Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-06 / 81. szám
1998. április 6., hétfő Villanófény 13. oldal "Wíidit ma már ismét az m t az egyszerű vidéki lány, aki 1994. augusztus 10. előtt volt. Tápió- szelén él, beteg szüleinek ő az egyetlen támasza. Valaha arról álmodott, hogy világot lát, hogy sikerül kitörnie az álmos falu egyhangúságából, s hogy gazdagon mehet férjhez. Nem így történt. A Bild am Sonntag utánajárt a magyar lány szomorú, már-már tragikus történetének. A Budapesttől egyórányi járásra lévő alföldi településen ősz közepétől megáll az idő. A fiataloknak szinte semmi perspektívájuk sincs; itt a nagy álmok a semmibe hullanak. Ha beköszönt az ősz, és elkezd esni az eső, az utak foglyul ejtik az itt lakókat, a lábszárközépig süppedő sár csak tavasszal tűnik tova. Ezért az idegenek, hacsak nem egyenesen ide vezet a sorsuk, messzire kerülik a falut. A falu kereken száz házát, magukban zárkózó lakóikat. A mindössze nyolcszáz lelket számláló településen a legtöbben a háztájiból élnek: tyúkokat, kacsát nevelnek, disznót hizlalnak. Ez nem az a világ, amelyről a fiatalok általában álmodoznak; túl magányos, túl unalmas, túl elhanyagolt. Aki elvágyik innen, könnyen válik szélhámosok martalékává. Kalandos szökés az emberkereskedők fogságából Judit a rendőrségre, Ilka a halálba menekült A fenyegetést nem hallotta meg Judit sorsa több, mint elgondolkodtató. A lány - hiszen a televízió jóvoltából Tápiószelére is beköszönt a nagyvilág - többre vágyott ennyinél. Romantikus alkat lévén, ő saját „külön bejáratú” hercegéről álmodozott, aki hófehér paripán érkezve kiszabadítja őt Csipkerózsika-fogsá- gából. A „herceget”, aki 1994-ben, egy szép nyári napon valóban erre vetődött, Norbi-aak hívták. Judit nem tudta, honnan érkezett a 23 éves fiú hófehér paripa helyett a tűzpiros BMW-n, de nem is érdekelték a részletek. Csak egyszerűen hitt neki, mert hinni akart a csábító, szép szavaknak:- Egy ilyen csodálatosan szép, fekete hajú lánynak, mint te vagy, Nyugaton a helye. Gyere velem, tudok számodra egy jó munkát - ajánlotta fel a fiú. Judit nem kérdezte, mi is légyen az a munka - vakon hitt egekig magasztalt Norbijának. Hiszékeny volt, mert falujában azt tanulta: hinnie kell. És eddig hihetett is a szüleinek, a szomszédainak, a tanítóinak. Egyszerűen idegen volt számára a hazugság világa. Judit a történtek előtt... így érkezett el 1994. augusztus 10. Emlékei szerint ekkor nyíltak meg előtte a pokol kapui. És a rendőrségi akta, amely a gátlástalan emberkereskedelem egy újabb szálát igyekezett felgöngyölíteni. Judit azon a napon sározódott be először.-Mégis, milyen munkát kell majd végeznem? - kérdezte Norbitól útközben. A fiú nagyon sietett, mindössze csak egyszer állt meg tankolni.- Münchenben gyermekfel... és után ügyelő lehetsz - ígérte a lánynak újdonsült barátja, s még hozzátette: - De ha Németországban gondot okozol nekünk, a családod látja kárát. S Norbi sokat sejtetően nevetett ... A testi kín az elviselhetőbb Amikor megérkeztek a bajor fővárosba, Juditnak még egyetlen napra sem volt szüksége ahhoz, hogy felismerje: Norbi egyáltaA Budapesti Értéktőzsde legnagyobb hazai befektetője Nettó eszközérték:* 40 228 064 532 forint Elért hozamok: ** 5 12 hó* indulás óta* (1996. október 28.) v'11 Tkrv/i/ iv ^ Alapkezelő: Budapest Alapkezelő Rt. LEGYEN ÖN IS A SIKER RÉSZESE! A Budapest Növekedési Alap és a Budapest Alapkezelő egyéb befektetési alapjai a Budapest Bank Rt. fiókjaiban vásárolhatók. * 1998. március 26-ai adat ** A múltbeli adatok nem jelentenek garanciát a jövőbeli hozamokra. Kérje és olvassa el az alap tájékoztatóját mielőtt meghozza döntését. a » 12 U Budapest Alapkezelő Rt. A Budapest Bank-csoport tagja Ián nem az a herceg, akiről hófehér lányszobákban álmodozni szokás, s bizony ő sem az az elvarázsolt hercegnő, akinek képzelte vagy legalább is képzelni szerette volna magát. Münchenben az első út a 39 éves K Tiborhoz vezetett.- Hirtelen úgy kezdtek el bánni velem, mint egy zsák krumplival, amelyet hamarosan apró darabokra vágnak - emlékezett vissza keserű élményeinek kezdetére Judit. A lányban a mai napig kitörölhetetlenül rögzült az az átható tekintet, amellyel a magát hol Sámuelnek, hol Sándornak, hol pedig Lászlónak nevező idegen férfi vizsgálgatta. Úgy tetszett számára, mintha az értékét próbálná meg felbecsülni. Akár egy vásárra vitt lónak. Hamarosan el is hangzott az ítélet:- Egy ilyen, mint te, könnyedén megkereshet havonta 2500 márkát is, de nem mint gyermekfelügyelő. Férfiakkal kell hálnod, érted már?- De hát én gyermekfelügyelőnek jöttem - tiltakozott Judit, egyébként bájos városka Judit számára csak újabb megpróbáltatások, újabb keserűségek helyszínét jelentette: most már a középkori épületek hangulatát sem tudja magában fölidézni. A férfi, aki az új „tulajdonosa” lett, éjszakai lokált működtetett; a lánynak egy szeparéban kellett a férfivendégeket szórakoztatnia. A félelem újraéled Mégis azt mondhatja, hogy ez a hely hozta meg számára a váratlan szabadulást. Kihasználva őrei lankadó figyelmét, egy óvatlan pillanatban, késő este elhagyta a lakást, pontosabban a cellájául szolgáló parányi szobát, és a rendőrségre menekült. Fogva tartóit azonmód le is tartóztatták. K Tibort és M. Norbertét kevéssel később, emberkereskedelem bűntettében bűnösnek találták, és börtönbüntetésre ítélték. Azzal vádolták őket, hogy Ju- diton kívül még legalább 20 magyar lány csempésztek át a határon, és arra kényszerítették őket, hogy prostituáltként nekik dolgozzanak. Mind közül a legfiatalabb, a 16 éves Ilka nem sokáig bírta a megpróbáltatásokat. A megaláztatások után nem akart tovább élni, és egyszerűen a vonat elé vetette magát. Judit mostanában gyakorta A két, bíróság elé állított lánykereskedő: Norbi és K. Tibor de csattanós volt a felelet. K Tibor hatalmas pofonnal vágta el a mondatot.-A pofonok, amelyek az első ökölcsapást követték - emlékezik vissza ma a lány -, sokkal elviselhetőbbek voltak, mint a kín, ami a lelkemet égette. A testi fájdalmakat az ember könnyebben állja. Ám minden egyes alkalommal, amikor arra kényszerítették, hogy valakivel ágyba bújjék és mindenféle undorító kívánságot teljesítsen, összetört benne valami.- Belefásultam az életbe - mondja ma ezernyi élettapasztalattal öregebben az egykor vidám, mára szomorú, kiürült tekintetű lány. Úgy érzi, hogy a teste mocskos lett, lemoshatat- lanul tisztátalan, már csak egy külső burok, amely körülveszi őt. Elveszítette mindenét. Németországban minden emberi érzést kiöltek belőle. M. Norbertét és K. Tibort mindez persze nem érdekelte. Egyszerűen elvették a tápiósze- lei lány útlevelét; úgy tartották őt kényükre-kedvükre a lakásban, mint egy rabszolgát. Csak akkor távozhatott - és természetesen akkor is kizárólag szigorú felügyelet mellett -, ha egy kuncsaft egyszerűen kibérelte őt. Például az az autókereskedő, aki egyszer az irodájába rendelte. Vagy az a zöldséges, akire épp a csarnokban jött rá a férfiasság. Meg az arab, a fekete szemüvegével...- Hatszáz márkát fizetett Tibornak, és ezért nemcsak az ágyban kellett minden igényét kiszolgálnom, hanem főznöm és takarítanom is kellett rá. Természetesen meztelenül - idézi vissza a rémálmot Judit. Mondják: ha egy lány gazdát cserél, általában 1000 márka az ára. Két héttel az arab férfi „megrendelése” után Norbert és Tibor kocsiba rakta őt, és Lan- dauba furikáztak vele. Az látogat el a Tápiószelével szomszédos falu temetőjébe, Ilka sírjához. Könnyes szemmel idézi föl barátnője történetét:- Én már kint voltam, amikor K. Tibor őt is magával hozta. Ugyanolyan buta, naiv volt, mint egykor én is. Aztán jöttek a pofonok, a rúgások, az éhezte- tés, és Ilka is betört. Amikor én hazakerültem, teljesen magára maradt, összeroppant. Addig valahogy sikerült tartanunk egymásban a lelket, közösen tápláltuk a szabadság reményét. Ezért vetette el magától Ilka az életét. .. Miközben K Tibor ügyét a müncheni tartományi bíróság az ügyvédje fellebbezése folytán hamarosan újratárgyalja, M. Norbert szépen letöltötte kétéves börtönbüntetését. Judit hazatért Tápiószelére, a szüleinél lakik. Édesanyja is, édesapja is súlyos szívbeteg, minden izgalom végzetes lehet a számukra. Amióta azonban Norbert szabadlábra került, a család élete merő aggódás, csupa félelem. Mi lesz velük, ha az 1994-ben megígért bosszú beteljesedik?- Félünk, a lányunkat is meg akarjuk védeni - mondják a szülők megkeseredetten. - El kell adnunk a házunkat, és messzire költöznünk, nehogy az az ember valaha is megtaláljon bennünket. Judit édesanyja joggal retteg:- Az az ember ismét itt van, már láttam is. Biztos, hogy nyomunkba ered, biztos, hogy bosszúra éhezik. Nem is beszélve azokról a lányokról, akiket újabb áldozatul szemel ki magának. Amíg ilyen emberek vannak köztünk, senki sem érezheti magát biztonságban. Sok Judit van az országban. Sokan várnak a mesebeli hercegre, fehér paripán. Sáros kis falvak pici házaiban fényről, gazdagságról, új életről álmodnak a lányok. Gyulay Zoltán
