Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-08 / 6. szám

4. oldal 1998. január 8., csütörtök A Szerkesztőség Postájából Közös karácsony Hagyományainkhoz híven, méltó keretek között tartottuk meg a karácsonyt a szolnoki, Egyesített Szociális Intézmény 5. sz. gondozási központjában. A kertvárosi klubtagok meg­hívására kellemes, jó hangulatú délelőttöt tölthettünk együtt. Ünnepségünkön megjelent az intézmény igazgató főorvosa, dr. Szabó Julianna is, aki ked­ves szavakkal, ajándékokkal tette emlékezetessé, meghit­tebbé a szeretet ünnepét. A nap további részét saját klubunkban, a Radnóti úton töl­töttük, ami számunkra az év minden napján a második ott­hont jelenti. A szandaszólősi idősek klubjának tagjai Az adott szó hitele Egy választópolgár az önkor­mányzati képviselő munkáját azon méri, mennyit sikerült megoldania a térség problémá­iból. Szolnok 1. sz. körzetének képviselője dr. Nagy Rózsa. Pártja ígéretéhez tartozott töb­bek között, hogy az úgyneve­zett kisgyepi rész fejlesztésére nagyobb gondot fordít. Az ed­dig eltelt ciklus alatt lakókör­nyezetünkben hat utca útalap­jait zárták le aszfalttal, több ut­cában a gyalogjárdákat is hely­reállították. Elértük, hogy Szolnok ezen részét is bemu­tathatják bárkinek, beleillik a városképbe. Az itt lakók meg is becsülik, amit kaptak. Képvise­lőnk nem szakadt el körzetétől; állandó közvetlen vagy közve­tett kapcsolatot tart velünk. Azt is tudjuk, nagyon sok embernek segített problémája elintézésé­ben: tanácsadással, beadványa szerkesztésében és sorolhat­nánk tovább. Rászolgált bizal­munkra, nem csalatkoztunk benne. Szmetana Alfréd, Szolnok Úton, útfélen... Olvastam a lap december 22-ei számában, hogy az idén a ben­zin megemelt árából literen­ként 4 forint jut az M7-es au­tópálya felújítására, az Ml5-ös befejezésére, valamint az M3- as és M5-ÖS autópálya meg­hosszabbítására. Engem és a hozzám hasonló jászsági autó- tulajdonost - akik Jászberény és Farmos között, a 3117-es útszakaszon közlekedünk - ez a hír egyáltalán nem dob fel. Az említett úton ugyanis - azon kívül, hogy a kigödrösö- dott lyukakat betömködik - ti­zenöt éve semmi nem történik. Pedig igen nagy a forgalma Cegléd, Jászberény, Árokszál- lás, Gyöngyös érintésével a 3- as autópályára. Nekünk nem telik örömünk az autópályák és autóutak építésében. De na­gyon meghálálnánk az említett útvonal megjavítását, aszfalto­zását. Talán a mi utunk is el­érné akkor az oly sokat emle­getett európai színvonalat! Kerekes László, Portelek A jutalmazást a sportkoncepció szabályozza A lap december 22-ei számában jelent meg Valaki hiány­zott a táncból! címmel egy cikk. Mivel úgy érzem, nem fedi kellőképpen a valóságot, kiegészítésre szorul, s ezért szükségesnek tartom vázolni az eseménnyel kapcsolatos szervezési feladatok hátterét. Szolnok önkormányzata de­cember 20-án - immár hetedik alkalommal - fogadta és ju­talmazta ünnepi keretek között a város kiemelkedő eredmé­nyeket elért sportolóit és szak­embereit. Az idén először a városi sportkoncepció már egyértelműen szabályozta, hogy ki, milyen eredmény alapján részesülhet jutalom­ban. A kritériumok szerint nem volt lehetőség mozgássé­rült sportolók díjazására, ami nem azt jelenti, hogy más al­kalmakkor az érintettek ne kaphatnának méltó figyelmet és elismerést. Maradva Fehér Zoltán sze­mélyénél: tavaly, a mozgássé­rültek fekvenyomó-világbaj- nokságán szerzett aranyérme után, különdíjazásban része­sült. De említhetnénk példa­ként asztaliteniszezőnket is, akinek a paralimpián való sze­replése utáni köszöntése, er­kölcsi elismerése a Samsung futófesztiválon több ezer em­ber előtt történt. Szeretném megjegyezni, hogy a jutalmazás mindig az egyesületek által közölt, il­letve igazolt eredmények alap­ján történik, reményeink sze­rint ez teszi az eseményt ko­mollyá és hitelessé. Ebben az évben Fehér Zoltán klubjától semmiféle jelzés nem érkezett. Úgy érzem, a sportolókat köszöntő ünnepi rendezvényt kellő figyelemmel, a teljesség igényével próbáltuk előkészí­teni és az eredményekhez méltó színvonalon megren­dezni. Sajnálatosnak tartom, hogy az újságcikk ezt a mun­kát, a szervezőket, s így az egész rendezvényt rossz szín­ben tünteti fel az olvasók előtt. Talán az objektivitás és a fair play érdekében - ami nemcsak a sportversenyek, hanem az újságírás jellemzője is kell, hogy legyen - elvár­ható lett volna, hogy Fehér Zoltán panaszainak meghall­gatása után a másik két fél (az Apolló-Vénusz Erőemelő és Testépítő Klub, illetve a város polgármesteri hivatala) illeté­keseit is megkeressék. Úgy gondolom, a cikk utolsó mon­datának alapgondolata jelen esetben is igaz: az erkölcsi sé­relmet nem könnyű, vagy nem is lehet napokkal később pó­tolni. Rózsa József sportfőmunkatárs * Tisztelt Rózsa Úr! Úgy vélem, nem kelló' odafigyeléssel olvasta el a magyar bajnokok köszönté­séhez fűzött soraimat, hiszen abban sehol sem állítottam, hogy egyértelműen a városházi illetékes lenne a feleló's Fehér Zoltán távolmaradásáért. Cé­lom nem is az volt, hogy kiderít­sem, ki hibázott, csupán hiány­érzetemet fejeztem ki. Mégpedig azért, mert 1996-ban ugyanezt a sportolót megjutalmazták mint bajnokot, 1997-ben pedig egy­szerűen elfeledkeztek róla. Pe­dig egy évvel korábban is moz­gássérült volt a fiatalember, te­hát indoklása igencsak sántít. (géléi) Szilveszteri buli a Pletykafaluban Első alkalommal szervezett szilveszteri mulatságot a szol­noki, Abonyi Úti Általános Is­kola nevelőtestülete a város­rész lakóinak. Az év második felében az intézmény több programot is kínált az itt la­kóknak, megpró­bálta felvállalni a Pletykafalu kulturá­lis igényeinek ki­elégítését; a szüreti mulatság, a Kata­lin- és Erzsébet-bál után ez volt a tanév harmadik rendez­vénye a szülők és a környék lakói szá­mára. A szervezők nem is mertek bízni abban, hogy ilyen nagy sikere lesz az óévbúcsúztatónak, hiszen kétszázan töltötték együtt az év utolsó napját. Vacsora után há­zaspárbaj (a felvételen annak egy vidám pillanata látható), „szilveszter szépe” választás és tombola tette izgalmassá az estét, Kasza József és barátai gondoskodtak a nosztalgiaze­néről. Köszönet Bodnár And­rea tanárnőnek a szervezésért, köszönet a „házigazda” Huri házaspárnak és Kapás József- nének, Kéri Tamásnénak, Horváth Ferencnének az ízle­tes vacsoráért. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató * Köszönet az iskola igazgató­nőjének és a szervezőknek, hogy a téli iskolai szünetben is gondoltak a szülőkre és a gyermekekre. Köztudott, hogy a Pletykafalu eléggé elhagya­tott, elhanyagolt része a vá­rosnak. A pedagógusok felis­merték, hogy az iskola az egyetlen olyan hely, ahol kul­turális programokat, rendez­vényeket lehet szervezi, s az itt élő embereknek erre van is igényük. Jó hangulatban, együtt búcsúztattuk az óévet. A kispénzű emberek jól szóra­koztak. Kézér Imréné és a vendégek Ilyen jó iskolába járni? A cikk szerzője is nagyot sóhajthatott, amikor megírt lapjukban január 5-én Milyen jó iskolába jámi(!?) címmel egy esetet. Egy adalékkal én is szolgálhatok, milyen iskolába járni; ismeretségi körömből két család is megkeresett, hogy gyer­meküknek segítsek megoldani a szünidőre fel­adott százötven - nem tévedés, 150! - fizikapél­dát. A pedagógusi?) azzal fenyegette meg a gye­rekeket, hogy aki nem készíti el, az a beadás nap­jáig mindennap kap egy egyest. A gyerekek sze­rint azt is kijelentette, hogy őt ezért az egészért fel lehet jelenteni, majd elmegy a bíróságra, s bebizonyítja igazát. Állítólag már azt is tudja, hogy csak két tanulót enged át év végén. A pedagógust nem ismerem, de kizártnak tar­tom, hogy egy ilyen kis városban, mint Szolnok, két ugyanolyan diákgyűlölő tanár legyen (vagyis egy emberről beszélhetünk)! Nem vagyok szak­mabeli, de szűkebb körben segítek néhány diák­nak felkészülni fizikából, matematikából és ké­miából, s ebbéli minőségemben megkövetem minden, oktatással foglalkozó nevében az ügy­ben érintett tanulók mindegyikét! (Teljes név és cím) Az iskolai téli szünetben játékdélutánt rendeztek a jászjákóhalmi gazdakörben a közösségi ház gyermekcso­portjai. Vetélkedőkkel, rajzversennyel, táncházzal töltötték az időt, majd bemutatták az Andersen meséjéből színpadra áhított A kis gyufaáruslány című darabot. A felvétel a sze­replőkről készült. A napot diszkó zárta. (beküldött fotó) Későn jött a számla A napokban kézhez kapott számlákon a november 25-e és december 22-e közötti időben fogyasztott villamos energia befizetési határidejeként ez év január 2-a szerepel. A baj csak az, hogy Szolnokon jó néhá- nyan január 5-én, 6-án kapták meg a számlát, így azt a legjobb jóindulattal sem tudták kifizetni határidőre. Horváth Bélától, a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. osztályve­zetőjétől érdeklődtünk arról, lesz-e ennek következménye, hisz a fogyasztók a késésről nem tehetnek. A kézbesítés pár napos csú­szását belső átszerzés és az év végi zárás okozta - tudtuk meg -, amiért az érintettek szíves elnézését kérik. Nem kell kö­vetkezményektől tartaniuk azoknak, akik a megadott határ­időhöz képest 30 napon belül befizetik a számla összegét. Modem „határfoglalás”? Jászjákóhalma nevének első em­lítése 1357-ben, egy határperhez kötődik; a herényiek a Horgas­éren túli területeket vitatták el a jákóhalmiaktól. Az 1600-as években aztán többször is vita tárgya lett a Horgas-ér; herényi uraimék elvittek 16 szekér szé­nát a jákóhalmi határból, és „ha­talmasul ott járt az körcsordá­juk”. A jákóhalmiak azonban mindig megvédték határukat, merthogy nekik volt igazuk. Ma már más a módi a határfoglalás­ban. Ezúttal jászapáti uraimék a tettesek. Más a módszer is, mo­dernebb. Történt pedig, hogy két apáti polgár földet vett a jákó­halmi határ Kapitányrét nevű ta­nyavilágában, aztán bediktálta a telefontársaságnak, hogy lak­címe: Jászapáti-Kapitányrét. Ennek okán a telefonszámuk is a Jászapátit idéző 441-gyei kez­dődik, s nem a jákóhalmi 438- cal. Szóvá tettem a társaságnak, hogy nem lenne-e ildomos a já­kóhalmi határban lévő telefono­kat Jászjákóhalmánál feltün­tetni? Ők természetesen nem tudták, hogy a Kapitányrét me­lyik településhez tartozik, nem is feladatuk, azoknak viszont, akiknek haszonszerzés szem­pontjából jó a jákóhalmi határ (de amúgy restellik, hogy a köz­ség előfizetői között szerepelje­nek), illenék tudni. És az érdekesség most követ­kezik: azt mondja a telefontársa­ság, hogy a szám megváltozta­tása a két érintett személy szá­mára anyagi vonzatokkal járna. Félrevezették a társaságot a va­lótlan adatokkal, s ahelyett, hogy megbüntetnék őket, még sajnálkoznak! Mondani sem kell, hogy az új telefonkönyvben is Apáti része a Kapitányrét. Vajon mit szólnának az apá­tiak, ha mi Jákóhalmához csa­tolnánk a Pethes-dűlőt? Fodor István polgármester Jászjákóhalma A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Sorsdöntő esztendő Nem állhatom meg, hogy ne adjam közre a december 27-ei Uj Néplap-beli Nézőpont olvasásakor támadt gondola­taimat; pártonkívüli vagyok, nem sze­mélyes érdek, hanem a meggyőződés diktálja soraimat. A cikk a választás évéről szól, most dől el, hisz-e a magyarság a propagan­dának vagy végre a mindennapi való­ságra hagyatkozva dönt sorsáról. A tét nagy, úgy is fogalmazhatnék „szélsősé­ges, populista” modoromban: szabadság vagy halál. Az MSZP, vagyis a volt kommunisták privatizátorszámya meg­felelő összeköttetéseivel, kiterjedt só­gor-koma klientúrájával, pénzes támo­gatók hadával s főleg a sajtó támogatá­sával ismét képes a választásokat meg­nyerni. Az SZDSZ a magyar polgárság liberális rétegének kozmopolita szár­nyán igyekszik beevickélni a magyar törvényhozásba. E két párt kampány­stratégiájából csak néhány ízelítő: ön­magukat az egyetlen lehetséges alterna­tívának és programjukat az egyedül üd­vözítő útnak állítják be. Megtévesztő, csendes modoruk ravaszságukat leplezi. E szelíd, eurokonform „honfiak” csak a megvetést válthatják ki szolgai magatar­tásukkal, mert hol a Kelet, hol a Nyugat fizetett szolgái, s képtelenek a ma­gyar érdekek képvi­seletére. Mindkét párt célja az ellenzék megosztása és a választók tudatos meg­tévesztése. Átlátszó kampányfogásokat és engedményeket tesznek, mint például a minap a nyugdíjasoknak. Az MSZP erkölcsi, szellemi és anyagi züllést ho­zott a népnek. Választási ígéreteit rég el­felejtette; korrupciómentes kormány­zást, szocialista szakértelmet és a Ká­dár-korszak langymelegét kínálta a népnek. Ehelyett a pártot hatalomba se­gítő, pénzéhes külföldi és hazai lobbik kezére játszotta a még megmaradt ál­lami vagyont. Ha engedjük, a következő ciklusban a föld következik. A „rendszerváltás” megvolt, de az el­számoltatás elmaradt. Első miniszterel­nökünk klikkje (lásd: most MDNP) pak­tumokkal sikkasztotta el a magyar for­radalmat. Nem történt meg a főbb kommunista vezetők elszámoltatása és felelősségre vonása sem. Mindehhez hozzájárult még sikertelen, liberális gazdaságpolitikája, amely elhanyagolta a nemzeti ipar fenntartását, fejlesztését. Nem tudta elérni, vagy nem is akarta, az államadósság csökkentését, pedig azt az előző rendszer képviselői vették és élték fel. Kísérletet tett viszont a megcsorbult magyar öntudat helyreállítására (több­kevesebb sikerrel). Ez volt az Antall- kormány egyik legnagyobb érdeme és ezért is érte a legtöbb támadás a szocia­lista és a liberális oldalról. No, ezt a hi­bát az MSZP és az SZDSZ nem követte el. Magyarság iránti közönyösségükkel, „sikeres" alapszerződéseket kötve a ha­zánkat körülvevő „baráti” országokkal lejáratták a nemzetet a külföld előtt. Szabotálták a magyar millecentenáriu- mot is, amely számukra csak két „tocsi- kot” ért. Korrupciók sora kíséri műkö­désüket, s mióta a magyar termőföld védelméért szervezett tüntetést kom­mandósokkal szétverték, joggal pályáz­hatnak a „megvetésre méltó kormány” megtisztelő címre. Azt pedig arcátlan­ságnak tartom, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ünnepén a forradalom leverői koszorúzzanak! Ami pedig a gazdaságpolitikát illeti: a 4-5 százalékos GDP-növekedéssel nem dicsekednék - ’94-ben is ugyanez volt a helyzet. Azt már tudjuk, hogy a kormány szerint 1996 a stabi­lizáció, 1997 a fordulat éve volt; kérdés, mi lesz 1998? A magyarság érdekében együtt reméljük, hogy ez az esztendő a kormány távozásának az éve lesz. En­nek a kormánynak csak alternatívája van! A jobb-, illetve a baloldali pártok hamis mítoszát pedig jobb, ha kitöröljük a fejünkből egyszer s mindenkorra; a magyar történelem nagyjai nem bal- és nem jobboldali tudósok, hadvezérek és államférfiak voltak, hanem egyszerűen magyarok. A legmegdöbbentőbb fur­csaság az, hogy egy olyan kormány, amelynek sok tagja a diktatórikus rend­szer kiszolgálója volt, most demokratá­nak, eurokomform polgárnak mondja magát, s eközben nacionalistának, szél­sőségesnek állítanak be olyan igaz haza­fiakat, akik már a kommunizmus alatt is demokrácia mellett tettek hitet. Egy kormány sikeressége nem csu­pán a gazdaságpolitika félremagyarázott mutatószámaiból áll, hanem főleg ab­ból, miféle tervei vannak a jövőre. Az iskolák bezárásából, a kórházak „kor­szerűsítéséből”, a felsőoktatás leépíté­séből - és még számtalan tényből - úgy tűnik, kormányunknak önpusztító, nemzeti öntudattal nem rendelkező fo- gyasztó-világpolgárságra van szüksége s nem egy történelmi hagyományokból építkező, erős és emelkedő nemzetre. A globális europolgárrá nevelés fő cél­pontjai a fiatalok, akiknek többségét nem a magyarságért való tenni akarás, hanem a szórakozás, a diszkó villanyoz fel. A szülők a kommunizmus gyerme­keiként nem tudják - sokan nem is akar­ják - az egészséges nemzeti tudatot át­örökíteni. Az értelmiség hallgat vagy idegen érdekek szolgálatába áll. Megal­kuvásaikkal, alaptalan hiszékenységük­kel a talajt húzzák ki lábunk alól s így beleegyezésünkkel lopják el a magyar múltat és a jövőt. Csak egy megoldás lehetséges: fiatal és idős, értelmiség és paraszt, az egész magyar társadalom vállalja fel közös múltunkat és egy­szerre utasítsa el azt a kormányt, amely az életére tör. Ilyen egyszerű lenne az egész. E gondolatokkal zárom soraimat s kívánok további jó elmélkedést, minden szeretett magyar testvéremnek kor­mányváltásban gazdag új évet! P. T., Szolnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom