.- Életem legboldogabb időszaka volt - mondja. - A tisztek is kedvesek voltak, családias légkör uralkodott. S akkor, amikor a sláger szerint „havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel”-állapot volt, kezdőfizetésként öt-A pilóták összeégtek törni, inkább speciális koporsót csináltak neki. Légiriadók alatt kerékpárra kaptak, s Rákóczifalva mellett, „farkasvermekben” húzták meg magukat. Megrázó élményekben volt részük viszszatértükkor:-Egyszer az egyik fa alatt halva találtuk az őrt. Nem dőlt el, a törzsbe akadt puskája állva tartotta. Az általunk pattogatott kukoricának nevezett bombáknak meg annyi repesze érte a hangárajtót, hogy belülről a lyukakon át láttuk az egész repteret. A hitlerista csapatokról nem lehetett valami jó véleményük, mert bevonulásuk idejéről azt mondja Kelemen Dezső:- Széthordtuk a raktárt, hogy a németek ne tudjanak semmit elvinni. A háborús években Kelemen Dezsőnek az volt a feladata, hogy villany meg víz legyen a repülőtéren. Következésképpen a harci cselekményekben nem vett részt, pedig zajlott körülötte a katonaélet. CR-32-es, Me-109-es, Re-2000-es gépekkel vadászrepülő-alakulatok, HE-III-al bombázók, Hangárépítés - bonyodalmakkal száz pengőt kaptam. Egy év múlva kétszáz pengővel megemelték. Akkor vettem a feleségemnek egy bundát. Akkoriban is voltak azonban, akik nem munkával akartak meggazdagodni. 1943-ban egy vasbeton típushangár építése félbemaradt, mert a kivitelező Giel Miklós „az építkezés céljára kiutalt gömbvasból nagyobb mennyiséget eladott, és ezért a Vkf. különbírósága életfogytiglani fegyházra ítélte” - olvasható dr. Borús József tanulmányában. (Szolnok város története I. 234. p.) Kelemen Dezső viszont a szemtanú hitelességével állítja:-Parancs érkezett a szolnoki reptérre, hogy akasztófát kell készíteni. Senki sem tudta, hogy milyen az. A szabadságharc történetéből vették a mintát. Elegánsan, fekete ruhában, aktatáskával érkezett a hóhér. Nevetett, amikor meglátta az akasztófát. - Csak egy oszlop kell - mondta - meg egy hokedli. A halálra ítélt építésvezető utolsó kívánságként szilvásgombócot meg egy nőt kért. Télvíz ideje lévén nem volt szilva. Pestről, repülőgéppel hozták neki. Nőt viszont nem kapott. Percek alatt végzett vele a hóhér. Sok tragédia szemtanúja is volt Kelemen Dezső. Két fiatal pilóta fegyelmezetlen felszállásának például lezuhanás lett a vége.- Annak a hétnek a végén lett volna az esküvőjük. Szénné égtek. Egyikük felemelt karját nem akarták le-CR-32-es vadászgép (1940) „Héják” a szolnoki reptéren (1941) JU-34-esekkel német műszerrepülők váltották egymást. Hosszú volna felsorolni a szolnoki reptéren megfordult ismertebb szeméi}' :k nevét. Közülük kettőt említve: Horthy István kormányzóhelyettes és Beregovoj űrrepülő, aki a harcok során századparancsnokhelyettesként szolgált Szolnokon. A megyeszékhelyen állomásozott repülők többsége már túl van a nyugdíjkoron. Emléküket az olyan túlélők őrzik, mint Kelemen Dezső. Tisztességben megőszülve a Éltünk, mert akartunk élni Hetven év táján már számvetést készít életéről az ember. Áttekinti sorsának alakulását, felidézi a vidám napokat vagy a lelki sérülést okozó eseteket. A tiszatenyői Bíró Tibornak és családjának talán az utóbbiból jutott ki a több.- Volt úgy, hogy egész nap egy köcsög aludttejért dolgoztam - emlékezik Bíró néni -, építésénél. Nem vetette fel a jólét: - Amikor megkaptam a fizetést, sírva fakadtam. Azt gondoltam: hogyan tartsam el ebből a családom? Ez volt az elsődleges gondja. Katonaként hatvan forint zsöldot kapott havonta, abból is tíz forintot hazaküldött. Utólagosan is nagyot sóhajt: A Bíró család Tiszatenyőről de azt is akkor kaptam meg, amikor este leszedték róla a tejfelt. Sokan voltak testvérek. Találóan így beszél erről:- Nálunk nem volt gyerekszoba, csak egy szoba gyerek. Bíró Tibor fiatal fejjel, kőművesként dolgozott a harcok során rommá lőtt Pesten:- Két deci napraforgóolajon meg kenyéren éltünk egy hétig. Éjszakára valamilyen romos épületben húztuk meg magunkat. így éltünk, mert akartunk élni. Évek múltán születtek gyermekeik. Bíró Tibor gépkezelő lett a 4. számú út Karcagot elkerülő szakaszának- Pedig de szerettem élni! Amikor az állami építőipari vállalatnál dolgozott, a falu mozigépésze is volt. A vállalatnál megkövetelték, hogy elvégezze az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát is.- Amikor hazaértem a munkából, gyorsan vacsoráztam. Amíg ettem, a feleségem felolvasta a leckét, aztán futottam a mozigéphez. Bíró Tibor hetvenedik születésnapjára gyermekeitől kapott egy arany nyakláncot. Megpróbáltatásokhoz szokott nyaka nehezen tűri. Panaszkodik is miatta:-Úgy érzem, mintha hangya mászkálna a nyakamon. A szegénynek mindig kijut Pillanatkép az otthonból Azt mondja Fózer Balázs, a jászberényi mentőállomás nyugdíj as-búcsúztatój án :-Húsz éve mondtam ki a „boldogító igent” a mentőknek. Tisztességben megőszülve tekinthet vissza az elmúlt évtizedekre. Becsülettel dolgozott mindig. Nem vonakodott akkor sem, ha Szolnokon kellett helyettesítenie. Gépkocsivezetőként segített a betegek kórházba juttatásában. Kőművesnek tanult, ám mivel ezt a mesterséget akkoriban nem fizették meg, gépkocsivezető lett. S nem is akármilyen. Előző munkahelyeit is figyelembe véve több mint egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. Pedig milyen lélekbe markoló, megrázó út volt némelyik! A szajoli vasúti szerencsétlenség idején például négyszer fordult. A sérültek között - a sors különös fintoraként - három orvostanhallgató volt.- Megnyugtatóul csak az hatott - mondja -, hogy dr. Sebestyén Mihály osztályán példátlan segítőkészséget láttam a sérültek iránt. A katonaságnál az úszó járművekre is megszerezte a jogosítványt. Azok egyikével vett részt a díszszemlén. Kamion vezetésére is van jogosítványa. Jó hasznát veszik ennek is, hiszen a fia nemzetközi fuvarozó.-Felváltva vezettünk a fiammal. így fele idő alatt megtettük az utat. Voltam vele Nápolyban, Franciaországban, Londonban. Angliában tettünk egy kis kitérőt, mert Lady Diana temetése miatt akkor elterelték a fogalmat. Valóságos nemzeti gyászt tapasztaltam. Talán az a sok szenvedés, amit mentőkocsi-vezetésekor látott, talán más, feltehetően veleszületett embersége készteti Fózer Balázst mások támogatására. Nincs annál nagyobb dicséret, mint amit anyósa mond róla:- ő a legjobb ember a világon. Mindenkin segít, és nem vár viszonzást. • • Összefogással A megyeháza nyugdíjasklubjának kétszázhúsz tagja az ország különböző területein, összesen húsz településen él. A kapcsolattartás nehézségei ellenére a klub vezetősége mindent megtesz azért, hogy a hozzájuk tartozók mindig érezzék, figyelnek rájuk, törődnek velük, számon tartják nyugdíjuk alakulását, egészségügyi helyzetüket, és lehetőségei szerint segíti őket a klub vezetősége. A klub vezetősége szeretné, ha az illetékhivatal pincehelyiségét havonta egyszer igénybe vehetnék, mert így a klubtagok többségével folyamatos lehetne az eszmecsere. Az oldalt szerkesztette: Simon Béla Fotók: Mészáros János és archív Rákócziújfaluban az idősek napközijében jó időben alig néhányan töltik napjaikat. Olyankor megnyugtatóbb kertjük csendje, meg hát munkát is ad a veteményes. S nem is keveset. A „napköziben” lévők szabadkoznak, kérik, hogy ne írjuk meg a nevüket. Nem titok pedig, amiről beszélgetünk: mindennapjaikról faggatjuk őket.- Éhezünk, mint a kutya - mondja a legbeszédesebb néni. - A nyugdíjnak több mint fele elmegy a rezsire meg a gyógyszerre. Miért dolgoztunk, miért fizettük az SZTK-t?- A múltban is, most is kijut nekünk - fűzi hozzá társnője. - Ilyen a szegényember sorsa. Volt úgy, hogy két bögre zsírral kiteleltem. így folytatódik a helyzetükön semmit sem változtató eszmecsere. Az otthon mellett új templom épül. Nemcsak panaszkodni, hanem fohászkodni is lehet rövidesen. Hátha valakik meghallgatják esendő szavukat. A 96 éves, örökmozgó otthonlakó A karcagi szociális otthon egyik legidősebb lakója, Nagy Sándorné Szálai Margit december 3-án lesz 97 éves, és életkorából simán letagadhat húsz évet. A fürge mozgású, örökmozgó idős asszony ma is rendszeresen meglátogatja Debrecenben lakó unokáját vagy Kunhegyesen gyermekét. Az ezred vendégei Amikor leülünk beszélgetni, elárulja, hogy ilyen jó módja, mint az otthonban van, ahol nem kell semmit csinálnia, csak pihennie, soha nem volt. Jászberényben született 1901. december 3-án, apuskája, aki 87 évesen halt meg, Nagykállóból került oda, anyuskája - ahogy emlegeti szüleit -, Kazinczy Erzsébet 41 évesen halt meg. Családjában eddig csak egyik nedik életévet, így már őt is túlélte. Margit néni apja, nagyapja is szűcs volt, ő is ezt a szakmát tanulta ki, 1918-ban szabadult, és felment Csepelre dolgozni. Ezt a csöppet sem könnyű, de szép szakmát egészen 1988-ig folytatta. Neki mindegy volt, hogy német gallért vagy parasztbekecset, kicsit vagy nagyot kell készítenie. Legutóbb a egy jó meleg mellényt varrt magának. A Mami mindig rengeteget dolgozott, de ha újra kezdené, akkor is a szűcs szakmát választaná. A hét évtized alatt több helyen is dolgozott, nyugdíja még sincs. Ez a legnagyobb bánata, és az, hogy nem jól lát, így nem tud tévét nézni, olvasni, csak a rádiót hallgatja. Karcagi és kunhegyesi szobatársaival jól kijön, napjai gyorsan telnek, hiszen ha egyet gondol, buszra, vonatra ül, és meglátogatja debreceni kozmetikus unokáját - vagy a karcagi piacon krémet, kozmetikumot A Vegyes Szállító Repülő Ezred időközönként vendégül látja a veterán repülőket. A napokban Czikora Gyula alezredes köszöntötte őket. A veteránok (képünkön egy kisebb csoportjuk) felkeresték volt munkahelyeiket, majd a nyílt nap rendezvényeiben gyönyörködtek. Kirándultak A Szolnoki Cukorgyár nyugdíjasklubja a közelmúltban kirándulást szervezett a hegyek közé. Rövid jászberényi és gyöngyösi városnézés után Gyöngyöspatán át Hollókőre vezetett a nyugdíjasok útja. Azok számára, akik először látták ezt a XIII. századi, gótikus várrom alatt fekvő, ékszerdoboz-szépségű települést, örök élményt nyújtott Hollókő látványa. A kirándulók megcsodálták az ófalui tájvédelmi körzetet, a XV. században épült, népi jellegű templomot, a szövőházat. Egy fazekasműhelybe is ellátogattak, illetve a postamúzeumba. Tervezett erdei sétájukat azonban sajnos elmosta az eső.
