Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-19 / 42. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. február 19., csütörtök Valentin-napon hálóztak a pletykafalusiak A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola Valentin-napi és farsangi bálba hívta a városrész lakóit. Nagy volt a meglepetés, amikor a hófehér ruhába öltözött „lányok” - párjaik oldalán - megjelentek, hogy a Gyertyafénykeringővei köszöntsék az egybegyűlteket. A tantestület tagjai, kiegészülve a technikai személyzettel, méltán arattak nagy sikert. Természetesen nem maradt el a páros párbaj, a tombola és a „szív küldi szívnek” sem. Jó hangulatban, hajnalig mulattunk. A finom vacsoráról ismét konyhánk dolgozói gondoskodtak. Köszönet mindazon kollégáknak, akik a bál sikeres megrendezésében közreműködtek, s a ceglédi esküvőiruha-szalonnak a gyönyörű báli ruhákért. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató A kultúra taposóaknái Nézem a tévében az il egyik sorozat epizódját - émelygek a látottaktól. A tévé előtti borzongás „össznépi játék” lett, az amerikai akció- és horrorfilmek már minden képzeletet felülmúlnak. Mit hisznek a műsorszerkesztők rólunk? Nekünk minden eladható? Ezért megérte privatizálni a tévécsatornákat - no, nem a nézőnek, a tévétársaságoknak!. Filléres alkotásokat bámulunk, hiszen a tengerentúli filmipar futószalagon állítja elő e „kapitális remekműveket”; akció, horror, szex - és a néző rohan filmet nézni. Legalábbis ezt tartják rólunk a „nagy ízlésformálók” odaát. Tényleg ennyire igénytelenek lennénk? Azt hiszem, a többség csak azért nézi ezeket az agyrémeket, mert nincs más. Eláraszt bennünket a kultúrszemét, bennük elrejtve millió „taposóakna”. Nem fizikai értelemben leszünk nyomorékok, ha ez így megy tovább, hanem lelkiekben; mondanivaló semmi, csak a sok vér, erőszak, vadság. Idő- I vei már csak : erre vágyunk mi, idősebbek is. De mi lesz gyermekeinkkel? A lelkűkben végzett rombolás a legijesztőbb! Azt látják, hogy a gazdagság gyorsan megszerezhető, hogy a nagymenő pénzember sérthetetlen. Vajon hány kislányt erőszakoltak meg a filmből vett ötlettől indíttatva, hány bűncselekményhez, rabláshoz, betöréshez, gyilkossághoz vettek innen tippet? Hogy mit tehetünk ellene? Keressük a csatornák között azt, amelyik igényes értékekből merít! Ahol a kultúra nem az erőszak bemutatására, hanem a bennünk még meglévő emberi érzelmekre épít. Hogy nehéz ilyen csatornát találni? Akkor talán jobb, ha be sem kapcsoljuk a tévét. Vegyünk elő egy jó könyvet, vagy egyszerűen csak beszélgessünk családtagjainkkal, barátainkkal. Hiszen ezek a filmek éppen azt akarják megsemmisíteni, ami bennünk érték! R. M., Martfű Törvény helyett - reform Az egészségügyet szolgáló törvény évek óta várat magára. Reform működteti a rendszert, amely egyaránt ellensége betegeknek s egészségügyben dolgozóknak. Mára takarékosság címén működésképtelenné vált egy eddig jól működő rendszer. Az állam a polgárokra hagyta a szociális és egészség- ügyi problémák megoldását; azokra, akik a társadalombiztosítást mindig rendesen fizették, de akik már testileg, lelkileg, anyagilag végképp kimerültek. Egy kiállítás képei Picasso mondja: „Minek kínlódjon a festő olyasmivel, amit a fényképezőgép lencséje is jól meg tud ragadni?” Nem értek mindenben egyet Picassóval, így például ezzel a véleményével sem, bár igen nagy művész volt, sokfélét csinált, felsőfokon. A szolnoki Városi Művelődési Központban Nagy László fotóművész kiállítását azonban érdemes megnézni. Véletlenül tudom, hogy milyen nehézségek árán jutott ki Amerikába. A világ másik végéből sok száz felvétellel tért haza. Kinek mi tetszik: nem végleges ítélet, de engem a Geometria, a Golden Gate, a Maine-i tengerpart és a Morenitei Nemzeti Park (rezervátum) első látásra megragadott. Lehet, hogy másnak más tetszik, kinek-ki- nek ízlése szerint, egy azonban biztos: látni kell Nagy László képeit! Jupá A „társalgótelepiek” kérése a Volánhoz Pletykafalu - újabban „társal- gótelepi”-nek nevezett - közössége nem szeretne „falusi” maradni - írja levelében Kol- láth László szolnoki olvasónk. Ennek pedig az az oka, hogy szeretnének a buszmegállókba új, az időjárásnak és a szándékos rongálóknak is ellenálló menetrendi táblát kapni a Volán Rt.-tői; olyat, amilyen a vasútnál és a busz- pályaudvaron is hirdeti a menetrendszerű autóbuszok menetidejét; ez a tábla ugyanis zárt rendszerű, csavarozható, a kiírást plexivel védő alkalmatosság, amely feltételezhetően hosszabb időre garantálná az utazók tájékoztatását. Három hónappal ezelőtt a Nagysándor úti, az Abonyi út 78. szám előtti és az Abonyi úti iskolánál lévő megállókban kétszer egymás után pótolta a Volán a menetrendet, de sajnos nem sokáig bírta. A gyors intézkedést ezúton is köszönik Zsováknénak és Szabotténak - de úgy tűnik, a gond csak a zárt rendszerű táblával szüntethető meg véglegesen - amely ellenáll az esőzéseknek és az „enyveskezűeknek” is. Megint nincs a környékbelieknek és a piacot látogatóknak helyi járatú menetrendjük. Levélírónk - és azok, akik nevében szólt -, bíznak a kérés teljesítésében. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Az oldalt szerkeszti; Kácsor Katalin A különböző megbetegedések minden korosztályban drámai számokat mutatnak. Ahhoz, hogy a tragikus méreteket öltő megbetegedéseket és elhalálozást megállítsuk, a társadalombiztosításnak - mind az egészségügynek, mind a nyugdíjrendszernek - stratégiai ágazatnak kell maradnia. Az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a kórházak, gyógyítóintézmények, szociális otthonok működőképesek maradjanak; felelős azért, hogy ezek az intézmények ne kerüljenek a csőd szélére. A nyugati mintát utánzó, átgondolatlan megoldások a mi viszonyaink között óriási bajokat okoznak. Mindenekelőtt az önkormányzatok egészségügyre fordítandó kiadásait csökkenteni kell, mert különben ennek egyenes következménye lesz a lakosság életfeltételeit nehezítő újabb adók bevezetése. Az egészség megőrzésére, a betegségek gyógyítására az eddigieknél lényegesen többet kell áldoznia az államnak. A reformok tragikus következménye ellen nincs fegyverük a betegekért dolgozó orvosoknak és szakszemélyzetnek. Az ágazat áruba bocsátása állandóan feszült körülményeket teremt. A létszám- leépítések, intézmény-összevonások, -megszüntetések, elmaradt bérek és ügyeleti díjak jelzik, hogy teljes a káosz. Ilyen körülmények között nem lehet egyszerű dolgozni. Állandósultak a betegeket, a szegényeket sújtó intézkedések, mint például a mentő szállítási tarifája, a gyógyszerár (és mindert más) -emelés, a beutalóhoz kötött szak- és kórházi kezelések (még akkor is, ha évtizedeken át a tb-t tisztességesen fizette az állampolgár). A miniszteri véleménnyel ellentétben én úgy látom, az egészségügyben fellelhető feszültségek nagyon is indokoltak. Az állampolgár érdeke az, hogy a társadalmi átalakulások káros következményei a lehető legkisebbek legyenek. Ez csak úgy lehetséges, ha az egészségügyi ellátást mindenki számára ingyenessé teszik, és az alapnyugdíjból mindenkor meg lehet élni. A nyugdíjkorhatár nőknél legyen 55, a férfiaknál 60 év - megadva a jogot arra, hogy aki dolgozni akar, választhasson. Az a párt, amely garantálja, hogy védi a család gazdasági és erkölcsi értékeit, számíthat a népszerűségre. Id. Olej Zoltán Szolnok A tájékoztatáshoz tartozik A lap február 13-ai számában megjelent, „Márciusban újra nyit a repülőmúzeum” című íráshoz néhány kiegészítés kívánkozik. A szolnoki repülőtechnikai szakgyűjtemény létrehozása az 1970-es évek eleje óta az akkori Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, majd jogutódjai - jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Repülőtiszti Intézetének nyilvántartásában van. A nyilatkozó által gazdátlannak minősített szakgyűjtemény fölötti közvetlen irányítást 1992-től 1997. szeptember 1-ig Nagy Szilveszter mérnök vezérőrnagy, főiskola-parancsnok, illetve főigazgató gyakorolta. A szakgyűjteményben kiállított repülőgépek tulajdonjogával, nyilvántartásba vételével és szakmai felügyeletével kapcsolatos kérdéseket a Magyar Honvédség Légierő Vezérkar és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közötti megállapodás fogja a közeljövőben rendezni. Az a kijelentés, hogy a szakgyűjtemény ez évben egy L-39- es oktatógéppel gyarapodik, jelen pillanatban megalapozatlan. A repülőtechnikai szakgyűjteménnyel kapcsolatos hivatalos ügyekben a Repülőtiszti Intézet igazgatója, nem pedig a Magyar Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány képviselője illetékes nyilatkozatot tenni. Dr. Németh Miklós ezredes igazgató A nagyszerű múltat idézi A közelmúltban harmincöt éves érettségi találkozón voltam, ahol egykori, ma 78 évesen is oktató tanárunkkal is találkozhattam. A matematika mellett görög-latin műveltségre, humanizmusra és erkölcsi tartásra is nevelt bennünket az órákon, megszegve az iskolai rendtartást - pusztán emberi-pedagógiai meggyőződésétől vezérelve. Bennünket, akik 1962-ben érettségiztünk, megtisztelt a sors azzal, hogy Rácz tanár úr mellett minden oktatónkra van okunk nagy tisztelettel gondolni, mert olyan munícióval láttak el minket, amelyre építve mindannyian egy-, de inkább többdiplomás emberek lettünk. Vannak közöttünk egyetemi tanárok, országos hírű orvosok, hírneves művészek, mérnökök, sikeres vállalkozók, külföldön is megbecsült tudósok. Az érettségi találkozó élményei hatására erősödött meg bennem a szándék, hogy szóljak a szolnoki Fiumei Úti Általános Iskola diákcentrikus szemléletéről, hisz unokám révén naponta tanúja vagyok. Ma már az általános iskola egyre jobban átveszi a régi, klasszikus értelemben vett gimnázium funkcióit az általános műveltség megalapozásában és a tudásvágy megszerzésében. S ez az, amiben - bizonyára sok más iskola mellett - a Fiumei kiemelkedő munkát végez. Ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott csak jó dolgok történhetnek. Unokám úgy szeret iskolába járni, mint annak idején én a középiskolába, s örömet jelent számára a tudás kétszeresen is: mert oktatói nem csak ráébresztették a tudás nagyszerű érzésére, hanem jutalmazzák is azt. N. K„ Szolnok Paraszolvencia - tabuk nélkül Oszd meg és uralkodj! - szól az ókori bölcselet. A magyar egészségügyben ezen szemlélet legfőbb eszköze a paraszolvencia. Sok pályakezdő orvos megdöbben az első - ügyeletekkel - 18-20 ezer forintos fizetését kézhez kapva. A kérdése: „Ezért tanultam évtizedekig ? Miből fogom eltartani magam és leendő családom ? ” A választ a tárcáért felelősnek mondott emberek kimondva, kimondatlanul is értésünkre adják: a paraszolvencia bele van kalkulálva az orvosi fizetésbe! Tény, hogy a magyar orvostársadalom hivatalos fizetése reálértékben tized-tizenötöd része a társadalmilag elfogadható minimális értéknek. A mai bérezés arra kényszeríti a kollégákat - főként, ha a családban nincs tisztességes fizetés -, hogy fennmaradása érdekében plusz pénzkereseti forrásokat találjon. Sajnos ez az anyagi kényszer legtöbb esetben ellentétes az egészségügy alapvető célkitűzéseivel. A kereslet-kínálat farkastörvényei itt is működnek. A beteg ember tudja, hogy plusz szolgáltatás, paraszolvencia nélkül nehezebben, vagy egyáltalán nem jut hozzá alkotmányban (elvileg) garantált jogához: az egészséghez. A hatalom a rosszul, hatástalanul működő gépezetének mulasztásait álnokul a betegeken hajtja be. A különböző alapvető egészségügyi szolgáltatásokért pénzt követel az adókkal egyébként is utolsókig megsarcolt polgárától. A tények alapján az egészségügy lezüllesztése történik. Ez a tudatosnak tűnő folyamat ma még ismeretlen érdekcsoportok tevékenysége. A nemzet egészséges fejlődéséhez mindenképp szükséges e kóros folyamat felszámolása. Dr. Dobos Zoltán orvos-közgazdász, Szolnok Küldjön egy képet! A szolnoki Verseghy gimnázium egykori tornászai A fotó az 1920-as évek elején készült a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium méltán hírnevet szerzett tornászairól. Báthor László - aki szintén tagja volt a tornászcsapatnak - családja őrzi a felvételt. Peták Kálmán, Szolnok A vállalkozói Sokat hallani arról, hogyan segítik a kis- és középvállalkozókat kedvező banki hitelekkel, kamarai és alapítványi támogatásokkal; kétségtelen, többségük tisztességes munkával igyekszik feladatát ellátni, betartva a jogszabályokat, az általános emberi normákat, miközben szerényen gyarapodik, fejleszt, emeli szolgáltatása színvonalát. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akiknek nem csak ez, esetleg egészen más a céljuk: feltűnő életvitelük, családtagjaik „rongyrázása” irritálja a jóérzésű átlagembert. Mert sejtjük - néha tudjuk is -, hogy nem tisztességes módszerekkel gyarapodnak, hazugsággal, mások kihasználásával, félrevezetésével jutnak sok pénzhez. Az ilyenek előkelő helyet foglalnak el az adósok „toplistáján” is, APEH- és tb-tartozá- saik milliókra rúgnak, különféle pénzügyi manőverekkel igyekeznek kibújni fizetési kötelezettségeik alól. Nem ritka, hogy magánszemélyektől kölcsönöket vesznek fel „rövid távú gondjaik” rendezésére - amit persze nem fizetnek vissza. Mehet a felszólítás, a bírósági végrehajtó, nincs eredmény, ugyanis időközben már minden fedezetként felajánlott vagyon átjátszása megtörtént, vagy rég jelzálog terheli az ingatlant, vagyontárgyat. így jártam én is egy ilyen „Menő manó”- nak számító vállalkozóval. Persze, hogy a mai napig sem kaptam vissza a pénzem. Azóta nálunk tisztességről a családban a Jutok a pénzem után” a sláger. Hazug ígérgetések, kifogások, bujkálások, taktikai húzások következtek. Minden jogi útra terelt próbálkozás hiábavaló, a polgári peres eljárás nem hoz kézzelfogható eredményt, mert mit lehet kezdeni egy határozattal, ha a fedezetül felajánlott ingatlan tulajdonlapján már csak a hatodik helyet vívhatta ki magának a delikvens a hivatalos szervek után? És van itt még valami, amit nem értek. Az ilyen vállalkozó csődöt jelenthet, aztán jöhet egy másik vállalkozása; folytathatók az ügyletek - lehetőleg úgy, hogy a pénz a zsebbe - és ne a bankba - kerüljön. Érthető, ugye? Nincs adóztatható jövedelem, nincs miből az adósságokat rendezni. Valaha az ilyen embereket ki tették a város főterén felállított kalodába, szégyenszemre. Valaha a mesteremberek vigyáztak jó hírnevükre, és az ilyeneket kiközösítették! Azt hiszem, a jogállami keretek túl nagy teret engednek a visszaéléseknek. Pedig az alkotmányban nem csak a személyiségi jogokat fektették le, hanem az állampolgári kötelezettségeket is. Akinek nem inge, ne vegye magára! Viszont aki érintve érzi magát, gondolkozzon el! Mások pedig okuljanak az esetből s valóban csak rászoruló embertársaikon segítsenek - ha tudnak! T. Sándor, Rákóczifalva
