Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-26 / 48. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. február 26., csütörtök A cigány kisebbség is Törekedjen a beilleszkedésre A kisebbség érdekvédelmét többféle cigányszervezet - sőt Szolnokon párt is - képviseli. Szükség is van ezekre, hiszen segíthetik a beilleszkedést és befogadást, országos képvisele­tet láthatnak el. Én a családommal olyan ut­cában lakom, ahol egyedül va­gyok cigány. Mindenki látja, hogy dolgozom, neveljük gyermekeinket, építettünk egy szép házat is. Valamennyi szomszédommal és utcabelivel kölcsönösen jóban vagyunk. Soha senki nem sértette meg a családomat származása miatt. Törekedjék minden cigány csa­lád beilleszkedni: ne a környe­zettől várja el, hogy az alkal­mazkodjon. Mozsár János, Szolnok Küldjön egy képet! A gróf „árnyékában” A felvételen - amely 1937-ben készült - gróf Sza- páry Gyula szobra látható az ifjú pár mögött, a szolnoki me­gyeháza egykori parkjában. A terület most az uszodához tar­tozik - és a szobor már régóta nincs ott. Id. Sándor János, Szolnok A tragikus balesethez A február 17-ei, „Három fiatal tragikus halála a síneken” című írásunkat kiegészítendő ifj. F. Lászlóné, az egyik áldo­zat felesége elmondta, hogy az elhunyt F. László családked­velő ember volt, aki négy gyermeket hagyott árván. Ha­lálakor súlyos külső és belső sérüléseket szenvedett, de a teste egyben maradt. A cikk­ben leírtakkal ellentétben nem élettársi, hanem tizennégy éve házastársi viszonyban élt a párjával. A* tragikus halált halt nőt - aki a másik fiúval tartott élet­társi kapcsolatot - életmódja, életvitele miatt nem fogadta be a család, ezért nem tartották rájuk nézve kötelezőnek, hogy a temetéséről gondoskodjanak. Akcióhét a rasszizmus ellen Az emberek gyakran azért gyűlölködnek, mert félnek egymástól; azért félnek, mert nem ismerik a másikat; azért nem ismerik egymást, mert nem tudnak vagy nem akarnak érintkezni egymással. A ki­sebbségnek nem csak a joga­ikhoz van joguk, hanem annak hangos kimondásához is, hogy minden állampolgár egyenlő. Aki kételkedik ennek igazsá­gában, nem jó ember. Az Egyesült Nemzetek már­cius 21-ét a faji megkülönböz­tetés elleni harc nemzetközi napjává nyilvánította a dél-af­rikai Sharpeville-ben 1960- ban meggyilkolt hetven áldo­zat emlékére. Március 14-e és 21-e között szervezetek százai ismét meg­rendezik a rasszizmus elleni európai akcióhetet. Ezrek cse­lekedhetnek együtt, amely új energiát adhat a mindennapi küzdelemhez. ARM - Szolnok Bosszantó a hitelezett utazási utalvány Tapasztalatból mondom, számtalan bosszúságot okoz a hitelezett utazási utalvány. A buszvezetőktől feltételez­hetően külön pénztári elszá­molást kíván, az assziszten­seknek rengeteg adminiszt­rációt okoz, s jelentős időt rabol el a rendelésre szánt órákból is. A betegnek min­den utazás előtt meg kell je­lennie a háziorvosnál, hogy hozzájusson a nyomtatvány­hoz. Akik rendszeresen jár­nak szakrendelésre, terápi­ára, minden alkalommal kénytelenek végigcsinálni a tortúrát. (Azt már csak mel­lékesen jegyzem meg, hogy az OEP betűszó színe ki­mondottan zavaró.) Termé­szetesen a visszautazáshoz újabb papírokra van szükség, s lehet aggódni, el ne felejt­sünk kérni. Voltam olyan egészségügyi intézményben, ahol nem is tudtak adni, mert nekik ilyen nem volt. Ha hét végén a betegnek orvosra, szakorvosra, kórházi ellá­tásra van szüksége, vajon hová szaladjon útiköltségpa­pírért? Arra is kíváncsi len­nék, ha a beutalt csak átszál­lással juthat el a megjelölt egészségügyi intézménybe, hány nyomtatványt kap uta­zásához? Mert például egy kékestetői út Rákóczifalvá- ról három átszállással jár. Ehhez - véleményem szerint - oda-vissza már hat nyom­tatvány kell! Ez rengeteg még papírból is, hát még adminisztrációból! Az új rendelkezéssel nem tettek jót sem a betegnek, sem az or­vosnak, sem az asszisztens­nek, de a sofőröknek sem. Reméljük, nem marad sokáig így ez az értelmetlennek tűnő döntés, és visszaáll a régi útiköltségpapír. Sz. Gy„ Rákóczifalva A megye legfiatalabb városa gimnáziumának tablóbálján Látványos koreográfia - meleg hangulat Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola szalagavató báljára voltam hivatalos - ami ugyan ha­gyományos volt, de mégis el­tért az előző évekétől, mert Új szász városi rangra emel­kedett. Ezért mint városnak első bálját, a megyében pedig mint legfiatalabb város sza­lagavatóját jegyezhetjük fel az eseményt. Az ilyenkor szokásos ünnepség - versek, igazgatói köszöntő, majd sza­lagavató - jelentette az est hivatalos részét. Majd követ­kezett a nyitótánc. Három kü­lönböző táncot mutattak be a tanulók, mindegyiket más­más tanár koreografált. A táncok nagyszerű egymás­utánjában látványos és szóra­koztató műsort láthattunk, amit a ruhák finom ízlésre valló megválasztása még va­rázslatosabbá tett. Bizony, nagy feladat lehetett e nehéz táncokat betanítani, hisz’ a gyerekek többsége a klasszi­kus táncok alaplépéseit sem ismeri. Nem véletlen, hogy az iskola igazgatója is köszöne­tét fejezte ki a műsort megal­kotó tanároknak és táncosok­nak egyaránt - a meghívott vendégek pedig tapsviharral kérték a táncok ismétlését. Számomra igen figyelemre méltó volt a tanár és diák közvetlensége. A szó szoros értelmében egy fegyelmet megtartó, szerény, városi kö­zépiskolában ünnepeltem. Köszönet illeti mindazokat, akik hozzájárultak az él­ményhez. S végezetül szólni kell a házias és rendkívül ízletes vacsoráról is, amely az iskola szakácsainak keze munkáját dicséri. F. K.-né, Szolnok Hyuí^sz °a Készül az új diákigazolvány ££ A közoktatásban igazolvány ára és felsőoktatásban tanuló diá­koknak. Jogosulatlan megszer­zése és használata a központi nyilvántartási rendszeren keresz­tül ellenőrizhető lesz. Az egyedi azonosítóval ellátott igazolvá­nyok — bankkártyaszerűen - név szerint lesznek a nyilvántartás­ban, így ha az lejárt, megsérült, elveszett, azonnal letiltható. Szű­kül a jogosultak köre: csak a tanu­lói, hallgatói jogviszonyban állók kaphatnak igazolványt. Ez azt je­lenti, hogy csak azon intézmé­nyek diákjai juthatnak hozzá, ■ amelyek a minisztérium, illetve a helyi önkormányzatok intéz­mény-nyilvántartásában szere­199, a felsőoktatásban használa­tos 995 forint lesz. Lényeges kü­lönbség az okmányok között, hogy a felsőoktatási igazolvány úgynevezett intelhgens funkciók (elektronikus index, pénztárca­funkciók) betöltésére is alkalmas lesz, melyet egy, a kártyába épí­tett aktív chip„biztosít, Új főigazgató a Hetényiben A rendszerváltás óta többször is tanúi lehettünk a címbeli állapotnak. A szakemberek szerint egy átfogó rendezési terv talán többet használna a sokat gyötört megyei kórháznak, mint a veze­tők már-már rendszeresnek mondható cseréje. A hatalmas egészségügyi intézmény eddigi működésében nyomon követhető a magyar egészségügy összes betegsége. A külső feltéte­lek hiánya alapvetően meghatározza a kórház belső stabilitását. A rendszerváltást követő dön­tések a szakértelem igen sok elemét nélkülöz­ték. Nehézipari szakemberek dolgozták ki a magyar egészségügy örökösen változó finan­szírozási rendszerét, amely csaknem mindig disszonáns a szakmai és gyakorlati tényekkel. A kormányok - megfelelő új struktúra kialakí­tása nélkül - máról holnapra kivonultak a hu­mán szféra támogatásából. A finanszírozás az adott önkormányzat - társadalombiztosítás, vá­ros, megye - feladata lett, mindenféle szigorú garancia nélkül. Az infláció és a mikrogazda- sági mutatók kedvezőtlen alakulása a kórhá­zaknál hatványozottan jelentkezik. A 10-16 százalékos gyógyszeráremelés például csak 70- 90 százalékkal realizálódik. E hatások halmo­zódása egyre kevésbé enged teret a kórház belső szerkezetének átalakításához. Ismereteim szerint az új vezető mind a gya­korlati, mind pedig az elméleti problémákkal tisztában van. Ebben a helyzetben kívánok a kórház megválasztott főigazgatójának sok si­kert, jó egészséget - mindannyiunk érdekében. Dr. Dobos Zoltán orvos-közgazdász Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti; Kácsor Katalin Bál a gyermekekért A szolnoki Helyőrségi Műve­lődési Ház adott otthont múlt hét szombatján az Aranyi Sán­dor úti bölcsőde jótékonysági báljának. A tervek szerint a bevételből játékokat vásárol­nak, és bővítik a mozgásfej­lesztő eszközöket. A bölcsőde dolgozói ezúton is köszönik a szülőknek a segítséget és min­den támogatójuknak a felaján­lásokat. Kisúj szállásról A mi kis klubunk A mi kis klubunkban szépen megvagyunk - írja levelében özv. Pardi Lukácsáé Kisújszál­lásról klubtársai nevében is. Délelőtt 9 óra körül kezdődik az élet. Akik rendszeresen ide­járnak, addigra mind itt vannak. Beszélgetünk, tévézünk, van, aki kártyázással tölti az időt ebéd után. Klubvezetőnk és he­lyettese igen jó emberek: ked­vesek, igazságosak, mindenben segítenek, odafigyelnek arra, hogy mi jól érezzük magunkat. Uj igazgatónk három hó­napja áll az intézmény élén. Érezhetően tiszteli az időseket. Gyakran meglátogat bennün­ket, és érdeklődik hogylétünk felől. Minden érdekli, ami ve­lünk történik. Az ebédre sem lehet panaszunk, bőséges és fi­nom. Többféle újság is jár a klubba, így kedvünkre olvas­gathatunk, de keresztrejtvényt is fejthetünk. A művészet otthonában Többször meglátogattam a szolnoki Művésztelepet - saj­nos, eddig még nem jártam be minden zugát, de ami késik, nem múlik. Jó érzéssel tölt el, hogy akkor is szívesen látnak ott, ha nem vásárolni akarok, csupán nézelődni. _ Nagy baj, hogy ayz tjtóbbi évtizedben egyre kevesebb művésznek ad otthont ez a hely. Nem is jó arra gondolni, milyen mozgalmas volt itt az élet régebben. Tessék csak megnézni a Damjanich mú­zeum „Szolnoki festők” kiállí­tását! Csak reménykedem, hogy ötven-hatvan év múlva unoká­ink is látni fogják, ami most készül. Változnak az ízlések, korok, stílusok, de egy örök igazság marad: a szépség, a művészet - legyen az egy kép vagy szobor - az, amit a mű­vész megérez s kiad magából, s amiben a laikus gyönyörkö­dik. Valahol itt van az igazság. Lehet, hogy nagy filozófu­sok, gondolkodók nem értené­nek egyet velem, de engem ez nem zavar. Szép az, igaz az, ami nekem tetszik, amit én magamnak elfogadok. Szeres­sük, tiszteljük hát azokat, akik a mai életben egy kis darabkát adnak magukból - nekünk. Jupá Mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogy akarja Áz egyetlen, amihez nem kell bizonyítvány Olvastam a Szemünk fénye? című február 14-ei jegyzetet. Ez volt, ami feltette az i-re a pontot. Állandó téma a kollégákkal és baráti körben is a gyermek- nevelés. A nevelhető korosz­tály igen összetett. Azok a tü­netek, amelyek húsz évvel ez­előtt 14-16 éves korban je­lentkeztek, most már 8-10 éves korban jelen vannak. Azt gondolom - és más vélemé­nyek is ezt támasztják alá -, sokkal, de sokkal bonyolul­tabb a gyermeknevelés annál, mint a címben jelzett kérdés, vagy hogy „a többit is verik, csak nem meri megmondani”. Sok családot és gyermeket is­merek. Mind küszködik a mindennapi megélhetéssel - s nem a luxusért. Ha netán egy cipő vagy kabát kell a gyerek­nek, teljesen padlóra kerülnek. A következő nagy kérdőjel a gyermek: a gyerek semmi mást nem ad vissza, csak tü­körként lemásolja a felnőtte­ket. Lemásolja a szülőt - aki fáradt és ideges, lemásolja a tanárt - aki mellesleg szülő is - szintén fáradt és csak vege­tál, s az új szabályok alapján arra koncentrál az óráin, hogy a házimunkát hogyan lehetne elvégezni, mert estére még ta­nulnia is kell, mert csak nem vallhat szégyent a vizsgabi­zottság előtt. A vizsgára vi­szont szüksége van, mert több lesz a bére nettó ezer vagy kétezer forinttal. S neki is van gyermeke - s remélhetőleg ő még soha nem emelte kezét a gyermekére. A problémákba besegít a te­levízió is: a csatornák azt a pi­cinyke időt is kitöltik a család életében, amikor egymással szót tudnának váltani. Ha jól emlékszem, az ókorban cir­kuszt és kenyeret követelt a nép - utána már semmivel nem foglalkozott. A cirkusz megvan, csak kenyeret kér­nénk! A gyermek nem felnőtt. Gyermek. Nem hülye, nem tuskó, akit ütni kell. A szak­könyvekben mindent megtalá­lunk a gyermeknevelésről. Én is kipróbáltam és működik. Akkor fogalmazódott meg bennem a felismerés: minden szakmához bizonyítvány kell, de a gyermeknevelést - ami életünk legfontosabb dolga és amiben benne van a jövőnk - mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Ha tetszik, ha nem, a gének felülemelkednek mindenen: elméleteken, előírásokon, pa­ragrafusokon. Amit a génjei­vel kap az ember, azt viszi to­vább. (Név és cím a szerkesztőségben) A mezőtúri református általános iskolában szombaton tartották az alsó tago­zatosok farsangját. A szülői munkaközösség szervezte mulatságot már nagyon várták a kisis­kolások. Az elsősök különösen örültek a bálnak, hiszen iskolai környezetben először vettek részt jelmezes bemutatón. Több mint nyolcvanan öltöztek be. Az ötletes jelmezek között Hunyadi főtörzzsel, menyasszonnyal és kalózzal is találkozhattunk. A legötletesebb jelme­zért a Kémény a gólyafészekkel, a legszebbért a Bálkirálynő, míg a legcsúnyábbért a Keresz­tespók vehetett át tortát. Különdíjat kapott a Kalóz. Fájdalomdíjként minden jelmezes egy csokoládéval vigasztalódhatott. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom