Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-23 / 95. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 23., csütörtök Börtönök helyett jó közbiztonság kell Egy hét a természet jegyében A kunmadarasi általános iskolában - Zsíros Gáborné munkaközösség-vezető irányításával - természettudományi napokat rendeztek felső tagozatosoknak. A diákok már korábban megkapták a vetélkedő előzetes feladatait, plakátrajzokra és előadásokra kellett felkészülniük. Dr. Komáromi Zoltán háziorvos az esőerdőkről és a tenger élővilágáról tartott videofilmmel illusztrált előadást, Kovács Sándorné, a Vöröskereszt karcagi területi szervezetének munkatársa a káros szenvedélyekről, különösen a drogfogyasztás veszélyeiről beszélt a diákoknak. A bemutatóórán az 5. b-ben Nagy Kornélia pályakezdő pedagógus óráját tekinthették meg az érdeklődők, s a fizikát kedvelő 15 diák a karcagi Kováts Mihály Általános Iskola fizika-próba- versenyén vett részt. Az eredményesen szereplő diákok díjazásáról az iskola alapítványa gondoskodott. Mit ér mindennapi kenyerünk? Mindennapi kenyerünket az ember mindig nagy becsben tartotta. Veres Péter népi író egy mázsa búzát egy pár csizma árához hasonlított. Ez persze még abban az időben volt, amikor a betakarítást nagyobbrészt kézi erővel végezték. Akkor volt értéke a búzának. A rendszerváltás óta a búza árában lényeges ingadozások érezhetők. Az étkezési búza jelenleg 1800-2000 forint; ennél biztosabb kiszámítható ár nincs. A termelési költségek - talajmunkák, vetőmag, vegyszerezés, aratás, szállítás, tárolás r költségeit leszámítva az derül ki, hogy a termelő ráfizetéssel dolgozik - főleg akkor, ha földjén bérmunkában dolgoztat. Egy hektár termése átlagban 3-4 tonna, aszályos időben ennél jóval kevesebb. Van azonban a kistermelőnek más gondja is; búzáját nem tudja lisztre cserélni; hanem saját búzája mellett vásárolja a lisztet, 4900- 6500 forintot fizet - a liszt minőségétől függően. Egy mázsa búzából a régi időkben 25 kilogramm volt a vám; 75 kg az őrlemény, ebből adtak 50 kg lisztet és 25 kg korpát. Ez nem volt ráfizetéses. Átgondolatlan döntés, hogy országosan megszüntették a vámőrlést, a településeken működő malmokban nem biztosítják a lehetőséget, hogy továbbra is cseréljenek vagy őröljenek az ott élő termelőknek. Szűcs Kálmán, Jászberény Ismét választások előtt állunk, csak most sokkal nehezebb a dolgunk, mint négy évvel ezelőtt, mert azóta azt is tudjuk, mi a különbség a kampány ígéretei és a megvalósulás között. A címből sejthetően egyetlen dolgot, a közbiztonságot emelem ki a sok megoldandó ígéret közül, amely milliók elszegényedése mellett - azzal párhuzamosan és összefüggően - az emberek többségét leginkább foglalkoztatja. Félelemben él az ország; politikusok és hivatalnokok éppúgy félnek, mint a gazdagok és szegények - mert látható, hogy e két végletbe szakadt szét az ország lakossága. A bibliai tízparancsolat örök érvényű tiltásait, erkölcsi alapítéleteit gátlástalanul és egyre Sokunknak nehéz az élet... erre a következtetésre persze nem azok jutottak, akiknek a rendszerváltás nyerteseiként hallatlan gazdagságuk a flegmaság- ban és gőgben jut kifejezésre. E 4-5 százaléknyi, vékony réteg befolyása a rendszerváltó kormányok eddigi működésében is érzékelhető, amely az alkotmánymódosításban is nyomon követhető. Az alkotmány egyes pontjainak a kapitalista társadalomra oly jellemző módosításaival az egyszerű honpolgárt csaknem jogfosztottá tették. Természetesen a megalkotott törvények szellemében működik a magát szocialistának és liberálisnak nevezett kormány is. De miről is van szó? Nem másról, mint arról a magatartásról, amely napjainkban ijeszbrutálisabban szegik meg a szervezett és „magányos” bűnözők. Rettegnek a becsületes emberek. Oda jutottak, hogy már feljelentést sem mernek tenni, mert félnek a bosszútól. Legyen, avagy ne legyen halálbüntetés? A kérdésben meddő viták folynak, eredménytelen aláírás-gyűjtögetés, mert ahova felzárkózni akarunk, tudjuk, nincs ilyen. Kérdezem szerényen: az USA-ban miért van? Ott nem tisztelik az élethez való jogot? Sietek leszögezni: tudom, nem csupán magyar jelenségről van szó, nem is kívánom sértegetni a bűnüldöző szervek munkáját és a független magyar bíróságot, de a leendő új kormány egyik legfontosabb kötelességének tekintem a közbiztonság tőén fenyegeti a társadalmat. A társadalom egyre jobban fertőződik (drogfogyasztás, gyilkosságok, rablások, korrupció) és részeire bomlik szét. Ma már a hazafiságot, a magyar nyelv ápolását, egymás tiszteletét, segítését tanító nevelés a közelmúlt átkos társadalmának bűnös hagyatékaként él. Ma már az ifjúság a szórakozást, a művelődést az utcai ran- dalírozásban, törés-zúzásban, a diszkók sok bűnt rejtegető világában találja meg. Napjainkban az idegennyelv-tanulás alapját nem szomszédaink nyelve képezi, hanem a nagytestvéreké. Közvetlen szomszédainkhoz tolmáccsal járunk a tárgyalásokra. Jól van az, hogy elárasztjuk a színházakat, a mozit, a feltran- csírozott televíziót a kultúrának megoldását, ellenkező esetben a nemzeti jövedelem jó részét börtönök és pszichiátriai osztályok építésére fordíthatjuk. Fajra, felekezetre, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül a bűnüldöző és igazságügyi szerveknek, a sajtónak sokkal többet kellene foglalkoznia a nyilvánosság előtt ezzel a súlyos problémával - de nem szenzációhajhászással, mint oly sokszor teszik, mert gyakran átesünk a ló másik oldalára, holott megülni kellene végre! Fritz-Baade, világhírű osztrák tudós írja egy könyvében: Sok választása az évszázad végéig nincs az embernek. Vagy új szívhez és értelemhez jut és így virágoskertté válik a világ, vagy elpusztítja önmagát. Sz. Á., Szolnok nevezett mocsokkal? Vagy valóban a „nyugatidnak nevezett kultúrát, emberi magatartást csak a fokozatosság elve alapján lehet gyakorolni, ami azt jelentené, hogy először át kell esni a vadnyugati életformán, s csak azt követően térhetünk rá egy egymást tisztelő társadalmi formációra? Nem tudom. Egy biztos. Azzal, hogy a társadalmat - ezen belül a jövő nemzedékét - egyre kilátástalanabb helyzet elé állítjuk s a jelenségekre nem szolgálunk magyarázattal, addig nem számíthatunk változásra. Ehhez példát kellene mutatnunk a gyermekeinknek és mindazokat a bevált módszereket, amelyek az elmúlt rendszerben is kiállták a próbát, alkalmazni kellene. _ T. A., Rákóczifalva A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Egy út, ami nem oda-vissza visz A felvétel 1972-ben készült; a bazaltorgonák tövében üldögélek néhány salgótarjáni lány társaságában a somoskői vár oldalában. Ez önmagában nem is lenne érdekes - azon túl, hogy egy kellemes emlék -, azonban az tette igen aktuálissá, hogy napjainkban nagy diplomáciai mozgolódást eredményezett, hogy az ott élők szóvá tették: lehessen ugyanúgy látogatni a várat és a bazaltömlést, mint régebben. Azt ugyanis mcb "»m írtam le, hogy ez a kép a magyar határtól néhány méterre, az egykori Csehszlovákiában készült, és át lehetett merni a határon útlevél nélkül - s immár húsz év óta ezt a túloldalról nem engedélyezik, holott a falu Magyarországon van, vára pedig - néhány méterre a határon túl - ma már Szlovákiában. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma A fokozatosság elve alapján jutunk el a rendig? Harmincéves jubileumára készül a Szolnoki Dolgozók Gimnáziuma 1968-ban érettségizett B osztálya. A találkozó június 5-én, 16 órakor lesz a Tiszaparti gimnáziumban, amit bankett is követ. Május 15-éig várja az osztálytársak jelentkezését Bíróné Gizi az 56/378-496-os és Szilágyiné Bíró Erzsi a 421-465-ös telefonszámon. (BEKÜLDÖTT FOTÓ). Ki figyel oda? Avagy: mennyit ér a nyilvánosság? Az Új Néplap olvasói jól tudják, hogy az állampolgár egyre inkább részese kíván lenni a nyilvánosságnak. Ez a lehetőség a lap olvasói rovatában adatik meg neki, e helyen van módja elmondani gondolatait, jó tanácsait, észrevételeit. Az is nyomon követhető a lapban, hogy egyre több közéleti gond, panasz akad, amelyekre reagálás illenék az illetékesektől. Mi, akik figyelemmel kísérjük a megjelent olvasói véleményeket, észrevételeket, jelzéseket, azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb érdektelenség veszi körül az ügyeket. Úgy tűnik, az érintett szervek nem nagyon szeretik olvasni a lapnak ezt a rovatát, nem kíváncsiak a polgárok véleményére; úgy gondolják: „hadd mondja mindenki a magáét”. Vegyük például a szolnoki sétálóutcát. Sok embert érdekelt a téma, el is mondták néhányan véleményüket az ügyben. Csak egyvalaki nem szólalt meg: az illetékes. Nekem is az a véleményem, hogy a sétálóutcánál sokkal hangsúlyosabb gondjai is vannak a városnak. Mint például a József Áttila és Temető utat összekötő gyalogjárda hiánya. A városnak ez a része nagy forgalmat enged át, Tószeg irányába ipari-kereskedelmi lánchálózata van, de a temetőhöz, kórházhoz, iskolához, óvodához orvosi rendelőhöz is ezen az úton lehet eljutni. A gyalogosok, a gyermekek, babakocsis anyák az úttesten kénytelenek közlekedni, olykor akadályozva ezzel a mentőautókat is. Erről - és a város más területén tapasztalható problémákról - tájékoztattam a városi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályát, s a rendőrség példás gyorsasággal intézkedett: az érintett hatóságokat felkérte a szükséges lépések megtételére. A rendőrség ugyanis nyitott az állampolgár jelzéseire. Id. Olej Zoltán, Szolnok Egy humánus hivatal Divat manapság siránkozni, elégedetlenkedni, vádolni, elfeledkezvén eközben arról, hogy a jó szó, a köszönet, embertársaink tisztelete mennyivel termékenyebb, méltóságteljesebb és értelmesebb cselekedet, mint az állandó harci kedv. Ezért is szólnék a jóról. Azoknak mondok köszönetét, akik talán ritkán részesülnek ilyenféle megbecsülésben a nyilvánosság eló'tt: a megyei közigazgatási hivatal vezetőjének, dr. Tóta Áronné hivatalvezetőnek és Hajdú László referensnek. Kijár nekik a tisztelet. Közhelynek tűnik talán, mégsem mondhatom másként: fáradságos, embert próbáló munkát végeztek. Pontosan, elfogulatlanul, minden részletre figyelemmel munkálkodtak ügyem megoldása érdekében s „ mindannyiunk ” számára megnyugtató eredményről tájékoztattak. Pártatlanul, világos döntést hoztak egy tekervényes hivatali ügyben, melyről jólesik tájékoztatni azon felebarátaimat is, akik képtelenek észrevenni a hivatalok emberszeretetét, azt, hogy mily nehéz is lehet egy ilyen helyen mindenki számára elfogadhatóan dönteni. Dr. Tóta Áronné és Hajdú László személyében két nem mindennapi, kedves és humánus közhivatalnokot ismerhettem meg. Bennük lehet hinni. Panaszomat más hivataloknál soha nem tapasztalt gyorsasággal és mély empátiával intézték. Egyszerűen elintézték. Kell ennél több? Gonda Erika, Jászladány A Moment magánklub nagy sikerű húsvéti játszóháznak adott otthont az ünnep előtti napon. Dr. Űri-Szabó Károly és csapata rajzversennyel, tojásfestéssel, körmön fonással, Jecs Lajos és barátai néptánccal szórakoztatták a gyerekeket. Dr. Úri-Szabó Károly képviselőjelölt értékes ajándékokat adott át a verseny díjazottjainak. A gyermekek ezúton is köszönik a szép délutánt. Cs. Á., Szolnok Örömmel vették át a szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskola diákjai dr. Füle István országgyűlési képviselőtől a költészet napja alkalmából ajándékozott szépirodalmi és tudományos könyveket. Az ajándék könyvek az iskola könyvtárát gyarapítják. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)
