Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)
1998-01-19 / 15. szám
1998. január 19., hétfő Poharazgatás közben született az emlékmű ötlete Hogyan lesz egy kocsmai beszélgetésből szobor? Kisebb csodának kellett ehhez történnie, sőt a csodán kívül egy befogadó közeg, tettre kész művész, egyszóval a véletlenek olyan összejátszása, ami ritkán adatik meg az életben. A helyszín Martfű egyik kellemes kis kocsmája volt, ahol történelmünket, múltunkat ápoló emberek beszélgettek az 1848/49-es forradalom és szaíratott, egy szobrász véletlenül fültanúja volt ennek a beszélgetésnek, s máris sínen volt az ügy. Gyurcsek Ferenc, Munkácsy- díjas művész, az a bizonyos szobrász, rögtön tudta is, miképpen fog kinézni a mű. Mivel Szent István szobrának készítésekor kimaradt egy mészkőtömb, az alapanyaggal lényegében már nem is kellett foglalkozni. Már csak a képviselőtestület és a polgármester jóváhagyása kellett, ők pedig semmi badságharc százötven éves évfordulójáról. Felvetődött, hogy kellene egy emlékmű, szobor, dombormű, ki tudja micsoda, ahol leróhatná kegyeletét a város polgársága. Aztán ahogyan az a mesék forgatókönyvében megjónak nem voltak az elrontói. A végeredmény képünkön látható, s bízvást állíthatjuk, méltó tisztelettel emlékezhetnek majd március 15-én a martfűiek múltunk egyik dicső fejezetére.’ Pókász E. Dráguló kenyér Mezőtúron Bár egy sütőipari cég szakembere a közelmúltban azt nyilatkozta lapunkban, hogy az ágazathoz tartozók kivárnak az áremeléssel, a mezőtúri polgárok mást tapasztalnak. A boltokban ugyanis emelkedett egyes kenyérféleségek ára. A drágulás mértéke jellemzően 10 százalék alatt maradt, az áfész-üzletekben például az eddigi 85 helyett 90 forintot kell fizetni a házijellegű kenyér kilójáért. Míg akad túri pékség, amely már meglépte az áremelést, a Szolnoki Sütőipari Rt. Mezőtúri Sütőüzeme még csak tervezi e döntés meghozatalát. ses Fiatalok is lakják A Fazekas testvérek Tiszavárkony-Szőlőben a tanyasi kisbolt előtt. FOTÓ: CS. I. Azt hinné az ember, hogy például Tiszavárkony-Szólőt, ahol a házak rendszerint kő- hajításnyira, sőt inkább nyúl- iramodásnyira figyelik egymástól a múló idő változásait, csak deres halántékú idősek lakják. Szó sem róla, a mintegy 300 lélek között akad mindenfajta évjáratú, de azért a tizen- meg a huszonévesek sem hiányoznak. Mint például a Fazekas testvérek, akik szüleikkel, meg nagyszülővel élnek együtt ezen tanyavilágban. Brigitta a fiatalabb, ő most tizennyolc éves. Tavaly végzett Szolnokon a ruhaipariban, ahol kitanulta a férfi- és női fodrász szakmát. Ezen a területen nem tudott elhelyezkedni, így bolti eladó lett az ottani Ági ABC-ben. Naponta nyolc órát dolgozik, szolgálja ki az üzletbe térőket. Szórakozni pedig Karára, vagy Tószegre jár a szíve választottjával, hiszen már gyűrűs mennyasszony. Béla, a bátyja, húszéves. Ti- szakécskén mezőgazdasági gépszerelést tanult, sajnos ő most munkanélküli. Jobban mondva, mivel a szülők dolgoznak és jószágtartással is foglalkoznak, abban segít nekik otthon. Neki is van barátnője, egy karai ifjú hölgy személyében, így természetes, ha hétvégi, esetenkénti szórakozásról van szó, Bélát arrafelé, oda húzza a szíve. D.SZ.M. néplap SZÍNES OLDALAK ssbäääIL-----1~ F OTÓ: CS. I. Tiszavárkonyon túl, a vasúti sínen áthaladva, valahol a végtelen pusztaságban balra egy tanya kapaszkodik a földbe. Az óriási ugatásra zendítő kutyahadat kivéve az első pillanatban népte- lennek tűnik az udvar. Köszön- getésünkre egy hang válaszol az istállóból.- Tolikereskedők maguk? Most ment el egy csapat.- Nem, bátyám, újságírók.- Jaj, segítsenek mán felállni, mer elcsúsztam. Hiába fogom a botot, nem igazi ez a harmadik láb se. Segítünk az öreg gazdának talpra kászálódni, majd megtudjuk: Tóth Pálnak hívják és pár évvel túl van a hetvenen. Tulajdonképpen itt, ebben a tanyában élte le az életét, vezette oltár elé Baktai Máriát. Három gyerekük érkezett: a legelső lány, őt követték az ikrek: az egyik fiú, a másik lány. A két lánynak már régen bekötötték a fejét, három unoka is született, de a fiú túl a harmincon sem nősült még meg. Itt lakik idős, korosodó szüleivel és innen jár naponta dolgozni Tószegre. Bizony ők már nősítenék, nagyon nősítenék a legényt, elkelne egy fiatalasszony keze a portán ... Eddig jutunk Pali bácsival a beszédben, amikor kerékpár gördül az udvarra: megérkezik a feleség, Marika néni. Orvosságért pedálozott be Várkonyba, hozott egy szatyorral, mert a papa hovatovább ezzel él. Az utóbbi időben nagyot csendesen, éppen hogy elvan. A kedve azért a régi, beszélgetni szeret, de hát kivel? A fiukat kora reggel elviszi a busz, és csak a késő délután hozza haza. Hétvégéken azért ő is sokat segít. Pali bácsi már keveset bír lendíteni, ha nekilát, figyelni kell: lám lám, most is elesett. így a munka dandárja - a fejés, mivel tehén is van -, azután a malacok, szárnyasok, a kutyák etetése a ház egy híján hetvenéves asszonyára hárul. Pedig neki is nagyon fáj a háta, a dereka, olykor mintha ezer tűvel szurkálnák, késsel hasogatnák, ha valahová elindul. A gazdasszony naponta fél négykor kel. Begyújt, megfeji a tehenet, kiviszi a tejet az út szélére, mert jön érte a kocsi. Fél ötkor kelti a fiukat, reggelit készít, és ha Pali is elmegy, végre haraphat ő is valamit A tata már igazi úr, akkor kel, amikor akar. Nélkülözni nem nélkülöznek, egy hízó már a hűtőben, darabjai a kamrában. Marika néni naponta főz, aznap például lebbencsleves, rakott krumpli volt. Csak az a baj, hogy az évek repültek el, és egyre fogy az egészség. Azután a világ is más. Az ő korukban a házasság holtodiglan, holtomiglan kötődött, mosTóth Pál és a felesége az udvaron. tanság untodiglan, untomiglan a divat. Az pedig kopogtat gyorsan, kinél esztendő teltével, kinél később, néha hamarabb is szélnek mennek. Az igazi áldozatok a gyerekek, akik mindent elszenvednek és semmiről sem tehetnek. Búcsúzóul odaállnak a fényképezőgép elé és Pali bácsi huncutul nevet.- Azt még beírhatja, hogy a jóféle vörös borocskát ma sem vetem meg. De nem azt a pancsot, amit úgy kevernek, hanem amelyik tőkén termett. Néha hoz az asszony, noha nem áll az sokáig. Nem tehetek róla, kevés a fogam, oszt ezt rágni se kell, csak nyelni . . . D. Szabó Miklós E gy íz azoknak, akik csak a/ igazin jó minősegei szeretik. Azoknak, aflöt kedvelik áj friss sör valódi zamatát. Azoknak, akik elvezni akarják egy esábítóan aranyló ital minden kortyát. Azoknak, akik érezni kívánják, hogy egy valóban finom sör mennyire Selymesen sima ízű. f a Az O sörük az Arany Aszok, amely azért ilyen, mert tovább főzzük. Ébresztő hajnffifél
