Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-31 / 26. szám

1998. január 31., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Szakszervezeti paradoxonok Felmérések eredményei szerint a magyaror­szági intézmények, szervezetek presztízs- rangsorában a szakszervezetek többnyire há­tul állnak. Nem tudták igazán elnyerni a mun­kavállalók bizalmát, miközben el kell szen­vedniük a munkaadók részéről gyakran megnyilvánuló diszkrimi­nációt is. A szakszervezetekre kettős nyomás nehezedik, s e kettős nyo­más mellett tevékenységi területük meglehetősen szűk. A munka- vállalók nagyobb elszántságot, hatékonyabb érdekvédelmet várnak tőlük, elsősorban a béralkuban, miközben a támogatottságuk egyes területeken, különösen a versenyszférában, gyakran nem elegendő az igazán hatékony fellépéshez. A munkanélküliek tartalékserege, a munkahely féltése sokszor azokat is eltántorítja a keményebb fel­lépéstől,-akik úgy általában azt számon kérik a szakszervezettől. Ugyanakkor a szakszervezetek maguk is tudatában vannak an­nak, hogy a kapitalizmus viszonyai között a tőke beáramlása mun­kahelyeket teremt, hosszabb távon javítja a munkavállalók pozí­cióit is. Ám a kiélezett bérharcok elriasztják a külföldi (és a hazai) tőkét, amely az egységesülő világban továbbvándorol olyan terüle­tekre, ahol megfelelőbb terepet talál magának. Ennek máris vannak jelei. Ismeretes, hogy nyugati szakszervezetek is ösztönzik a ma­gyarokat erőteljesebb bérkövetelésekre, nem utolsósorban azért, hogy a tőke onnan ne vándoroljon ide. Egyelőre még nálunk sok szempontból kedvezőbb terep van, de tőlünk keletre is ugrásra ké­szen állnak országok a tőke nagyobb mérvű befogadására, akár olyan áron is, hogy a mienknél is alacsonyabb béreket és kevesebb jogot igényelnek a munkavállalóiknak. À tőke azonban nem csu­pán a munkabéreket, de a termelékenységet is számításba veszi, amikor beruházásról dönt. A magyarországi termelékenység átla­gosan mintegy harmada a legfejlettebb nyugatinak, a bérek viszont annak legföljebb ötödét-hatodát teszik ki. Áz Európai Unióban kö­zelíteni fognak a magyar bérek a nyugatiakhoz, föltehetőleg olyan arányban, ahogy a termelékenység közelít az ottanihoz. A szak- szervezetek azonban nyilvánvalóan nem várhatják ölbe tett kézzel, hogy ez a folyamat automatikusan érvényesüljön, ha nem akatják maradék presztízsüket is elveszíteni, mivel valószínűleg nem is ér­vényesülne automatikusan. Némi egyszerűsítéssel a szakszerveze­tek számára éppen ott mutatkozik terep a hatékony föllépésre, ahol a termelékenység és a bérek túlságosan elszakadtak egymástól, azaz a magyar versenyszféra jókora ré- a ■ ^ a , ' szében. Munkácsy-díjas festőművész a Szolnoki Galériában Tizenöt év szünet után állít ki Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész több mint egy hónapja, hogy Mezőtúrra költözött. Jelenlegi la­kóhelyével gyermekkorában Kfiqjltejpstp^ kppcsplqjba,^ t ugyanis egy itt élő lányért „lángolt” fel először. Sokáig úgy élt benne Mezőtúr, mint az első szerelem városa. r» fV'fc'ïir» i »*rf-\0-kicft.’, ü Wfo I tri $-J| r S tJ w <"■ Az egykor rajz-földrajz szakon végzett, idén 60 éves művész hosszas vándorlás után került a Hortobágy-Berettyó parti vá­rosba. Ideköltözése előtt egy évig Szegeden lakott élettársá­val, a Hollandiából származó Lous Stuijfzand grafikusmű­vésznővel. Mezőtúr nem volt számára ismeretlen, hiszen már többször járt a Takács-tanyán, az alkotó­táborban, melynek hangulata magával ragadta. A tájat ismeri, hiszen Békésszentandráson ne­velkedett. Többek között Sze­geden is felajánlottak számára műteremlakást, végül a mező­túrit fogadta el. A polgármes­ternek sokat köszönhet, hogy a műterem hamar elkészült, ahol galériát tervez kialakítani. Segíteni szeretne a művé­szeti pályára készülő fiatalok­nak is. Már négyen jártak nála, akik közül kettőben kivételes tehetséget és adottságot fedezett fel. A tanulmánymunkák monotonságát oldja majd grafikus élettársa, aki havonta egy alka­lommal tart „órákat”. Kiállított már többek között Salzburgban, Zürichben, Leidenben. A Munkácsy-díjas fes­tőművésznek tizenöt év szünet után holnap dél­előtt 11 órakor a Szol­noki Galériában nyílik gyűjteményes tár­lata. ses A Munkácsy-díjas művész Merlin, a fehér mágiával foglalkozó jósnő Megtanulni szeretni és szeretet adni A legendás Artúr király varázslójától, Merlintől kölcsönözte szakmai nevét az a fiatal hölgy, aki Szolnokon jóslással foglal­kozik. Mégpedig annak is a fehér változatával, azaz fehér má­giával. Ez pedig a jóslásnak olyan válfaja, amelynél a segítés, a megbocsátás, a nem ártás jelentik a kulcsszavakat. Persze biz­tos lesznek, akik kétkedve fogadják szavait, egy azonban biz­tos: érdemes annak üzenetére figyelni, amit mond. Az asztalon füstölők, gyertyák, kereszt, Biblia, Jézus-kép, kár­tyák. Gömbnek se híre, se hamva, pedig én, tudatlan, vala­hogy azzal együtt képzeltem el egy jósnőt. Gyorsan fel is vilá­gosít Merlin, mi is az a fehér mágia, amivel ő foglalkozik. Mint mondja, ennek lényege a segítség. Segítség kiutat találni a problémákból, megtalálni a lelki békét. Beletartozik a kártyave­tés, tenyéijóslás, rontáslevétel. Jómaga a Szentháromságban és a reinkarnációban is hisz, és az angyalok segítségével dolgozik. A jósláshoz, a hozzá kapcsolódó beszélgetéshez mindig úgy fog hozzá, hogy azt levédi imával: kéri az Úr oltalmazását, segítsé­gét az angyalokon keresztül. Ál­dást kér a vendégre, annak hoz­zátartozóira, szeretteire, minden teremtményre és önmagára. Ez­zel együtt mindig kér tisztánlá­tást és bölcsességet is. Ez mind azért lényeges, hangsúlyozza, mert különben az ártó szellemek becsaphatnák.- Jelenlegi életünkben vannak karmikus, előző életünkből való tartozásaink, és itt lép be a fehér mágia, hogy segítséget adjon, odafigyelést. Azért jöttünk le a Földre, hogy megtanuljunk sze­retni és szeretet adni önzetlenül - magyarázza. Merlin egyébként már kis kora óta kap szimbolikus álmo­kat, és érezte, előbb-utóbb meg­kapja hozzájuk a megfejtéseket is. Két éve tért rá arra az útra, hogy fogad vendégeket, addig csak hobbit jelentett számára a jóslás. Képességét adományként fogadja az Úrtól, amit addig kap, míg nem él vissza vele. Beval­lása szerint 14-től 21 éves koráig meg volt szállva rossz szelle­mekkel, démonokkal. Ahogy fogalmaz: meg kellett tapasztal­nia a rosszat, hogy átélje a jót. így közelebb került Jézushoz. Két és fél hétig mindennap imádkoznia kellett saját magá­ért, a megtisztulásáért. De hogy a kellékekre térjünk: a kártyajóslásnál Merlin kétfajta kártyát használ, a cigánykártyát és a tarot kártyát. (Azt egyéb­ként tudni kell, hogy minden jósnő másképp jósol, nincsenek kialakult „egyenfogások”.) A cigánykártya 3 hónapra szól (előrenézve és visszamenőleg is), és soha nem hazudik. A tarot kártya egész életre megmondja a jövőt, az ember jellemét, szemé­lyiségét, vágyait, álmait, karak­terét. S hogy a tenyér se marad­jon ki: a tenyerünk olyan, mintha kódszámúnk lenne. A bal tenyér az, amely soha nem változik, benne áll az az életterv, amelyet születése előtt választott vagy kellett hogy válasszon az ember. A kuncsaftok között szere­pelnek üzletemberek, ügyvédek, háziasszonyok, orvosok is, akik a legkülönfélébb problémákkal fordulnak hozzá: magánéletbe­livel, gyerekkel kapcsolatossal, betegségekkel, anyagi gondok­kal. Olyan emberek jönnek hozzá, akiken segíthet - és már az is segítség, hogy egyáltalán beszélgethetnek. Egyébként minden vendéget megkér arra, hívja vissza, hogy így ellen­őrizni tudja magát. Merlin úgy véli, meg kell sze­retni önmagunkat.- A környezetünk tükörkép, amely figyelmeztet arra, hogy mit kell tennünk. Isten bennünk lakik éltető és boldogító módon, és végig kell menni azon az úton, amit Jézus mutatott ne­künk - hangsúlyozza. Mikor a rontáslevételéről kérdezem, el­mondja: akkor van erre szükség, ha valakit megátkoztak. A leg­fontosabb ilyenkor az, hogy az illető elhiggye: tud segítséget kérni Jézustól. Fontos az is, hogy feltegye magának a kér­dést: meg tud-e bocsátani a fele­barátjának, ellenségének? Amíg ugyanis gyűlölet van a lélekben, addig a negatív hatások nem múlnak el. A pozitív gondolko­dás a lényeg, hiszen hit nélkül nagyon nehéz élni. Ázt, amit csinál. Merlin szol­gálati szerepnek tekinti, nem kü­lönlegességnek. Habár elmon­dása szerint látja az aurát, érzé­keli a szellemvilágot, mégis in­kább hétköznapi embernek tartja magát. Beszélgetésünk során mindig visszatérünk a szeretethez, mint kiindulási ponthoz. Például kü­lön is hangsúlyozza: a drogoso­kat, alkoholistákat csak szeretet­tel lehet meggyógyítani. De an­nál az esetnél is a szeretet jelen­tette a kulcsszót, amikor Szol­nokon egy társasággal - mely­ben ott volt Merlin félje, a kosár- labdás Berkics László is, akit a szolnokiak „A Királyaként em­legetnek - egy bisztróban vára­koztak, s meg tudott fékezni egy nagy hangú embert. Miközben az mondta a magáét és meg­jegyzéseket tett a nőkre, Merlin- ben egyszer csak megszólalt egy csengő hang: a gyűlöletet szere­tettel lehet legyőzni. Érezte, egyre jobban körbeveszi egy védőburok, s kívül-belül átjárják az angyalok. Ekkor a hőzöngő- höz fordulva a szeretetről kez­dett el beszélni neki, egyfolytá­ban, ahogy mondja, a Szentlélek által. Mikor Merlin befejezte, a férfi csak annyit mondott: így soha nem beszéltek még vele, és soha nem szerette még így őt senki. S ez volt az a pillanat - ahogy Merlin meséli -, amikor a fejében szó szerint felharsant az égi trombitaszó: jól csináltad. Baranyi György Kétóránként mintát vesznek a lisztből, és ellenőrzik a minőségét Saját kenyerüket eszik a malomban is '"FékérnéAndó Éva gyártmányfejlesztő technológus munkájába ritkaságszámba menő, de érdekes feladatok is beletartoznak, mint például a sütéspróba és a liszt minőségének vizsgálata. Fehérné Andó Éva (balról) és Zsemlye Lajosné próbasütést végez FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Törökszentmiklóson, az Al­földi Gabonaipari Rt. műszaki osztályán dolgozik. Az rt.-nél nagy gondot fordítanak a liszt minőségének vizsgálatára, a minőség szintentartására. En­nek érdekében kétóránként mintát vesznek a lisztből. De nemcsak a laboratóriumi ered­ményeknek hisznek:- Tartjuk a kapcsolatot a sü­tőiparral, a pékségekkel is, akik visszajelzik, hogy milyen a hozzájuk küldött liszt minősége - mondja Éva.-A háziasszonyok azt ta­pasztalták, hogy az utóbbi idő- ben változó volt a liszt minő- sége, fiiggetlenül attól, hogy melyik malomban gyártották.- Tavaly nagyon csapadékos volt az idő, és ez nem kedvezett a búzának. Ilyenkor a liszt mi­nőségét adalékanyagokkal kell javítani.- Ön nemcsak technológus­ként van kapcsolatban nap mint nap a liszttel, hanem három­gyermekes anyaként is. Otthon többféle lisztet kipróbált már?- Természetesen nemcsak a miklósit ismerem, de ezt szere­tem. Otthon nap, mint nap sütök- főzök én is, tapasztalom, hogy milyen a liszt minősége. De nem­csak a saját véleményem számít. Sokszor még a munkatársak be­szélgetéséből is kiderül egy-egy információ, amikor az asszonyok megbeszélik, hogyan sikerült ott­hon a galuska.-A boltokban olcsó, de nem jó minőségű lisztet is kínálhat­nak a különböző malmok. Mi­lyen hibái lehetnek egy lisztnek?- Sokan például nem szere­tik, ha nagyon finom szerke­zetű, vagy ha szürkébb a színe. Az se mindegy, hogy mennyi vizet vesz föl. Sokszor látja a háziasszony, hogy annyi vizet tett a liszthez, mint amennyit a szakácskönyv írt, mégis raga­csos. Ilyenkor a liszt a hibás. Az Alföldi Gabonaipari Rt. tervei között szerepel, hogy olyan liszttel jelenik meg, ame­lyet házi kenyérsütőgépekhez fejlesztenek ki. A munkában munkában Éva is részt vesz.- Fehér és félbarna kenyér sütésére alkalmas lisztet készí­tünk, olyat, amelyhez csak a vi­zet kell majd hozzáadni. Na­ponta két kenyeret sütünk itt egy házi kenyérsütővel, így próbáljuk, milyen is legyen a liszt, amelyet a háziasszonyok­nak ajánlunk majd. Amikor kész a kenyér, körbevisszük, megkóstoljuk a munkatársak­kal. Tehát tudjuk és kipróbál­juk, hogy mit adunk majd a ve­vőnek. Paulina Éva a tanyasi árva gyerek Attila, Magas, jókötésű srác. Ámbár Szolnokon született, úgy alakult a sorsa, hogy eddig a pusztán élt. Most is ott lakik, a Tiszasüly- höz tartozó Szénásitanyán, amely egyko­ron gazdasági, szolgálati lakás volt. Több hasonló épület sorakozik egymás mögött, és Attila ebből vásárolt egyet A napok szürke egymásutánjában talán csak az jelent változatosságot, ha havonta egyszer behozzák Szolnokra. Akkor megcsodálja a kirakatokat, a forgalmat a temérdek embert. Nem messze a mostani lakásától egy má­sik tanyán nőtt fel, nevelkedett. Tízen van­nak testvérek, a sorban ő az utolsó előtti, a ki­lencedik. Kétéves volt, amikor az édesapja meghalt. Ma már alig emlékszik rá. Iskolát csak a hatodikig járta. Talán azért, mert nem volt, aki megfogja a grabancát: nem lesz ez így jó, fiam! Neked tanulnod kell, most kell tanulnod. Közben újabb csapás érte, 1994. novem­ber 17-én az édesanyja is örökre lehunyta a szemét. A tanyában már csak ketten voltak: Erika húga és ő. Időközben a lány is fétjhez ment. Magára maradt Attila. Megvásárolta a másfél szobás szolgálati lakást, és decem­berben múlt esztendeje, hogy odaköltözött. A víz nincs a lakásba bekötve, de villany van. Fűrészporos kályhával fűt. Sertéstele­pen dolgozik osztott munkaidőben. Közben mit is csinálhatna itt húsz-egyné- hány évesen az isten háta mögött? Segít, mi­kor kinek kell; ennivalót kap érte, hiszen nem sok a keresete. Attilának az álma, hogy gépkocsive­zető lehessen Havonta behozzák Szolnokra, ilyenkor nem győz nézelődni. Nézi az autóáradatot, a kirakatokat, a nyüzsgést, a forgalmat, azt, hogy rohan mindenki, mintha már elkésett volna. Azután visszamegy a tanyára. Testvérei Jászberényben, Besenyszögön, Tiszasülyön, Jászkiséren élnek. Egy lakik közel hozzá, ő mos rá. Nyaralni még soha nem volt, nincs is rá pénze. Késő este, mikor leoltja a villanyt, hall­gatja az éjszaka neszeit, meg álmodozik. Ar­ról, hogy már 24 éves, és valamit kellene kezdeni magával. Mondjuk elvégezni a he­tediket és a nyolcadikat, majd megszerezni a jogosítványt. Szinte látja, hogyan vezeti a kocsit és suhan vele az országúton. Új köz­ségek, városok, falvak, házak, emberek min­denfelé. A vekkerre ébred öt órakor. Hideg vízben mosakszik, öltözik sebesen, harap valamit, és szedi a bocskort. Léptei nyomát befedi a sötétség. Hiába, még későn kel a nap. Szapo- rázza lépteit, a hideg is szorítja. Végre feltűnik a telep. Egy valami azok közül, ami mindennapjaiban biztos. D. Szabó Miklós Megyebál hatodszor Már elkelt a kétszázötven jegy Ha hinni lehet az elsárgult feljegyzéseknek, a legelső megyebált 1866 februárjában tartották Szolnokon. A vigadalom általában évenként ismétlődött, de 1947-ben a sor megszakadt. Hosszabb szünet következett, majd a megyei közgyűlés 1992-ben úgy dön­tött, 1993-ban ismét újraéleszti a kedves hagyományt. A február 7-én, szombat este héttől a Tisza Szállóban szer­vezett rendezvény már a hato­dik lesz a sorban. Népszerűsé­gére jellemző, hogy a megköze­lítőleg 250 kibocsátott belépő mindegyike már gazdára talált. Ott lesznek a polgármeste­rek, a jegyzők, a közgyűlés tisztségviselői, az önkormány­zatok dolgozói, a megyei ön- kormányzati intézmények veze­tői, vállalkozók, országgyűlési képviselők. A bálanya, immár hagyományosan, Murányi Zsigmondné, kuncsorbai pol­gármester, a bál elnöke pedig Molnár Mihály mesterszállási polgármester lesz. Megnyitót Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke mond. A műsorban fellép a Prímavera Reneszánsz Tánc- együttes, Kalmár Magda - a Magyar Állami Operaház ma­gánénekese, Angyal János hu­morista, a Kaiser-Pelikán Táncegyüttes. A zenét az Integ­rál együttes szolgáltatja, s a tiszta bevételből három alapít­ványt is támogatnak a szerve­zők. A vigadalom papíron vasár­nap hajnali háromkor fejeződik be, ámbár gyanítani lehet - mint az elmúlt években -, négy, esetleg öt óra lesz ebből a há­romból. - dszm ­Merlin és a „kellékek”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom