Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-06 / 81. szám
ÚJ NÉPLAP « TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL « ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN ~ KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Ha a közönség igényelte, csárdást is játszottak A túrkevei Resistan: élő beatlegenda Tizenketten a harmincegyből a baráti összejövetelen Harminckét éve, 1966-ban kezdődött és az 1986. augusztus 20- án megtartott záróbuli ellenére ma is tart a története a túrkevei Resistan együttesnek. Sőt, az utóbbi hónapokban Csipkerózsika-álmából ébredezni látszik a kevi beatlegenda. A Resistan volt tagjai minden tavasszal találkoznak, hogy elbeszélgessenek a régi időkről, újra zenéljenek és tervezgessék a már hagyományossá vált augusztus 20-i találkozójukat. A március 20-i baráti összejövetelre az egykori harmincegy tagból tizenketten jöttek el. Ko- hári Ferenc (basszusgitár, 1968-69), Szilágyi László (dob, 1966-69), Szonda István (ének, dob, 1978-85), Havan- csák Gyula (basszusgitár, 1966-69),' F. Tóth Lajos (billentyű, 1969-80), F. Tóth István (ritmusgitár, ének, 1966- 1982), Zöld József (gitár, 1970-1972, majd 1980-tól ismét), Szonda László (dob, többször vett részt, 4 évet zenélt), Juhász Ilonka (billentyű, 1991-92), Hercegh Ottó (dob, ének, jelenleg lép fel), Csi'zi Lajos (technikus), s nem szabad kifelejtenünk a zenekar megalakulásától az állandó vezetőt, Kun Lászlót (gitár, ének, 1966-tól napjainkig). Szívesen vállalkoztak valamennyien a visszaemlékezésre, a régmúlt idők felelevenítésére, hogy elmondják, miért is volt olyan nagyszerű a Resistanban zenélni. Abban mindenki egyetért, hogy a csapat mozgatórugója Kun László volt. Összetartotta az együttest, ha csüggedtek, lelket öntött mindenkibe. Édesapja - aki sajnos már elhunyt - a kultúrház igazgatójaként, ahogy F. Tóth István fogalmazott, igazi népművelőként dolgozott. Szervezte a zenekar fellépéseit, harcolt, hogy pénzt adjanak felszerelésre. F. Tóth István szerint Laci bácsinak volt egy nagy fegyvere. Hogy „fentről” ne tudják megróni, ha a megyén kívülre nagyobb koncertet szervezett, megálltak a falvakban, és ott is játszottak. A „fejesek” felé így igazolta, voltak ugyan Debrecenben, de koncerteztek Kuncsorbán is. Többen emlékeznek arra az esetre, amikor egy mesterszállási „bulin” egy borízű hang bekiabált: - Na mi van, csárdást nem tudtok? A zenekar hajnalig csárdást játszott. Ez is mutatja, mindenre nyitottak voltak. Egy idő után állandó közönségük is volt, sőt, a környező településekről is gyakorta ruccantak át a fiatalok Kevibe, hogy meghallgassák az együttest. A Ki mit tud?-on is indultak, 1976-ban az országos válogatóig is eljutottak. Csipkerózsika-álmából felébredt a Resistan. A volt tagokból alakult F. Tóth trió, akik Kun Lászlót is rendszeresen elviszik magukkal nagyobb fellépéseikre, az utóbbi időben gyakran muzsikál a régi néven. De miért is volt olyan népszerű a Resistan, hogyan tudtak együtt maradni - ha tagcserékkel is - húsz évig, és mi az, ami még mindig együtt tartja őket? Idézzünk erre néhány választ: a zenekarban ugyanúgy nagy volt az összetartás, mint a közönségben (F. Tóth Lajos); a testvéri szeretet (Juhász Ilonka); a zenekar által teremtett hangulat (Szilágyi László); az igényesség (F. Tóth István). Az ok bármi is volt, a „banda” neve ma már fogalommá vált Túrkevén. Évente megtartott augusztus 20-i nosztalgiaestjükre 700-800- an is kíváncsiak. Március 20- án este saját örömükre muzsikáltak. Cikkcakkban, felelőtlenül Egyik reggel Mezőtúron, a Pétery úton motorkerékpárjával elütött egy bicikliző kisdiákot egy fiatalember. Nem lett a dologból rendőrségi akta, mert szerencsére nem sérült meg senki. Ez talán a motoros reflexein múlott. A kerékpáros gyerek anélkül, hogy a forgalmat figyelte volna, cikkcakkban közlekedett a kora reggeli órákban forgalmas úton. Ha nem a motoros, hanem egy gépkocsi érkezik, belegondolni is rossz, mi történhetett volna. Talán a szülők, az iskola jobban felkészíthetnék a tanulókat a közúton való közlekedés szabályaira. Ez egy közismerten „kerékpáros ” városban, mint Mezőtúr, ez különösen fontos lenne. A probléma persze ott kezdődik, hogy a szülők sem minden esetben tartják be a KRESZ szabályait. Hiszen ha az előírásokat taglaló könyvet áttanulmányoznák, nem „arathatnának” nap mint nap a túri zsaruk, amikor a drótszamáron közlekedőket a város közútjain ellenőrzik. GaGá Sok pénzt felemészt a gyermekvédelmi támogatás Túrkevén Vállalják az elutasítás következményét Az előzetes felmérések szerint 700-750 rendszeres gyermek- védelmi támogatási igényre számítottak Túrkevén, ez a szám azonban napjainkra már meghaladta a 900-at. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzati hozzájárulás az idén elérheti a 17 millió forintot. Ezt a pénzt más szociális ellátás terhére kell átcsoportosítani. Rácz Kálmán aljegyző szerint a jogosultak többsége már beadta igénylését. Ezt jelzi, hogy naponta csupán egy-két új kérelmező jelentkezik a hivatalban. Bár a kérelmek 95 százaléka első látásra is jogosnak tűnik, mégsem árt utánanézni a jelzett életkörülményeknek. Előfordult ugyanis olyan igény, hogy 10 ezer farminál kisebb jövedelmet mutatott ki a kérelmező, miközben többmilliós gépkocsival rendelkezik. Ezek kiszűrésére alkalmazzák azt az önkormányzati rendeletet, amit a segélyek megállapítására szavazott meg a képviselő-testület. E szerint nem kaphat szociális ellátást, akinek az életvitele ellentétben áll a kimutatott jövedelmével. Az sem részesülhet gyermekvédelmi támogatásban, aki olyan nagyobb értékű ingatlannal vagy ingósággal rendelkezik, Rácz Kálmán melynek eladása a létfenntartását nem veszélyeztetné. A rendelettel kapcsolatban minisztériumi hivatalnok véleményét is kikérték, aki elmondta: nem az önkormányzat szociális feladatokkal megbízott munkatársainak feladata a tényleges és az eltitkolt jövedelmek felderítése. Ebben az aljegyző is igazat ad a hivatalnoknak, ám hogy valóban csak a rászorultak kaphassanak támogatást, körültekintőnek kell lenniük. Ha bizonyítást nyer, hogy nincs jogosultsági alap a támogatásra, nem adják meg. Nagy hiba, hogy a jogalkotók az ilyen esetekre nem gondoltak - mondja az aljegyző. Talán azért, mert ez alanyi jogon járó támogatás lenne. Adott esetben az ön- kormányzat vállalja az elutasítás következményeit. Nagy problémát jelent, hogy a gyermekvédelmi támogatásra kifizetett összeg 70 százalékát fizeti csak az állam, a többit az önkormányzatok szociális keretéből kell biztosítani. Ennek az a következménye, hogy egyéb területekre kevesebb pénz jut. Túrkevén még támogatják a gyermek- étkeztetést, de nem tudni, jut-e majd erre a következő tanévben. Mint ahogy az sem látható, marad-e pénz a város kasszájában a már évek óta jól bevált tankönyvtámogatásra. Gulliver gyermekbarátok Néhány hónapja alakult meg Túrkevén a Gulliver Gyermekbarát Egyesület. Azon nemes célt tűzték zászlajukra, hogy segítséget nyújtanak a kicsik egészséges szellemi és testi fejlődéséhez. Ennek érdekében magán- és jogi személyeket szeretnének összefogni, s aktívan kívánnak részt venni a város közéletében. Már több ötlet és gondolat merült fel, jelenleg a tervek kidolgozása folyik. Feladatuknak tekintik a kevi hagyományok megőrzését is. A szervezet egyik tagja, Nagyné Sallai Erzsébet azt tervezi, hogy családi gyöngyfűző tábort szervez az érdeklődőknek. A gyöngyök mellett szeretné, ha a program vendégei a bőrözés és a csipkeverés alapjaival is megismerkednének. A vidéki jelentkezőknek magán- személyeknél adnának szállást. A vendéglátókkal történő ismerkedés, esti beszélgetés akár egy életre szóló barátság forrása is lehet. Jól sikerült kultúrműsorral lepték meg a mezőtúriak a vajdasági testvértelepülés, Törökbecse polgárait. A programban többek között az Újvárosi Általános Iskola diákjai is jeleskedtek. Dr. Répási János alpolgármester felvétele a becsiek fogadásán készült: dr. Bagdán Piroska, Mezőtúr polgármestere köszöni meg a testvér- város meghívását. Az oldalt írták: Garancsi Gábor és Simon Cs. József A fotókat készítették: Forgács Éva és Takács Antal A nagyváradi megyés püspök is „elzarándokolt” az óbudai lakásmúzeumba Százöt éves Kun Zsigmond, Mezőtúr szülötte Az ország legidősebb férfi polgára, Mezőtúr város és Óbuda díszpolgára, az 1893. március 28-án Mezőtúron született Kun Zsigmond 105. születésnapi ünnepségén lehettünk jelen egy kedves meghívásnak köszönhetően. Az ünnepeltről elnevezett - és a népművészeti gyűjteményével berendezett - lakásmúzeum megtelt tisztelőivel, köszöntőivel. Maga Tempfli József nagyváradi megyés püspök is „elzarándokolt” a túri református gimnáziumból a század elején kirepülő, a mai napig a fővárosban élő nagy humanistához. Az egyházfő Reményik Sándor erdélyi költő verssorait idézve utalt a világban szétszóródott magyarok összefogásának jelentőségére. Mint mondotta: „A magyar nép ma sem játssza a történelemben az utolsó szerepet.” Habsburg Ottó táviratban fejezte ki jókívánságait. Orbán Viktor, Fidesz-elnök is személyesen köszöntötte Zsiga bácsit, akárcsak szülővárosa, Mezőtúr több közismert személyisége. Perjési Sándor, Árvái Gyula, dr. Répási János, Kissné Mikes Éva, Szűcsné Boldog Mária ajándékokat adott át a város neves szülöttjének, aki Móricz Zsigmond jó barátja, a Magyar Fórum szerkesztője volt 60 évvel ezelőtt. Dr. Szilágyi Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, túri öregdiákként mondott köszöntőt: „Hosszú szép életet így adott Isten, mózesi lelkednek pátriárkái kort, első így lettél a hazában koroddal, s e tele kin- csű múzeumoddal, mely nemzeti dús örökünk.” Zsiga bácsi a köszöntők hosszú sorát frissen hallgatta, szellemes megjegyzésekkel kísérte, saját verseiből adott elő, jó kedvvel anekdotázott. Amikor egyik fiatal művészbarátja az Üzenet az árnyékbarátokhoz címmel, 1938-ban írt Kun Zsigmond-verset szavalás előtt így ajánlotta be: „Remélem, megadja az Isten, hogy a 110. évedet is Kun Zsigmond ifjabb kori fotójával és egyik tisztelőjével, Kissné együtt ünnepelhessük”, Mikes Évával fotó: scsj Zsiga bácsi „Hát én kívánom néked!” felkiáltással kontrázta meg, harsány derűt kiváltva ajelenlévőkből. Mi következik még? - kérdezte egy másik köszöntő után. - Érdemes lesz ezt a napot megismételni vagy tízszer még, akkor majd szétnézünk egy szélesebb Magyarországon keresztül az emberiség távlati csillagvilága felé. A Berettyó-parti Athénból 19 évesen elinduló, minden izmusnak hadat üzenő humanista 105. születésnapján is töretlen hittel hangoztatta:- Hiába akarják rossz fekete angyalok, hogy fejezzem be a lázadást, nem fejezem be! Majd nyomatékot adva kijelentésének, tele tűzzel hangjában, felállva szavalta: „Kezem a kezedbe, lábam a kengyelbe, / ma még magyarhonba, holnap már lengyelbe. / Büszke lovam Ráró, nem búja a béklyót. / Eltörött a kardunk, sárba hullt a zászló...” S. Cs. J.
