Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

1998. január 10., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A felelősség a miénk(?) Hosszú évek tapasztalatai után végre fel­ismerte a társadalom, hogy a végig dolgo­zott évek után a megérdemelt pihenés éve­iben nyugdíjasok százezrei tengődnek a magyar életszínvonal alsó határán. Ha egyáltalán még lehet beszélni színvonalról és határról. A meglévő, a szocializmus alatt kialakított rendszer nem tartható tovább. Ebben mindenki egyetértett. A megoldást(?) a magánnyugdíjpénztárak (számuk már a negyvenet is elérte) életre keltésével próbáltuk megtalálni, ám ezzel együtt újabb di­lemma elé sikerült állítani a társadalmat. Melyiket a negyven közül? Dönteni ugyanis kell, merthogy nyugdíjas éveinket is szeret­nénk tisztességen leélni, már amennyi marad majd belőle. Hogy éppen most - pontosabban jó másfél éven belül - kell meghozni a döntést, hová is fizetjük majd azt a kis 6 százalékot, egyálta­lán nem kis kérdés. Sokan vélekednek úgy: vajon melyik pénz­tár fog lelépni a pénzzel? Merthogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakban sok jó tapasztalat nem gyűlt össze az emberekben. Tényleg! Melyiket válasszuk? A nagyot, az ismertebbet? Vagy aki több hozamot ígér? Vagy . . . A kérdések között szerepel az is, hogy egyáltalán döntsünk- e? Mert a 47 évesnél idősebbeknek egyáltalán nem javasolják a vegyes nyugdíjfinanszírozási rendszerre való áttérést, de igazá­ból csak a 35 év alattiaknak éri meg. Persze az idősebbek sem szabadulnak meg a döntési felelősség alól, miután pályakezdő csemetéik munkába állásával együtt bizonyára segítenek majd nekik a döntésben. Hogy legalább ők élvezzék a boldog nyugdí­jas éveket! Persze közben számolgathatunk is. Mire elég az a hat száza­léknyi összeg? Vagy fizessünk többet? Lehetőség van rá, egé­szen tíz százalékig. S meg ott vannak a harmadik pillérnek ne­vezett önkéntes nyugdíjpénztárak. Gyűjtsünk, fizessünk ... De miből? A kérdésekre adandó választ nekünk kell megfogalmazni, egyénileg. S az is biztos, hogy a meghozott válasz felelősségét is nekünk kell elviselnünk. Magyarországon még soha nem észlelt halfaj Távol-keleti „vendég” a Tisza-tóban Magyarországon eddig még soha nem észlelt halfajt fo­gott ki nemrég egy tiszafü­redi horgász a Tisza-tóból. Mint kiderült, a „kopol­tyús” egy távol-keleti amur­géb. Egy tiszafüredi horgász, Mé­száros Imre fura kis halat fo­gott múlt év őszén a Tisza-tó­A soha nem látott halat horgára akasztó horgász ugyanis a könyv szerzőjéhez fordult tanácsért, vajon mit is fogott. A kis hal nagy fogásnak bi­zonyult. Dr. Harka megállapí­totta, az alvógébfélék család­jának egy távol-keleti képvi­selője, az amurgéb (Perccot- tus glehni) került elő. Az amurgéb, egy tiszafüredi horgász zsákmánya fotó: h á. ból - tájékoztatta lapunkat dr. Harka Ákos, a tiszafüredi gimnázium tanára, a nemrég napvilágot látott - lapunkban is bemutatott - Halaink című kitűnő képes határozó szer­zője. Ezt a halfajt eddig még soha nem észlelték Magyar- országon, és Európában is csak az utóbbi időkben jelent meg, úgyhogy a fogás ha­zánkban szenzációnak szá­mít. (bgy) Szolnok virágzó diákvárossá válhatna Csiszolatlan gyémánt van a kezünkben Magyarország egyik legszebb felsőoktatási központját lehetne létrehozni Szolnokon, a Tiszaligetben - véli dr. Molnár István, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola főigazgatója. Ezzel egyút­tal kitörési lehetőséget biztosíthatnánk Szolnoknak és térségé­nek jelenlegi helyzetéből. Dr. Molnár István csur­gói diáknak vallja magát. Olyan, néhány ezer lel­kes községben nőtt fel, ahol az általános iskolák mellett gimnázium, taní­tóképző és technikum is működött. A csurgói szellemiség egész életre szóló útravalót jelent számára.- Már diákkoromban hozzászoktam, hogy egy kis településnek is lehet szellemi atmoszférája. Amikor Szolnokra kerül­tem, néhány momentu­mot nagyon furcsának tartottam. Például: egy 900 éves városnak, amely egyúttal az ország egyik csomópontja is, miért nincse­nek olyan felsőfokú oktatási in­tézményei, amelyek méltóak lennének híres középiskolái­hoz? Kerestem a jegyeit annak, hogy hol van ez a 900 év épüle­tekben, tudományos eredmé­nyekben, oktatási tevékenység­ben? Büszke legyen, hogy itt él- Én - és mindenki, aki Csur­gón tanult - roppant büszke va­gyok arra, hogy csurgói diák­nak vallhatom magam. Szüksé­gesnek érzem - és szerintem az itt élők közül is sokan így gon­dolkodnak -, hogy a szolnoki „Csurgó adott.” életre szóló útravalót ember is büszke legyen arra, hogy itt él. Ennek az érzésnek a kialakulásában nagyon jelentős szerepe lenne a múltnak, a ha­gyományoknak. Ha nincsenek külsőségekkel megerősített je­lei a múltunknak, az egy tragé­dia.- Es mit lehet tenni egy olyan városban, mint Szolnok, ahol elég kevés a múlthoz való kötő- dés?- Például hagyományokat te­remteni, ami szinte minden di­ákvárosra jellemző.- Szerintem minimális erőfe­szítéssel Európa egyik legszebb felsőoktatási intézményét le­hetne létrehozni itt. Szolnok és Tiszafüred válogatott tűzoltói Negyedszer futnak Párizsba(n) Az 1997. évi tűzoltó futó világbajnokság záró bankettjén készült ez a fotó. Középen Párizs tűzoltó kapitánya, mel­lette balról Mohácsi András tiszafüredi tűzoltó és a Ma­gyar Tűzoltóválogatott többi tagja. Januárban szinte már menet­rendszerűen témát szolgáltatnak a tiszafüredi tűzoltók. Közelebb­ről Mohácsi András (39 éves) és Csáti János (36) főtörzsőrmes­ter, akik, ha nincsenek szolgá­latban, valóban menetrendsze­rűen futják le napi 10-15 kilomé­terüket! Ez még nem is lenne igazi szenzáció - leszámítva az egész­séges életmód népszerűsítését -, de az már igen, hogy a jó telje­sítményük révén Mohácsi And­rás már negyedszer, Csáti János pedig másodszor lehet a magyar tűzoltó futóválogatott tagja. Ez azt is jelenti, hogy idén - január 25-én - már negyedszer vehet részt füredi tűzoltó a láng­lovagok párizsi futó-világbaj- nokságán. Távaly, Csáti János szó sze­rint csak másodpercek miatt ke­rült ki az utolsó csapatból, de a „kudarc” arra serkentette, ráte­gyen még egy lapáttal: ez any- nyira jól sikerült, hogy a decem­ber 19-én megrendezett margit­szigeti magyar válogatón a se­nior kategóriában, megelőzve Mohácsi Andrást, ő futotta a leg­jobb időt 18 kilométeren. A világ 30-40 országából ér­kező körülbelül kétezer tűzoltó­nak a párizsi tűzoltóság hívó­számának (018) - még jó, hogy a nulla nem a nyolcas után van! - megfelelő kilométert kell tel­jesíteniük! A füredi „főtörzsek” teljesít­ményének értékét növeli, hogy a magyar senior tűzoltó futó válo­gatottat nyugodtan lehetnek „fü­redinek” is nevezni, hiszen eb­a Tiszaliget arra rendeltetett, jhogy 5, de akár 10 ezer diák ta­nuljon itt! A Tiszaliget, ahol fő­iskolánknak is van épülete, természetes környezettel, jó le­vegővel rendelkezik. Olyan kö­rülmények között tanulhatnak a diákok, amiről máshol csak ál­modnának. Csiszolatlan gyémánt- Határozottan állítom, Szolnok csiszolatlan gyémántot tart a kezében ezzel a lehetőséggel.- A főiskola bővítésére gon­dol?- Intézményünkben szep­tembertől kezdődik a negye­dik, a turizmus szak, ami ki­sebb bővítést jelent. Általában három, három és félszer töb­ben jelentkeznek felvételre, mint amennyi diákot föl tu­dunk venni. Lenne tehát igény a bővítésre.- Nagyon fontos kérdésnek tartom azt is, hogy ez egy hát­rányos helyzetű régió, ahol nagy a munkanélküliség, és alacsonyak a jövedelmek. Emellett sok szülőnek el kell küldeni tanulni a gyermekét Debrecenbe, Szegedre, Pestre, és ezt anyagilag nem mindenki bírja. Jó volna tehát, ha itt, helyben lenne a továbbtanulási lehetőség.- Másrészt, ha több diák jön a városba, és ezzel együtt több tanár, enyhítünk a munkanél­küliségen is, hiszen ők itt ve­szik igénybe a szolgáltatáso­kat.- Hol tart most ennek az el­képzelésnek a megvalósítása? ben a korosztályban csak a két „gyorsléptű” füredi „öregfiú” képviseli hazánkat. ők most arra készülnek, hogy legalább az első 200 között élje­nek célba Párizsban. Ezért is rója tovább napi 10-15 kilométe­rét még Füreden az a két törzs- őrmester, akikről kevesen tudják a városkában, hogy ők bizony magyar válogatottak! -percze­- A főiskola bővítésére a ti­szaligeti épületünk melletti te­rület ideális lenne, mert ott van hely arra, hogy létrehozzuk a felsőoktatási komplexumot, ahol a diák mindent egy helyen megtalál. » Áhhoz, hogy ezt megvalósít­hassuk, épületeknek, területek­nek kellene gazdát cserélni. Már tárgyaltunk az MSZP-vel, amelynek épülete van ott, és Szolnok városával is a volt KISZ-tábort illetően. Vannak biztató ígéretek, hi­szen a város, a megye vezetői is látják azt, hogy a jövőben mű­velt emberekre van szükség, mert csak azok tudnak majd boldogulni. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy Szolnokon se az ipar-, se a mezőgazdasági fej­lesztésnek nincs nagy perspek­tívája. Az egyedüli „ágazat”, amelyben a legkisebb beruhá­zással a legnagyobb befektetést lehet megvalósítani, az az okta­tás. Új diplomák lehetnek- Elképzelhető, hogy tudnának hozni jogi, egy tanári vagy más tagozatot Szolnokra?- Először az eddigi képzé­sünk lehetőségeit bővíthetnénk. De ha el akaijuk érni, hogy a szolnoki és környéki diákoknak ne kelljen máshová utazniuk a diploma megszerzéséért, akkor olyan szakmák felsőfokú kép­zését is fel kellene vállalnunk, amelyek eddig nem voltak az intézményünkben. Paulina Éva Berekről Budapestre A hetvenes évek után 1985- ben nyitotta újra a berek­fürdői önkormányzat a Nagykun Nemzetközi Mű­vésztelepet. A művésztelepen eddig 26 magyar és külföldi művész dolgozott. Volt, aki minden alkalommal, volt, aki csak egyszer. A tábor végeztével az alkotók az önkormányzat­nak ajándékozott egy alkotást, melyet a Megbékélés Házá­ban állítottak ki, majd a tárlat bezárása után a település in­tézményeibe kerültek. Az eltelt évek alatt így több mint 50 művet kapott már az önkormányzat, melyet együtt - kiállítóterem hiányában - még nem tudtak kiállítani. A tábor vezetője, Petkes József révén sikerült a budapesti Gellért Szálloda teaszalon­jába egy kiállítást megszer­vezni. A holnap nyíló tárlaton mind a huszonhat alkotó munkáját megtekinthetik az érdeklődők. Az idei májusi művésztelep tagjai részére az önkormányzat már lekötötte a szálláshelyeket. A szervezők a neves alkotók mellett a kör­nyékről fiatal, tehetséges al­kotókat is meghívnak. Huszonnyolcadik éve létezik a Szivárvány együttes Frankhonban is népszerűek a mezőtúri citerások Saját készítésű hangszereken is játszanak Mezőtúron szinte minden vá­rosi rendezvény állandó fellé­pője a Szivárvány citerazene- kar. Pergő műsorukkal eme­lik a különböző összejövete­lek hangulatát, maradandó élményt szerezve a résztve­vőknek. És ez így megy már huszonnyolc éve. A csoportot 1970-ben Gyalog Mária alakította. Az alapítók kö­zül jelenleg is a Szivárványban muzsikál Csíder István, Mikó Anna és Iván János. A Szivár­vány nevet 1972-ben, a Magyar Rádió Szolnoki Szerkesztőségé­nek azonos nevű műsorában való szerepléskor vették fel. Ekkor szerepeltek először széles nyil­vánosság előtt. A közösség az évek során fo­lyamatosan bővült. Huszár Imre 1976-ban került a csoportba, az­óta a hangszerkészítés fortélyait is megtanulta. 1983-ban lépett be Bútor Imre, akit Csíder István tanított az alapokra. Az azóta már megszűnt Galagonya citera- zenekarból lépett át Csíder Irénke és Bíróné Sáfár Anikó . Az első minősítésük 1976- ban volt. Ez bonyodalommal is járt, mivel addig citerazeneka- roknak erre nem volt lehetősé­gük. Olyan meggyőzően érvel­tek, hogy megméretődtek, arany oklevelet kaptak. Jelen­leg a kilencedik minősítő ciklus zajlik, és ebben csak egyszer nem vettek részt. 1996-ban megkapták az akkor alapított Arany Páva Díjat is. Repertoár­jukban túlnyomórészt saját fel­dolgozások és összeállítások szerepelnek. Az országban már sok helyen ismerik őket, de többször voltak külföldön is. Muzsikáltak Romániában csak­úgy, mint Franciaországban, ahol már háromszor vendégsze­repeitek. Jelenleg ötfajta, nagyobbrészt saját készítésű citerán zenélnek. Több olyan olyan hangszerük is van, mely régen nem is létezett, de a több szólamú zeneszámok megszólaltatása tette kitalálásu­kat szükségessé. A közelmúltban nagy fába vágták a fejszét. Erdé­lyi, mezőmadarasi népdalcsokor betanulását kezdték meg. ses A cigány kultúra fejlesztése Kiséren Könyvvásárlás pályázatból A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Köz- alapítvány a múlt év folyamán pályázatot hirdetett Könyv­tár- és közgyűjtemény fejlesztése címmel. A Jászkiséri Ci­gány Önkormányzat és a helyi könyvtár közösen adott be pályázatot és 50 ezer forintot nyertek. Az elnyert összegből hat­vanöt könyvet sikerült kivá­logatni a budapesti Osiris könyvesboltban - tájékozta­tott Ajtai Ferenc, a Jászkiséri Cigány Önkormányzat el­nöke. A megvásárolt könyvek­ből harminckettő a cigány­ság szokásaival, nyelvével, mesekincsével és történeté­vel foglalkozik. A kötetek között megtalálható a ci­gány-magyar szótár is. Az elnök hozzátette, az idén be­vezetendő űj tanterv kereté­ben ezeket a könyveket nagy haszonnal forgathatják a helybeli diákok. A beszerzett könyvek má­sik része a közép és felsőfokú tanulmányaikat folytató diá­kok számára nyújthat hasznos információkat, kiegészítheti a tanultakat. A könyveket természetesen átadták a könyvtárnak, így bárki hozzáférhet azokhoz. Ajtai Ferenc úgy véli, a könyvek beszerzésében nagy szerep jutott Szakái Jánosáé­nak, a könyvtár igazgatójá­nak, aki a pályázatot elkészí­tette, továbbá a település ön- kormányzatának a könyvek hazaszállításakor. Segítségü­ket a kisebbségi vezető kö­szöni. -banka-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom