Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-30 / 101. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 30., csütörtök A szolnoki 12. Számú Óvodai Intézmény ­Krúdy I., Krúdy II., kertvárosi és Munkácsy úti óvodák - szü­lői munkaközössége hatodik alkalommal rendezte meg a ha­gyományőrző ovisbált. A bevételt a munkaközösség felaján­lotta az intézményi Gyermekvilág Alapítvány javára, amiből játékokat vásárolnak. A hangulatos, vidám rendezvény sike­réhez a szülő munkaközösségen kívül hatvanegy támogató is hozzájárult. A gyermekek, a kuratórium és az óvodák dolgo­zóinak nevében köszönet a szülőknek és támogatóiknak. Mihályi Istvánná intézményvezető Egy „bearanyozott” nap Vidékről több éve járok a szolnoki Hetényi Géza kórházba or­vosi kezelésre, s ilyenkor helyi járatos autóbuszon is utazom. Mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek egymást taposva, ke­resztülnézve a másikon, közömbösen zötykölődtek egyik megál­lótól a másikig. Ezt már úgy megszoktam, hogy másképpen el sem tudtam volna képzelni. Ezek után állíthatom, hogy csoda történt velem és azokkal, akik április 23-án utaztak a DUD 614- es rendszámú helyi járatos autóbuszon. A sofőr köszöntött min­den új felszállót, kérte, vigyázzunk az ajtóknál, bemondta a kö­vetkező megállót. Mindezt olyan természetes kedvességgel, hogy mi, utasok egymásra néztünk, sőt, mosolyogtunk. Helye sem volt az eddig megszokott közömbösségnek. Embernek - és egymás számára fontosnak - éreztük magunkat. A buszsofőr visszaadta azt az életérzést, ami csaknem teljesen kiveszett a mai világból. Köszönjük. Számomra rendkívüli marad az élmény, s szeretném, ha ál­landósulna és természetes lenne ez a figyelmesség, kedvesség. Biztos vagyok abban, hogy a busz utasai ezen a napon egészen más hangulatban folytatták útjukat. S. B.-né, Tiszaföldvár Küldjön egy képet! A majálisok történetéből Egy 1968-ban készült felvétel ilyennek örökítette meg a tiszaligeti majálist. Szerény külsőségek között, vidá­man, barátok között telt az ünnep. Mértékkel inni- és enni­való is akadt, de a legfontosabb az volt, hogy családunkkal barátok között lehettünk. Bérezi Jenő, Szolnok A szolnoki Krúdy Gyula úti munkálatokról A padkarendezés az út állagát javítja A szolnoki Krúdy Gyula utca la­kói közül sokan - hogy az út sár­ban is jól járható legyen - saját költségükön kőzúzalékkal vagy más törmelékanyaggal feltöltöt- ték a házuk előtti szakaszt. Mivel gyalogjárda nincs, a gyalogoso­kat is jól szolgálta ez a megoldás. A napokban megjelent néhány munkás és egy földgyalugép, s az útról letolta a törmeléket. A kö­zelmúlt esőzései alkalmával mind a gyalogosok, mind a jár­művek számára járhatatlanná vált a Krúdy Gyula út ezen szakasza. Miért volt szükség erre munkára?- kérdezték az érintettek. - A polgármesteri hivatal városgaz­dálkodási főosztálya felmérést készített a város úthálózatáról abból a szempontból, melyek azok az utak, amelyeken az út­padka „felhízása” miatt a csapa­dékvíz-elvezetés megoldatlan, ennek következtében az út állaga jelentős mértékben romlik. A felmérésre építve több út padka- rendezési munkáit - így többek között a Krúdy Gyuláét is - meg­rendelte a városüzemeltetési osz­tály a Rethmann Rt.-től. A részvénytársaság a város számos utcájában elvégezte a fel­adatot - az ott lakók nagy meg­elégedésére. Munkájukra kifo­gást az ellenőrzések során nem tapasztaltunk. A Krúdy Gyula úton is sok lakó örült a padkarendezésnek, mert ezzel nem csak a csapadék­víz-elvezetést oldatottuk meg, hanem a meglévő út sártól való megtisztítását is. A munkák el­végzésével az út állagának to­vábbi romlását akadályoztuk meg - válaszolta a kérdésre Ve­réb Sándor, a városüzemeltetési osztály vezetője. Jelenlegi állapota aligha lehet vigasztaló Az Új Néplap április 2-ai szá­mában fényképpel illusztrált cikk jelent meg a talapzatig le­pusztult kunszentmártoni Kál­vária-emlékműről. Csaknem harminc éve lefényképeztem egyszer az emlékművet, amit elküldök, mert feltételezem, hogy az Új Néplap olvasóit ér­dekli, hogyan is nézett ki, mi­lyen szép látványt nyújtott a Kálvária-emlékmű régebben, amikor még eredeti állapotá­ban, épségben állt. A műemlékekben oly sze­gény Kunszentmárton egyik egyházművészeti ékessége volt a belterület szélén, az érparti magaslaton a „kármelitaház” és a volt „nostra” közelében talál­ható egyházi emlékmű. Akár képes levelezőlapot is készít­hettek volna róla. Nagy kár érte, hogy ilyen szomorú sorsra jutott. Jó lenne, ha az egyház és az önkormányzat helyreállít­tatná, restauráltatná. Bár egyetértek az Új Nép­lapban megjelent cikk azon megállapításával, miszerint az emlékmű „még romjaiban is szép”, de véleményem szerint ez aligha nyújthat vigaszt azok számára, akik jelenlegi állapo­tában látják, akik szemtanúi egy Kálvária-emlékmű „kálvá­riájának”. B. L„ Kunszentmárton Rejtőzködő szemét százados fák alatt Az Élő és Holt Folyóinkért Alapítvány ifjú természetvédő­inek, a szajoli és jásztelki folyó­figyelő szolgálat tagjainak munkakedvét még az esős, hi­deg idő sem tudta elvenni. A Föld napja tiszteletére szerve­zettjásztelki gyűjtőmunkának a sikere nyolcvannyolc zsák sze­mét lett, ami kézzelfogható bi­zonyítéka annak, hogy nagy szükség van a természetvé­dőkre. A pusztamizsei tájvé­delmi körzetben az illegálisan lerakott szemét és a frissen ki­vágott fák sok bosszúságot okoznak a falu természetked­velő és rendszerető polgárainak, ők ugyanis jól tudják, hogy ez a hely a falu idegenforgalmi fel­lendülését szolgálhatná hosszú távon, ha mindenki megbe­csülné. Éppen ezért különös fi­gyelmet érdemelnek a fanyű- vők, orvhorgászok és szemete- lők, akik előbb-utóbb a bünte­tést sem kerülhetik el. Kis csapatunk minden tagja nagy odaadással dolgozott. A teljesség igénye nélkül említem a most elballagó nyolcadikosa­ink helyébe lépő, TUski Ist­vánná tanárnő vezette negyedi­kes csapatot a szajoli Kölcsey Ferenc Általános Iskolából: Ács Ádámot, Csajbók Zoltánt, Lajkó Pétert, Török Tamást; a szolnoki Körösi Csorna Sándor iskolából Pálinkásné Kálmán Klára csapatát - Ábel Tündét, László Anitát, Buhala Renátát; a jásztelki Rákóczi Ferenc isko­lából Szabó János tanár úr ve­zette folyófigyelőket, a meghí­vottként részt vevő szolnoki Fiumei, Belvárosi, Tallinn isko­lák folyófigyelőit. Köszönet a Kötivízignek, hogy a gátőrházat kölcsön adta erre a napra, a Szolnoki Cukor­gyár Rt.-nek az eszközökért, a Jászkun Volán Rt.-nek a támo­gatásért és a Nagy családnak a segítségért. Hernádi B. György, az alapítvány elnöke Nem mellékes, milyen a környezet Tiszajenői kiskerttulajdonos olvasónk - aki egyébként szol­noki, de gyakran tölti szabad­idejét a kertjében - arról pa­naszkodik, hogy a községbe vezető út menti árokban állatte­temek, szeméttel telt műanyag­zsákok fertőzik a környezetet, szemetes és gondozatlan az is­kola környéke, a gabonaszántó. Az elpusztult zöldnövényzet fá­radt olajról árulkodik, de az ott felejtett műanyag kannák is so­kat mondanak a szemlélőnek. No és persze a rengeteg össze­tört sörösüveg is szemet szúr. A látvány önmagáért beszél. A régen szép, tiszta faluhatár most olyan, mintha nem lenne gazdája.- Teljesen egyetértek a levél­íróval - mondja érdeklődé­sünkre Horthy Csaba polgár- mester -, hogy egyesek fittyet hányva a környezetük tisztasá­gára, szemetüket a legkülönbö­zőbb helyeken dobálják el, in­gatlanaikat elhanyagolják, nem művelik. Sajnos én is azt ta­pasztaltam szerte az országban- így Tiszajenőn is -, a kerttu­lajdonosok egy része úgy gon­dolja. ha nem a kijelölt szemét- gyűjtőbe teszi a háztartási hul­ladékot, hanem kidobálja a ko­csijából a félreeső nádasba, er­dőbe, árokba, megspórol vala­mit. A falusi ember ugyanis nem tesz ilyet, ő elássa, elégeti, komposztálja a háztartási hul­ladékot. A tudatformálás, szem­léletváltás nélkül ezek az embe­rek nem ismerik fel a környe­zetszennyezés veszélyét. Tiszajenő 150-200 kilométer külterületi földutat örökölt, amit az önkormányzat nehéz anyagi helyzete miatt kevésbé tud gondozni. A belterületi utak mentén is vannak olyan ingat­lanok, amelyekkel tulajdono­saik nem törődnek. Míg a régi jogszabályok lehetőséget adtak a hatóságoknak a műveden, gazda nélkül maradt földek ál­lami tulajdonba vételére, addig most nincsenek eszközei az ön- kormányzatnak. „Nem mellé­kes, milyen a környezet” - mondotta a panaszos. Mi hát az oka annak, hogy a városiak szí­vesen települnek községünkbe- a zártkertek tulajdonosai ugyanis nem falubéliek. A jó levegő, az aszfaltos belterületi utak, a telefon, a gáz - s remél­hetőleg a nemsokára kiépülő csatornahálózat -, a vendégsze­rető tiszajenői emberek miatt járnak szívesen községünkbe a városiak. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat szer­kesztve jelentetjük meg, a szerző előzetes hozzájáru­lása nélkül. A témának ak­kor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Új játszóeszközökkel gyarapodott Szolnokon a Dobó úti óvoda. A gyerekek nagy örömmel vették birtokba az láncos egyensúlyozót (a felvételen), a homokozót és a kisházat, melyeket a szolnoki Plusz Tér Kft. készített és állított fel. (beküldött fotó) Véget ért a nyelvhét Szakmai igényességű, érdekes programokkal zárult Tiszafüre­den a magyar nyelv hete. Dr. Szűts László, a nyelvtudomá­nyok kandidátusa nagy sikerű előadását Nyisd ki a szád, meg­mondom, ki vagy!” címmel rendhagyó irodalomórán hallgat­ták meg a gimnazisták. Az MTA munkatársa találkozott azokkal is, akik a készülő nyelvtörvény kapcsán érintettek az idegen kife­jezések magyaros és helyes hasz­nálatában. A TIT.szervezésében bonyolított egyhetes rendezvény- sorozat a városi könyvtárban zá­rult. Itt a Kazinczy-verseny kere­tében a szép magyar beszéd leg­kisebb pártolói döntötték el egy­más között, ki az, aki legjobban közvetíti egy kötelező és egy szabadon választott írás üzenetét. Kiderült, hogy ez az 5-6. osztá­lyos kategóriában Sós Nórának, a Kossuth iskola tanulójának, míg a 7-8. osztályos kategóriá­ban Csabai Nórának, a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjának sikerült a leaiobban. A Kőtelki Általános Iskola hetedik-nyolcadik osz­tályosai rendhagyó állampolgári ismeretek órán ismerked­tek a megye 3. számú egyéni választókerületének képvise­lőjelöltjeivel. A tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták a „honatyajelölteket” és a kibontakozó vitát. Az iskola életében nem ez volt az első ilyen találkozó, hi­szen 1990-ben és 1994-ben is meglátogatták iskolánkat az induló jelöltek, s négyen közülük már akkor is résztvevői lehettek a rendhagyó tanítási órának. Boros Imre iskolaigazgató, Kötelek Új játékokkal gazdagodott a Dobó úti óvoda

Next

/
Oldalképek
Tartalom