Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-05 / 54. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. március 5., csütörtök A tisztességről közgazdászszemmel Több kiváló szakember véle­ményével szembesülök nap mint nap. A szakértelmet ma nem becsülik meg Magyaror­szágon. Az egyre erősödő elke­seredés okai két alaptencendiá- ban gyökereznek. Ma a vezető szuperhatalmak a pénzügypoli­tikával lényegében uralják a vi­lággazdaságot. A XX. század második felében a termelő re­álgazdaság háttérbe szorult, s az igazán nagy befektetések a tőzsdén realizálódnak. A speku­lációval forgatott pénz tönkre­teheti egy-egy gazdaság klasz- szikus értelemben vett termelő- képességét. 1989-ben a keleti régióban elindult a rendszervál­tás. Ez a gyakorlatban a meg­termelt vagyon újraelosztását jelenti. Az átmeneti, törvények nélküli állapotot felerősítette a már említett spekulatív világ- tendencia. Kormányaink eddig nem tudták befolyásolni a vad­kapitalista folyamatokat. Lé­nyegében a mai napig a magyar „gazdasági torta” ellenőrizhe­tetlen feldarabolása folyik. A mesterember - ács, aszta­los orvos, mérnök, tanár stb. - helyett új fogalom vert gyöke­ret a hétköznapokban: a vállal­kozó - a spekulációs pénzügyi manipulációk hétköznapi meg­testesítője. A sokszor minősít­hetetlenül gyenge állami struk­túrára rákényszerített, gyor­sított privatizáció mára egy be­teg vagyonmegosztást eredmé­nyezett. Ez a sokak által igaz­ságtalannak nevezett körül­mény az erkölcsi normák át­formálódásához vezet. Csak reménykedhetünk, hogy az egyre erősödő folya­mat nem fogja teljesen szét­verni alapvető emberi értékein­ket. Dr. Dobos Zoltán orvos közgazdász, Szolnok Hiteles tájékoztatás a borversenyről 1 A Bereczki Máté Gazdakör megvitatta a február 14-ei bor­verseny eseményeit és körül­ményeit. A városból és a kör­nyékből érkező visszajelzések arra engednek következtetni, hogy a távolmaradók is reális tájékozódást kaptak az esemé­nyekről, ami mindenekelőtt an­nak köszönhető, hogy az elekt­ronikus és írott sajtó is figye­lemmel kísérte - és hiteles tájé­koztatást adott - a nem kis munkával megszervezett nem­zetközi borversenyről. Ezért a hírszerkesztésben közreműkö­dőknek - Hikáde Beátának és Kerékgyártó Évának, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója ripor­tereinek, valamint D. Szabó Miklósnak, az Új Néplap mun­katársának - a Bereczki Máté Gazdakör köszönetét mond. Gusztafik János a gazdakör elnöke Nem könnyű a piac környékén élni A szolnoki használtcikk-piac szomszédságában lakom, s napról napra egyre több kel­lemetlenséget élünk meg. A piac parkolója melletti terüle­tet folyamatosan töltik fel bon­tási törmelékkel - az utóbbi időben kifejezetten szeméttel. Ennek persze vannak követ­kezményei, mint például a patkányok elszaporodása. Nem is oly rég egy autó ütött el az út közepén egyet, sokáig kerülgették az arrajárók. Ne­künk a patkány nem újdonság, a szomszéd kutyája nemrég az udvaron is fogott egy megle­hetősen kifejlett példányt. Vagy vegyük a gépkocsikat: minden piaci napon borzolja az idegeinket az autók parko­lása; hiába van a Nagysándor és a Klapka út sarkánál tábla, amely tiltja a parkolást, sok­szor 20-30 jármű is áll a há­zunk előtt - minden büntetés nélkül -, s ha netán merünk szólni, hallgatnunk kell a sértő megjegyzéseket. A szabályta­lanságot a hatóság is elismeri, mégsem változik a helyzet. A buszközelekedéssel is bajunk van. Csütörtökön és szomba­ton csaknem lehetetlen be­utazni a városba, mert nem fé­rünk fel. Visszafelé különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha csomagunk is van. Nagyon szeretnénk, ha megoldódna az itt lakók több­éves panasza: nyugalomban élhetnénk, kényelmesen utaz­hatnánk a városba, s a patká­nyoktól sem kellene tartanunk. K. K.-né, Szolnok Egy jászsági város - kábeltévé nélkül Érdeklődéssel és reménykedő kíváncsisággal olvastam a feb­ruár 21-én megjelent „Hosszú kábeltévés adásszünet” című újságcikket. Én is kötöttem - még 1995-ben - szerződést az említett kft.-vel, csak hát ne­kem a befizetés visszatérítését kérő levelemre azóta sem vá­laszoltak. Nem fordultam bí­rósághoz, mert a végtelensé­gig bíztam abban, hogy Jász­apátiban lesz kábeltévé-háló­zat. Engem nem vigasztal, hogy három településen meg­épült. Engem az érdekel, hogy Jászapátiban nem. Mit gondol­jon most az a több mint száz csalódott család? Tavaly vásá­roltam egy műholdas szettet, tudom nézni a Tv2-est és talán márciustól a Duna Tv-t is. De hol a többi magyar nyelvű ká­beltévé-társaság által közvetí­tett műsor? Reménykedjünk, hogy egyszer az az idő is el­jön, és csak hosszú, de nem végleges lesz a kábeltévés „adásszünet”. Sz. P., Jászapáti „Elmúlott a rövid farsang’’ óvodáinkban; a szolnoki Árnyas és Csallóköz úti óvodá­sok a szülők és az óvodák dolgozóinak gondoskodásával jó hangulatban múlatták az időt. A programban többek között a Pelikán táncegyüttes és Dudás Zoltán előadóművész műsora is helyet kapott. Mindenkinek külön-külön köszönjük a segítséget és együttműködést. Méri Éva intézményvezető , A szocialista ember legyőzi a természetet?” A címben foglalt megállapítással gyakran találkoz­hattunk a szocialista rendszer évtizedeiben - azzal a különbséggel, hogy akkor nem volt utána kérdőjel. A ,Jfomo megalomaniensis” valóban elhitte magá­ról, hogy a Föld - de még az egész világmindenség is - azért van kitalálva, hogy ő tönkretegye. Tehette is nyugodtan, hiszen ateista nézeteitől vezéreltetve nem volt az útjában akadály. Emlékszünk-e még a Bering-tengert elzáró gátra, mely felmelegítette volna az Északi-sarkot? No, meg száraz lábbal át le­hetett volna menni a nagy Szovjetunióból Alasz­kába! Ha megvalósult volna, akkor most itt, a Kár­pát-medencében ülhetnénk a kaktuszok tövében. Emlékszünk-e a nagy szibériai folyók megfordítá­sának tervére? Elég volt az, ami ezekből megvalósult: a jászok őshazája körüli területek olyan kultúrtájjá változtak, mint a félig kiszáradt Aral-tó, amelynek medréből a kisepert sót hordja a szél a holdbéli tájban, miköz­ben a két Daija vizéből gyapotföldeket létesítettek a sivatagban. Hát ennyit a szakértelemről. Nálunk a Duna-gát tervei készültek ezekben az időkben, aztán, amikor a rendszerváltás veszélye fenyegetett, gyorsítottak (lásd: peresztrojka), hogy nehogy meg lehessen akadályozni a nagy álmot. 1988-ban már olyan sze­lek lengedeztek, hogy a tatai honismereti akadémián alá mertük írni: tiltakozunk a rémálom ellen. Büszke vagyok rá, hogy ott voltam. És arra is, hogy van még magyar önérzet. Most is rengetegen felvonultak az újjáébredt álom megvalósítása ellen. Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma Jászberény tisztelettel adózik az ünnepnek A forradalom évfordulóján Az 1848/49-es forradalom százötvenedik évfordulóján minden magyar településen megemlékeznek a történelmi eseményről. Sportesemények, vetélkedők, ének-, versmondó versenyek, koszorúzások te­szik emlékezetessé és méltóvá az ünnepet. Nem lesz ez más­képp Jászberényben sem; itt is sok helyszín tanúskodik a sza­badságharc nagyjairól. A harcok idején nagy csa­patmozgások voltak térsé­günkben is; a sebesült honvé­deket Jászberényben ápolták. Ezeknek az eseményeknek elődeink méltó emléket állítot­tak: többek között a Petőfi téren áll a költő óriás mell­szobra. Ötven éve avatták ün­nepélyes keretek között, a vá­ros akkori lakóinak pénzado­mányaiból emeltették. Szilágyi Nagy István munkája, a talap­zat elkészítését Csák József és Strompt Pál vállalta el. A Pe- tőfi-szobor készítésének gon­dolata a városból elszármazott jász értelmiségiek köréből in­dult. Emlékezzünk rájuk is ezen a napon! Mátics Béláné Jászberény Gyógycipő a cukorbetegeknek Örömmel értesültünk januári rendezvényünkön arról, hogy Szol­nokon is lehet ezentúl gyógycipőt csináltatni, amely sok fájós lábú sorstársunknak könnyítheti meg a mozgást. Dr. Rudner Ervin főor­vos beszélt a kezelési lehetőségekről. Segítségével a februári klub­napon megtörtént a gyógycipők felírása és a mintavétel is. Köszön­jük a főorvos úr nagylelkű segítségét, a Gyógycipő Termelő és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatónőjének és dolgozóinak a köz­reműködést. Nagy könnyebbséget jelentett nekünk, hogy nem kel­lett a rendelőintézetben várakoznunk. A cukorbetegek városi klubjának vezetője Negyvenöt év után találkozunk Múlt év augusztus 28-án jelent meg a Küldjön egy képet rovatban egykori iskolámból, az újballai iskolásokról egy 1952-53-as tan­évben készült felvétel. Örömmel adok hírt arról, hogy sokan felfe­dezték önmagukat s a kapcsolatot is felvettük egymással. Elhatá­roztuk, hogy negyvenöt év után, március 7-én, összejövünk a tö­rökszentmiklósi Strand vendéglőben. Köszönöm a lapnak, hogy hozzásegített bennünket a találkozóhoz. B. Tóth Etelka, Tiszapüspöki A tiszaszőlősi óvodások farsangi mulatsága Február a farsang ideje. A tiszaszőlősi óvodások az iskola torna­termében rendezték meg február 21-én az idei mulatságot. Az óvoda dolgozói mesejeleneteket adtak elő - igen nagy sikerrel, a táncházhoz a zenét a Bíró zenekar szolgáltatta. Nem maradt el a tombolajáték és a sok nyeremény sem. Ezúton köszönjük a vállal­kozóknak és intézményeknek a segítséget, amely nélkül nem lett volna ilyen sikeres és színvonalas a nap. A tiszaszőlősi óvoda dolgozói A lelkiismeretes orvosi ellátásért Köszönöm a MÁV Kórház reumotológiai osztálya dolgozóinak, dr. Angyal Gyöngyi adjunktusnőnek, dr. Kormos Ildikó főorvosnak és dr. Cifra Marianna orvosnak, hogy kedvességükkel, önzetlen munkájukkal segítették mielőbbi gyógyulásomat. Gál Istvánná, Tiszaroff Nyugdíjasok bálja Szolnokon Mind a magam, mind a részt vevő ötszáz nyugdíjas nevében kö­szönetét mondunk mindazoknak, akik bármilyen módon segítették a febrár 27-ei nyudíjasok bálja megszervezését. Köszönjük Várhe­gyi Attila polgármester úrnak, a hivatal dolgozóinak, hogy megál­modták és megvalósították az idősek bálját; a Városi Művelődési Központnak, hogy otthont adott az elképzelésnek. Köszönet a sza­kácsoknak, cukrászoknak a sok finomságért, a kedves lányoknak és fiúknak, akik mosolygósán és türelmesen szolgáltak ki bennün­ket; a zenészeknek köszönjük a kitűnő