Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-30 / 101. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 30., csütörtök A szolnoki 12. Számú Óvodai Intézmény Krúdy I., Krúdy II., kertvárosi és Munkácsy úti óvodák - szülői munkaközössége hatodik alkalommal rendezte meg a hagyományőrző ovisbált. A bevételt a munkaközösség felajánlotta az intézményi Gyermekvilág Alapítvány javára, amiből játékokat vásárolnak. A hangulatos, vidám rendezvény sikeréhez a szülő munkaközösségen kívül hatvanegy támogató is hozzájárult. A gyermekek, a kuratórium és az óvodák dolgozóinak nevében köszönet a szülőknek és támogatóiknak. Mihályi Istvánná intézményvezető Egy „bearanyozott” nap Vidékről több éve járok a szolnoki Hetényi Géza kórházba orvosi kezelésre, s ilyenkor helyi járatos autóbuszon is utazom. Mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek egymást taposva, keresztülnézve a másikon, közömbösen zötykölődtek egyik megállótól a másikig. Ezt már úgy megszoktam, hogy másképpen el sem tudtam volna képzelni. Ezek után állíthatom, hogy csoda történt velem és azokkal, akik április 23-án utaztak a DUD 614- es rendszámú helyi járatos autóbuszon. A sofőr köszöntött minden új felszállót, kérte, vigyázzunk az ajtóknál, bemondta a következő megállót. Mindezt olyan természetes kedvességgel, hogy mi, utasok egymásra néztünk, sőt, mosolyogtunk. Helye sem volt az eddig megszokott közömbösségnek. Embernek - és egymás számára fontosnak - éreztük magunkat. A buszsofőr visszaadta azt az életérzést, ami csaknem teljesen kiveszett a mai világból. Köszönjük. Számomra rendkívüli marad az élmény, s szeretném, ha állandósulna és természetes lenne ez a figyelmesség, kedvesség. Biztos vagyok abban, hogy a busz utasai ezen a napon egészen más hangulatban folytatták útjukat. S. B.-né, Tiszaföldvár Küldjön egy képet! A majálisok történetéből Egy 1968-ban készült felvétel ilyennek örökítette meg a tiszaligeti majálist. Szerény külsőségek között, vidáman, barátok között telt az ünnep. Mértékkel inni- és ennivaló is akadt, de a legfontosabb az volt, hogy családunkkal barátok között lehettünk. Bérezi Jenő, Szolnok A szolnoki Krúdy Gyula úti munkálatokról A padkarendezés az út állagát javítja A szolnoki Krúdy Gyula utca lakói közül sokan - hogy az út sárban is jól járható legyen - saját költségükön kőzúzalékkal vagy más törmelékanyaggal feltöltöt- ték a házuk előtti szakaszt. Mivel gyalogjárda nincs, a gyalogosokat is jól szolgálta ez a megoldás. A napokban megjelent néhány munkás és egy földgyalugép, s az útról letolta a törmeléket. A közelmúlt esőzései alkalmával mind a gyalogosok, mind a járművek számára járhatatlanná vált a Krúdy Gyula út ezen szakasza. Miért volt szükség erre munkára?- kérdezték az érintettek. - A polgármesteri hivatal városgazdálkodási főosztálya felmérést készített a város úthálózatáról abból a szempontból, melyek azok az utak, amelyeken az útpadka „felhízása” miatt a csapadékvíz-elvezetés megoldatlan, ennek következtében az út állaga jelentős mértékben romlik. A felmérésre építve több út padka- rendezési munkáit - így többek között a Krúdy Gyuláét is - megrendelte a városüzemeltetési osztály a Rethmann Rt.-től. A részvénytársaság a város számos utcájában elvégezte a feladatot - az ott lakók nagy megelégedésére. Munkájukra kifogást az ellenőrzések során nem tapasztaltunk. A Krúdy Gyula úton is sok lakó örült a padkarendezésnek, mert ezzel nem csak a csapadékvíz-elvezetést oldatottuk meg, hanem a meglévő út sártól való megtisztítását is. A munkák elvégzésével az út állagának további romlását akadályoztuk meg - válaszolta a kérdésre Veréb Sándor, a városüzemeltetési osztály vezetője. Jelenlegi állapota aligha lehet vigasztaló Az Új Néplap április 2-ai számában fényképpel illusztrált cikk jelent meg a talapzatig lepusztult kunszentmártoni Kálvária-emlékműről. Csaknem harminc éve lefényképeztem egyszer az emlékművet, amit elküldök, mert feltételezem, hogy az Új Néplap olvasóit érdekli, hogyan is nézett ki, milyen szép látványt nyújtott a Kálvária-emlékmű régebben, amikor még eredeti állapotában, épségben állt. A műemlékekben oly szegény Kunszentmárton egyik egyházművészeti ékessége volt a belterület szélén, az érparti magaslaton a „kármelitaház” és a volt „nostra” közelében található egyházi emlékmű. Akár képes levelezőlapot is készíthettek volna róla. Nagy kár érte, hogy ilyen szomorú sorsra jutott. Jó lenne, ha az egyház és az önkormányzat helyreállíttatná, restauráltatná. Bár egyetértek az Új Néplapban megjelent cikk azon megállapításával, miszerint az emlékmű „még romjaiban is szép”, de véleményem szerint ez aligha nyújthat vigaszt azok számára, akik jelenlegi állapotában látják, akik szemtanúi egy Kálvária-emlékmű „kálváriájának”. B. L„ Kunszentmárton Rejtőzködő szemét százados fák alatt Az Élő és Holt Folyóinkért Alapítvány ifjú természetvédőinek, a szajoli és jásztelki folyófigyelő szolgálat tagjainak munkakedvét még az esős, hideg idő sem tudta elvenni. A Föld napja tiszteletére szervezettjásztelki gyűjtőmunkának a sikere nyolcvannyolc zsák szemét lett, ami kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy nagy szükség van a természetvédőkre. A pusztamizsei tájvédelmi körzetben az illegálisan lerakott szemét és a frissen kivágott fák sok bosszúságot okoznak a falu természetkedvelő és rendszerető polgárainak, ők ugyanis jól tudják, hogy ez a hely a falu idegenforgalmi fellendülését szolgálhatná hosszú távon, ha mindenki megbecsülné. Éppen ezért különös figyelmet érdemelnek a fanyű- vők, orvhorgászok és szemete- lők, akik előbb-utóbb a büntetést sem kerülhetik el. Kis csapatunk minden tagja nagy odaadással dolgozott. A teljesség igénye nélkül említem a most elballagó nyolcadikosaink helyébe lépő, TUski Istvánná tanárnő vezette negyedikes csapatot a szajoli Kölcsey Ferenc Általános Iskolából: Ács Ádámot, Csajbók Zoltánt, Lajkó Pétert, Török Tamást; a szolnoki Körösi Csorna Sándor iskolából Pálinkásné Kálmán Klára csapatát - Ábel Tündét, László Anitát, Buhala Renátát; a jásztelki Rákóczi Ferenc iskolából Szabó János tanár úr vezette folyófigyelőket, a meghívottként részt vevő szolnoki Fiumei, Belvárosi, Tallinn iskolák folyófigyelőit. Köszönet a Kötivízignek, hogy a gátőrházat kölcsön adta erre a napra, a Szolnoki Cukorgyár Rt.-nek az eszközökért, a Jászkun Volán Rt.-nek a támogatásért és a Nagy családnak a segítségért. Hernádi B. György, az alapítvány elnöke Nem mellékes, milyen a környezet Tiszajenői kiskerttulajdonos olvasónk - aki egyébként szolnoki, de gyakran tölti szabadidejét a kertjében - arról panaszkodik, hogy a községbe vezető út menti árokban állattetemek, szeméttel telt műanyagzsákok fertőzik a környezetet, szemetes és gondozatlan az iskola környéke, a gabonaszántó. Az elpusztult zöldnövényzet fáradt olajról árulkodik, de az ott felejtett műanyag kannák is sokat mondanak a szemlélőnek. No és persze a rengeteg összetört sörösüveg is szemet szúr. A látvány önmagáért beszél. A régen szép, tiszta faluhatár most olyan, mintha nem lenne gazdája.- Teljesen egyetértek a levélíróval - mondja érdeklődésünkre Horthy Csaba polgár- mester -, hogy egyesek fittyet hányva a környezetük tisztaságára, szemetüket a legkülönbözőbb helyeken dobálják el, ingatlanaikat elhanyagolják, nem művelik. Sajnos én is azt tapasztaltam szerte az országban- így Tiszajenőn is -, a kerttulajdonosok egy része úgy gondolja. ha nem a kijelölt szemét- gyűjtőbe teszi a háztartási hulladékot, hanem kidobálja a kocsijából a félreeső nádasba, erdőbe, árokba, megspórol valamit. A falusi ember ugyanis nem tesz ilyet, ő elássa, elégeti, komposztálja a háztartási hulladékot. A tudatformálás, szemléletváltás nélkül ezek az emberek nem ismerik fel a környezetszennyezés veszélyét. Tiszajenő 150-200 kilométer külterületi földutat örökölt, amit az önkormányzat nehéz anyagi helyzete miatt kevésbé tud gondozni. A belterületi utak mentén is vannak olyan ingatlanok, amelyekkel tulajdonosaik nem törődnek. Míg a régi jogszabályok lehetőséget adtak a hatóságoknak a műveden, gazda nélkül maradt földek állami tulajdonba vételére, addig most nincsenek eszközei az ön- kormányzatnak. „Nem mellékes, milyen a környezet” - mondotta a panaszos. Mi hát az oka annak, hogy a városiak szívesen települnek községünkbe- a zártkertek tulajdonosai ugyanis nem falubéliek. A jó levegő, az aszfaltos belterületi utak, a telefon, a gáz - s remélhetőleg a nemsokára kiépülő csatornahálózat -, a vendégszerető tiszajenői emberek miatt járnak szívesen községünkbe a városiak. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat szerkesztve jelentetjük meg, a szerző előzetes hozzájárulása nélkül. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Új játszóeszközökkel gyarapodott Szolnokon a Dobó úti óvoda. A gyerekek nagy örömmel vették birtokba az láncos egyensúlyozót (a felvételen), a homokozót és a kisházat, melyeket a szolnoki Plusz Tér Kft. készített és állított fel. (beküldött fotó) Véget ért a nyelvhét Szakmai igényességű, érdekes programokkal zárult Tiszafüreden a magyar nyelv hete. Dr. Szűts László, a nyelvtudományok kandidátusa nagy sikerű előadását Nyisd ki a szád, megmondom, ki vagy!” címmel rendhagyó irodalomórán hallgatták meg a gimnazisták. Az MTA munkatársa találkozott azokkal is, akik a készülő nyelvtörvény kapcsán érintettek az idegen kifejezések magyaros és helyes használatában. A TIT.szervezésében bonyolított egyhetes rendezvény- sorozat a városi könyvtárban zárult. Itt a Kazinczy-verseny keretében a szép magyar beszéd legkisebb pártolói döntötték el egymás között, ki az, aki legjobban közvetíti egy kötelező és egy szabadon választott írás üzenetét. Kiderült, hogy ez az 5-6. osztályos kategóriában Sós Nórának, a Kossuth iskola tanulójának, míg a 7-8. osztályos kategóriában Csabai Nórának, a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjának sikerült a leaiobban. A Kőtelki Általános Iskola hetedik-nyolcadik osztályosai rendhagyó állampolgári ismeretek órán ismerkedtek a megye 3. számú egyéni választókerületének képviselőjelöltjeivel. A tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták a „honatyajelölteket” és a kibontakozó vitát. Az iskola életében nem ez volt az első ilyen találkozó, hiszen 1990-ben és 1994-ben is meglátogatták iskolánkat az induló jelöltek, s négyen közülük már akkor is résztvevői lehettek a rendhagyó tanítási órának. Boros Imre iskolaigazgató, Kötelek Új játékokkal gazdagodott a Dobó úti óvoda
