Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-14 / 112. szám

« 04 NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK » ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUN A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK « ÚJ NÉPLAP * & KUNSÁGBAN JÁRTUNK » ÚJ NÉPLAP » A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLA Karcag Könyvéből 120 iskolában tanulnak Három évtizedes nyelvtanári pályafutása alatt Baja Sándor többször tapasztalta, hogy hiányoznak bizonyos nyelvi segéd­könyvek. Ennek a pótlására született meg első könyve. Baja Sándor 1970 óta tanít a Szentannai Sámuel Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Gimnáziumban oroszt és fran­ciát. Volt szakfelügyelő, igaz­gató, jelenleg szaktanár és szak­­tanácsadó, részt vesz az OKTV orosz nyelvi zsűrijében, benne van a vizsgáztatói és szakta­nácsadói névjegyzékben is. Az iskola ’89-ben a megyei önkormányzat nemzetközi kap­csolatok referensének, Báli Ist­vánnak a segítségével felvette a kapcsolatot a franciaországi Amiens melletti mezőgazdasági líceummal. Azóta több mint száz diák volt kint gyakorlaton, s ők is jönnek Karcagra. Az Ag­­rya megyei szervezete révén Baja Sándor kapcsolatba került a francia SESAME irodával, mely az ottani mezőgazdasági minisz­térium mellett működik. A köl­csönös szerződés alapján szer­vezi a francia mezőgazdászok magyarországi, illetve a magyar diákok franciaországi tanul­mányútjait. Jelenleg is van gya­korlaton Karcagon egy francia diák. Oktatómunkája során több­ször tapasztalta, hogy hiányoz­nak bizonyos nyelvi segédköny­vek. így született meg saját ki­adásban a szóbeli érettségire és a Baja Sándor középfokú nyelvvizsgára felké­szítő franciakönyve, melyet 1996-ban a minisztérium segéd­könyvként elfogadott. Már 120 középiskolában használják. En­nek sikere újabb könyvek írására ösztönözte, így a hazánkba láto­gató franciák számára magyar kiejtési szabályokat tartalmazó zsebkönyv, franciaországi úti­könyv, orosz nyelvi szöveggyűj­temény fémjelzi nevét, a napok­ban jelenik meg svájci úti­könyve. A nemzetközi nyelv­vizsga követelményeihez iga­zodó segédkönyv megírását is tervezi. Bepillantás a tűzoltás mindennapjaiba A városi önkormányzat hivatásos tűzoltósága igyekszik munkájával megismertetni a lakosságot, így rendszeresen tartanak nagyszabású tűzoltási bemutatókat. Legutóbb a kunhegyesiek is­merkedhettek meg az új Mer­cedes tűzoltó-gépjárműfecs­­kendővel. Ezen a napon sze­rencsére csak a tűzoltók rak­tak tüzet; a hatalmas égő fa­rakást és a meggyújtott autót hamar eloltották a lánglova-Munkában a lánglovagok gok, akik bemutatták, hogyan szabadítják ki a sérülteket a gépjárműből. A karcagi tűzoltóságon az elmúlt héten pedig tűzoltóna­pot tartottak a családtagok­nak. Rajzverseny, asztalite­nisz, puttonyfecskendős célba lövés, tömlőteke és városnézés is szerepelt a prog­ramban, melyet most nem gya­logszerrel, hanem szirénázó tűzol­tóautóval tehettek meg a gyerekek. A verseny díjait, valamint a leg­jobb tűzoltóknak járó elismerést Lévai Kálmán al­ezredes adta át. Egy hete dolgozik az európai színvonalú üzem Munkahely „jött” Debrecenből Javítás után szerelik a fogyasztásmérőket A Titász Rt. április tizenötö­dikével, karcagi telephellyel megalapította a Fogyasz­tásmérő Javító Hitelesítő Kft.-t. Az üzemet Debrecen­ből, az rt. központjából tele­pítették át a cég helyi üzem­­vezetőségének épületébe. A tervekről Csajbók Józsefet, az rt. műszaki igazgatóját kérdeztük.-Miért telepítették át Kar­cagra az üzemet?- Az rt. az utóbbi időben lényegesen nagyobb feladatot szabott a debreceni központ­jára, több munkát kellett vé­gezni, mely többletlétszámot is igényelt, így új helyet kellett keresni a Debrecenben mű­ködő fogyasztásmérő-hitele­sítő üzemnek. Karcagon, a Madarasi úton négy éve meg­szűnt az üzletigazgatóság, csak üzemvezetőség maradt, azóta a hatalmas épület egy része üresen állt. Miután ezt a jelentős vagyontárgyat hasz­nosítanunk kellett, ezért dön­tött úgy az rt. vezetősége, hogy áttelepíti az üzemet.- Úgy tudni, hogy a hitelesí­tóuzem már évtizedek óta Debrecenben működött. Mennyibe került az áttelepí­tése, és kik dolgoznak itt?-Az üzem ’59 óta műkö­dött Debrecenben, s most az épület átalakítása, az üzem át­telepítése az rt.-nek 70 millió forintjába került.- A dolgozói létszám 42 volt Debrecenben, akik közül 12-en vállalták az átjárást, át­költözést. Az elmúlt héten megkezdődött a termelés, je­lenleg rajtuk kívül 30 karcagit foglalkoztatunk, akik között van hat korábbi titászos, pénz­beszedő, adminisztrátor is. A helyi munkavállalók közül igyekeztünk olyanokat fel­venni, akik már rendelkeztek villamos képzettséggel - vil­lanyszerelő, rádiószerelő -, mert az ő kezükben már „áll a csavarhúzó”, nem ismeretlen számukra az ilyen finom, mű­szerészi munka. Több mint tízen azonban még nem végez­tek ilyen munkát, ők a három hónapos betanítási idő alatt a debreceni kollégáktól sajátít­ják el a munka fortélyait, és onnantól teljes kapacitással dolgozhat az üzem.- Korábban szó volt arról, hogy összeszerelést és bér­munkát is vállal majd az üzem a többi áramszolgáltatónak, külsó' megbízónak.- Amikor az rt.—tői kiszer­vezték a hitelesítőüzemi tevé­kenységet, azzal egy időben meghirdettük azt eladásra is. A pályázat június végén jár le, akkor dől el, hogy ki lesz a kft. új tulajdonosa, s lesz-e fo­gyasztásmérő-gyártás, -össze­szerelés is az üzemben, mely­nek kapacitása lényegesen na­gyobb, mint a mostani kihasz­náltsága, s veszünk-e fel még dolgozókat.- Miután minden áramszol­gáltató rt.-nek van hitelesítő­üzeme, az ELMŰ-nek Buda­pesten, az Édásznak Győrben, az Emásznak Hatvanban, a Démásznak Szegeden, a Dé­­dásznak Pécsett, így egyéb társaságoknak csak kivételes esetben tudunk hitelesítési munkát végezni. Biztos kezekben a vadászkürt Kedvenc darabja nincs, legin­kább azokat szereti, amelyek­ben szólót is játszik. Általában napi két órát fújja a kürtöt, ha van ideje, s szabadidejében ke­resztapja, Nagy András lövész­szakkörébe jár, valamint tánc­iskolába, ahol rokizni és kerin­gőzni is megtanul. Ha teheti, görkorizik, a tévében pedig a krimiket és az akciófilmeket nézi szívesen. Az iskolában kedvence az ének, a magyar, a matematiká­hoz tanára, Pardy Károlyné szerint is van tehetsége, így tanév végéig csak történelem­ből kell ráhajtania. Nyaranta részt vesz zenei táborokban, és szünetben barátaival vagy édesanyjával naponta kijár Be­rekfürdőbe úszni. Édesanyja óvónő, és ott van fia minden koncertjén. Ha éppen abba akarta hagyni Tibor a zeneisko­lát, mindig biztatta a folyta­tásra. így nyolcadik után Pengő Tibor zenei pályára készül. A Györffy István Általános Iskola 7. c osztályába jár Pengő Tibor, aki a zeneiskolában vadászkürtön tanul, s már több országos versenyen - legutóbb Debrecenben - is eredmé­nyesen szerepelt. Rögtönzött bemutató az iskola aulájában Tibor édesanyja biztatására kezdett zeneiskolába járni; ta­nára Szálkai János. Játszik a fúvószenekarban is Hídi János vezetésével, így már több vá­rosi rendezvényen is fellépett. Véget ért a szakköri év Ünnepélyes évzáróval ért véget a Gyermekek Házában az idei szakköri év, az intézmény azonban nyáron is várja a fiata­lokat. A tizenkilenc szakkör munkájában több száz diák vett részt. Népszerű volt a számítás­­technika-, a fazekas-, a model­lező-, a mazsorett- és a sakk­szakkör, a felnőttek szabás-var­rás, nőitoma-foglalkozáson, a fiatalok pedig táncházakon ve­hettek részt. Az évzárón a leg­jobbak könyvjutalmat kaptak Tankóné Kovács Ágnes intéz­ményvezetőtől. A foglalkozá­sok a gyerekek számára ugyan befejeződtek, de a Gyermekek Háza több rendezvénnyel várja még a tanév végéig a gyereke­ket, sőt már a nyári táboraikra is lehet jelentkezni. így június 15-től augusztus 15-ig tart a Szünidödö nyári napközis tá­bor, melynek keretében több ki­rándulást is szerveznek majd a pedagógusok. Július 16—12. között a berekfürdői ifjúsági táborban tehetséggondozó tá­bort szerveznek, melyre már lehet jelentkezni. A tábor neve: szövetségi köztársaság a XXI. században. Sikeres a Barbaricum A Barbaricum Irodalmi Mű­vészeti Egyesület két éve ala­kult, céljai között szerepel a keleti országrész értékeinek a felkutatása, a rokon népek irodalmának, kultúrájának a bemutatása, kiadása. Eddig tizenhat kötetet adott ki az egyesület, s több kötetük van nyomdában - tudtuk meg. így Bényi Árpád Ecset és sta­­feláj című tanulmánykötete. Készül dr. Örsi Julianna A Nagykunság 1848-49-ben című könyve - kiadását az Új Néplap is támogatta -, ami az egyesület nemrég megjelent hasonló témájú Elek György­­kötetével eljut a környék álta­lános és középiskoláiba és közkönyvtáraiba, hogy a Nat.­­hoz kapcsolódóan a diákok is tanulmányozhassák a 150 év­vel ezelőtt történteket. Az egyesület idei tervei között szerepel még három 1848-cal foglalkozó kiskönyv - Bartha Júlia, Vadász István és dr. Fa­zekas Mihály tollából - ki­adása, melyet szintén meg­kapnak majd a környező isko­lák. Hamarosan megjelenik Körmendi Lajos riportkönyve, a Robinson az árokparton, várható még Az alfa elkísér, avagy Bőd László világjárásai és hazatalálásai című kötet. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotók: Csabai István és Bartha László A kecsketartás avatott ismerője harmadik évfolyamát, jelenleg Londonban baby-sitterként dolgozik egy háromgyermekes családnál, s nemzetközi nyelv­iskolában tanul. A gyerekek, ha itthon vannak, részt vesznek a ház körüli munkában, s mint édesapjuk elárulta, versenyt kaszálnak, ha a kecskék takar­mányáról van szó. A Bartha családba az első kecskepár Péter névnapjára ér­kezett, a bátyjától kapta aján­dékba. Most négy kecske van a portán. A fiúk is nagyon szere­tik reggelire a kakaót kecske­tejből, de gomolyát is készíte­nek. Az édesapa több kecske­tenyésztésről szóló könyvet át­tanulmányozott, hogy a lehető legjobb ellátást kapják a család kedvencei. Bartha Ferenc számára az ál­latok ellátása kikapcsolódást je­lent, és így azt is érzi, hogy le­százalékolt nyugdíjasként is szükség van rá. Akinek egy keresetből és rokkantnyugdíjból kell két gyer­meket felnevelnie, az minden spórolási lehetőséget megra­gad. így van ez Bartha Ferencéknél is, aki maga termeli meg a családnak szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Csilla, Picur és Pitti Bartha Ferenccel Most már értik a jelbeszédet A vizsgán Bende Lajos jeltolmács, Konkoly Sándor és Nyíró Zsolt előtt kellett jelelni A Vakok, Gyengénlátók, Hal­lássérültek Kunsági Egyesü­lete alap- és középfokú siket­­némajelnyelv-tanfolyamot szervezett karcagi és vidéki halló érdeklődőknek. Mint Harsányi Istvánné elnök­től megtudtuk, alapfokú tanfo­lyamot már másodszor, közép­fokút először indított az egye­sület. A cél az volt, hogy ne csak a sorstársakkal való kom­munikációs gondokat oldják így meg, hanem segítsék a ve­lük foglalkozó közintézmé­nyek, hivatalok munkatársai­nak a munkáját is olyan esetek­ben, amikor siketnémákkal kell tárgyalniuk, ügyet intézniük. Eddig csak az egyesület veze­tője rendelkezett középfokú si­­ketnémajelnyelv-vizsgával, most azonban az alapfokot és a középfokot is heten-heten vé­gezték el eredményesen. Kezdetben igen nagy volt az érdeklődés, ennek ellenére ke­vesen vállalkoztak arra, hogy eleget tegyenek-a kihívásnak, s elsajátítsák a siketnémák jel­nyelvét, mely - mint azt e sorok írója is bizonyíthatja - csöppet sem könnyű. A hallgatókat -egészségügyi dolgozók, keres­kedő, munkanélküli, óvónő, középiskolás diák, szociális gondozó, közalkalmazott, új­ságíró - a debreceni siketnéma tanárnő, Kádárné Gerber Klára tanította meg a jelekre. Mint a családfőtől megtudtuk, kisebbik fia a szolnoki Ver­seghy gimnázium harmadi­kosa, kedvence a biológia, a nagyobbik fiú befejezte a gö­döllői agrártudományi egyetem

Next

/
Oldalképek
Tartalom