talpalávalót. Ha évente egy- szer-kétszer ilyen érzékeny, felejthetetlen napot szereznek nekünk, ha csak egy-egy estére is kikapcsolódhatunk, elfeledünk minden bajt. Már az is nagy öröm, hogy tudjuk, számon tartanak bennün­ket, törődnek velünk. Kovácsné, Tófenék úti nyugdíjas, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nőnapon született a drága, jó lélek Történetünk 1964-ben kezdődött, amikor édes­apámat Tiszaroffra helyezték s vele együtt köl­tözött a család. Egy szolgálati lakás nagyobbik felét kaptuk, a másik részében lakott Boriska néni. Az első perctől életünk része lett a csupa­szív, kis teremtés. Iskolába, óvodába hordott minket az öcsémmel, s ha kellett, késő estig vi­gyázott ránk. Ha bármi sérelem ért bennünket, „elintézte”. Rajtunk kívül másokra is volt gondja: az utcabeli „öregeknek” (akik 10-15 évvel voltak fiatalabbak nála) bevásárolni járt. „Lokhec Borcsa" - mondta, és fürgén szaladt egyik helyről a másikra. Két forintért zacskós cukorkát árult a mozi­ban. Mindig magával vitt. Jó kereskedő nem vált volna belőle, hiszen ezen a téren is a szíve dominált: nála az is kapott cukrot, aki nem fize­tett. Kis nyugdíjából aztán pótolta a hiányt. Ahogy cseperedtem, rájöttem, Boriska néni­nek nőnapon van a születésnapja. Mert köszön­töttük őt név- és születésnapján is. (S mi akkor, szüléink legnagyobb korholása ellenére is, kap­tunk egy gyűszűnyit az ő saját készítésű, gyö­nyörű, zöld színű diólikőrjéből.) Ó, hogy vártuk az évnek ezt a két nevezetes nappját! „Nem volt még nőnap, mikor én születtem, drágáim. Azt csak később találták ki” - mondta, s nevetett. Mesélt az életéről, háborúkról, néha homályos szemmel nézegetett egy fakó csecsemőfotót - kislányát, akit kétévesen vesztett el -, képeket, tárgyakat mutatott azoktól, akiknél lánykorá­ban cselédkedett. Később dolgozott a dohánybeváltóban s te­vékeny tagja lett a nőszövetségnek. Es mindig, mindenkin segített! Apró ajándékokat is kaptunk tőle. Csupa kü­lönlegességet, semmilyen boltban nem kapha­tót: apró, fa bababútort (ki tudja, ki játszott vele valamikor), egy szép teáscsészét, kis porce­lánfigurát . . . Nem lehetett úgy menni hozzá, hogy ne adjon valamit; nemes egyszerűséggel leemelte a polcról. Úgy adta, ahogy csak adni lehet. Teltek az évek. Házunk felépült, elköltöztünk. De a kapcsolat megmaradt, bár ritkultak a ta­lálkozások. Az esküvőm napján, 1985 nyarán, immár 87 évesen is ott volt a dárga lélek. Ked­ves ajándékait máig őrzöm. Később gyermeke­imet is elvittem, megmutattam őket. Simogatás, kedves szavak, csokoládé még nekik is jutott. Élete utolsó éveit szeretetotthonban töltötte. Egyre fáradtabb, feledékényebb lett. Készül­tünk, hogy a századik születésnapra elmegyünk. Már betöltötte a 99. évét, amikor jött a hír: Bo­riska néni meghalt! Csak a temetőben látogat­hatjuk meg ezután. Március 8-án, a nőnapon, ezen a különleges napon, szeretettel gondolok Rád és boldog 100. születésnapot kívánok! „Unokád”, Katika Küldjön egy képet! A Hámán Katóról elnevezett klubban Huszonkét évvel ezelőtt készült a felvétel a szolnoki Hámán Kató Klub tagjairól. Akkor még népes társaság járt oda, mára nagyon megfogyatkoztunk, talán tízen, ha élünk a csoportból. A felvétel egy nőnapi ünnepségen készült. Az ajándékokat - a díszes vágódeszkát - egyik klubtársunk készítette. Özv. Danes! Barnáné, Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom