Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

1998. május 19., kedd Megyei Körkép 3. oldal A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Hu­mán Szakközépis­kola - volt Egészség­­ügyi Szakközépiskola - profilváltását köve­tően tegnap átadta eszközeit a Vöröske­reszt városi szerveze­tének. A hagyomá­nyos jó kapcsolatok jegyében a Vöröske­reszt vezetője vette át a különféle bemuta­tóeszközöket, pólyá­­zókat, gyermekágya­kat, hogy azokat a tanórán kívüli egész­ségnevelésben hasz­nosítsák. FOTÓ: CSABAI I. Közelebb kerülni a közönséghez Beszélgetés Tálas Lászlóval a múzeumi világnap alkalmával Tegnap tartották országszerte a 21. múzeumi világnapot. Eb­ből az alkalomból kérdeztük meg Tálas Lászlót, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatóját, véleménye szerint mi ennek a napnak a jelentősége. ______________Közérzetünk______________ Érettségiző szülők Szombaton még az önfeledt örömé, az alma matertől, az iskolatár­saktól való búcsúzásé, a meghatottság könnyeié, a szülői büszke­ségé volt a főszerep a ballagáson, míg hétfőn reggel a szorongás, a várakozás, a kíváncsiság, a megmérettetés izgalma lépett mindezek helyébe: megkezdődtek az (írásbeli) érettségik. Az ember életében minden bizonnyal az egyik legfontosabb pillanat az, amikor közép­iskolai tanulmányait befejezve számot ad tudásáról. Arról, hogy mennyit is ért az a négy év, mennyit ért a tanárok munkája, mennyit a diák igyekvése. Ez az a pillanat, amikor - mint ahogy az a nevé­ben is rejtőzik - éretté válik a fiatal, kimondva-kimondatlanul a fel­nőtt társadalom tagjává lesz, legalábbis ami a tudásszintet jelenti. (Hiszen tapasztalható: egyéb területen már jóval előbb „felnőtté” válnak a fiatalok...) Mindig is kiemelt szerepet jelentett az érettségi - kérdezzünk csak meg bárkit, biztos, hogy rögtön fel tudja sorolni, mik is voltak a kihúzott tételei mondjuk magyarból vagy történelemből. Persze nem könnyűek ezek a napok, órák, amikor számot kell adni a tudás­ról. S ha akkor és ott remegnek is a kezek, szorítja valami a gyom­rot, szaporább a pulzus, biztos, hogy az érettségi „leküzdése” után mindez mint visszatérő szép emlék jelenik meg. Különben is, ott van még a sokat ígérő nyár és az utána kezdődő jövő. Amitől azért annyira nem kell félni. A ballagási beszédekben valószínűleg mindenütt szó esett szinte már közhelyszerűen a nagybetűs életbe való kilépésről, a diákok előtt álló, immár kevésbé felhőtlen jövőről, amit szorgos tudással lehet meghódítani (hiszen a legtöbb érettségiző egyetemen, főisko­lán szeretne előbb-utóbb tovább tanulni). Ám korai lenne még megriadni vagy elriasztani bárkit bármitől. Az életet nem kell nagy, fekete mumusként felfogni, amellyel nap mint nap meg kell küz­deni. Egyértelmű: megoldandó feladatok, gondok, problémák - sajnos ezek között anyagi természetűek is - adódnak majd, kilépve az iskolák viszonylagos védettségéből, messzebbre kerülve a csa­ládtól. Ám ezek száma korántsem áll arányban az örömökkel, a si­kerekkel - az utóbbiak javára. Jól tudják ezt azok, akik felsőokta­tási intézménybe jártak-jámak, s akik ott valódi kis közösséget al­­kottak-alkotnak. À mai érettségizők vállára még korai lenne olyan súlyú (látszat)terheket rakni, olyan vízióval szolgálni számukra, ahogy a felnőttek többsége látja, láttatni akarja, vagy éppen már ismeri a világot. A felnőttek persze mindig okosabbnak és böl­­csebbnek szeretnének feltűnni a fiataloknál - és sokszor megdöb­benve, meglepődve látják, koránt sincs annyi tanácsra (még ha az jó szándékú is), figyelmeztetésre,,Jelki fröccsre” szüksége felnőtté érő gyermeküknek, mint ahogy azt gondolnák. A „majd meglátod, fiam-lányom, ha neked is lesznek gyerekeid” kezdetű mondatok úgyis leperegnek róluk. Hiszen azért ők még csak fiatalok. Fiatal felnőttek. És előttük az élet. Kár lenne már az elején elriasztani tőle őket. Éppen ezért az érettségi során nemcsak a diák, a tanár, de a fentiek alapján a szülő is vizsgázik ... Baranyi György A „romeltakarítás” után... Konszolidált megyei bíróság A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Bíróság tegnapi összbírói értekezletén beszámoló hang­zott el a bíróság elmúlt évi te­vékenységéről, emellett véle­ményt alkottak a jövő év elejé­től működő ítélőtábla leendő vezető tisztségviselőiről. 1999. január elsejétől regionális ítélőtáblákhoz tartoznak majd a megyei bíróságok. A Szolnok megyei bíróság - még négy me­gyével együtt - a szegedi ítélő­tábla illetékességében működik attól az időponttól kezdve. Szűkebb hazánk bírái az ítélő­tábla elnöki és elnökhelyettesi posztokra - dr. Fedor Attila, a Csongrád Megyei Bíróság kollé­giumvezetője, illetve Maráz Vilmosné, a Csongrád Megyei Bíróság tanácselnöke által - be­nyújtott pályázatokkal kapcsola­tos véleményüket nyilvánították ki. A bírák többsége támogatásá­ról biztosította a jelölteket. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács e vélemények ismereté­ben dönt majd a tisztségviselők kinevezéséről. A megyei bíróság helyzetét il­letően dr. Nánási Ille's elnök la­punknak elmondta: az intéz­mény továbbra is konszolidál­tan működik, teljesítménye az országos átlaghoz képest kicsit még jobb is. -hgy-Fogházra ítélt „bombariadós” (Folytatás az 1. oldalról) A vendéglátó-ipari közgazdász vállalkozóként volt üzleti kapcso­latban tavaly áprilisban a szol­noki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolával. Egy számlát akart kiegyenlíttetni az intézménnyel, ám a főiskola aznap nem tudta teljesíteni kérését. A Szolnoki Városi Bíróságon tegnap elhang­zottak szerint Zsolt egy ismerő­sének volt adósa a pénzzel, így ezzel igen nehéz helyzetbe került. Úgy okoskodott, ha bombariadó van a főiskolán, akkor a barátja majd biztosan megérti, miért nem tud fizetni. A riadóról pedig ő maga gondoskodott egy rádióte­lefon segítségével. Minden a tervei szerint haladt, nyugtázhatta, hogy a rendőrök az ilyenkor szokásos módon „meg­szállják” az épületet. Nem sokkal később mégis csalódnia kellett: a rendőrök már nem csak a nem lé­tező bombát, hanem őt is keres­ték. Egy évvel később pedig a bí­róság három hónap végrehaj­tandó szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet szóbeli indoklásában el­hangzottak szerint - mint súlyo­sító körülmény - többek között az is sokat nyomott a latban, hogy a bombariadók kapcsán a rendőr­séget jelentős többletköltség ter­heli, nem beszélve arról, hogy az épület átvizsgálására vezényelt erők indokolatlan kivonása adott esetben a gondokat okozhat a napi szolgálat ellátásában. A vádlott háromnapi gondol­kodási időt kért, hogy eldöntse, fellebbezik-e vagy sem. H. Gy.- Régebben múzeumi hónap volt, most az európai gyakorlat­nak megfelelően múzeumi vi­lágnapon hívjuk föl a közönség figyelmét a múzeumokra, az ott folyó munkára.- A különféle világnapok sű­rűn követik egymást, a közön­ség olykor tudomást sem szerez egyik-másikról. Mennyiben más a múzeumi világnap, mint a többi?- Talán annyiban, hogy igyekszünk közelebb kerülni a közönséghez, rendezvényeink nem a hagyományos módon hív-Tegnap érkezett haza Olasz­országból a szolnoki mentő­kutyás, Csutak Lóránd és Bessi nevű kutyája. A fiatal­ember beszámolt lapunknak arról, hogyan vett részt a ma­gyar csapat tagjaként az iszappal borított falvakban végzett mentési munkákban. Csutak Lóránd, a Magyar Speci­ális Mentők Készenléti Mentő­kutyás Szolnoki Egységének tagja 10 napot töltött kint a ma­gyar speciális mentőcsoport tag­jaként. Mint elmondta, a csapatba ő érkezett egyedül mentőkutyával, a másik négy tag tűzoltó volt, akiket alpin-, búvártechnikára, illetve mélyből, magasból való mentésre képeztek ki. Amikor megérkeztek a katasztrófa hely­színére, azonnal munkába álltak. A helyi lakosság nagy szeretettel fogadta őket, s együtt mentettek az olasz tűzoltókkal. A magyar csapat minden be­temetett faluban járt, és helysé­genként 300-500 eltűntet keres­tek.-A kutyánk összesen több mint húsz személyt jelzett a ro­mok alatt. A képen látható férfit egy olyan helyen találtuk, amely ják föl a figyelmet a múzeu­mokra. Az idén Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjében és termeiben rendezték meg 16-án a múzeumok majálisát, amelyen látványos program keretében 53 múzeum mutatkozott be a buda­pestieknek.- A Damjanich. Múzeum részt vett a majálison ?- Igen, sátrat állítottunk föl, ahol a kiadványainkat kínáltuk, de kerámiákkal, gyékény- és kukoricaháncs-fonással is meg­ismertettük az érdeklődőket.- A világnapoknak általában korábban út volt - a romok alatt, négy méter mélyen feküdt. Há­zakban is folytattunk mentést, Bessi jelzése nyomán nyolc házban találtunk eltűnteket.- Élő személy megtalálására nem is volt remény?- Egyetlenegy élőlényt ta­láltunk három méter mélyen, az ötödik napon - egy kutyát. Amikor a katasztrófa történt, a túlélésre nem volt remény. van valamilyen központi gondo­latuk.- A múzeumi világnapnak is volt, mégpedig a műtárgyak feketekereskedelme elleni harc. Ennek időszerűséget Magyarországon a tavaly de­cemberben elfogadott múze­umi törvény adott, amelynek alapján létrejön az úgynevezett műkincsrendőrség.- Mindent összevetve, véle­ménye szerint mi a hozadéka egy ilyen világnapnak?- Elsősorban morális hozadéka van, a tömegkommunikációban és a közönség körében egy napra reflektorfénybe kerül a múzeum, sok ember talán most kap kedvet arra, hogy közelebbről is meg­ismerkedjen vele. B. A. Azok a halottak, akiket mi ta­láltunk, nem megfulladtak, hanem magában a katasztrófá­ban pusztultak el, a lezúduló szikláktól, az összedőlt épüle­tektől.-Mennyire viselték meg az ott látottak?- Kimerültünk a kevés alvás­tól. Hazafelé jövet Nápolyban megfürödtünk a tengerben - pihenésként. Paulina Éva (Folytatás az 1. oldalról) Az augusztusra elérhető helyzet még nem a megoldás - ebben téved a politika, a kórház veze­tése és dolgozói. Nagy tévedés lenne az is, ha a tulajdonos úgy gondolná, hogy utána már nem gyakorolja folyamatosan a tu­lajdonosi kontrollt. A kórház vezetésének vi­szont nem szabad azt hinnie, hogy mindent tud, és mindent ő oldott meg. Az elfogadott in­tézkedési tervet meg kell való­sítaniuk. De ha egy jobb hely­zetet elérnek, esetleg azt mond­hatják a terv egy részére, hogy nem kell.- Mire gondol?- Például a létszámcsökken­tésre, amely most áll, pedig még 50 személy leépítésére van szükség, és az első százból is maradt még hátra. A jövőre nézve fontos lenne kiemelt helyzetbe hozni azo­kat a szakembereket és tevé­kenységeket, akik behozzák a beteget az intézménybe. Ne­ves szakembereket kell sze­rezni, megtartani, és jól meg­fizetni. Erre ma belső forrás­ból nincs pénz, tehát meg kell teremteni. Nem kell olyan te­vékenységeket és létszámot cipelni, amelyektől meg lehet szabadulni. Létre kellene ho?ni egy stra­tégiai tervező stábot (belső és külső szakemberekből) a kór­házvezetés mellett, amely ki­dolgozza, hogy milyen kórhá­zat akarnak, és az hogyan ér­hető el. Jelenleg az előregon­dolkodás csapata, szelleme még nincs meg a Hetényiben. Ami most folyik, az romeltakarítás, de ezután most már az építke­zésnek kellene jönnie! Mindezek mellett nagyon lé­nyeges az a változás is, amely­nek az érdekképviseletek és a dolgozók szemléletében kell történnie. Kató Gábor hangsúlyozta azt is, hogy a pénzügyi helyzet normalizálódása után sem mondhat le a kórház a tulajdo­nos pénzügyi támogatásáról. Mint megtudtuk, a pénzügyi helyzet normalizálódása után a az önkormányzati biztos meg­bízatása lejár. Megegyezés ese­tén szakértőként segítheti to­vább a Hetényiben folyó mun­kát. -paulina-Bessi több mint húsz személyt jelzett a romok alatt Az olasz sártengerben mentett kutyájával A fotó azt a pillanatot örökítette meg, amikor a szolnoki mentőkutya jelzése alapján halottat találtak a romok alatt Újra lehet horgászni a Körös-holtágakban Véget ér a csiki-csuki Földváron? Tiszaföldvár közelében két Körös-holtág van, két kicsiny horgászparadicsom. Innen űzettek ki a földvári horgászok és kirándulók akkor, amikor a nemrégiben megalakult Kö­rös-Maros Nemzeti Park igazgatósága úgy döntött: lezárja a horgászok elől a Gyiger-zugi és az Ozén-zugi Holt-Köröst. Azóta sok minden történt, s a jelek szerint a történetnek mégiscsak jó lesz a vége. Papp Mihály, a tiszaföldvári Petőfi Sporthorgász Egyesület elnöke még ma is értetlenül áll az első döntés előtt.- Horgászegyesületünk 1955 óta működik. Mivel cél­jaink között szerepel a termé­szetvédelem, éppen ezért igyekeztünk sokat tenni a kör­nyezetünkben található holt­ágak állagának megóvásáért. Mi nem egyszerű használói voltunk ezeknek a vizeknek, hanem védelmezői is. Amikor először döntöttek, akkor azt a fejünk fölött tették, a mi ér­dekképviseleti szervezetünket, a megyei horgászegyesületet meg sem hívták! Változást az ügyben az egye sülét január 25-i közgyűlési hozott.- Mivel kérésünk nem talált utat az illetékesekhez, ezért gondoltunk arra, hogy egy or­szággyűlési képviselőhöz for­dulunk. Dr. Czuczi Mihály fel­karolta ügyünket, értesítette gondjainkról a környezetvé­delmi minisztert, aki ugyan konkrétan segíteni nem tudott, de a park vezetőjét tárgyalásra szólította fel. Mi örömmel men­tünk el megbeszélni a problé­mákat, s úgy tűnik, kompro­misszumos megoldást találtunk. A két holtág egyikét, a Gyiger­­zugit a tervek szerint jelentékte­len területi korlátozásokkal újra használhatjuk horgászásra. Nemcsak a horgászok örül­hetnek a döntésnek, hiszen a ki­rándulni vágyók is sűrűn meg­fordultak a tóvá szelídült folyó partján, kedvelt úti célja volt ko­rábban például a kerékpáros tu­ristáknak. A tárgyalások ered­ményeképpen talán az lehet ez­után is.-Még vár ránk egy utolsó egyeztetés, ahol a nemzeti park vezetősége újra összehívja a parkkal kapcsolatba hozható horgászegyesületeket, hogy megbeszéljék az általunk java­solt változtatásokat. Amennyi­ben ők is úgy akarják, akkor to­vábbra is hódolhatunk a szenve­délyünknek. Pókász E. Alkotótábor a Tiszaligetben A hadseregben folyó kulturális munkának máig jelentős területe a képzőművészet Az előzmények évtizedekre nyúlnak vissza, a maihoz hasonló első képzőművészeti alkotótábort húsz éve indí­tották. Egerváron, majd a hagyomány Gödön folytatódott, most pedig, első alkalommal, Szolnok ad helyet a tábornak. Mint Sisa Tamás, a tábor szakmai vezetője elmondta, az ötvenkét fős létszámot festők, grafikusok, fafaragók, szobrá­szok alkotják. A szaktanári fel­adatokat két neves képzőmű­vész, Végh András festő és Szunyoghy András grafikus látja el. Az itt készített műalko­tásokat kiállításon mutatják be, amelyet május 26-án 17 órakor nyitnak meg a táborban. Egy­­egy munkájukat itt hagyják a résztvevők, ezek honvédségi in­tézményeket díszítenek majd. A tábor egyik jellegzetessége már hosszú ideje, hogy külföl­dieket is vendégül lát. Jelenleg két román képzőművész dolgo­zik a Tiszaligetben. Victor Dima Romániában ismert festő, tarnt a képzőmű­vészeti akadémián. Nemrég je­lent meg egy művészeti tan­könyve, amelyet most fordíta­nak magyarra az erdélyi ma­gyar középis­kolák számára. Arra a kér­désre, hogy mi vonzotta a tá­borba, így vála­szolt: - A tu­dásszomj és a kíváncsiság. Itt új tájakat, új embereket, kultúrákat ismerhe­tek meg. Akik pedig megisme­rik egymást, azokat a propa­ganda nehezebben tudja be­csapni, egymás ellen uszítani. És természetesen dolgozni is szeretnék. Albin Stanescu világa első­sorban a grafika, hazájában is­mert könyvil­lusztrátor, a vi­lágirodalom számtalan nagy művéhez készí­tett illusztráció­kat. ő azt hang- Albin súlyozta, hogy Stanescu nincs igazi eu­rópaiság a szomszéd népek kultúrájának ismerete nélkül. A magyar kul­túra sokoldalú, eredeti és gaz­dag, érdemes megismerkedni vele - tette hozzá. Másodszor vesz részt ilyen táborban, sok művészbarátja van, akikkel, mint mondta, nagy öröm talál­kozni itt és Romániában is, ami­kor ottani táborokba hívnak ma­gyar művészeket. -ba-Victor Dima

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom