Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-29 / 100. szám

ÚJ NÉPLAP * Mt ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? » ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP » Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Mi ÚJSÁG A TÍSZA-TÓ VIDÉKÉN ? * UJ NÉP Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJS Abádszalóki iskolások Picardiában Baráti „tájolvasás” középkori szemüveggel „Talpra, Petőfi” verseny Mint a mesében Templomot építeni dicsőség, azt megóvni kötelesség Az idegenforgalomhoz is igazodik a helyi járat Midibusz - maxi színvonal A Értő kezekbe került a vágóhíd Kiutazásuk előtt röviden be­harangozta lapunk is az abád­szalóki Kovács Mihály Általá­nos Iskola 24 negyedik, ötödik és hatodik osztályos tanulójá­nak, valamint négy nevelőjé­nek egyhetes franciaországi programját. Azóta kiderült, hogy a „Classe de Patrimoine” hagyományőrző és -ápoló francia mozgalom keretén be­lül Laon városában vendéges­kedő magyar delegáció élmé­nyekkel tele tarsollyal tért haza április 11-én. Az abádszalóki delegáció a laoni székesegyház előtt Elöljáróban csak annyit: az is­kola, köszönhetően a megyei önkormányzat és a Soros Alapítvány támogatá­sának is, kiválóan szőtte tovább megyénk és Pi­cardia tartomány pár évvel ezelőtt szerződéses formában is szentesített barátságának szálait. A gyerekek tartalmasabb történelemórá­kon nem is lehettek volna, ugyanis egy hétig a középkor elevenedett meg szá­mukra. Laon ugyanis egyike azoknak a pa­tinás francia városoknak, amelyekben, kö­szönhetően védettségének, ma is élő a múlt. A szervezők erre a felbecsülhetetlen értékre alapozva építették fel az abádszalóki ven­dégek programját úgy, hogy a gyerekek közben megismerhették a gótikát, a közép­kori építészetet, öltözködést, viselkedéskul­túrát, a zenés és táncos hagyományokat is. Igazán hab volt a tortán, hogy ezt a baráti táj- és városolvasást kisrepülőgépes város­nézés, ős-filmtörténeti értékű „Camera- Opscurás” fotókészítés, esténkénti közös zenélés és tánc is színesítette. Jutott idő Párizsra is: az Eiffel-torony gyalogtúrás felfedezésével, a Szajna, a Diadalív látképével, a louvre-béli kincsek megtekintésével. így egyáltalán nem csoda, hogy az idő gyorsan repült. Úgy, mint az a Malév-gép, amely Charles de Gaulle rep­térről hazahozta a szalóki kisdiákokat, akik május 9-én váiják francia barátaikat a Ti- sza-tóhoz. Molnár Imre ötödikes tanuló igazi középkori lo­vaggá vált a francia öltöztetők jóvoltából Gazsó Évikének a története abból a szempontból mesébe ülő, hogy a március 15-i, „Talpra, Petőfi” országos vers- és próza­mondó verseny 300 résztvevője közül ő kapta meg a különdíjat, mint a legfiatalabb versenyző. Ám ahhoz, hogy ez a mese ilyen szép legyen, természete­sen kellett a kilencéves Éviké Isten áldotta tehetsége és vers- szeretete is. Nem véletlenül mondta róla a szakmai zsűri, hogy korát meghazudtoló érett­séggel szavalta el Petőfi „Ti­sza” című költeményét, amit a Szolnoki Városi Televízió is rögzített. A mesés történet ezzel még nem ért véget: április 17- én levelet kapott Évi, amiből mégtudta, hogy műsorszárhát viszontláthatja május 2-án, az MTV 1-es csatornájának az „Én Petőfim” című műsorában. így gondolhatták ezt az abádszalóki református egyház- község tagjai is, amikor pályázati lehetőségek kiakná­zása mellett gyűjteni kezdtek az 1789-ben épült templo­muk felújítására. részt növeli a szállítható utasok létszámát, másrészt különjárati jelleggel, lehetővé teszi a távol­sági utazásokat is. Ez a terv pár napja már valóság, hiszen az elmúlt hét péntekjén Abádsza- lókra érkezett egy vadonatúj, 4580 köbcentis. MAN turbódí­zelmotorral ellátott Ikarus 543.37. M. típusú busz. A midi kategóriás jármű úgymond ma­ximalis színvonalon tudja telje­síteni az elvárásokat. Élsősor- ban azzal, hogy 44 utast - 22 ülő- és 22 állóhellyel - tud szál­lítani a vasútállomásról és Ti- szaderzsről e népszerű üdülő­községbe. Másodsorban pedig gyorsa­ságával és megbízhatóságával kiválóan alkalmas arra is, hogy igény szerint a Mátrába, a Bükkbe, a Hortobágyra, a to­kaji borvidékre is elvigye ki­rándulni Abádszalók vendégeit, jó szolgálatot téve ezzel a Ti- sza-tavi idegenforgalomnak. Az abádszalóki önkormányzat két fordulóban hirdette meg vá­góhídja bérleti üzemeltetését. Több pályázó közül végül Rausz Károly helyi vállalkozó lett a be­futó. Ügy néz ki, mindenki nagy reményt fűz az együttműködés­hez. A döntéshozó önkormányzat azért, mert bízik, hogy a 25 éve a szakmában dolgozó vállalkozó jó lokálpatriótaként nem csak új munkalehetőségeket teremt, ha­nem javítja a helyi ellátást - egy piactéri húsbolt üzemeltetése is szerepel a bérleti szerződésben (a szerk.). Rausz Károly pedig azért, mert azt tapasztalta, hogy a hivatal maximálisan segíti elkép­zelései megvalósítását. Egyelőre ez abból áll, hogy a vállalkozó 1,5 millió forintból rendbe teszi a vágóhidat úgy, hogy az megfeleljen az EU köve­telményeknek is. A nem is any- nyira távlati elképzelések szerint pedig egy új húsfeldolgozó üzem épül, hiszen Rausz Károly hatá­rozottan ezért vásárolt meg egy telket a vágóhíd mellett. Már fo­lyik a tervezés, és ha minden jól megy, akkor jövőre elkészülhet a 4,4 hektáros területen az a 700 négyzetméteres üzem, amely várhatóan húsz helyi dolgozót foglalkoztat majd. Rausz Károly, aki a Nagykun Hús Kft. ügyvezetője volt, és hús­ipari technikusként mestervizsgát is szerzett, a versenyképesség ér­dekében nagy gondot fordít a mi­nőségre. Ezért az abádszalóki ser­tésfeldolgozást egy számítógépes minősítő berendezés is segíti majd. Most azonban még csak a vágóhíd rendbetételét kezdi el, ahol hat munkással várhatóan jú­niusban kezdődhet a vágás. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy már összegyűlt annyi pénz, hogy elkezdőd­hessen a felújítás első üteme. Ez rá is fér a helytörténeti szempontból is nagyon érté­kes épületre, hiszen az egyéb­ként gyönyörű templomot utoljára 1887-ben újították fel. Május első hetében először a toronyhoz csatlakozó tető­rész javítását és cseréjét kezdi meg a helyt amelynek ko­moly kihívás lesz a torony külső rendbe­tétele. Idén lénye­gében ezt te­szi lehetővé a gyűjtésből, az adományok, és a régi pa­rókia értékesí­téséből ösz- szegyűlt pénz. A Műemlék- védelmi Fel­ügyelőség ál­tal jóváha­gyott és fél­millió forint­tal támogatott felújítási terv, amelynek kalkulált kivi­telezési költ­sége 1995- ben 17,4 mil­lió forint volt, még további három ütemmel számol. Az elsőben a komplett külső egység újul meg, a má­sodikban a templom belső tere kapja vissza eredeti álla­potát, majd a harmadikban a berendezést rehabilitálják korhű formában. Ezért is re­mélik, hogy miharambabb megkapják önerejükhöz a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumtól az igényelt pályázati támogatást. Abádszalókon, kísérleti jelleg­gel ugyan, de nagyon jól szol­gálta a helyi közlekedést az a Volkswagen kisbusz, amelyik korábban a budapesti Várban futotta kilométereit. Ám az idő felette is eljárt, nem is beszélve arról, hogy a tipikusan belvá­rosi turistaközlekedésre konst­ruált panorámabusz nem éppen gyorsaságáról volt híres, órán­ként 50 kilométerben maximált tempójával. Ezért is gondolta a Jászkun Volán Rt., hogy több irányban is fejleszti szolgáltatását: egy­Péntek délután érkezett Abádszalókra a midibusz, amely- lyel Havellant Ferenc buszvezető is elégedett fotó: sz. m A „Jeanette” megbízható partner Idén huszonöt éves a varroda Utoljára 1994-95 fordulóján ír­tunk az idén 25 éves abádszalóki varrodáról, a Jeanette-ről. Az ak­kori híradás bizony nem volt szívderítő, hiszen egy bérlő távo­zásával ötven környékbeli leány és asszony vált munkanélkülivé. A tulajdonos, a budapesti Jea­nette Ruházati Kft. ekkor döntött úgy, hogy saját maga veszi kézbe a működtetést. Ez azt eredmé­nyezte, hogy azóta 75 embernek stabil munkahelyévé vált a var­roda, mindazok mellett, hogy időközben még fejlesztésekre is tellett. Ehhez „csak” az kellett, hogy a cég megfelelő piackutatás után, jó minőségben teljesítse a svájci és a német nőiruha-igé- nyeket. Abádszalókon büszkék arra a dolgozók, hogy ők a Jeanette mi­nőségi versenyében hét varroda közül legtöbbször az 1-2. helyen állnak. Persze mindezek mellett a teljesítménybéres szalagrend­szerben dolgozó jeanette-es női­ruha-készítők szeretnék, ha egy­szer az eddiginél több pénzt vi­hetnének haza hó végén. Ám ha azt nézzük, hogy mi­lyen foglalkoztatási nehézségek­kel küzd a térség, akkor ez a sze­rénynek mondható jövedelem - ami egyébként megfelel a térségi varrodák átlagbérszínvonalának - is aranyat érhet. Különösen ak­kor, ha a helyben lévő munkahely ezt hosszú távra biztosítja. így ta­lán abban is lehet bízni, hogy az igényes termelés egyszer majd megvastagítja a fizetési borítéko­kat is. Svájci és német piacra készülnek a ruhák FOTÓ: SZ. M. Az abádszalóki mozgássérültek közgyűlése után Akiket sohasem hagyhatunk magukra Abádszalókon nemrég ülésezett a mozgássérültek helyi egyesü­lete. Az ülés után lapunk kíváncsi volt arra, hogy milyen évet zártak és az idei esztendőre mit terveznek az egyesület tagjai. Ezért kerestük meg Virág János egyesületi elnököt, aki elöljáró­ban leszögezte: mindenekelőtt azoknak kell köszönetét monda­nia, akik 1997-ben sem hagyták magukra a rászorulókat. Ennek köszönhetően az elnök tartalmas munkáról számolhatott be. A mozgássérültek közgyűlé­sén ugyanis arról beszélt Virág János - Herbály Imre, me­gyénk közgyűlésének alel- nöke, dr. Kasuba János térségi országgyűlési képviselő, va­lamint a nagyközségi közélet­ről, fejlesztésekről részletes tá­jékoztatót tartó Bordás Imre polgármester jelenlétében -, hogy a segítőknek, támoga­tóknak és nem utolsósorban az aktív tagságnak köszönhetően igen mozgalmas esztendőt zárhatott 1997-ben az egyesü­let. Távirati stílusban talán elég azt megemlíteni, hogy volt ortopédiai, reumatológiai szakrendelés gyógytornász- foglalkozásokkal, helyszíni mintavétel után többen jutot­tak hozzá kedvezményes gyógycipőhöz, s három új to­lókocsi is gazdára talált Abád­szalókon. Az egyesület sikeres pályázata révén kapott 370 ezer forintja mellett ebben je­lentős szerepet vállalt a me­gyei egyesület, a helyi önkor­mányzat, a szolnoki Hetényi és a MÁV-kórház, valamint a Győgycipő Kft. Megszokott már a népszerű üdülőfaluban, hogy az egyesü­let kiváló programokat szervez a rokkantak napjára. Tavaly sem volt ez másképp, így nem csoda, hogy közel háromszá­zan vettek részt az augusztusi rendezvényen. Ahhoz, hogy a nap sokáig emlékezetes le­gyen, nagyban hozzájárult a Melegtanyai Szövetkezet ve­zetője, Nagy János személyes példamutatásával. Valószínű, hogy Perge Attila és családja óriási örömet szerzett a tom­bola fő nyertesének, aki a díjat felajánló família jóvoltából egy komplett számítógépes szettel lett gazdagabb. A sor­ban számtalan üzlet, vállalko­zás, magánszemély mellett Vi­rág János külön kiemelte Gyarmati István és főzőcsa­pata működését, akik az elnök szavai szerint gasztronómiai csodákkal varázsolták el a kö­zel 300 kóstolót. Ám mégis talán egy dolog a legfontosabb: Abádszaló­kon egyre markánsabban kör­vonalazódik egy olyan össze­fogás, ami nem csak az ün­nepnapokon figyel a mozgás- sérültekre. Ezért csak azt kí­vánhatjuk az egyesületnek, hogy idén is kapják meg azt a 450 ezer forintot, amire pá­lyáznak, amivel együtt bizo­nyosan jól kamatozik majd a karitatív segítők adománya is: több egészségügyi, rehabili­tációs programmal, gyógyci- pővel, tolókocsival s a remé­nyek szerint még több mun­kával párosuló beilleszkedési lehetőséggel. Ha ez sikerült, akkor való­színűsíthető, hogy még ünne­pibb lesz idén augusztus 22-én a rokkantak napja. Mert erre most is készülnek azok Abádszalókon, akikre manap­ság nagy terhet raknak, a számunkra, egészségek szá­mára is igen küzdelmes hét­köznapok. Az oldalt írta: Percze Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom