Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-12 / 36. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. február 12., csütörtök A mesemondástól a fizikai kísérletig Híven a hagyományokhoz, idén is eseménysorozattal ünnepelte a karcagi Kiskulcsosi Általános Iskola a magyar kultúra: napját. „1848 százötven év távlatából” címmel Csányi Sándor tanár tartott szemléletes előadást a felső tagozatos érdeklődőknek. Kedves hangulatú versek szü­lettek Lakatos Mihály versíró klubfoglalkozásán. Ecsedi Irén igazgatónő Öveges professzor érdekes kísérleteit mutatta be videofilmen. De volt népdal- és sakkverseny, ügyes kezűek fog­lalkozása, alsó tagozatosoknak színvonalas mesemondó ver­seny. Csaknem száz gyermek vett részt a foglalkozásokon vagy mint versenyző, vagy mint néző. A nap sikere Hosszú- írén szervezőmunkáját dicséri. Köszönjük neki és az iskola nevelőinek ezt a szép napot. L. M., Karcag Memento móri Elment a boltos Volt egyszer egy fiatalember, aki egykoron tanoncként kezdte a kuncsorbai 6. számú vegyes­boltban, s akinek nem is oly so­kára védjegy lett a neve. Nem mindennapi kereskedővénáról tanúskodott az a tény, hogy a hetvenes években rendszeresen lehetett banánt kapni, ellentét­ben akár a nagyobb városokkal is. De ugyanígy nem kellett Bécsbe ruccanni a nyolcvanas években fagyasztóládáért sem, mert bő választékot kínált min­denből az akkor még egy szem bolt a községben. Bálint Gyula egészen a ne­gyedik ikszig kergette lelkesen a bőrlabdát, majd szögre akasztván a focicsukát, a helyi sport összetartója, szervezője volt. Cseperedett két fia, a szü­lők meg követték az iskolát, Szolnokra költözött a család. Ekkortól már naponta meg kellett birkózni a kilométerek­kel, versenyt kellett futni az idővel. E kis falu önkormányza­tában 1994-től képviselte mindnyájunk érdekeit, elfogu­latlanul, reális következetes­séggel. Tavasszal jelzett a szív: so­kat vállal. De ő, dacolva az inte­lemmel, hazajőve a kórházból, másnap már dolgozott. A szep­temberi második figyelmezte­tést már nem tudta ily könnye­dén venni. Kegyes volt hozzá az élet, s talán a végzet is. Nem kárhoztatva egy kreatív embert a kiszolgáltatottságra. Csontig hatoló szél metszette a döbbentettől amúgy is der­medt arcokat azon a januári délutánon, amikor családja és ismerősei elkísérték utolsó út­jára. Mi, akik ismertük, tisztel­tük őt, immár örökre emlékeink szelencéjébe zárjuk tréfáit, az örök kamaszos csínyeket - a „bálintgyuszi” image-t.-L­Terveink szerint Szeptemberben szoboravató lesz A szobormakett: Pogány Gábor Benő alkotása Többször adtunk hírt arról, hogy készül a Petőfi házaspár szobra Kohóra; oda, ahol a fia­talok páros életük legboldo­gabb heteit töltötték. Az alapítvány bankszámlá­jára másfél éve érkeznek fo­lyamatosan a támogatások az ország minden részéből, sőt ha­tárainkon túlról is, Kanadából, az Amerikai Egyesült Álla­mokból. Jelentős összeggel tá­mogatott bennünket a Képző- művészeti Lektorátus és a Mil­lenniumi Emlékbizottság is. Kérésünkkel megkerestünk számos céget, vállalatot, sajnos eddig kevés eredménnyel. Mi­vel az elképzelés megyénkhez fűződik - s az alkotó művész is szolnoki -, kéréssel fordultunk a megye minden településének önkormányza­tához, mellékelve a szobor makettjéről készült fényképfelvételt is. De sajnos eddig ez is kevés eredményt hozott. Reménykedünk, hogy talán az idei költségvetésbe belefér a támogatás esé­lye. Kérünk tehát újból minden közösséget, magánembert, hogy járuljanak hozzá az elkép­zeléshez, hirdethesse a készülő szobor a nagy költő emlékét az utókornak ott, ahol talán a vi­lágirodalom legszebb szerelmes versei szület­tek, s hozzásegítve ezáltal is a határon túli ma­gyarságot magyarságtudatuk megőrzéséhez. Az adományokat az OTP Kereskedelmi Bank Rt. Szolnok, Baross úti fiókja 11745011 - 20402284 számú, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Emlékére Alapítvány számlájára várjuk és ezúttal is köszönjük. A kuratórium tagjai A bonus-malus rendszer az okozott kár eltitkolására késztet Mit kap cserébe a gépjármű-tulajdonos? Pénztárcánkon érezzük a köte­lező jármű- és gépjármű-biz­tosítások igazságtalanságát. Családunk az üzemeltetett hat­nyolc éves lassújárművei és a mezőgazdasági pótkocsi után 60 ezer forintot fizetett be. A biztosítás közútra terjed ki, amelyen a járművek 5-10, il­letve 50 százalékát teszik meg futásaiknak. A dűlőúton el­szenvedett üvegkárunkat nem téríti meg a biztosító (15-20 ezer forint), pedig ismert a károkozó. Kilencéves, négyütemű Wartburgunkon a felpattanó kő négyezer forintos üvegkárt okozott. Kártérítés nincs, mert a károkozót (a mellet­tünk elporzó teherautót) nem tudtuk sofőröstül, kézen fogva a biztosítóhoz vezetni. Az idén álló személyautónk­nak tolatott egy másik jármű (majd angolosan távozott). Kártérítés természetesen ez­úttal sincsen. Az eddig befizetett díj ka­matostul összesen 320 ezer forint. Mindezért cserébe semmiféle kártérítést nem kaptunk. Valamennyi jármű­vünkre ugyanannál a biztosí­tónál kötöttünk szerződést, s mi a járműveinkkel eddig kárt egyszer sem okoztunk. Nyilvánvaló, hogy a jelen­legi szabályozásban a bonus- malus rendszer fokozottan késztet a másnak okozott kár eltitkolására. A biztosítási díjat nemcsak a hengerűrtartalom, hanem a hengerűrtartalom és az érték összevetésével kellene meg­állapítani, hiszen jelenleg az olcsóbb járművek tulajdono­sai rosszul járnak. Óhatatla­nul felvetődik az a kérdés, hogy az európai szintű jöve­delmeket nem így gazdál­kodjam ki a biztosító? Természetesen az ügyfél panaszai kielégítetlenek ma­radnak. Reklamáció nincs, rendszerint a törvényekre hi­vatkoznak. Kérdezem, elfogadható-e ez a biztosítási rendszer és megfelel-e az elvárásnak, hisz elsősorban a kisjövedel­műeket sújtja? De nem meg­nyugtató a drágább járművek tulajdonosainak sem. B. Béla, Szolnok Életre kel a régi ballagási meghívó Ez a ballagási meghívó har­minc évvel ezelőtt készült a szolnoki Délibáb Úti Általá­nos Iskola egykori nyolcadi­kosainak. Ezzel hívták meg családtagjaikat, vendégeiket 1968-ban a ballagási ünnep­ségükre. Most, harminc év után, életre kel a meghívó: találkozóra hívják és várják az egykori diákokat. A talál­kozó megszervezésében se­gítséget nyújt és várja a je­lentkezéseket Dobos Jánosné Simon Rozika. Ferencz Tiborné, Szolnok Az ingyenes utazást Másképp látja fiatal és idős Hatvanöt év feletti olvasónk úgy véli, nem állja meg a helyét a Volán 40 milliós hiánya az idősek ingyenes utaztatása mi­att, hiszen csak ritkán, alkalom­szerűen veszik igénybe a ked­vezményt. Külön buszt az idő­sek miatt nem kell indítani, s annyi üres hely mindig akad egy járaton, hogy 8-10 idős ember is felféljen. Más a véleménye a fiatalabb korosztályhoz tartozó levél­írónknak. Rendszeresen tapasz­talja a távolsági buszjáratokon. hogy a kedvezményezettek mi­att megnőtt az utasforgalom. Akiknek feltétlenül utazniuk kell, kényelmetlenül, zsúfoltan fémek fel a buszokra. Az idősek körében olyannyira népszerű lett az utazgatás, hogy soha nem lá­tott helyeket is felkeresnek újabban. Véleménye szerint sokkal inkább rászorultak volna erre a kedvezményre a nyolc év alatti gyermekek - annál is in­kább, mert az időseknek a nyug­díj-folyósítási intézet eddig is adott kedvezményt. A Hetényi reumatológiai osztályán Köszönet az orvosoknak A szolnoki Hetényi Géza kór­ház reumatológiai osztályának betegei - Kovács Istvánné, Berkó Jánosné, Tiszay Józsefné, Bíró Ferencné és Pető' Piroska - hálásan köszönik az osztály főorvosának, dr. Czinege And­rásnak, az ott dolgozó orvosok­nak és a személyzetnek az áldo­zatos gyógyító munkát. Mint írják, az egészségügy ismert körülményei között csak csodálni tudják emberségüket és hivatástudatukat. Munká­jukhoz erőt, egészséget kíván­nak. Szomorú nap... Egy délután Laci és Pisti korcsolyázni indult a befagyott Zagyvára. Jókedvűen csúszkáltak, fogócskáztak a jégen. Már sötétedett, de a fiúk megfeledkeztek az időről, és tovább játszadoztak. Egyszer csak megroppant Pisti lába alatt a jég. Laci már csak egy elfojtott kiáltást hallott, és azt látta, hogy Pisti eltűnik a jeges vízben. Laci torka szakadtából ki­abált segítségért. A partról két férfi alakja bukkant fel, ók siettek a fuldokló gyermeket kimenteni. Nagy küzdelem árán sikerült kiemelni a vízből a fiú agyonfagyott testét. A men­tőautó Szirénája ériette meg Lacival, hogy ez a vidám kor­csolyázás a folyón majdnem végzetes lett. Szalkári Zétény, 6. osztályos tanuló Belvárosi Általános Iskola, Jászberény Homok Kupa ’98 Egy évig bajnokok lesznek Több éve, hogy a Tiszaföldvár- Homoki Általános Iskola Ho­mok Kupa névén kézilabda-víl- lámtomát szervez az általános iskolák III. korcsoportos (hete­dik, nyolcadik osztályos) fiú- és leánycsapatai számára. A tornát az idén is megrendeztük. Az esemény ismertségét és színvo­nalát jellemzi, hogy öt iskola kilenc csapata nevezett be. A verseny körmérkőzéses rend­szerben, 2x10 perces játékidő­vel zajlott. A rövidnek tűnő fordulók ellenére igen színvo­nalas és sportszerű mérkőzése­ket vívtak a csapatok. A sport- szerűségre jellemző, hogy a ti­zenhat mérkőzésen összesen ti­zenhét kétperces kiállítás tör­tént. A verseny végén valamennyi csapat, valamint a torna gólki­rályai és legjobb kapusai okle­velet kaptak. A küzdelmek so­rán kialakul ísóirend’fiúknál: 1. a törökszentmiklósi Kölcsey ál­talános iskola,'2. á beseriÿszogi Chiovini, 3. a tiszaroffi, 4. a ti- szaföldvári, 5. a homoki; gólki­rály: Gyárfás Dávid (Chiovini); a legjobb kapus: Porhanda Já­nos (Kölcsey). A lányok versenyében 1. a Kölcsey, 2. a homoki, 3. a Kos­suth, 4. a Chiovini általános is­kola csapata; gólkirály Kormos Szabina (Kölcsey); a legjobb kapus: Matúz Judit (Kölcsey). Az első helyezettek a kupát egy évig őrizhetik, amelyekért jövőre, reméljük, ismét folyta­tódhatnak a küzdelmek, régi és új csapatok részvételével. Felföldi Antal szervező tanár A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a vélemé­nyünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Illetményemelés - indulatok nélkül A tiszaföldvári önkormányzat képviselő-testülete 28 ezer fo­rintban állapította meg a köz- tisztviselők ez évi illetmény- alapját. (Az emelés 16 százalé­kos béremelést jelent, s a leg­több ágazat is ezt tartja elfo­gadhatónak 1998-ra.) A döntés­ről az Új Néplap február 3-ai száma is hírt adott. Kétségtelen, hogy ez az összeg magasabb a törvényben rögzített minimum­nál - de az előző évi is maga­sabb volt. A testület 55, a jelen­lévők 59 százaléka szavazott a 28 ezer forint mellett az előter­jesztett 27 ezerrel szemben - el­ismerve ezzel a köztisztviselők munkáját. Az előterjesztést a pénzügyi bizottság tette és a képviselő-testület „bírálta fe­lül”. A szavazati arány is mu­tatja, hogy többségi akarattal született a döntés. A többletki­adás a cikkben leírthoz képest mindössze annak 40 százaléka, s ennek a fedezete is megvan. A képviselők - valamivel maga­sabb arányban, mint az alapil­letmény szavazásánál - le­mondtak az előteijesztett tiszte­letdíj, a bizottsági tagsági, az elnökségi díj s az alpolgármes­teri tiszteletdíj emeléséről. En­nek hatására a polgármester úr is visszavonta az előteijesztett polgármesteri illetmény 13 szá­zalékos emelését. Az ily módon megmaradt összeg szinte pon­tosan fedezi az illetményeme­léssel járó többletkiadást. A döntéssel a hivatal hitelessége nem kérdőjeleződött meg, mert máskor is előfordult, hogy egy bizottsági előteijesztés után a testület új szempontok szerint hozott határozatot. Sajnálom, hogy lemondott a pénzügyi bizottság elnöke, an­nál is inkább, mert a kiadási és bevételi oldal negyedórán belül kiegyenlítődött. Á munka ter­mészetesen folyik tovább az újonnan választott bizottsági elnökkel és taggal. Február 2-án a bizottság egyeztette a költségvetési el­képzeléseket az intézményve­zetőkkel. S hogy mennyire nincs szó a köztisztviselők és a közalkalmazottak közötti ellen­tét kiéleződéséről, bizonyítja az is, hogy a bizottsági javaslatot az intézményvezetők elfogad­ták. Megköttettek azok a komp­romisszumos megoldások, amelyek a település és az in­tézmények működőképességét garantálják. A közalkalmazotti kör az állami normatíva mellé átlagosan 40 százalékos helyi támogatást kap az önkormány­zattól. A lakosságot sem sújtja az il­letményalap emelése, s nekik talán jó hírként szolgálhat, hogy a település fejlesztésére így is 84 százalékkal több pénz jut, mint az előző évben, ha a február 12-ei ülésen a képvi­selő-testület elfogadja a költ­ségvetési tervezetet. Az eddigi tárgyalások azt mutatják, nincs és nem is lesz semmiféle ellentét; a cél az, hogy működőképes legyen a hivatal, az intézmények és a te­lepülés. Bízom abban, hogy a képviselő-testület felteszi a pontot az i-re február 12-én, a költségvetés tárgyalásakor. Hartyányi László Tiszaföldvár Küldjön egy képet! Csatlakozva az emlékezőkhöz Ez év december 16-án leszek kilencvenöt éves. Én is őrzök egy felvételt, amely a doni harcok idején, 1942 októberében készült Bolgyirevkában. Száznyolcvanhatan vonultunk be katonának, s száznégyen nem jöttek vissza, elpusztította őket a háború pokla. E képpel em­lékezem elhunyt katonatársaimra és azokra, akik szerencsésen túlélték a háborút. Hegedűs Imre, Kunszentmárton

Next

/
Oldalképek
Tartalom