Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-09 / 84. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 9., csütörtök Fellélegezhetünk Megszűnt a rettegés, a félelem a vezsenyi hobbikertek környé­kén. Köszönet érte a megyei rendőr-főkapitányságnak és a KMB alosztály vezetőinek, hogy Kormos Róbert szemé­lyében egy határozott, jó kép­zettségű rendőrt helyeztek a községbe. Amióta Kormos Ró­bert látja el a közrendvédelmi feladatokat, megszűntek a so­rozatos hobbifeltörések, a bi­ciklilopások, randalírozások. Még éjjel egy órakor is talál­kozni vele, hol gyalog, hol ko­csival járja a falut, a hobbisoro­kat. Köszönjük fáradhatatlan munkáját, és további sikereket kívánunk. Vezsenyi hobbisok Üzenjük... „Társbérletben a kutyával” jel­igére: Kilátástalannak tűnő helyzetében felesleges volna azt tanácsolnunk, hogy próbál­jon meg komolyan elbeszél­getni párjával az életközössé­güket megrontó „harmadikról”, mert ezen már túl vannak. Ta­lán ha orvoshoz fordul allergiá­jával, s a leletek egyértelműen bizonyítják gyanúját, egészsé­gének veszélyeztetése miatt szigorúbb döntésre szánhatja el magát párjával szemben. Iskolanapok Zagyvarékason Hagyomány Zagyvarékason, hogy a helyi általános iskola minden év márciusában iskola­napokat rendez. Idén a forrada­lom és szabadságharc 150. év­fordulója még inkább az érdek­lődés középpontjába állította az eseményt. Tanulmányi, szavaló- és népdaléneklő verseny, törté­nelmi kiállítás szerepelt az ese­mények sorában. Eddig soha nem tapasztalt érdeklődés mel­lett nyílt tanítási órákon nézhet­ték meg a szülők gyermekeik is­kolai szereplését. Itt osztották ki az első félévi tanulmányi és sportversenyeken elért eredmé­nyekért járó díjakat is. A nem­zeti ünnepre irodalmi műsorral készültek a diákok, fellépett a Margaréta néptánccsoport, az alsó tagozatos balett-tánccsoport és a mazsorettek. A rendezvénysorozat törté­nelmi vetélkedővel zárult. Kö­rünkben üdvözölhettük dr. Ma­daras Lászlót, a történelemtu­dományok kandidátusát, a szol­noki Damjanich János Múzeum régészét, aki mint a zsűri elnöke vett részt az eseményen. A ve­télkedőt rendkívüli érdeklődés övezte; összesen huszonöt 4-5 fős csapat képviseltette magát; egy közülük a szomszédos Jász- ladányból érkezett a versenyre, így a művelődési ház színház­terme csaknem szűknek bizo­nyult. De mint szokták mondani, nem a győzelem, hanem a rész­vétel a fontos. Földes Barnabás Zagyvarékas Flandriái tapasztalatokkal gazdagabban A Kenderesi Szakiskola, Kö­zépiskola és Kollégium fiatal munkatársa Herbály Imre országgyűlési képviselő támo­gatásával a nyu- gat-flandrai Vormingsinsti- tutban egy to­vábbképzés résztvevőjeként képviselte az is­kolát. Az or­szággyűlési képviselő isko­lánk fejlődését eddig is segí­tette, s mivel a külföldi tovább­képzésen az an­gol nyelv gyakorlásán túl mód nyílt a gazdasz- szonyképzés oktatási módszerének bővítésére, illetve a falusi turizmusban tanultak gyakorlati alkalmazásához is hasznos tapasztalatokat szereztünk - különösképpen örültünk az út­nak. A képviselő úr anyagi támogatása nélkül is­kolánk a Hudefo megtisztelő felkérésének nem tudott volna eleget tenni. Köszönjük, hogy kollégánk utazásához minden segítséget megadott. Dr. Kulcsár Tamásné, iskolaigazgató Emberi jog - alaphelyzettől függően? A közelmúltban cserbenha- gyásos közúti balesetről ol­vastam a lapban. Kiderült az írásból, hogy aki a balesetet okozta, megállás és segít­ségnyújtás nélkül továbbhaj­tott. Két nappal később arról olvastam, hogy a plébános nem menekült, csak sietett a temetési szertartásra... nem akarta várakoztatni a gyászo­lókat, mert már amúgy is ké­sésben volt. Elmondta az újságírónak, egy pillanatra megállt, s látta, nem történt személyi sérülés, viszont már annyi ideje nem volt, hogy betétla­pot adjon. Sajnálatos az esemény, bár tiszteletre méltó a plébá­nos pontossága, igyekezete. Azonban biztosan jólesett volna a szerencsétlenül járt károsultnak, ha megáll, kife­jezi sajnálatát a történtekért és betétlapot ad neki. Biztos vagyok abban, a gyászolók is megértették volna a késede­lem okát. Ezzel elkerülhető lett volna a tettes rendőrségi úton való keresése. Több éve egy vidéki plé­bános is elkésett a sírkőava­tásról. Volt időnk találgatni, mi történhetett, az is felme­rült, nem érte-e baleset az úton az atyát? Amikor megérkezett - be­csületére legyen mondva -, elnézést kért az egybegyűl­tektől s őszintén bevallotta, hogy ő ebéd után mindig le­pihen egy kicsit, és sajnos késve ébredt fel. Megbo­csátó mosollyal nyugtázták a várakozók a történteket. A balesetet okozó plébá­nos épp ebben az időszakban nyilatkozott az emberi jogok védelméről az elhíresült abortuszügyben. Véleménye szerint egy magzat a foganta­tástól kezdve emberi jogok­kal rendelkezik. Önkéntelenül is párhu­zamba kerül az emberi jog a két eset kapcsán. Mennyivel jobb lett volna, ha a jog a baleset alkalmával is életbe lép. A cserbenhagyottnak joga lett volna a helyszínen megismerni a károkozót. B. J. Szolnok Ki gyógyítja meg a „jövőnket”? „ . . . továbbá hiányoljuk, hogy az orvosi te­vékenységet nem ismeri el a törvény szellemi szabadfoglalkozásként ...” - mondotta a minap egy orvosokat képviselő testület veze­tője. Lényegében az említett hivatás a mai napig nem az egészségügyet meghatározó munkaként szerepel a hivatalos állásfoglalásokban. A köz­alkalmazotti minimálbérrel foglalkoztatott pá­lyakezdő diplomás számára az igen beszűkült lehetőségek kétségessé teszik képességei ki­bontását tanult szakmájában. Statisztikai adatok szerint az orvosi fizetések a közalkalmazotti kategóriák végén találhatók. Ez a józan ésszel felfoghatatlan tény azonban csak egy része az egészségügyet ért negatív tendenciáknak. Az orvosi gyógyítómunka és a munkafeltételek országunkban nem tudnak lé­pést tartani az EU-országok elvárásaival. Egyes kórházak már évtizedek óta nem kaptak új or­vosi gépeket. A műszeramortizáció kezelése ­sok kritikai érv ellenére - a mai napig hiányzik, kidolgozatlan. A beszűkült diagnosztikai és te­rápiás lehetőségek miatt a kollégák többsége nem képzettségének megfelelő feladatok ellátá­sával tölti munkaideje lényeges részét. A gyó­gyítás jelentős hányadát az egyre bonyolultabb és legtöbb esetben felesleges adminisztráció foglalja le. Ennek következménye, hogy a valós szakmai fejlődés sok esetben nem lehet reális perspektíva. Egy-két megszállott szakember ma is akad, aki minden nehézség ellenére próbálja felvállalni az egyre kilátástalanabb és megpró- báltatóbb küzdelmet betegeiért. Nagy tiszteletet érzek ezen kollégáim iránt. Azonban azt kell tapasztalnom, hogy számuk napról napra fogy, s az elkeseredett orvosok több évtizedes szak­mai gyakorlat után is pályaelhagyók lesznek. Elgondolkodom: vajon ki gyógyítja majd meg a „jövőnket”: a gyermekeinket, unokáin­kat? Dr. Dobos Zoltán orvos-közgazdász Szolnok Szeptemberben szoboravató A közelmúltban tartotta össze­jövetelét a Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Emlékére Ala­pítvány kuratóriuma. Az öttagú bizottság Pogány Gábor Benő szobrászművésszel együtt pon­tosította a szoboravatás idő­pontját. Sok lesz még a tenni­való, s bár szobor kész az ön­tésre, pénzügyi gondok nehezí­tik a munkát. Ezért folytatjuk a gyűjtést. A kétszázezer forintot adományozó szervezetek, cé­gek, közösségek és a szobor megvalósítását ötvenezer fo­rinttal támogató magánemberek neve felkerül a szobor talapza­tára, hirdetve áldozatvállalásu­kat. A szoboravató szeptember 6-án, vasárnap 10 órakor lesz Kohón, ott, ahol a fiatal pár töl­tötte a mézesheteit. Kérjük te­hát segítségét azoknak a cégek­nek, vállalatoknak, magánsze­mélyeknek, mindazoknak, akiknek szándékában áll támo­gatni a költő és hitvese - vilá­gon első - páros szobrának megszületését, adományaikat juttassák el az alapítvány OTP Szolnok, Baross u. 18. szám alatt nyitott 11745011- 20402284 számú számlájára! Befizetési utalvány az OTP Szapáry u. 19. szám alatti fiók­jánál szerezhető be. Köszönjük az adományokat. A kuratórium tagjai Elkattintotta... Egy képviselőjelölt kopogtatócéduláiból bő két maroknyit egy másik jelölt javára könyvelt el a számítógép; reklamáció, sajtó- tájékoztató, kézzel megírt igazolás, elektronikus kékcédulázás emlegetése, majd hivatalos magyarázat az illetékestől, vala­hogy így: „A program tökéletes, csupán kezelői hiba történt, mégpedig egy rossz gomb megnyomásával. A gép ki-, majd be­kapcsolása után véletlenül elkattintotta. ” Erre már én is felkaptam a fejemet. Egy évtizede vizsgáztatok egy középiskolában számítástechnikusokat, de ilyen magyará­zattal a szakmai színvonalban gyengébb eredményt elérő tanu­lók esetében sem találkoztam, ami érthető is, hiszen már máso­dik osztályban tudják a leendő középfokú szakemberek, hogy egy adatrögzítő programnak fel kell készülnie az áramkimara­dás (kikapcsolás) kivédésére, a kezelő számára lehetővé téve a korrekciót - hogy ne legyen elkattintható! Ki garantálja, hogy az országban máshol nem kattintottá el véletlenül más is, ha az „elkattintható”? Nagy Gábor, Zagyvarékas Egészséges a kis Bence A felvételen gyermekeink, Zsombor, Brigitta, Bence és Olivér; a kicsi Bencét decemberben majdnem el­vesztettük egy eddig ismeretlen gyógyszerérzékenység mi­att. A szolnoki Hetényi Géza kórház gyermekintenzív rész­legén mentették meg az életét. Boldogok vagyunk, s mint büszke szülők, azért küldjük el a képet, hogy a gyermekin­tenzív részleg előszobájának tablójára - ahol gyógyult gyermekek fényképeit őrzik - a mi kisfiúnk képe is odake­rülhessen. Köszönettel tartozunk a részleg orvosainak és dolgozóinak s egyben kérjük, a mi kisfiúnkról készült képet is tegyék a gyógyult, egészséges gyermek fényképe mellé! Varga Zoltánná, Jászberény A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Generációk napja - ezer résztvevővel Kétnapos országos rendez­vényt szervezett a Magyar Út­törők Szövetsége felkérésére - Generációk napja elnevezéssel - a szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola. A kis lét­számú tantestület és a lelkes szülői gárda szervezőmunkáját nagy elismeréssel illette az or­szág különböző részéről érkező közel ezer gyermek és az őket kísérő kollégák. Célunk az volt, hogy méltóképpen megünne­peljük az 1848/49-es forrada­lom és szabadságharc 150. év­fordulóját. Igen gazdag prog­ramok - sor- és váltóverse­nyek, akadálypálya, közleke­dési verseny, kosárradobó, he­tesdobó, puzzle-kirakó - közül választhattak a résztvevők, majd fáklyás felvonulás, tűzijá­ték és diszkó zárta napot. Más­nap történelmi emléktúrát szerveztünk sok-sok érdekes feladattal, majd mozi, táncház, lábtollbemutató és térzene ol­dotta az eredményhirdetés előtti percek izgalmát. Az ösz- szesített versenyt Martfű csa­pata nyerte a tárnoki és a házi­gazda szolnokiak előtt. A két nap teljesen ingyenes volt a résztvevőknek. Ä költségeket a MÚSZ, a Soros Alapítvány, az MSZP, az MSZOSZ, a Munkáspárt, a GYIA, az NGYIA, a Volán Rt., a Dam­janich Múzeum és a VMK tá­mogatta. Külön is köszönetét mondunk Iváncsik Imre, dr. Füle István, Vörös Miklós, dr. Sütő István és Barta István nélkülözhetetlen segítségéért. Vargáné Vígh Veronika Judit a rendezvény főszervezője Érdekek - ellenérdekek Lassan folytatásos regénnyé növi ki magát a kengyeli ve- szélyeshulladék-megsemmi- sítő ügye. Mivel nem kis horderejű témáról van szó (érinti a környező települése­ket is), úgy gondoljuk, nem árt hangsúlyozni, hogy nem a polgármester és a képviselő- testület döntötte el, hogy le­gyen hulladékégető a község­ben, hanem a többség, a la­kosság. Március 26-án megjelent az Új Néplapban több társadalmi szerv közös levele, amelynek egyes részletei nem felelnek meg a valóságnak. „Meg va­gyunk győződve arról - írják -, hogy a fogadtatás előkészí­tése során a polgárok nem ke­rültek döntési helyzetbe, biz­tosítani kell a társadalmi részvételt a döntéshozatal­ban”. Nos, az 1997 májusában megjelent Kengyeli Futár részletesen leírja a plazma- energiás égetőmű működését, közérthető ábrával a rendszert is bemutatja. Ezt követően a művelődési házban, majd Bagi-majorban is volt lakos­sági fórum, amiről minden család értesítést kapott. Au­gusztus 3-án döntött a lakos­ság, legyen vagy ne legyen égetőmű a községben. A sza­vazás napjáig két hónap volt még a minden részletre kiter­jedő tájékozódásra. A társadalmi szervezetek­nek azt kijelenteni, hogy a technológia sem nálunk, sem Európában nem ismert, félre­vezető, mert a svédek, fran­ciák, németek is használják. Németországban például négy ilyen égetőmű van. Jelenleg 42 plazmaenergiával működő hulladékmegsemmisítő mű­ködik a világon. Hallott már valaki arról, hogy az USA-ban, Japánban vagy Ausztráliában probléma volt vele? Nem hallottak ilyet, mert biztonságos, gaz­daságos és környezetkímélő. Senki nem ítélte a lakossá­got arra, hogy félelemben élje az életét; az állampolgárok szavaztak arra, hogy legyen égetőmű. Az aggodalmasko­dóknak abban a bizonyos két hónapban kellett volna felvi­lágosítaniuk a lakosságot fenntartásaikról, ami a szava­zás előtt rendelkezésre állt, nem utólag. A község lakossága tudja, mi a jó neki, és azt is tudja, hogy ez az út vezet a gazda­sági felemelkedéshez: beru­házással, munkahelyteremtés­sel jár. E kicsi falu egy nagy család lehetne, ha néhányan nem önös érdekeiket helyeznék előbbre. Mert miről is van szó? Elveszítenék az alamizs­náért dolgozókat és a feketén foglalkoztatottakat. Ha megépül az égetőmű, a falu munka nélküli polgárai nem lesznek kiszolgáltatva. S bizony, ez egyeseknek lehet hátrányos is. Harminckét kenuveli uolsár

Next

/
Oldalképek
Tartalom