Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-25 / 71. szám

1998. március 25., szerda 7. oldal Az Új Néplap Kisújszálláson Készülnek a tavaszra Tizenhárom vakriasztás Imaházból iskola A város szélén, a Pitner-fa- luban akad egy díszes, fara­gott tornácú épület. Valaha imaházként szolgálta az itt élőket, de már régóta Sallai tagiskola a neve. Napjainkban négy alsó tago­zatos osztály jár ide, ami 66 diákot jelent, akik ismereteit hat tanítónő pallérozza, gya­rapítja. Tornateremmel, szá­mítástechnikai teremmel is rendelkeznek, és kis osztá­lyok lévén családias, meghitt a hangulat. Az iskolának saját alapít­ványa van, és évente bált rendeznek a falai között a ne­bulóknak. Azoknak, akik kö­zül negyvenhatan itt is ebé­delnek. Ráadásul szerencsés helyre települtek, hiszen a szomszédságukban van az A képen jószerével az iskola mindahány diákja óvoda, amelytől mindössze egy szál kerítés választja el őket. így azokban a csalá­dokban, akik erre laknak és óvodás meg kisiskolás is akad, a gyerekeket egy helyre, jobban mondva majd­nem egy helyre kell hozni, il­letve onnan hazavinni. mert egyre zsúfoltabb a né­gyes, és sajnos a forgalom növekedésével nő a balese­tek száma is. Tavaly legdöbbenetesebb esetüknek az számított, ami­kor az egyik padlásról egy 40x40-es nyíláson át egyhe­tes akasztott ember hulláját kellett lehozniuk. Csak úgy tudták elvégezni ezt a felet­tébb „illatos” tevékenységet, hogy előtte fóliába csoma­golták a szerencsétlent. Ami az idei évet illeti, sajnos unalomról most sem beszélhetünk. Március dere­káig közel negyven vonulást végeztek. Jó hír viszont, hogy modern lett az ügyele­tük, átépítették a helyiséget, egy étkezdét alakítottak ki, felújították az oktatótermet, számítógépet, faxot is kap­tak. Ez az átalakítás, moder­nizáció egymillióba került. Legújabb gyarapodásuk az, hogy Németországból kap­tak ajándékba egy Mercedes mentőautót. Az üzembe he­lyezése, a hiányzó igazolá­sok, papírok beszerzése a napokban várható. így el­mondható, most már a tűzol­tókocsikon, műszaki mentőn kívül ember, emberek szállí­tására alkalmas mentőautó­val is rendelkeznek. A helyreállított ’48-as em­lékmű a városháza szom­szédságában lékmű alatt helyezték örök nyu­galomra őket. Hogy kik ők? Olyan súlyosan sebesült negy­vennyolcas honvédek, akik a szolnoki, Tiszafüred környéki csatározásokban sebesültek meg, lovas szekereken idáig szállítot­ták őket a városi ispotályba, szó­val kórházszerűségbe, és itt hal­tak meg. Ahogy hallottuk, né­hány emberről, talán négyről, ta­lán ötről van szó. Ami viszont tény és biztos: a megdőlt szobor helyreállítása kétszázezer fo­rintba került a városnak. A város képekben Az eredeti elképzelésekhez vi­szonyítva kissé később, de már megjelent a település új büszke­sége: Kisújszállás képekben. Mintegy száznyolcvan fotó dí­szíti ezt a kiadványt a múlt század végétől, a huszadik század elejé­től kezdve napjainkig. Közöttük sok felvétel fűződik lapunk fotó- riporterének, Mészáros János­nak is a nevéhez. A díszes album megközelítőleg ezer példányban lát napvilágot, és az érdeklődésre jellemző, hogy ebből 314 már elővételben gazdára talált. Aki esetleg még nem határozott, de meg szeretné vásárolni ezt a ko­rabeli épületekről, eseményekről, családi fotókból, utcai történe­tekből összeállított, de a mai mindennapjainkat is felvillantó díszes könyvet, megteheti. Hogy hol? A városházán, a könyvtár­ban, illetve az egyháznál. Noha a tavaszi tél esetenként még tartja hadállásait, az Orchi­dea kertészcentrum­ban már a tavaszra készülnek. Kinyitottak, hátha látja ezt az idő is, és megenyhül. Gyü­mölcsfák: cseresz­nyék, meggyek, al­mák, körték, diófé­lék, szilvák, barac­kok, azután szeder, málna, ribizli, josta, örökzöldek kelletik magukat. De aki esetleg nyírfára, fűzre vagy berkenyére áhítozik, az is talál magának megfelelő választé­Monoki Lajos és Szatmári Lajosné már választottak a kínálatból kis fát A tűzoltók semmire sem haragszanak jobban, mint a vak­lármára, vakriasztásokra. Nem csak azért, mert feleslegesen száguldanak a megadott címre, ahol kiderül: az egész csak bolondítás, szívatás. De mi van akkor, ha közben hívás érke­zik, értesítés egy igazi tűzről, balesetről, miközben ők más­felé tartózkodnak? Szóval ezt is fel kellene mérni mindazok­nak, akik heccből ugratják a lánglovagokat. így a kisújiak- nak is volt részük tavaly efféle vakriasztásból tizenhárom­szor, tudtuk meg Gulyás László parancsnoktól. Helyreállították Vészesen kicsúszott, fogyott a ta­laj az 1848-as emlékmű talpazata alól. Ebből kifolyólag félő volt, hogy felbillen. Merthogy 1948 óta áll a városháza szomszédsá­gában, amikor a forradalom szá­zadik évfordulójára idehozták. Eredetileg a Kevi út melletti negyvennyolcas temetőbe állí­tották ezt az oszlopot. Kőből ké­szült, és valamikor a kiegyezés után, a múlt század hetvenes esz­tendei elején nyílt arra alkalom, hogy a város is készítsen valami­lyen emléket egykori, dicső ka­tonáinak. Nos, az emlékmű pontosan fél évszázada vándorútra indult, és meg sem állt a városháza szomszédságáig. Papi Lajos he­lyi szobrász műkőbevonattal fedte be az oszlopot. Elhozták az egykori dicső harcosok földi ma­radványait, csontjait és az em­A katedra másik oldalán Azt szokták mondani, hogy betyárból lesz a legjobb pandúr, ámbár néha a szólásmondást fordítva is használják. Elég az hozzá, esetünk­ben Sándor Ferencről, a kisúji Ford Szerviz fő­nökéről van szó, aki 1974-ben a Ványai Amb­rus szakközépben végzett és tanulta a szakmát Keviben. A mostani igazgató, Cseh Sándor is pallérozta, és már-már azt hitték, a végbizo­nyítvány átnyújtásával megszabadulnak tőle. De mit ad az ég, mélységesen tévedtek, mivel Sándor Ferenc visszatért egykori iskolájába. Igaz, a katedra másik oldalára, mert az életpá­lyája úgy alakult, hogy jó hírű szakember lett belőle. Ezért aztán beválasztották annak a mes­tervizsga-bizottságnak az elnökségébe, ahol az autószerelők adnak számot felkészültségükről. Ráadásul ez a vizsgáztatás abban az intéz­ményben folyt, ahol húsz-egynéhány eszten­deje ő is tanult. Csak éppen most Cseh Sándor igazgató és a többiek társaságában figyelte, hallgatta, kér­dezgette a hol fehér, hol rózsaszín arcú „áldoza­tok” felkészültségét, tudását. És eszébe jutott: néha jó betyárból is lehet jó pandúr, nem igaz? Egyébként az ügyeletre ta­valy 172 hívás érkezett. Nyolcvanöt ebből tűz volt, elsősorban avar- és erdőtűz, amely után nem egyszer al­sóépületek, szénakazlak, szalmakupacok is lángra kaptak. No meg kisebb fák égtek el, jelezve néhány em­ber gondatlanságát. Azután akadt műszaki mentésük is, hetvennégy. Ez emelkedik, Szíve egy darabja Kisújon maradt Vígh István halántékát eddig ötvenhét tél meszelte egyre fe­hérebbre. Noha 1963 óta Szolnokon él, és be is illeszkedett új környezetébe, amelyet elsősorban a feleségének köszön, a szíve egy darabja, ha úgy tetszik, csücske Kisújszálláson maradt. Nem ott született, hanem Szolnokon, de élete fiatal éveit ebben a városban töltötte. Mellesleg tizennégy évig táncolt az ottani művelődési házban. Költözés: májusban A szűkösből is segítenek Noha a város költségveté­sére sok minden minősítő jelző illik, de az aligha, hogy bőséges, ennek ellenére az idei szűkös esztendőre is megszavaztak az itt tevé­kenykedő társadalmi szer­vezeteknek mintegy 8,2 mil­lió forintot. A mindennapok nyelvére for­dítva ez valami olyasmit jelent, hogy ennyivel segítik őket, noha akad közülük vagy ötven­féle közösség. így van citeraze- nekar, sportkör, galambász- egyesület, akadnak városvédők és -szépítők, horgászok, tűzol­tók, súlyemelők, nyugdíjasklu­bok és így tovább. Hogy egy-két adatot is nyil­vánosságra hozzunk: így a fo­cistákat 3,5 millióval segítik, míg a súlyemelők 1,4 milliót kapnak. A tűzoltók támogatása 1,1 millió, a Phoenix kórusé 600 ezer. Az egyetemistákat, főiskolásokat támogató alapít­vány pótlására is elkülönítettek 400 ezret. A nyári táborokat 475 ezerrel segítik, a városvédő és -szépítőket meg 100 ezerrel. Ami még tény: azért arra vi­gyáztak, hogy ez a közel fél­száz társadalmi szervezet kivé­tel nélkül kapjon a várostól va­lamilyen támogatást. Akkor is, ha ennek az összege mondjuk öt-tízezer forint körüli. Az ajándékba kapott Mercedes rohammentő a gyors be­tegszállításokra is alkalmas 1963-tól a megyeszékhely la­kója. Jó néhány esztendőt dol­gozott a Volánnál, majd ne­gyedszázadot dr. Szebeni József gépkocsivezetőjeként. Végül is a Kőolajkutatótól ment nyug­díjba. Egy fiuk, egy lányuk szüle­tett, és eddig egy unokájuk. Vígh István ma már a nyugdí­jasklub tagja. Nem, nem a szolnokié, a kis­újszállásié. A minap is részt vett a kisúji nyugdíjasok va­csoráján, sőt a zenekar díját is ő állta részben sa­ját pénzből, részben abból, amelyet a Juve­nal Kft. adott erre a célra. Oly­kor gondol egyet, mert valami láthatatlan, megfoghatatlan erő hazahúzza. És akkor útnak ered, majd megérkezve meg­nézi a régi otthont a Melegkút zugban, körbejárja ifjúsága em­lékeit, és ki nem hagyja 5. Nagy Istvánékat a Sugár utcában. Egyébként őriz egy korsót, amelyik tetején egy hölgy ül: ebből kellett kortyolni egy ke­vés bort az új házasok kisúji farsangján mindenkinek, aki az előző évben házasodott. Igaz, az elmés szerkezetet úgy alkot­ták meg, hogy a gurgulázó orra beleért a hölgy hátsó fertályába, de hát Istenem. A ceremóniá­nak egykoron ez volt a lényege, és ezen minden új házas sze­rencsésen átesett hajdanában a nagykun városban. Hogy mi­képpen történt mindez, felvéte­lünkön ezt mutatja be a Szol­nokon lakó, de szívében kisúji- nak maradó Vígh István, aki féltő gonddal őrzi a kezében lévő rendhagyó ivóalkalmatos­ságot. Csak így lehet inni ebből a korsóból - mu­tatja Vígh István Mint korábban hírt adtunk róla, tavaly szeptemberben a Szé­náskert utcában elkezdődött hat roma nagycsaládnak a házépí­tése. A munkálatok megfele­lően haladtak, de decemberben szüneteltek a hidegek, fagyok miatt. Noha ezekből jutott bő­ven márciusra is, a hónap elején folytatták az 1997-ben abbaha­gyott építkezést, és napjainkra elmondható, hogy az otthonok, házak 90 százalékban elkészül­tek. Most már a külső-belső ta­tarozásokat végzik, és ha hinni lehet az előrejelzéseknek, a köl­tözés májusban esedékes. Azt is megtudtuk, hogy to­vábbi kérelmek várnak elbírá­lásra, újabb tíz kérvény érke­zett, sőt kívülük még kilenc család szívesen csatlakozna az építkezőkhöz. Mindennek a megvalósítása attól függ, merre, hol kapnak telkeket, hi­szen a Szénáskert utcában már nincs erre a célra alkalmas porta. Ezekbe a házakba májusban költözhetnek a lakók Az oldalt írta: D. Szabó Miklós A fotókat készítette: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom