Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-02 / 78. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 2., csütörtök Emlékszel még?... ... a harminc évvel ezelőtti érettségire a szolnoki közgazdasági technikumban - és a bankettra? Ennek „megismétlésére” lesz mód ez év május 23-án, délelőtt, az alma mater- ban, majd ezt követően a Tisza Szállóban. Részvételi szándékodat jelezd a 344-076-os tele­fonszámon! Földi László, Szolnok Nevet változtatott az Abonyi úti iskola A ligabál sikeréért Az Egészségügyi Szakdol­gozók Független Liga Szak- szervezete ezúton is köszöni a március 20-ai ligabál szponzorainak a támogatást. Köszönik azt a nagylelkű segítséget, mellyel a nagy sikerű tombolasorsoláshoz hozzájárultak. A templom hívogató hangja A tiszakürti református templom hívogató hang­jára és fiatal lelkészünk kedves invitálására a kör­nyék városainak, falvainak hívői jöttek össze ökume­nikus istentiszteletre; re­formátusok, katolikusok, evangélikusok. A lelkipásztoraik veze­tésével összegyűltek lelki megújulásra vágytak, s arra, hogy a szeretet szunnyadó tüzét élesszék. Szép bizonysága volt a szívből jövő szeretetnek a fogadtatás. A parókiánál a lelkész űr és az egyházi emberek szinte mindenkit külön köszöntöttek és megvendégelésre hívtak. A meghitt beszélgetés után kezdődött az isten- tisztelet, ahol több énekkar gyönyörű éneke adott alaphangulatot a továbbiak befogadásához. A csépai plébános űr lé­lekfeltöltő beszédét a je­lenlévők áhítattal fogad­ták. A szívek szeretetének megújulását segítette és a hitünkben megerősített. A kunszentmártoni refor­mátus lelkész és a tiszakürti katolikus pap igehirdetése is az egymás iránti tisztelet és szeretet szükségességét hangsúlyozta. Azt hiszem, nagy szer­vezőmunka volt ezen ösz- szejövetel előtt, és ezúton is köszönetét mondunk a lelkész úrnak, a polgármes­ter úrnak, hogy részesei le­hettünk eme szép ese­ménynek. Jó lenne, ha gyakrabban lehetnénk ilyen ökumeni­kus istentisztelet részesei! Óberna Istvánná csépai presbiter A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az ’48/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója a szolnoki Abonyi Úti Általá­nos Iskola életében nagyon fon­tos ünnepi alkalomra adott al­kalmat. Kitörve eddigi „névte­A tiszatenyői községi klub­könyvtár társastánc-tanfolya- mot hirdetett gyermekek és fiatalok számára. A harminc órás tanfolyamot bemutatóval zárta a csoport. Ennek sikerén fellelkesülve született meg a döntés a folytatásról, de már a versenytánc kategóriában. Ahhoz azonban, hogy vala­kiből versenytáncos váljék, ki­tartás, rendszeres próba és olyan kiváló oktató kell, mint Krizmanincs Ferenc, akiben gyermekszerető, jó szakembert ismertünk meg. A közel egyéves munka eredménye már látványban is tükröződik: a táncosok egyre több felkérést kapnak a szerep­lésre, ami után az elismerés sem marad el. A felvétel is egy ilyen ren­lenségéből”, az egyik legna­gyobb magyar, Kölcsey Ferenc nevét választottuk magunknak, követendő példaként állítva az ifjúságnak szóló nevelési elveit is. Ezek egyike a „Szeretni az dezvényen készült a gyerme­kekről és tanárukról, valamint partneréről, Brezovai Ildikóról, akik szereplésükkel nagyban hozzájárultak a rendezvény emberiséget: ez minden szív­nek elengedhetetlen feltétele”. Névadó ünnepségünk színvona­lát emelte az Abonyi Fúvósze­nekar és mazsorettcsoport be­mutatója, valamint az iskola irodalmi színpadának megem­lékezése. Rendezvényünket megtisz­telte Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Rácz Péter, a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, Vörös Mik­lós városi rendőrkapitány, Káp­lár József', Barta István és dr. Sütő István önkormányzati képviselők. Az emlékfal megkoszorú­zása és az iskolatábla felavatása után díszebéd várta a most már „kölcseys” diákokat és a ven­dégeket. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató magas színvonalához és a jó hangulathoz. Munkájukhoz további sike­reket kívánunk! A táncosok szülei A társastáncból versenytánc lett Szűkén mért elismerés Elmaradt kézfogás Múlt hét csütörtökén - mint ahogyan arról a sajtó is beszámolt - színpadi játékot mutattak be a szolnoki, Széchenyi gimná­zium dráma tagozatos, végzős diákjai. Nagyon tetszett - min­denkinek! Jól mozogtak, énekeltek, táncoltak a „művésznők”. Érezhetően nem kezdők álltak a színpadon, sokat tanultak a négy év alatt. Ha a terem nem lett volna olyan kicsi, ha távolabb ülhettünk volna, mi, nézők, akár színházban is érezhettük volna magunkat. De az örömbe egy kis üröm is vegyült, volt némi hiányérze­tünk. Mert az előadás végén a tapsból, a sikerből - meglepeté­sünkre - egy kicsi sem jutott a nézőtér hátsó sorában szerényen meghúzódó tanár úrnak. Róla megfeledkeztek. Megfeledkeztek arról az emberről, aki négy éven át tanította a gyerekeket, aki­nek munkája vitathatatlanul mérhető a produkción. Úgy gondolom, neki is ott lett volna a helye a színpadon, a tanítványok között. De őt senki nem hívta. Mint pedagógust - mint a nemzet napszámosát - talán most, ezen az előadáson illett volna köszönteni. Egy kézfogás neki is kijárt volna. Az előadás egyik lelkes nézője A szolnoki Újvárosi Gyermekekért Alapítvány jótékonysági bálja szép sikert hozott az iskolának. A diákok legnagyobb örömére dr. Füle István országgyűlési képvi­selő, a bál fővédnöke, ezen az estén nyújtotta át a nyári tá­borozás támogatásához és egy videokamera megvásárlásá­hoz szükséges összeget. (beküldött fotó) Soron kívüli lakógyűlésre számítottunk Nem várt fordulat Tisztelt Lakótársak! A szolnoki, Szabadság tét 2. sz. alatti tár­sasház pincebérleményében március 22-én G. Nagyné dr. Maczó Ágnes jelenlétében az Új Szövetség megyei képviselője­löltjei ideiglenes választási irodát nyitottak. Ézt megelőzően személyesen kértem a ház közös képviselőjének hozzájárulását ahhoz, hogy a pincelejárat feletti zászlótartóba elhelyezhessük zászlónkat. Ráczné Kumcz Katalin ezt a helyszínen, többünk jelenlétében, megengedte. A zászlót kitettük, csoportképhez készülődtünk, amikor a közös képviselő azzal tért vissza, hogy néhány lakó véleményét megismerve mégsem járul hozzá a zászló elhelyezéséhez. Végül abban maradtunk, hogy soron kí­vüli lakógyűlés dönt véglegesen a kérdésben. Ehelyett - meg­lepetésünkre - az Új Néplap március 26-ai számában a lakók tiltakozását olvastunk. Az ügyben megkerestem Kuruczné Rácz Katalin közös kép­viselőt, de beszélgetésünk zsákutcába jutott, mert nem ismerte el, hogy lakógyűlés elé szándékozott vinni a szövetség kérését. Szerda reggelre a zászlót nem találtuk a helyén. Fentiek miatt közvetlenül a lakótársakhoz fordulok, hozzájá­rulásukat kérve a zászló kihelyezéséhez! Mozgalmunk nemes céljait szövetségi formában, összefo­gással kívánjuk elérni. A perlekedés nem célunk. Mi bízunk abban, hogy a lakótársak is hasonlóan gondolják. Stork Sándor az Új Szövetség Magyarországért megyei elnöke Hír egy tisztújító ülésről - s ami mögötte van Minden településnek szüksége van ránk Tisztújító közgyűlést tartottak a Törökszentmiklósi Polgárőr Egyesületben. Díszelnöke Szegő János, a város polgármes­tere, tiszteletbeli elnöke az eddigi elnök, Horváth András, míg ügyvezető elnöke Fejes István lett. A most megválasztott hat taggal kilenc tagú elnökség irányítja ezentúl az egyesület munkáját. Az ülésen értékelték az utóbbi hónapok eredmé­nyeit. À polgárőrök minden éjszaka szolgálatban vannak, s az esetek többségében rendőr is van velük, tehát a rendőr jár­őrökkel együtt két ponton ügyelnek a város közbiztonságára. Úgy tűnik, a december-január hónapokhoz képest jelentősen csökkent a bűncselekmények száma. * A hír közvetíti azt a komoly szándékot, hogy a város tenni akar a közbiztonságért. S hogy miért kellenek a polgárőrök, álljon itt egy tanulságos történet: Este 21 óra 10 perc. A kocsma elé begördül a pol­gárőrség autója. Egy fiatal­ember fekszik a földön. Név­napozott, berúgott. Hárman körülállják, nézik, az ablak­ban könyököl a kiszolgáló. Miért szolgálták ki? Ki viszi haza? - kérdezik a polgár­őrök. Akivel együtt ivott ígéri, hogy hazakíséri. Fel- cibálja a fiatalembert, aki azt sem tudja, hol van; ösz- szeesik. A kiszolgáló jót mo­solyog. A polgárőrök azzal az ígérettel távoznak, hogy ha­marosan visszajönnek - bíz­nak az ivócimborákban, ők hárman még állnak a lábukon. 21 óra 30 perc: a dülőúton közelítik meg újra a kocsmát a visszatérő polgárőrök. Oda- kinn vak sötétség, a hőmérsék­let jóval 0 Celsius-fok alatt, ház a környékben egy sem, csak hobbik. A részeg ember - egyedül, a kocsmától legfeljebb száz mé­terre -fekszik a bokrok között. A fényre felugrik, de rögtön elesik, arca vérzik. Az őrök ar­ról faggatják, hol lakik. Men­nek a megadott címre, az apját otthon találják. Elviszik ma­gukkal a fiúhoz. A részeg resz­ket, fázik, fekszik az árokban.- Kerékpárod, táskád hol van, fiam? - kérdezi az apa. Az idős ember szalad a kocsmához; hál ' istennek megvan a bicikli. Az ivócimbora jót nevet a történteken - már csak egye­dül szórakoztatja a kiszolgáló hölgyet. Szerencsére most tragédia nélkül végződött az italozás. Az apa megköszöni a pol­gárőröknek a segítséget, hi­szen megmentették a fia életét, a fagyos földön talán meg sem érte volna a reggelt. Vannak még lelketlen em­berek, mint az ivócimbora, de vannak segítőkészek is, mint a polgárőrök.... Molnár Gábor megyei titkár Országos Polgárőr Szövetség Tornaterme lesz az őszelői iskolának Felszállt a füst - mondaná az öreg indián. Az Országgyűlés az 1998. évi címzett támogatá­sok között döntött a tiszaföld- vári Ószőlői Általános Iskola bővítéséről, többcélú tornate­rem és kiszolgáló helyiségek építésének lehetőségéről. A be­ruházás értéke 210 millió fo­rint, ebből saját forrás 40, ál­lami támogatás 170 millió. A kivitelezés befejezése 2000- ben várható. Kezdődhet hát a kivitelezést előkészítő tárgya­lássorozat. Hogyan jutottunk idáig? A terem szükségességét mi régóta érezzük, de lehetőségeink nem voltak. A címzett támogatási pályázat benyújtása óta igye­keztünk mindent megtenni azért, hogy kedvező döntés szü­lessen. Segítségünkre voltak a városi önkormányzat képvise­lőin túl többen, akik közül ki kell emelnem dr. Czuczi Mihály országgyűlési képviselőt. Sze­mélyesen is megkeresett ben­nünket és érdeklődött a jelem légi állapotok felől. A látottak meggyőzték igazunkról és ügyünk fő patrónusa lett. Sze­mélyes találkozót szervezett Kuncze Gábor belügyminisz­terrel az iskolaigazgató és az iskolaszék elnökével, aki lépé­seket tett e számunkra oly fon­tos ügyben. Az általuk elkészí­tett anyag került a parlament elé. Iskolánk mentes a politikai elkötelezettségtől, de „sport­szerűen” el kell ismernünk, számunkra ez a kormány több mint 30 éves adósság megszün­tetésére adott esélyt. Természe­tesen a megvalósításhoz szeret­nénk mi is hozzájárulni, ezért az elkövetkező években több olyan rendezvényünk lesz, mely a terem megépítését, üzemeltetését segíti. Ebben az évben városi sportnapot rende­zünk - reményeink szerint, vonzó programokkal - egy sze­rény bevételt kalkulálva. A pénzbeli támogatásnak is meg­teremtettük a feltételeit, hisz alapítványunk egy külön szám­lát nyitott a Tiszaföldvár és Vi­déke Takarékszövetkezetnél, s a befizetett támogatásokról adókedvezményre jogosító iga­zolást is adunk. Számlaszá­múnk: AF 1508 70000069- 10008827. Mint az iskola igazgatója, úgy döntöttem, hogy az önkor­mányzat oktatási bizottságában betöltött tisztségemért kapott tiszteletdíjat erre a számlára fi­zetem be, remélve, nem leszek az egyetlen támogató. A szeré­nyebb lehetőségekkel rendel­kezők - és a tanulók - 100 fo­rint névértékű téglajegyet vásá­rolhatnak, korlátlan mennyi­ségben - sok kicsi sokra megy alapon. Természetesen a város vállalkozói számára is van aján­latunk támogatásuk fejében; reklámlehetőséget, kedvezmé­nyeket kínálunk a felépült tor­nateremben. Szeretnénk, ha nem csak is­kolánk tanulói, dolgozói érez­nék úgy, hogy nagy dolgot kapnak, de a város valamennyi lakója is értékelné az összefo­gás lehetőségét. Köszönöm mindazok közreműködését, akik segítették az ügyet a siker útján, természetesen várva a to­vábbi támogatást is. Borza Attila iskolaigazgató Ószőlői Általános Iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom