Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
1998. április 4., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Napi szemetünk Ha van olyan terület, amelyre gondolva nem dőlhetünk nyugodtan hátra ölbe tett kézzel a karosszékben, az éppen a környezet- és természetvédelem, ezen belül is a hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás. Ebből a sorból természetesen nem lóg ki megyénk sem. Lapunknak szinte állandó témát szolgáltatnak a települések szélén húzódó, önkormányzati kezelésben lévő szeméttelepek, amelyek többségéről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy környezetbarát módon üzemelnének (sajnos sokszor éppen az „üzemelés” az, ami hiányzik). Legtöbbjük körül még kerítést sem nagyon húztak, legfeljebb egy-két ember őrzi kutyával a telepet a hívatlan látogatókkal szemben. A legfőbb hívatlan vendég, a szél azonban így is gyakran felkapja e telepek tartalmát, s szórja, szállítja messze be a házak közé. Vele együtt viszi az „illatot” is, amit e telepeken árasztának magukból, sőt időnként, amikor önmagától vagy „rásegítéssel” meggyullad a szemét, a füstöt is - a környéken lakók legnagyobb bosszúságára. De nem csak ezeknek a hivatalos szeméttelepeknek a látványa borzolja fel a kedélyeket, hanem az illegálisan, közterületre, árokszélre lerakott- kiszórt vagy éppen magánterületen „trónoló” szemét- és trágyahalmok is. S ugyanígy elgondolkodik az ember akkor, mikor látja, hogy lakott környezete, a terek, parkok, utcák milyen piszkosak, elhanyagoltak, koszosak: vajon kik laknak itt? Egyszóval akad bőven tennivaló környezetünk tisztaságáért. (Ma sajnos Magyarország nagy része mintegy egybefüggő szeméttelepként funkcionál.) Ha valaha is tagok szeretnénk lenni az Európai Unióban - márpedig oda nagyon szeretnénk bejutni -, akkor ezekre az elhanyagolt, a középkort idéző szeméttelepekre nagyon sokat kell áldoznunk, hogy ne kelljen miattuk szégyenkeznünk ott is. Természetesen próbálkoznak az önkormányzatok valamit tenni a telepek minőségénekjavításáért, de a pénztelenség - mint legfőbb hivatkozási alap - mindig közbeszól. Tervezik immár a regionális hulladéklerakókat is, amelyek remélhetőleg már a jövőt jelentik a szemétkezelésben. Ugyanígy vannak települések, ahol a szelektív hulladélgyűjtés is megvalósult. Ezek azonban csak az üdítő kivételek. A legtöbb helyen a lakossági tudatformálásban, a gondolkodásmód átalakításában is akad még tennivaló. Hiszen joggal merül fel a kérdés: ha otthon nem szóljuk a szemetet az ágy alá, akkor miért tennénk ezt meg az utcán, a téren vagy a környező réten, erdőben? A TermészetBúvár Egyesület éppen a napokban jelentette be, hogy ismét meghirdette országszépítő mozgalmát „Legyen a rend, a tisztaság éve 1998!” címmel. 1996 óta eddig összesen 54 önkormányzat, 348 általános és középiskola, művelődési intézmény, 23 társadalmi szervezet és 73 magánszemély kapcsolódott be az egyesület munkájába, s remélhetőleg ez idén csak tovább fog szaporodni. Munkájuk irigylésre méltó is, meg nem is. Hiszen amit vállalnak, a környezet szépítése, gondozása, parkosítása, „szeméttele- nítése” nemes cél, és ahogy a dolgok állnak, lesz munkájuk elég. A nehezebb oldal az, hogy amit létrehoznak, azt barbár emberek ne tegyék tönkre napokon belül. Ehhez kell ugyanis „tudatilag” is felnőni a tőlünk nyugatra uralkodó európai szintre. És akkor remélhetőleg cíotib-utobb á rothadó, buzfo sS.éin^t^almok fieíyétíTnkabb a virágok foghak illátozni. ”'Vp 'Kft Ma nem csatázni, dolgozni kell A 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat tápióbicskei csatája előtt a honvédseregek és vezérkara április 3-án Jászberényben gyülekezett. Ennek emlékére rendezik meg Berényben a város napját. Idén is főszerephez jutott a város diáksága. Bemutatót tartottak a Jász Lovasbandérium és a történelmi hagyományőrző-, és néptánc együttesek (képünkön). Köszöntőjében dr. Boros Dezső alpolgármester kiemelte, ma már nem a csatamezőn, hanem tisztességes munkával kell helytállni a hazáért. A Jászság Népi Égyüt- tes műsorát követően emlékhelyeket koszorúztak meg. bcs Két év alatt négy nívódíjas díszlet A falu rossza díszlete volt a legjobb A Szigligeti Színház díszletműhelye két évvel ezelőtt, igaz nem jószántából, kft.-vé alakult, s csupán szerződéses kapcsolata van a színházzal. Készítenek díszleteket a tévének, a filmgyárnak is. „Talpon lehet maradni, de többet kell dolgozni, mint régen” - mondta Ráczpali István, a díszletműhely vezetője. Ez a „kőkorlát” a valóságban egy tonnát nyomna A Szobaszínház épületének udvarán, tető alatt, de lényegében a szabadban dolgoznak a díszletműhely munkásai. Ráczpali István, a vezetőjük a fal mellé támasztott díszletekre mutat:- Ez a szilveszteri gálaműsor díszlete volt, az a másik pedig a TV2 Sóder show-é.- Ezek szerint nem csak a Szigligeti Színháznak dolgoznak.- A színház megrendelései kapacitásunk 60 százalékát kötik le. Dolgoztunk már a Szegedi Nemzeti Színháznak, a budapesti Új Színháznak, a tévét már említettem, de például mi készítettük a Honfoglalás című film díszleteinek jó részét is: 1400 négyzet- métert festettünk be három hét alatt.- Hogyan váltak el a színháztól?- A „válást” a színház igazgatója kezdeményezte. 1996. január elsején megalakult a Dike- szol Kft., amely a színházzal külön szerződést köt minden díszletre, ami a tulajdonunk marad. Ezt bérli tőlünk a színház, mi viszont a műhelyt béreljük a színháztól. Nem volt könnyű az átállás, az emberek általában ellenezték, de szerencsére nem széledt szét a csapat. Nem keresnek rosz- szul a munkatársak, de többet kell dolgozni, mint korábban. Persze ez is viszonylagos, mármint hogy nem keresnek rosszul. A múltkoriban Németországban dolgoztunk, a Bál a Savoyban díszleteit készítettük odakint. Az ottani ár harmadáért végeztük el a munkát, de ez az itteni kereset ötszöröse volt.- Más színházak díszletműhelyei jelenthetnek-e konkurenciát?- Előfordul. Az Úri muri díszleteit például a kecskemétiek készítették. Jobb árat tudtak ajánlani, mint mi, és a színház őket választotta. Katona József érkezik a műhelybe. Ráczpali István mint festőt mutatja be, aki díszleteket is fest. A beszélgetés kissé más irányt vesz, a gazdaságról áttérünk a művészetre. A díszletfestés, sőt a díszletkészítés ugyanis mindkettőjük szerint művészet, alkalmazott művészet, amely azonban sok-sok kompromisz- szummal jár.- Először is az anyagiakkal kell megalkudni - mondja Ráczpali István. - Ám ennél nehezebb a kompromisszum a rendezőkkel és a díszlettervezőkkel. Vannak közöttük nagyszerű emberek, mint például Csíkos András, Antal Csaba, Székely László vagy Vogel Erik, de olyanok is, akikkel nagyon nehéz együtt dolgozni. Éőleg azokkal, akik azt hiszik, hogy a díszlet fontosabb, mint maga a darab. Ráadásul 99 százalékuk nem tud igazán rajzolni, így nehéz megérteni egymást. íme egy kész mű, az április 7-én bemutatandó Osztrovszkij- darab egyik díszlete, már a Szigligeti színpadán legalább Ráczpali István a My fair lady díszletei előtt- Milyen a jó díszlet? Katona József azonnal válaszol, érezni, hogy sokszor átgondolta ezt, nincs szüksége töprengésre:- A jó díszlet nem dekoráció, nem önmagában kell szépnek lennie. Igazából nem is díszletet, hanem színpadteret kell létrehozni, ami a játékot szolgálja. Mondok gyakorlati példát. A Rómeó és Júlia díszlete mellett például alig volt hely a színészeknek. A velencei kalmár színpadképe didaktikus volt, és szintén nehéz volt benne játszani. Nem kell mindent pontosan megcsinálni, a néző úgyis tudja, hogy színházban van, nem egy erdőben, vagy éppen Velencében vagy Veronában.-A rossz példák mellett mondjon jót is.- Tizenötéves pályafutásom legjobb díszleteinek egyike volt A falu rossza színpada - veszi át a szót Ráczpali István. - Nem akarok dicsekedni, de a szolnoki díszletműhelynek a szakmában jó neve van. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy két év alatt négy nívódíjas díszletet készítettünk. Bistey András Könyv születik a kunszentmártoni tornádót követő telefonos segítségnyújtásról Amikor a vihar elsöpörte (?) a valóságot Talán azért, mert elsőként próbálkoztak ezzel hazánkban, kissé lassan sikerült összeadni a telefonszolgáltatónak a kunszentmártoni tornádóvonalra befutott hívásokat, így a február 28-án lezárt gyűjtés eredménye csak a napokban látott napvilágot. Az aeroca- ritászos szervező, Kozenkay Jenó' személye vegyes érzelmeket váltott ki. A pénzbeli segítséget várók is bizonytalanná váltak az Ae- rocaritasszal szemben a felröppenő hírek kapcsán. Több pletyka jár szájról szájra, egyesek csalást emlegetnek, mások megértőnek mutatkoznak, de hidegen nagyon keveseket hagy az ügy. A szerzővel készülő könyvéről és a keringő vádakról beszélgettünk.- Mikor született meg a gondolat, hogy könyvet ír tapasztalatairól?- Már ezzel kapcsolatosan el kell oszlatnom egy tévhitet. Nem pillanatnyi ötlet miatt akarok írni ugyanis. Amikor rászántam magam a telefonos adománygyűjtésre, már akkor elterveztem, hogy a tapasztalataimat megírom, hiszen valószínűleg a jövőben ez lesz az egyik lehetséges módja a gyűjtésnek. Az ország alapítványai és egyesületei számára kiváló tankönyv lehet. Másrészt szeretném azoknak a munkáját elismerni, akik nem karba tett kézzel figyelték a híradásokat, hanem sokat segítettek.- Hogyan fogadták a telefonos adományozás ötletét?- Végig figyeltem, hogy milyen a szolidaritás vadidegenek iránt. Háromezer-kétszáz önkormányzatot kértünk arra, hogy telefonáljanak, s így járuljanak hozzá a károsultak gondjainak enyhítéséhez. Kellemes tapasztalat, hogy nagyon sokan meg is tették ezt. Számomra ismeretlen, kicsiny falvak polgármesterei megszervezték még azt is, hogy egy hónapon keresztül néhány percet minden nap telefonáljon tőlük valaki. Azt viszont - egykét kivételtől eltekintve - szomorúan láttam, hogy a szegényebbek mozdultak meg, nem a tehetősebbek.- Mit szól ahhoz, hogy személye találgatások tárgya lett Kunszentmártonban, és sokan nem éppen a legjobbakat feltételezik Önről?- Ezt természetesnek veszem. Közel tíz esztendeje gyűjtünk munkatársaimmal, így tudomásul kell vennünk, hogy aki a nyilvánosság segítségét kéri, az soha nem lesz tökéletes. Ez új típusú gyűjtési módszer volt az emberek számára, és megértem a türelmetlenséget. Az azonban bosszant, hogy a valóságról valami miatt igen kevés jut el hozzájuk. Sokan nem tudják például, hogy a települések közülük többen nem telefonáltak, hanem pénzt küldtek az önkormányzat számlájára. Az ilyen pénzek is hatalmas összegre rúgnak! Tehát nemcsak a telefonon összejött bruttó 960 ezer forintot jelenti a mi segítségünk. • - Ki vállalta a tornádóvonal reklámját?.- Jól sikerült megszervezni a rádiós és televíziós reklámokat, sőt egy moziváltozat is született. Óriási eredménynek tartom, hogy a média ingyen sugározta a felhívást, s a reklám összes szereplője ingyen vállalta a munkát. De emellett a saját pénzemen nyomtattam ki a plakátokat, és még a postaköltségben sem segített a kunszenti önkormányzat. Szerencsére sikerült elérnem a Postánál, hogy adjanak engedményt.- Ezek szerint nem éppen elégedett az önkormányzattal?- Én máshogy fogalmaznék; a velem munkakapcsolatban lévő személlyel jól együtt tudtam működni, s ezt fontosnak tartom. És azt is, hogy a pénz összegyűlt, és bárki bármit is mond, azt kiosztjuk. Pókász Endre JoAnn Ross: Az élet útvesztői JoAnn Ross regényeiben a végzetes érzelmek, a szerelem és a gyűlölet, valamint a sötét cselszövések játsszák a főszerepet. Ebben a regényében két ember szenvedélye kettős gyilkossággal végződik, és egy kislány hosszú hányattatásának elindítója lesz. Amikor a számtalan kérdésre lassan fény derül, a gátlástalan gyilkos annyi év után ismét munkához lát... Már kapható a Csók és Könny című női magazin Nők vallanak önmagukról... Igaz történetek: ^ szerelemről, * bánatról, ' ^ boldogságról, valamint sok más érdekes olvasnivaló is található a Csók és Könny című, most megjelent női lapban.
