Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
1998. április 25., szombat Körkép 5. oldal _______________Nézőpont ők hatvannégyen A nagy lehetőség előtti izgalom napjai a legboldogabbak. A ragyogó jövő áhítatában lehet tervezgetni, országot, népet megváltó gondolatokat dédelgetni. Ők hatvannégyen — az országgyűlési képviselő-választások megyei jelöltjei - most boldogok. Előttük a perspektíva, a hímév, a kivételezettség, a tekintély. A kopogtatócédulák és a választási gyűlések során már megtapasztalták a közszereplés felemelő hatását. Már érzik, hogy a környezet megkülönböztetett figyelemmel tekint rájuk. Az ajtók is nyitottabbak lettek előttük. Mindez nagyon, de nagyon jól esik az embernek. Micsoda nagy boldogság lenne, ha ez így maradhatna még négy évig! Az esély elvben nyolc a hatvannégyhez. Aztán két hét múlva megtörténik az első szembesülés a valósággal. Többségük számára elkerülhetetlenül véget ér az eufórikus állapot. Az országot megváltó gondolatok helyébe a munkahelyi problémák, a ház körüli teendők, a családi ügyek lépnek. Nevük gyorsan kiesik az emberek memóriájából. Bezárulnak a félig nyitott ajtók. Jönnek a megjegyzések: na ugye megmondtam! Az ugratás, gúnyolódás sem kizárt. Aztán az is elmúlik. Jó esetben néhány hét múlva már senki nem emlékszik semmire és senkire. A remények a „selejtezőn” túljutottakban él tovább. Az eredmények láttán már talán kicsit halványabban, de még két hétig forog a név, még nem derül látványos kárörömmel a környezet, az ajtók még nem zárultak be egészen. Az esély most is legalább három az egyhez. Még nem veszett el semmi, még minden lehetséges. Aztán a történet a második forduló után végleg lezárul. Marad a hatvannégyből nyolc, ők fognak beülni a képviselői székekbe. Az ő nevüket fogja megtanulni a megye - talán az ország is -, őket nem érik majd gúnyos megjegyzések, előttük nyílnak ki - immár teljesen - az ajtók. A jelöltek és a választókerületek számának összevetéséből nem nagy tudomány kiszámolni, hogy ötvenhatan - most nem beszélek azokról az indulókról, akik ha egyéniben nem, de listásán biztos várományosai a parlamenti mandátumoknak - legfeljebb csak turistacsoporttal jutnak be a parlament egy-egy ülésére. Sokak szemében ők lesznek a vesztesek, az illuzionisták, akiket a sors egy csepp realitásérzékkel sem áldott meg. Mint mindenki másnak, természetesen nekem is van egy listám azokról a jelöltekről, akiket szívesen látnék a törvényhozók sorában. A másik listámon pedig azok szerepelnek, akiket legfeljebb csak turistacsoporttal engednék be a Parlamentbe. Azt viszont határozottan megígérem, hogy esetleges kárörömömnek még szűk baráti társaságban sem adok hangot. Egyszerűen azért, mert nekem nem lett volna erőm és bátorságom vetélkedni egyikükkel sem. Élesedik a kampány? Leragasztott plakátok Szászberekről kaptuk a hírt, hogy a községben több helyen is leragasztották a Munkáspárt plakátjait. A Munkáspárt képviselője panaszt tett a szászbereki jegyzőnél azért, mert több plakátjukat más párt plakátjaival ragasztották le. A fölvett jegyzőkönyv többek között megállapítja, hogy olyan helyen ragasztották le a munkáspárti plakátokat, ahol egyébként még lett volna hely más plakátok elhelyezésére. A Munkáspárt panaszt kívánt emelni a 3-as számú választókerület választási bizottságánál is. Bölcsészdoktor volt - de állatokat is gyógyított Csizmaszárba dugta, úgy mütötte a kandúrt Dr. Nagy Sándor neve előtt sokak számára megtévesztő volt a doktori cím, bár erről ő igazán nem tehet. A hetvennyolc éves férfi tizenhárom éve már nyugdíjas. Pedagógus volt, akár az édesapja, de a szíve rakoncátlankodott, így leszázalékolták. Nagy úr bölcsészdoktor, Pázmány Péterről és koráról írta kis- és nagydoktoriját. Élete, sorsa jó néhány meghökkentő elemet tartalmaz, mert ki gondolta volna, hogy a bölcsészdoktori cím olykor a malacheréléshez is megfelel.- Eredetileg a nagyapám Tószegen lakott, afféle ezermester, mindenhez értő, gazdálkodó parasztember volt. Tőle sokat ellestem. Ismerte a csillagok járását, az idő változását, javította a zárakat, értett az állatokhoz, szántott, vetett, aratott. Ezt csinálta az édesapám is. Én tanultam, Szolnokon érettségiztem, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szereztem magyar-történelem szakon diplomát. Háború, katonaság következett, benn maradtam az egyetemen. Jól haladtam: 34 éves koromra, 1954-re kandidátussá avattak. Az ötvenhatos forradalomban nem vettem részt, de helyeseltem a célok egy részét: azt, hogy független legyen az ország, töröljék el a beszolgáltatást, szerveződjék többpártrendszer. Abban az évben nem szóltak, de 1957 januárjában eltiltottak az egyetemi, de még a középiskolai tanítástól is. Tevőlegesen nem vertek, bántottak, de Pesten nem kaptam állást, így naponta ingáznom kellett a Kiskunságba. Ott egy kis falu általános iskolájában tanítottam magyart, történelmet, később oroszt. Hajnali négykor keltem, délután négyre, vagy hatra értem haza, ez a strapás öt év mégis életem talán legcsodálatosabb szakasza volt.- Bemutatkoztam a gyerekeknek: dr. Nagy Sándor magyar-történelem szakos tanár vagyok. Abban az iskolában énelőttem soha nem tanított senki doktori címmel. Sokan orvosnak, doktornak hittek, mivel azt gyanították, valamit titkolok. Nem telt el pár nap, amikor az első szünetben oda- somfordált hozzám egy mo- kány legényke, és így szólt: Doktor, tanár bácsi! Édesapám kéreti, hogy ebéd után tessen eljönni hozzánk a Kölcsey út 13- ba, mert nem eszik a tehén. Megijedtem, valami olyasmit kívánnak tőlem, amire nekem sem jogosítványon, sem papírom. A békesség kedvéért azért felkerestem őket, és a bemutatkozás után tisztáztam a meghívómmal, Gál Józseffel: én bölcsészdoktor vagyok, nem állatorvos. Nem hitte, neki mit sem mondott a bölcsészdoktori cím.- Tudjuk mi, hogy eltitkol valamit, mert részt vett a felkelésben. Azért biztosan ért hozzá, ha már doktornak is hívják. Felfújódott a tehén, valamit csináljon vele. Az én sógorom csak nyolc osztályt járt, oszt mégis helyre teszi a ficamokat. . .- Megvolt a feladat, vakarhattam a feje.m. Eszembe jutott, Tószegen kiszúrták a jószág oldalát, hogy távozzon a gáz. Ezt nem mertem, de tudtam, kemény kövön, betonon meg kell járatni, trappoltatni. Akadt ilyen út, ügetőre fogta a gazda, segített az ostomyéllel is, és egyszer csak dirr-durr, megindult a szél. Nemsokára meggyógyult a jószág. Szerencsém volt, szállt a hírem. Pénzt nem fogadtam el, de adtak szalonnát, zsírt, ez sem volt semmi 57-ben. Hamarosan újabb hívások érkeztek, megint szabadkoztam, nem vagyok állatorvos, de csak kacsintottak: tudjuk, csináljon valamit a doktor úr! Malacot heréltem, macskákat, lovakat gyógyítottam, a tehén patáját tettem rendbe. Még a kecskeméti rendőrség is érdeklődött, miféle kuruzslást végez itt dr. Nagy Sándor? Tényleg az volt, de mivel pénzt soha nem fogadtam el, leszálltak az ügyről.- 1962-ben kerülhettem visz- sza Pestre tanítani az egyetemre, és 65 évesen docensként mentem nyugdíjba. Vecsésen vertünk tanyát, a három gyerek szétrebbent az országban, a lányom, a legkisebbik Szolnokon lakik a Pletykafaluban. Mit ad az ég, a fia állatorvos-hallgató. Két éve érettségizett a Vargában, és tavaly vették fel. Azt kérdezi tőlem a minap: tata, te nem csak bölcsészkandidátus vagy, hanem hallottam, értesz az állatokhoz is. Ki kellene herélni a barátnőm kandúrmacskáját, mert mindig csavarog. Hogy fogjunk hozzá, mi szükséges ehhez? Mondom neki: aranyos Attilám, legelőször is egy bőrcsizma. Az unoka nézett rám, mint kútágas a vízre, de elmagyaráztam: a kandúr ilyenkor harap, karmol, védi a férfiasságát. Csinálhatod szabadon is, de előtte nézd meg, hogy a MÁV vagy a Hetényi-e az ügyeletes kórház, mert biztos ott kötsz ki! Nagy docens úr mindehhez hozzáfűzte, hogy az 1956-os forradalom sok mindenre megtanította. A kiállásán kívül arra, hogy általános iskolai tanárként felelevenítse nagyapja régi állat- tartási, gyógyítási ismereteit, amire a véletlen rákényszerí- tette. Tavaly tartották Bács-Kis- kunban az 1962-ben végzettek 35 éves találkozóját, amelyre őt is meghívták. Még akkor is kerekedett egy kis vita, hogy a hajdani tanár úr mi is volt igazából? Pedagógus vagy állatorvos? Hiszen nem csak a gyerekek nyelvén értett, hanem a beteg jószágok gyógyításával sem vallott szégyent. Lám, lám, mennyi mindenre jó egy bölcsészkari doktori cím és titulus, ha rátermett, aki viseli . . . D. Szabó Miklós Nyolc embernek egyszobás szükséglakás Nagy ára van a négyszázezres adósságnak Mezőtúron nem lesz egyedi eset?- Ki akarnak lakoltatni az önkormányzati bérlakásból, segítsenek! - kereste fel mezőtúri irodánkat kétségbeesve egy olvasónk. Jelenleg a háromszobás bérleményben nyolcán laknak, és egy egyszobás szükséglakásba akarja az önkormányzat költöztetni őket. Mint panaszolták, lakásbérletük hatósági eszközökkel történő megszüntetésének oka, hogy több mint 400 ezer forintos lakbértartozásuk halmozódott fel az utóbbi években. B. M. elmondta, jelenleg nyolcán laknak a háromszobás ingatlanban, aminek azonban csak két szobáját használják. Nem az a probléma, hogy ki kell költözni eddigi lakóhelyükről - hiszen több éve nem fizettek lakbért -, a gond az, hogy az önkormányzat egyszobás szükséglakásban akarja elhelyezni őket.- Kik laknak most önökkel egy lakásban ?- Öt gyermekünk és egy unokánk - válaszolja a feleség. - A lányom gyermeke még alig néhány hónapos. Kilenc gyermeket neveltünk fel, kettő kivételével szakmát is tanultak. Mindig gondoskodtunk róluk, nem tudnám egyiknek sem azt mondani, nem jöhetsz velünk, mert nem férsz el a másik lakásban - sírja el magát.- Miért nem fizették már évek óta a lakbért?- Egyszerűen nem volt miből. Áz utódainknak a lehetőségek szerint igyekeztünk mindent megadni. Taníttattuk őket. Mégis, amikor nehézségeink támadtak, és segélyt kértünk, többször is elutasítottak bennünket, hogy nem megfelelően bánunk a gyerekekkel. A megélhetés érdekében valamit vissza kellett fogni, maradt a lakbér. Vagy két éve kértem, vonják a nyugdíjamból a tartozást, azt a választ kaptam, nem lehet. Most viszont már öt hónapja a járandóságom 33 százalékát letiltják. Felnőtt gyerekeink közül mindössze egynek van munkája, *a2 egyik még 'segélyt sem kap, a másik meg csak ezt a jöVedélémpótlót.- Egyedülálló B. M.-ék esete? - kérdeztük a lakásokat kezelő Városgondnokság vezetőjétől, Galáth Ferenciül- Sajnos nem. Több olyan peres eljárás is van folyamatban, mely közel jár a kényszerkilakoltatási végzéshez - válaszolta. Elmondta, B. M.-ék az elmúlt tíz évben alig fizettek valami bérleti díjat. A néhány évvel ezelőtt született testületi határozat alapján elengedik a tartozásuk felét azoknak, akik egy összegben, vagy részletekben a másik felét megfizetik. Ők erre sem reagáltak. Maradt a bírósági út. A jelenlegi végzés, mely a végrehajtásra vonatkozik, már ennek a végét jelenti.- Ön szerint mi a megoldás? - kérdeztük a panaszostól.- Mi csak annyit szeretnénk, ha két szobát kaphatnánk, hogy a gyerekeket is magunkkal tudjuk vinni. A szükséglakás bérét már rendszeresen fizetnénk, a tartozásunkat meg egyébként is vonják a nyugdíjamból. Ezt a végzést azonban megfellebbezem, mert szerintem nem lehet olyan döntést hozni, hogy egy családot, még ha felnőtt gyerekek is vannak benne, szétszakítsanak. Dr. Bagdán Piroska, Mezőtúr polgármestere szerint a folyamatnak valahol véget * kellett vetni. Hiszen egyetlen saját tulajdonú lakásban lakó polgár sem engedheti meg magának, hogy huzamosabb időn keresztül ne fordítson lakókörnyezetére egy fillért sem. (Az önkormányzati lakások többségében ez történik.) A panaszosnál több százezres lakbértartozás halmozódott fel, amit a felszólítások ellenére sem törlesztett. Bár idén több, ehhez hasonló eljárás várható, a szociális helyzetet figyelembe véve az önkormányzat igyekszik szükséglakást biztosítani azok számára, akik a bérlakásból kiköltöztetésre kerülnek. Simon Cs. József Cserkeszőlő nem szereti a turistákat? Közel harminc család írta alá a tiltakozást az ellen, hogy a cserkeszőlői gyógy vizes fürdő ezentúl ünnepeken (húsvét, karácsony és a többi ünnepen) zárva tart. A családok Pestről, Szegedről Debrecenből, Adonyból jöttek. Azaz jöttek volna húsvétkor is a cserkeszőlői fürdőbe, de az be volt zárva. így hát továbbmentek - Gyulára. Kovács Imréné és férje a hotelben laknak, Mannheim mellől érkeztek, nyolc napot töltöttek Cserkeszőlőn, a húsvétot is beleértve.- Csalódtunk, mert azért jöttünk ide, hogy fürödhessünk. Megértem, hogy az ünnep mindenkinek ünnep, de húsvét hétfőjén azért legalább kinyithattak volna, - véli a feleség. Walter Pöttler Salzburg mellől jött, 14 napot töltött a községben kollégájával.- Húsvétkor nem lehetett itt mit csinálni, szerencsére a szállodában volt egy társas rendezvény. Dr. Harangozó Elek polgármester azzal indokolja az önkormányzat döntését, hogy a fürdő mérlege veszteséget mutat, és ünnepnapokon különösen gyér a forgalom:- Tavaly húsvét egyik napján például 19-en váltottak jegyet, mintegy hatvanan kedvezményes jegyet, öten kértek masszírozást, ketten lábápolást. így megy ez karácsonykor, újévkor is - mutatja a fürdő nyilvántartását. - Ezek a bevételek a dolgozók aznapi bérét sem fedezik. Tavaly a fürdő bevétele 14 millió 800 ezer forint volt, szemben a 15 millió 67 ezer forintos kiadással. Az önkormányzat határozata a fürdő ünnepeken történő zárva tartásáról a fürdő dolgozói és korábbi vezetője kezdeményezésére született. A háttérben nemcsak az állt, hogy a fürdő veszteséges, nincs kihasználva az ünnepnapokon, hanem az is, hogy a dolgozók szabadságát nem tudják kiadni, nagyon sok a túlórájuk. Egyébként a fürdő az ön- kormányzat tulajdona, joga van rendelkezni a nyitva tartási időről - hangsúlyozta a polgármester. Fölvetettük, hogy nem le- hetne-e csoportokat szervezni, mint másutt csinálják, hogy többen jöjjenek a fürdőbe ünnepkor. A polgármester szerint ez lenne a jövő. A fürdő fejlesztésére nagyszabású tervet dolgoztak ki, vagyis arra készülnek, amit a vendégek most hiányolnak. A jelen azonban még nem erről szól, hanem arról, hogy a fürdő ünnepeken zárva van. Akkor is, ha a helyi vállalkozók, akik nemcsak nyáron szeretnének megélni, többnyire a turistákra számíthatnak.- Naponta 8-10 ezer gépkocsi megy át a községen. A helyi vállalkozóknak meg kellene élni ebből a forgalomból, Miért nem állnak meg itt az átutazók? - kérdi a polgármester. Megállhatnának, persze, és mégse teszik. Nézzük csak! A főútról egy teherautó vagy kamion nem bír lekanyarodni, olyan szűk az út, de ha mégis megtenné, szembe kell néznie azzal, hogy nincs parkoló, és hogy a „körforgalom” másik vége földútban végződik. Láthatják a kívülről kopott képet nyújtó halászcsárdát, a Ther- mál étterem meg egyszerűen nincs még nyitva. A tulajdonos egy pesti házaspár, Jarmer Katalin és férje két éve birkózik az épület le- pusztultságával és tulajdonviszonyaival. Jelenleg éppen a fürdő felöli teraszon megy a vita: egyharmad része az étteremé, kétharmad az önkormányzaté. Meg akarják venni a kétharmadot, de az önkormányzat nem adja, csak bérbe, 250 ezer forintért egy szezonban. A helyi vállalkozók egy része szeretné, ha az önkormányzat és az idegenforgalomban érdekeltek szezon előtt egyeztetnének, hogy a vendégek minél jobb ellátást kapjanak. Az önkormányzat azonban nem reagált erre a felvetésre. A legutóbbi kezdeményezés az volt, hogy a megyei falusi turizmus egyesület és az IBUSZ szolnoki irodája között létrejött egy megállapodás, hogy együttműködnek a Tiszazug jobb idegenforgalmi hasznosítása érdekében. A megbeszélésre meghívást kapott a cserkeszőlői polgármester is, ő azonban nem ment el. Egyelőre marad hát az ünnepeken zárva tartó fürdő, nagyszerű jövőbeni tervekkel. De ki törődik azokkal a vendégekkel, akik már most jönnek? őket az áldatlan helyzet fogadja és a szeméttelep, mindjárt a faluba vezető út jobb oldalán, amelyet a vendégek szeme elől a község nem tud eltakarítani. Vagy el sem akar? Paulina Éva
