Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-01 / 77. szám
- Rengeteget repültem mező- gazdasági géppel. Utasszállítóval is jártam az USA-ban, Kanadában, a Szovjetunióban, Ázsiában - meséli életre szóló „élményét” a szolnoki Hajdú László agrármérnök - de a legemlékezetesebb a prágai „leszállás” volt 1982. október 26-án.- Abban az időben épült a szajoli üvegház, s fűtésének korszerűsítése érdekében hollandiai tanulmányúton vettem részt. Hazafelé jövet az amszterdami repülőtérről zuhogó esőben szálltunk fel. Prágában ugyanolyan idő fogadott bennünket.- Leszállás közben óriási csattanást észleltünk. A repülőgép törzse pontosan a fejem felett kettévált. Recsegett, ropogott minden. Óriási üvöltözés, sikoltozás hallatszott. Kimondhatatlan pánik tört ki. Szerintem a filmekben sem lehet élethűen visszaadni egy ilyen rettenetes élményt. Nyolcvanhe- ten voltunk a gépen. Senki sem halt meg, de sokaknak megsérült a gerince, eltört a lába vagy a keze. Volt, aki csak két óra múlva tudott megszólalni.- Nekem örökkévalóságnak tűnt az az idő, míg a gép megállt. Első gondolatom az volt, hogy kigyullad, ezért menekülni kell. A törzsön keletkezett résen kiszaladtam a jobb oldali szárnyra, de az olyan magasan volt, hogy nem mertem onnan leugrani. Vissza akartam fordulni, de nem tudtam, mert mindenki abba az irányba akart menekülni, de mások sem mertek leugrani onnan. ..., Alföldet .éréskor nem csak a törzs'tört ketté, hanem leszakadt .a gép bal szárnya, s futóműve is. Hosszú, mély árkot húzva még így is 1270 métert haladt a felázott gyepen. Ez volt a szerencsénk, mert azt mondták, hogy ha ez a betonon történik, akkor biztosan kigyulladt volna a gép.- A tűzoltók rohantak a géphez. Egy csúszdán kimentettek bennünket. A gyepen szanaszét szóródott táskákat, bőröndöket a sértetlenül maradtak szedték össze. Egy óra hosszat álltunk ott a zuhogó esőben, mire fedél alá vittek bennünket.- Nekem különösebb bajom nem történt. Az orvosaim ugyan azt állítják, hogy enyhe cukorbajom az elszenvedett stressz hatására alakult ki.- Megkérdezték már tőlem, szoktam-e álmodni erről a katasztrófáról. Nem szoktam, de tény, hogy előzőleg imádtam a repülést. Két lányom vitorlázó repülő volt, illetve a kisebbik még az is; „C” vizsgás. Én is repültem vitorlázó géppel. A prágai eset óta viszont nem szeretem a repüléssel kapcsolatos eseményeket. Beszélni sem szeretek róluk. A repülés szere- tete visszájára fordult. A történtek után nem csoda, hogy Hajdú László enyhén szólva viszolyog a repüléstől. Ez érthető. Az viszont már érthetetlen, hogy a korabeli magyar sajtó csak annyit közölt a tragédiáról, hogy a Malév ilyen meg ilyen számú utasszállító repülőgépe a prágai repülőtéren történt leszálláskor megsérült. Hát ami igaz, az igaz, megsérült a gép - ha a drasztikus töréseket sérülésnek lehet nevezni. Maradandó, mély sérüléseket az utasok szenvedtek. Testileg és lelkileg is. S. B. Kovács Pál évtizedekig dolgozott a gabonaiparban, a karcagi malom üzemvezetőjeként ment nyugdíjba. Pályafutása alatt a könnyűipari minisztérium osztályvezetője is volt, így ő végezte el a malmok racionalizálását. Egykor 2400 malom volt hazánkban, ma ennek csak egy- tizede működik. Akkori beosztása lehetővé tette, hogy az ország jelentős részét megismerje. Ennek nyugdíjba vonulása előtt látta hasznát, amikor felesége benevezte egy idegen- vezetői tanfolyamra, melyet aztán szolidaritásból Erzsiké néni is elvégzett. Pali bácsi aztán a TIT-en és IBUSZ-on keresztül évekig járta az országot, ma már azonban kevesebb ilyen utat vállal. Rendszeresen elviszik azonban feleségével az áfész karcagi és kunmadarasi nőbizottságának tagjait kirándulásokra, színházlátogatásokra Budapestre, Debrecenbe, Szolnokra. Az elmúlt héten Budapesten a János vitézt nézték meg, s hét végén élete párjával az Aida előadására utazik Budapestre. A színház mellett az olvasás is kikapcsolódást jelent számára. Ha ideje engedi, részt vesz a könyvtár nyugdíjas olvasói számára szervezett rendezvényeken is, emellett a kutatómunkát is folytatja. Tavaly a karcagi önkormányzat kiadásában jelent meg A hatvan malom városa című könyve, melyben a kunsági malomváros történetét mutatja be a törökdúlástól a hetvenes évekig. Elkészítette a hetvenéves kultúrpalota történetét is, az elmúlt hónapban újabb megyei pályázatot írt a Gál-féle szélmalom történetéről. Meglévő malmi gyűjteményéből pedig egy állandó kiállítást szeretne berendezni a fogadóházban vagy a szélmalomban. A gabonaipari kézikönyv egyik szerzőjeként egy kuriózumot, az apáról fiúra szálló kétszáz éves múltra visszatekintő malmi műkőöntést dolgozta fel. Kovács Pál nyugdíjasként sem unatkozik, naptárában egymás után sorakoznak a programok, pedig abba még az ásást, fametszést be sem írta, pedig az is nagyon fontos, hiszen tavaly két almafáján 17 láda alma termett. Tartalmas klubélet Ha valamelyik nyugdíjasklub gondoskodik arról, hogy tagjait rendszeresen kizökkentse a mindennapok egyhangúságából, akkor a Szolnok Városi Nyugdíjas Klub az, amelyik így szervezi életét. Ha jól számoltuk, ötvennyolc programot szervezett erre az évre. Abban pedig a budapesti színházlátogatástól kezdve az orvosi előadásokig sok minden szerepel. És az sem okoz pótolhatatlan űrt, ha elmarad valamelyik tervezett esemény, mert leleményből nincs hiány. Részt vesznek a megyei nyugdíjasegyesület és a Városi Művelődési Központ rendezvényein is. A falusi panziós Godó István ritkán ül olyan nyugodt pózban, mint Szájúiban, a saját maga által tervezett-épített falusi panziójában készült képen látszik. Godó István Ideje volna pedig a pihe- .xaésnakw, hiszen,; .túlhaladta 70. életévét, másrészt kész a nagy mű, nem kell már any- nyit küzdenie a gáncsosko- dókkal, meg az építkezés ezernyi buktatójával. Megannyi újságcikk dicsérte kezdeményezését, s a vendégkönyv sok bejegyzése kezdődik így: Tisztelettel köszönjük Pista bácsinak, hogy . . . Kötelező, hogy a vendég jól érezze magát - vallja Pista bácsi. Ezért is gyakoriak a vendégkönyvben a hasonló bejegyzések: „Köszönet a tökéletes bablevesért és a mákos gubáért”. Pista bácsi példája bizonyítja: akkor teljes az élet, ha az ember idős korában is „ront vagy javít, de nem henyél”. Az oldalt szerkesztette: Simon Béla Fotó: M. J., B. Cs., P. E. Kettévált a gép törzse a feje felett Túlélte a katasztrófát Farsangbúcsúztató Farsangbúcsúztató klubdélutánjuk keretében a Kánai menyegző bibliai történetét adták elő a jásztelki nyugdíjasklub tagjai. Az ötven-hat- van tagot számláló közösség hagyományt szeretne teremteni a kezdeményezésből, hogy ilyen módon emlékezzenek meg a vízkeresztről, a farsangról. A műsort jó hangulatú baráti beszélgetés, az otthon sütött aprósütemények elfogyasztása követte. bcs Pihenjt vezényel a dandárparancsnok Bizonyára ő sem tudná megmondani, hány és milyen parancsot adott ki életében. Nyugállományba vonulása óta azonban csak „pihenj”-t vezényel Sárközi István ezredes, a Jász- Nagykun-Szolnok Légvédelmi Tüzérdandár volt parancsnoka. Napjainkban ugyanis a tiszali- geti csapatpihenő vezetését vállalta el. Legfőbb törekvése az, hogy az oda „beutaltak” jól érezzék magukat, s zavartalanul pihenjenek. A csodatevő trojácska Mivel tanulmányait a kijevi műszaki egyetemen végezte, bőven nyílt alkalma az ottani emberek hétköznapjainak megismerésére. Egyszer vett egy csónakot, melyet a teherautó vezetője feketén szállított.- Adj egy trojácskát - mondta Sárközi Istvánnak. A trojácska, a háromrubeles arra kellett, hogy „kibélelje” a vezetői engedélyt. így aztán a rendőr semmi kivetnivalót nem talált az ellenőrzéskor. Sem az első, sem az őt követők. Sárközi István soha nem jutott el Moszkvába, mert egy-egy terület elhagyásához engedély kellett a Szovjetunióban. No de evezzünk hazai vizekre, nézzük meg, hogyan lesz egy kiváló dandárparancsokból „csodabogár”, vagyis majdnem vendéglátós szakember. A tétlenség halál- A honvédségnél ötvenöt éves korban nyugállományba kell vonulni - magyarázza Sárközi István. - Ilyen korban gazdag élettapasztalattal rendelkezik az ember,..s ereje teljében van. Rutinellenőrzés a szaunában Ilyenkor a semmittevés egyenlő a hirtelen halállal. A csapatpihenő vezetésének elvállalása tehát új feladatokat, új célokat jelentett Sárközi Istvánnak. Tizenkilenc évig - három alakulat élén - egyszemélyi vezető volt. Kihívást jelentett számára, hogy kiforrott vezetői módszere mit ér az új területen. A dandár élén parancsokat osztogatott, a csapatpihenőben viszont mindig a vendégnek van igaza. A dandárnál tisztek tucatjai segítették, itt meg mindent saját magának kell megoldania. A lelemény nélkülözhetetlen a csapatpihenő vezetésénél. Úgy tűnik, ebben a tekintetben nem szűkölködik Sárközi István, hiszen egy év alatt - változatlan áron - megkétszereződött az üdülő jövedelme. Ukrán csatavesztés Nem tudni, hogy a csapatpiher nőnek van-e vendégkönyve, de azt tudtuk, hogy több ország vezérkari főnöke dicsérőleg szólt ottani vendégeskedéséről. Még akkor is szívesen emlékszik rá, ha éppenséggel csatát vesztett ott. Áz ukrán vezérkari főnök például egy fogadás révén túl akart járni Sárközi István eszén. A tét két „mérték” vodka volt. S mivel a katonáknál vodka tekintetében a mérték a vödör, abba pedig tizenkét liter vodka fér, így az ukrán fél a fogadás elvesztésével fájdalmas csatát vesztett. A .jóvátételt” meg is fizette. Ebből is kitűnik, hogy a vidámság, a humor, egymás baráti ugratása nélkülözhetetlen eleme a csapatpihenőnek. Sárközi István jól beszél oroszul. Szeptember óta angol- nyelv-tanfolyamra jár. Azt mondja erről:- Azért tanulok angolul, mert most már nemcsak oroszok járnak a csapatpihenőbe- ■ S. B. A malmok szakavatott tudója Jót, Aki nyugdíjasként sem unatkozik Karcag egykori malomtörténetének avatott kutatója, Kovács Pál tizenkét évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Mára több helytörténeti tanulmányt írt, elvégezte az idegenvezetői tanfolyamot. Kevés szabadidejében színházba jár, és kertje gyümölcsfáival foglalkozik. Egy mezőtúri asszony, aki a kősziklán is tócsát tudott teremteni Oklevelet kapott az „apák napjáért” Már 1955-ben, amikor belekóstolt az újságírásba, írt egy cikket Varga Istvánná Irénke néni Mezőtúron, amelyben az apák napjának megünneplését szorgalmazta. Ezen véleményét ma is tartja, pedig azóta sok víz lefolyt a Hortobágy-Be- rettyón, hiszen már a hetvenkilencedik évét tapossa. Irénke néni tanyán nőtt fel, gazdálkodó szülők gyermekeként. Egészen ötvenhét éves koráig, míg a folyamatos napi munkába bele nem fáradt, nem is költözött be a városba. Mert sokat dolgozott, volt, hogy élete párjával, aki a közelmúltban tért örök nyugovóra, 18 bikát, disznókat és aprójószágokat nevelt. Férjének munkahelye is volt, így az állatok körüli tevékenység rá hárult. Előfordult, hogy 80 mázsa terményt daráltatott le néhány nap alatt. Életében soha nem ismerte azt, hogy nincs. Igyekezett családjának azt is megszerezni, amit egyébként nem lehetett kapni. Ezért is mondta azt hitestársa egyszer: „Te a kősziklán is tócsát tudsz teremteni.” Három gyermeket neveltek fel tisztességgel. Most, hogy egyedül maradt, Aranka lányánál lakik Mezőtúron, egy takaros házban, de gyakori vendég Irénke és István fia is. Sokat olvas. Mint fogalmaz, mindenolvasó. Érdekli a csillagászat, a természet, a népszokások. A regényeket nem szereti, soha nem is kedvelte. Nagy természetbúvár, ami adódik abból is, hogy 57 éves koráig fák, virágok és madarak között, tanyán élt. Fájlalja, hogy milyen közömbösek manapság az emberek. Mindenki csak azon van, minél több pénzt harácsoljon össze. Régen arra törekedtek, hogy barátokat „gyűjtsenek”. Ma már a barátokat, barátságot kevésre tartják. Szomorú amiatt is, hogy a tanyasi ember, és főleg az asszonyok munkáját ma sem ismerik el. Pedig a városon kívül élők termeltek, hogy a városnak is legyen ennivalója, ő világéletében dolgozott, nyugdíjat mégsem kapott. Belekóstolt az újságírásba is. Első cikkében az „apák napja” megünneplését szorgalmazta, 1955-ben. Ma is őrzi azt az oklevelet, amit Szentkirályi János írt alá, a Szabad Föld akkori fő- szerkesztője. Régen nem írt, de a közeljövőben tollat ragad, mert vannak még olyan gondolatai, amiket, úgy érez, másoknak is meg kell ismerniük, ses Betegen is mások helyett dolgozik A fold gyenge, de hozhat valamit a konyhára iMsonczi Sándor cserkeszőlői nyugdíjas megunta már, hogy a közel nyolc esztendeje kiosztott víkendtelkek parlagon hevernek, s csak a gaznak szolgálnak éltető táptalajként. Nekilátott, s lovával felszántott egy darabot az üresen álló részen.- Itt lakom szemben, s az az igazság, nagyon bántott már, hogy olyan ronda a házammal szemközti terület - magyarázta az önkéntes területrendező.- A telkek gazdái szerintem még csak nem is nagyon látták tulajdonukat, legalább amíg veszik a fáradtságot és idejönnek, addig nem áll így üresen a föld. Napraforgó vagy tök kerül a meglehetősen tarackos, igen rossz minőségű földbe, hátha hoz valamit a házhoz a pluszmunka. Losonczi Sándor gerincsérve ellenére állt az ekéje s öreg lova mellé, hogy megtegye azt, amit mások elmulasztottak idestova nyolc éve. A jutalom? Nem igazán érdekli őt ez, már azt is csodának tartaná, ha valamelyik tulaj egyáltalán erre járna ebben az évezredben. De nem is igazán ez érdekli őt, hanem gyermekének sorsa, aki még csak középiskolás, s a rokkantnyugdíjából nehezen tudja neki előteremteni az iskolára és a betevőre valót. Pókász E.
