Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-07 / 56. szám
8. oldal Jászkun Kakas - Rejtvény 1998. március 7., szombat Walter Béla: Kettőn áll a vásár Pajzán névnaptár — márciusra Ha nem lenne lenge blúza, könnyen ágyba húzna LUJZA. * Ha a csőben nem víz, gáz mén, hogy vesz ülepfürdőt KÁZ- MER?! * Miért lett a szex meredek?- hunyni akart feszt BENEDEK! * Alsónaciba belátva jövőjét látta BEÁTA . . . * Erőt vett egy laza álom két menet közt a ZALÁNON. * Szétterül, mint falu dián, a Jenő a KLAUDIÁN. * Láttam menni bordély iránt a kuncsafttal KORNÉLIÁT ... Donkó Ügyes! Billentyűm rossz, dokim közli: szívet nem tesz be, nem vesz ki mivel szervük nincsen elég. „Ügyes!” - mondaná a pesti. Hatvanöt múltam, a Malév nem visz ingyen közel s messzi, Horn bár esküvel ígérte. „Ügyes!” - mondaná a pesti. Szondáztat a zsaru: „Uram, bortól bűzlik, mint a resti! Öt rongy!” - a borravalóm kéri. „Ügyes!” - mondaná a pesti. Magamfajta a Rákóczin nemcsak szüzességét veszti, gatyám menne egy menetre. „Ügyes!” - mondaná a pesti. Szerkesztői honor máma tán egy fröccsre valót tesz ki, pláne, ha áfám lesz, levonják. „Ügyes!” - mondaná a pesti.-dlKrúdy Gyula: Asszonyságok híja Gyönyörűm, íme hát eljöttél hozzám, persze nem is tehettél volna másképp, hiszen megálmodtalak magamnak a nyújtózkodó hajnalokon, még a pacsirták nászra csalogató éneke előtt, mikor Kenderes termény- kereskedő megtér a lányoktól és félregombolt felöltőjében asszonya mellé bújik a súlyos hitvesi ágyba, s aprókat hor- kantva már alszik is édesen, álmodva tovább a mámoros éjszakát, bizony, elképzeltelek magam előtt, láttam arany- barna, paráznán széttárt combjaidat, falánk ujjaim érezték méhecskéd feszülését, húsodat a finom bőr alatt, hátadnak ívét, mely a dombra felfutó Kéknefelejcs utcát juttatja eszembe, ahol csípőjét ringatva tér be a hentesüzlet hűvösébe az órásmester felesége, hosszan elidőz a véres belsőségek bádogdobozai előtt, miközben Henrik a kötényébe törli vörös kezeit, megpödri bajszát, s tekintetével végigsimogatja az asszony testét, igen, éreztem illatodat, jer hát közelebb, hadd szelídítselek, hadd tegyelek magamévá, drága piemonti töltött pulykám, gyönyörűm. /Walter Béla pikáns paródiáiból/ Aprócska hirdetések 1994-es kampánybeszédeit olcsón felújítja Doktor Sümegi. Próbálja ki Ön is a szerencséjét! Este nyolc után sétáljon végig gyalogosan a Külsőgömb utcában. Szőke, dús keblű táncosnőre néző lakásunkat sürgősen udvari vakablakosra cserélem. Vendelicsné. Pösze call-girl már a második csengetésre! 65 éven felülieknek impulzuskedvezmény. Üresen tátongó éjszakai mulatómba izmos bedobólegényeket keresek. Vicclapírók, humoristák, kabarészerzők figyelem! A legolcsóbb poének Szedlacsektől. /alt/ Ketten beszélnek- Te haver, van nekem egy nagy problémám!- Ki vele bátran!- Az még csak rendben lenne, hogy az apám az apám, az anyám az az anyám, a bátyám az a bátyám, a húgom az a húgom, de kim Basinger? Dőre dolog volna leírni szavakban, hogy e lágyuló tavaszban milyen az igazi perzsavásár. Ámbár tehetünk egy próbát: zajos, szagos, színes és zsibongó mi a szemünk elé tárul. Fogy a kuszkusz, ezernyi a bumusz, mindenki árul vagy alkusz. S közöttük itt bujkál valahol - hála az emberi örvénynek - az enyveskezű Ali, ki túltesz az apján, hisz’ a vásár napján a törvénynek fügét mutat és a zsebekben matat. Ám hirtelen dermed Ali, vagy inkább áléi: megpillantja Zulejkát, ki önnön Perzsáján ücsörög a sorban, orrtövig csadorban és ámít. Ám mit a sűrű anyag sejtet: az biz’ nem rejt selejtet. Zulejkának szeme sem rezdül, még csak nem is hunyorog, mikor Ali, kinek vére pezsdül, a perzsára mellé kuporog. Ali bűvölten ámul, Zulejka mily formás perzsát árul, s mormolja máris a varázsszavakat. Mire- a mesében sincs elmondva szebben - a szőnyeg hirtelen lebben, s dacolva a légnemű árral fölrepül a párral, és a párocska a nyüzsgő városka felett lebeg. Ali csak hebeg, majd észbe kap, és Zulejkát ölelve libben a fekete kelme, és őkelme a csadort már tekeri egyszer, kétszer - s bizony ötödszörre már Zulejkát sem kell tepemi, azaz ő is „benne” .. . S így nehéz lenne azt, mi odafenn történt, a szőnyeg alá seperni...- Semmi, semmi, esak tudod annak idején apád még egész másképp kérte meg a kezem ... A vicc poénját, melyet a fősorokban rejtettünk el. március 12-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, 5001 Szolnok, Pf. 105. A Gyorssegély című, február 28-án megjelent rejtvényünk Gyorsaság helyes megfejtése: „Kérem siessen, a kicsinél már jelentkeznek az elvonási tünetek. ” A helyes megfejtést beküldők közül az alábbi olvasóknak kedvezett a szerencse: Both Béláné (Jászfényszaru, Vasvári u. 36.), Fiatal Andrea (Tiszaderzs, Fő u. 103.), Molnár Katalin (Szolnok, Kisfaludy u. 1.). Nyereményüket - Simon Béla Jászkunság című könyvét - postán küldjük el részükre. Hamarabb utolérik a hazug embert, ha megharapta egy sánta kutya.
