Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

1998. február 21., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A névtelen híd Megkímélhettük volna magunkat a pá­lyázattól - fogalmazott egy képviselő a szolnoki közgyűlés csütörtöki ülésén, mikor a városi, régi Tisza-híd elnevezé­sére kiírt pályázatra beérkezett ajánlatok­ról kellett volna dönteni. Kár, hogy ugyanazzal a levegővétellel nem tette hozzá azonnal azt is, miközben örömét fejezte ki, hogy nem kapott nevet a híd: és megkímélhettük volna azokat a polgárokat, akik tollat, papírt ragadtak, hogy az önkor­mányzat felhívására megtiszteljék ötleteikkel a képviselő-testüle­tet. Hiába érkezett be huszonhat névjavaslat, a képviselők úgy ha­tároztak, mégsem kezdeményezik végül Szolnok régebbi (az újabb a Szent István híd) Tisza hídjának névadását. A „Minek ne­vezzelek?” kérdése így kurtán-furcsán megoldódott. Sajnos senki sem mondta azt, hogy köszönet a pályázóknak, hiszen segítségül hívtuk őket, de nem élünk egyetlen javaslattal sem. Számomra érthetetlen, vajon miért nem sikerült nevet adni e hídnak. Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a „szolnoki Tisza-híd” az egyben névként is funkcionálhat? Hiszen az előteijesztésben is ott állt: a Tisza-híd köztudatban megjelenő megnevezés a Tisza-folyón átívelő közúti hidat jelenti, tehát a hídnak elnevezése nincsen. Az is gyengécske érvnek tűnik, amit a már említett képviselő hangoztatott, miszerint az élő névhasznála­tot illik figyelembe venni. Csak az a kérdés, ha neve sem volt a hídnak, vajon milyen élő névhasználatról lehet beszélni? (Melles­leg, zárójelben: a hídkérdés után azonnal megszavazta a testület az Abonyi Úti Általános Iskola névváltoztatási kérelmét. Itt vajon nem számított az „élő névhasználat”?) Miután az önkormányzat korábban megszavazta a pályázat kiírását, azért csak elhangozha­tott volna valaki szájából: „Igen, én azért szerettem volna, ha mégis nevet kap a híd.” Ezek után teljes joggal lehetnek csalódottak az érzésem szerint kissé palira vett pályázók. Különösen azok, akik - s ők voltak döntő fölényben - Damjanich János vértanú honvéd tábornokról nevezték volna el a hidat. Mintegy gesztusként, az utókor (újabb) hálájaként a szolnoki csata hősének. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján ezt ki nem használni, úgy vélem, több mint vétek. A képviselők tehát nem szavaztak nevet a hídnak. Történt mindez abban a teremben, amelynek egyik végét a szolnoki csatát ábrázoló festmény, a másikat pedig Damjanich János portréja dí­szíti. Nem tudom, a képviselők észrevették-e, de nekem úgy tűnt, a hős tábornok mintha kissé szomorúan tekintett volna rájuk, lát­ván a „döntésképtelenséget”. Még szerencse, tehetnénk hozzá, hogy ő határozottan tudott dönteni a szolnoki csata legforróbb Cél a természet megismertetése tSIöS 10*51' r1*« ■ o Már iskoláskorban fontos a természet védelmére, óvására megtanítani a gyerekeket. Napi munkája mellett erre és az ökoturizmus népszerűsítésére is fordít időt Kapocsi István, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának vezetője, a Nimfea természetvédelmi egyesület elnökségi tagja.- Már iskoláskorban fontos, hogy megszerettessük a gyerekekkel a természetet, és megtanítsuk őket arra, hogyan kell azt védeni, óvni- véü Kapocsi István, aki ezért a Déryné Művelődési Központtal és a Szélmalmi fogadóház mun­katársaival szakkört szervezett. A foglalkozásokon az egyesü­let tagjai beszélgetnek az általá­nos és középiskolás diákokkal a védett területekről, a természeti megfigyelésekről is. Ha javul az idő, akkor pedig terepi termé­szetvédő munkára is kiviszik őket: megtisztítják a szeméttől a Kecskeri-pusztát, és fészkelőko­sarakat helyeznek ki például a kékvércséknek. Ha megjönnek a gólyák, azokkal is foglalkoznak, és a sérült állatok felkutatásában is részt vesznek a diákok. A fa­jonkénti szinkronszámlálásban is számítanak rájuk, valamint a ma­dárvonulások megfigyelése is feladat lesz. A gyerekek mellett a felnőtte­ket is igyekeznek bekapcsolni a természetvédő munkába. Az öko­turizmus még gyerekcipőben jár Karcagon. Ezért is fontos minden apró lépés. Az idelátogató turis­ták részére a fogadóháztól induló kerékpártúrák útvonalát a Horto­bágyi Nemzeti Park munkatársa­ival úgy állították össze, hogy azok látványosak legyenek, de ne zavarják az élővilágot. Felfedezni való bőven akad a határban, hi­szen a védett kunhalmokon túl több madár élőhelyét is megpil­lanthatja a kerékpáros turista. A Zádor-laposon túzok, barna réti­héja, vörösvércse, a parti mada­rak közül bíbic, nagygoda, kana­lasgém is megfigyelhető. A Nimfea egyesület karcagi csoportja pedig a Szélmalmi fo­gadóházban őshonos magyar ál­latokat is szeretne bemutatni a bérházakban felnövő gyerme­keknek és szüleiknek. de Még véleményezik Elkészült tanulmány Lapunkban is többször tudó­sítottunk azokról a tanácsko­zásokról, megbeszélésekről, melynek célja a Tisza-tó terü­letrendezési tervének elkészí­tése volt. Ennek nagyon fontos része az a turizmusfejlesztési koncepció, melynek segítségével dr. Len­gyel Mártont bízták meg a kor­mányzati szervek. Miután a neves közgazdász és idegenforgalmi szakember szak­irányú tanulmányokat folytató egyetemisták és főiskolások se­gítségével elvégzett helyszíni mintavételezés után befejezte ta­nulmányát, most arról számolha­tunk be, hogy a Teampannon Kft. és a LT Consorg Kft. által készített „A Tisza-tó és térsége területrendezési terve turizmus­fejlesztési koncepció” elkészült. A Tisza-tó idegenforgalmá­nak szervezésében érdekelt Közép-Tisza Vidéki Intéző Bi­zottságtól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a több mint 80 ol­dalas tanulmányt most a Tisza- tó komplex hasznosításában érintett szervezetek - önkor­mányzatok, szakhatóságok, idegenforgalmi szervezetek, - véleményezik. A közel 60 értékelés összesí­tése után fogják véglegesíteni a tanulmányterv készítői a Tisza- tavi koncepciót, amely a térség­ről születendő kormányhatáro­zat elkészítéséhez is segítséget fog nyújtani. -pm­Jogász lesz vagy táncosnő Az Új Néplap legelső szépe (volt) Nagyon unalmas a bizonyítványa Egy számítógép, meg nyaralás anyuval, apuval, ezek a legközelebbi terveim — mondja Tóth Melinda, a Fiumei úti iskola 6. bése. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS A minap beállított szerkesz­tőségünkbe egy ifjú hölgy a maga 29 kilójával és 145 centijével. Nem egyedül, az édesanyjával jött. Kiderült róla egy és más. Az egyik: már benne van a korban, hi­szen márciusban a tizenket­tediket tölti. A másik: öt és félévesen őt, Tóth Melindát választották az Új Néplap legelső gyermekszépének. Még óvodába járt, amikor la­punk meghirdette ezt a ver­senyt. Jöttek a fényképek, fotók, felvételek, és mindenkiről egyet közöltünk az újságban. Az olvasók pedig lelkesen szavaztak. A díjkiosztó ün­nepséget a Szigligeti Színház­ban tartották. Háromszáz­negyvennégy szavazattal ő, Tóth Melinda lett a győztes. Jutalomképpen magnót, aján­dékcsomagot kapott. Azóta eltelt még annyi idő, mint ahány éves akkor volt, sőt több is eggyel. Melinda jelenleg Szolnokon a Fiumei úti suliban a 6.b osz­lopos tagja. Már amennyire oszloposnak lehet mondani egy majdnem harminc kilós hölgyet! Mindig unalmas a bizonyít­ványa: végig kitűnő, sőt négy dicséret is dekorálja az értéke­lést. Mellesleg hét éve balettozik a Városi Művelődési Köz­pontban. Többször szerepelt már a Szigligetiben: volt hu­szár, kisdiák és olyan néger, akár a csillagtalan éjszaka. Ráadásul kü- lönangolra, - matekra és újságíró szakköre is jár. Napi másfél, két órát tanul. Példaképe az osztályfő­nöke, balett­ben Ali bácsi, a mestere. A Varga Kata­lin Gimnázi­umba készül, oda szeretne bejutni, és elképzelései szerint jogász lesz, vagy táncosnő. Két köze­lebbi nagy vágya: egy számítógép, meg az, hogy végre legyen annyi pénzük, hogy együtt nyaralhasson anyucival, apucival. Természetesen az év végi bizonyítványosztás után, ami gyaníthatóan a korábbiakhoz hasonlóan ugyanazon osz­tályzat ismétlődő sokasága lesz . . . D.Sz.M. Megfeneklett a hárommilliárdos beruházás Hosszú kábeltévés „adásszünet” (Folytatás az L oldalról)- Novemberben írt önöknek egy túri károsult, de csak január­ban kapott választ. Miért?- A panaszos még a felszá­molás cégközlönyben történt megjelenése előtt írt, ilyenkor jogilag nem kötelező a válasz­adás. Azonban idén januárban minden érdeklődőt tájékoztat­tam arról, hogy regisztrációs díj megfizetése ellenében az igényeket nyilvántartásba vesszük. Azt is közöltem, mi­vel a cégnek semmilyen va­gyona nem maradt, minden bizonnyal nem jutnak pénzük­höz. Ötszáz levelet küldtem ki. Vannak, akik megértették a tájékoztatást, de olyanok is, akik érthetően felháborodtak. Búsi István szintén a túri kárvallottak egyike, ő még a kezdetek kezdetén, 1995. ok­tóberében megkötötte a szer­ződést. Egy idő után elunta a várakozást, írt a cégnek. Fénymásolt válaszlevelet kapott, melyben a Tele-Coop megígérte, 1996 őszén meg­kezdik a munkálatokat, laká­sának bekötéséről értesítést küldenek. Újabb hónapok tel­tek el meddő várakozással. Decemberben szerződése fel­bontását és a befizetett tarifa visszatérítését kérte. Választ nem kapott. 1997 júniusában 14 károsulttal közösen felje­lentést tettek a megyei rendőr­főkapitányságon csalás alapos gyanúja miatt. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályvezetője, Borsányi Teréz rendőr alezre­des elmondta, a nyomozás je­lenleg is tart. Több település­ről érkezett feljelentés, igen sok az ügyben a sértett. Könyvszakértő bevonásával vizsgálják a kérdéses cég ügyeit. A pénzügyi szakember véleményétől függ a további eljárás. Előfordulhat, hogy minden sértettet külön meg kell majd hallgatni. így az ügy végső lezárásának ideje nem határozható meg. Szűcs Lajos 1995 októberé­ben hallott először a cégről. Kábeltévét mindenképpen szeretett volna. A városban már működő társaság akkor még lakóháza környékén nem épített hálózatot. Kapóra jött a Tele-Coop ajánlata. Az első határidő-módosításnál már gyanús volt, lesznek-e valaha műholdas csatornái, a máso­dik után már kérte szerződése felbontását. Akkor azt a vá­laszt kapta, „besorolták visz- szatérítési igényét”. Minden bizonnyal hosszú lehetett az a bizonyos sor, mert azóta sem látta befizetett forintjait. Borsos Árpád, a Tele-Coop Kft. egykori ügyvezetőjének munkaviszonyát a felszámo­lóbiztos már megszüntette. Kérdéseinkre ugyanakkor készségesen válaszolt, hiszen a befektetők egy részével je­lenleg is tárgyal. Meggyőző­dése szerint az összességében három milliárdos beruházás jó üzletnek indult.- Adódik a kérdés, akkor mi­től romlott el?- Igazán nem tudom. Hat­vanöt befektetővel tárgyaltam, két amerikai szakértő is köz­vetített a holland, német, an­gol amerikai cégek felé. Saj­nos a befektetés elmaradt. Időközben különböző negatív hírek kaptak lábra, és ezek so­kat ártottak. Szerintem az amerikai érdekeltségű társa­ság emiatt lépett vissza.- A lakosság azzal állított csapdát önmagának, hogy nem csak hozzánk fordult. Miközben az emberek bizalma tovább csökkent, menet köz­ben azt is tapasztaltam, rende­zetlen viszonyok vannak a ha­zai kábeltelevíziós piacon.- Volt-e a felszámolás meg­kezdésének közvetlen oka ?- Az áramszolgáltatóval vi­tás ügybe keveredtünk, ami miatt nagyobb tételű befizeté­sek maradtak el. Egy 35 mil­liós hitel első részleteit nem tudtuk visszafizetni, ezért a bank cégünk számláját a szer­ződés alapján lekötötte. Min­den bevételünk a bank számlá­jára ment, ezért nem tudtuk teljesíteni az áfabefizetési kö­telezettségünket. Az APEH korrekt módon mindaddig várt, míg be nem bizonyoso­dott, a tárgyalásaink ered­ménytelenek. Csak ekkor indí­totta el a felszámolást.- Ön ma is állítja, jó üzletnek indult a vállalkozás.- Vannak eredményeink. Jól működik a karcagi, har­minchét kilométeren kiépített, stúdióval ellátott hálózat. De a szolnoki Pletykafaluról és Tö- rökszentmiklósról is ugyanezt mondhatom el. Az utóbbi te­lepülésen a 10 millióba került törzshálózat ellenében csupán 1,5 millió forint bevételünk volt a lakossági befizetések­ből.- Azért építettük meg, jóval nagyobb plusz tehervállalás mellett a hálózatot, hogy ne higgyék az emberek, elloptuk a pénzüket. Túrkevén is szer­vezésbe kezdtünk, ám a polgá­rok visszaléptek. Nagyon sok körülmény játszott közre, hogy ez a helyzet kialakult. Higgye el, nem csak jó üzlet lett volna, továbbra is az lenne, ha tőkeerős befektetők jelentkeznének. Még most is tárgyalok. SCsJ. Á rózsaszín cipellő Eredetileg cipellőkről volt szó, amikor még ott pompáztak a szolnoki üzlet polcain, hiszen lábbeliből mit sem ér egy darab. Tavasz nyitásakor három éve lesz már annak, hogy az akkor 17 éves iíjú hölgy sokáig válo­gatott közöttük a barátnőjével. Az egyiknek magasnak tartották a sarkát, a másik túl keskenynek és hosszúnak, a harmadik szé­lesnek bizonyult. Amikor sokadikként a lófar­kas lány megpillantotta, kézbe fogta, sejtette: ő az igazi gazda, akiért élni kell neki, egy cipő­nek. Puhán simult a lábára. A lány sergett-forgott, lépke­dett benne. A barátnője bólin­tott. Fizettek, és vitték a rózsa­szín cipellőket. Otthon puszi járt a lánytól anyucinak, apucinak a szép ajándékért, amelyik tulaj­donképpen a 17. születésnapját köszöntötte.- A gazdánk csak hétvégeken viselt bennünket. Először a ha­risnyáját húzta fel karcsú, izmos lábaira, mert jól és sokat spor­tolt. Azután jöttünk mi, és büsz­kén simultunk a lábához, ami­kor végigkopogott bennünk az utcán. A táncokban hej, de sok­szor megforgattak bennünket, a lánnyal együtt majd elszédül­tünk mi is! Nagyon szeretett táncolni, meg tudott is. Meg ta­nulni. Olykor beszélték az ud­varlójával: most harmadikos, és ha végez, testnevelés-biológia szakra jelentkezik.- Amikor fáradtan hazavit­tük, otthon a faliállvány legalsó polcára rakott bennünket. Pon­tosan egymás mellé, orral kifelé. Megmosakodott, ágyba bújt, de másnap, amikor hazajött az edzésről, nem feledkezett meg rólunk. Lemosott bennünket, bekent krémmel, puha ruhával dédelgetett, és alig vártuk, hogy ismét a lábára simulhassunk. Hétközben néztük, hogyan ta­nul, ábrándozik a messzeséget bámulva.- Azon az estén is büszkén villogtunk a lábain, hiszen a ba­rátjához kellett volna elvinnünk. Szaladtunk, futottunk vele. Na­gyon sietett a buszhoz. Egy álló kocsi előtt lépett le a járdáról. Én láttam balról a veszedelmet, de bennem maradt a sikoly, mert már gázolt is a kocsi. Nem, nem a vezető volt a hibás. Hogy hol járhatott a gazdám esze? Messze repült a szegény lány, én is lees­tem, és a bal páromat soha többé nem láttam, csak engem, a job­bost hoztak haza. Azóta a rózsaszín cipő a ré­mülettől megnémult. Keresi a társát, nincsen, kis gazdáját, ő sincs. Egy ősz hajú asszony vitte haza reklámszatyorban: zo­kogva megtörölgette, és vissza­rakta a polcra. Pár nélkül. Mel­lette a harmadikos középiskolás könyvek ugyanúgy állnak, aho­gyan a lány hagyta. A tavaszi, nyári délutánt sze­reti legjobban, mert akkor az ab­lakon bekukucskálnak a napsu­garak, és az orrát cirógatják. Az asszony naponta benéz hozzá: néha leporolja, visszate­szi, és mindig beszél hozzá. Olykor szemrehányásokat zúdít rá, hogy miért vitte veszélybe a lányát. Máskor simogatja, sze- retgeti. Válaszolna, de hát nin­csen hangja, néma lett a félelem­től. Azután bejön egy idősödő férfi, szelíd erőszakkal kitusz­kolja a nőt: „Jól van, eleget be­széltél már a cipőhöz, gyere anyukám vacsorázni.” A cipő fél, egyszer ebbe úgy belehibban az asszony, hogy el­viszik valahová: kórházba, zárt osztályra, és akkor ez neki sem lenne jó. Ki venné többé kézbe, porolgatná, simogatná őt, a 37- es jobbos rózsaszínű cipőt? Pe­dig olykor kiabál vele a nő, máskor hullanak bele, rá a könnyei. Nem tudja mire vélni ezt az ismétlődő imádatot, gyű­löletet. Mit tehet ő arról, hogy a kis gazdája három éve nem nyi­totta meg szobája ajtaját. Pedig már főiskolás lehetne. És akkor valószínű, mostanra eldobta volna mindkettőjüket, mint ki­érdemesült, kiszolgált, megko­pott cipőket. így azonban becs­ben tartják, nem válnak meg tőle. Olykor vágyik az utcára. El­indulna valahová, valamerre, mint évekkel korábban. De egyedül nem megy. Nincs aki felvegye, harisnyás lábfejére simítsa. így a múltjából él, ab­ból, amikor még vígan kopogott az aszfalton, meg a táncterem­ben. Azután megnyugszik, mert valahol a szíve mélyén gyanítja, ha valahová viszik, az lesz az utolsó útja. Egy kukáig, majd a szeméttelepre, ahol méteres föl­det borítanak rá. Mert egy rózsaszín cipellő egyedül, magában legfeljebb dísznek, emléknek jó. Mindad­dig, amíg az ősz hajú asszony és a férje így akarja.. . D. Szabó Miklós Új számítógépek az iskolában Idén közel ötmillió forintot tud számítógépek vásárlására fordítani a martfűi Martos Flóra Általános Iskola - tájé­koztatta lapunkat Bozorádi János igazgató. Az intézmény 1998-ban várha­tóan 55 millió forintból gazdál­kodhat, ebből az összegből 4,8 millió forint jut tíz korszerű szá­mítógép megvételére. A számítástechnikai oktatás­hoz a személyi feltételek adottak, de azért a továbbképzés, átképzés elengedhetetlen - mondta az igazgató. Nemcsak a géppark, hanem maga az iskolaépület is felújításra vár. Megújul a vizes­blokk, ennek költségei 400 ezer forintot emésztenek fel. Emellett a tornaterem, az elektronikus há­lózat és a tetőszerkezet is komoly beruházásokat igényel. Megol­dásra vár még a fűtésrendszer szabályozása. TZS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom