Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-02 / 281. szám
1997. december 2., kedd 9. oldal Az Új Néplap Kunhegyesen És Környékén Láthatatlan szálak Nagy Lászlóné Farkas Edit huszonnégy évet tanított Kunhegyesen, a Dózsa György Úti Általános Iskolában, testnevelés-biológia szakosként. Ami ezen a pályán mindennél fontosabb, nagyon szerette a diákjait: azok is őt. A férjével együtt nevelték két lányukat, akik közben elkerültek a szülői házból, és már csak hétvégi vendégek, hiszen Szegeden folytatják tanulmányaikat. Hogy ez nem olcsó mulatság, az tudja igazából, aki szintén gyerekeket taníttat a távolban. Bár mint fentebb szó volt róla, kedvelte a hivatását, most mégis váltott, és novembertől a városi gyámhivatal egyik munkatársa. így közalkalmazottból köztisztviselő lett, és ezután is, akár eddig, emberekkel foglalkozik. Hogy azért szívének egy csücskét a Dózsa úti suliban felejtette, mi sem bizonyítja jobban, ott még szakkört vezet, és valami naponta azt súgja neki: meg kell fogni az iskola ajtókilincsét, benézni az ismerős udvarba, tanáriba. Hogy miért? Ki tudná erre a pontos feleletet, de valószínűleg azért, mert ez a húsz-egy- néhány tanév láthatatlan, de erős, szívós szálakkal kapcsolta őt korábbi munkahelyéhez, kartársaihoz, a gyerekekhez. És mivel ezek a szálak a kívülállónak észrevehetetlenek, megjósolhatatlan, mikor szakadnak el végleg. Ha egyáltalán elszakadnak . . . Csulika már nem jött ki elénk Csökken majd a zsúfoltság A bánhalmi fogyatékosok otthonába tíz-egynéhány esztendeje járunk. Mindig volt egy ember a gondozottak közül, aki nem hivatalosan ugyan, de fogadott bennünket. Bezerédi Mihálynak hívták, bár csak Csulikának szólította mindenki. Csulika, aki 1962 óta élt itt, kötelességének tartotta - ha bárki érkezett -, hogy keressen valakit a főnökök közül. Legutóbb nem jött ki elébünk, nem is jöhetett, hiszen november 1-jén temették. Napjainkban helyből, Kunhegyesről, Tiszaroffról, Kisújszállásról, illetve a Jászság különbözei településeiről hetvenegy személyt ápolnak, gondoznak ezen falak között. A legidősebbik már a nyolcvanhatot tapossa, a legfiatalabb a húszas éveinél jár. Akad közöttük tizennyolc olyan is, aki kisebb- nagyobb munkákra befogható. Segíteni zöldséget tisztítani, valamit csinálni a konyhán, udvart sepregetni, a jószágokra ránézni. Ez is szükséges, mivel az ólakban ötvennyolc hízó és tizenhat birka kéri a porciót. Egyébként is hízóvágás hetente történik, Kenderesről jár ki egy szakember, aki a henteskésre érttt mosfékpüsZtítók megátalkodott ellenfele. dául beletartozik majd egy száz négyzetméteres foglalkoztató is, illetve olyan szobabővítés, amelyik huszonnégy személy elhelyezését segíti. Azután épül egy új vizesblokk, megoldják a szennyvízgondokat is, sőt a vezetékes gáz csonkja eljutott már a bejáratnál lévő portáig. Javultak a személyi feltételek is, hiszen két foglalkoztató nővérrel gyarapodott az ott dolgozók létszáma. Azután pszichiátriai szakorvos is rendszeresen látogatja, ellenőrzi az itt lakókat, ha szükséges, másféle gyógyszereket ír fel nekik. Sajnos a gondozottak döntő többségéhez az égvilágon senki nem érkezik. Nem is látogatják őket, holott közeleg a karáét megyei önkormányzat - mint fenntartó -jelentős összegű pályázatot nyert a feltételek javítására Ami a jelent illeti, noha még zsúfoltak bizonyos szobák, de jó hír, hogy a megyei önkormányzat pályázat útján jelentős összegű támogatást nyert a körülmények javítására, a zsúfoltság csökkentésére. Ebbe pélcsony, a szeretet ünnepe. Ezért bármilyen adományt, segítséget, ajándékot tisztelettel és köszönettel elfogadnak, vesznek, hiszen a költségvetés náluk is - mint minden hasonló 'intézménynél - szűkös. A környék dísze lesz Kunhegyesen a Kossuth utca 92. szám alatt lévő Balog-féle ház, amelyik most Gráczer Sándorék tulajdona. Kívül-belül teljesen megújult, mutatós, boltíves tornácot kapott, sőt az egykori kerítés helyére is új került. „Jobb itt a hozzám, hozzánk hasonlóknak... nem vagyunk egyedül” Szülőotthonból ápolási osztály Rapi Ferencné tem, hogy olyan egyedül maradtam ezen a világon, akár az ujjam. A férjemet 1975-ben temettem. A lányom tavaly karácsonykor kezdett betegeskedni és március 14-én meghalt. Az volt a kérése, ne vigyem ki a temetőbe. Elhamvasztattam és a szobában pihen, a televízió tetején a lakásomban. Néha hazalátogatok, de hát nehezen járok. Megnézem a házat, megnézem őt is, mert belőle öreg koromra nekem már csak ennyi maradt. Itt nagyon jó, csak az a baj, hogy lassan letelik a három hónap, és fogalmam sincs, mi lesz velem, ha kikerülök innen. Özvegy Rapi Ferencné Terézia hármójuk közül a legidősebb, 86 éves.- Meghalt a párom. A lányom, meg a két fiam elkerült innen, ahol a féijemmel 50 évig keresNem kevés viszontagság után rendeződött a volt kunhegyesi szülőotthon sorsa, és ápolási osztályt alakítottak ki a helyén. Napjainkban húsz idős ember népesíti be a helyiségeket: tizenhat nő és négy férfi. A legidősebb 95 éves, átlagosan hetven körüliek, felettiek - tájékoztatott bennünket Kovács Márta főnővér. Három hónapot tölthet el egy-egy csoport, ha úgy tetszik turnus, ezt követően újak érkeznek a helyükre. Természetesen az itt gondozottak az étkezÁbrók Istvánná tetésen, szálláson kívül orvosi ellátásban, felügyeletben is részesülnek. Mi egy olyan szobát kerestünk fel, amelyben hárman laknak. Abrók Istvánná született Pintér Julianna 82 éves.- Nekem úgy alakult az élekedők voltunk. Sajnos repülnek az évek, egyszer elestem otthon, nagyon megütöttem magam, és alig bírtam felkelni. Jobb itt a hozzám, hozzánk hasonlóknak, mert nem vagyunk egyedül. Ellátnak mindennel, lehet olvasni, tévét nézni, horgolni és beszélgetni. Én úgy vagyok vele, hogy ameddig lehet, maradok. Geszti Mihdlyné Zsuzsa az Újvárosból érkezett. Noha még csak 71 éves, mégis járókeret szükséges ahhoz, hogy egyáltalán eljusson bárhová.- Csontritkulásban szenvedek, a párom meghalt. A fiam Pesten dolgozik, és úgy lerobbantam, hogy képtelen vagyok elvégezni a ház körül otthon. Fogalmam sincs, mi lesz velem, ha innen Geszti Mihályné mennem kell, mert a lakásomra is úgy tudtam hazajutni, hogy autóval vitettem el magam. Kedvezmény a nagycsaládosoknak A bánhalmi Bánfa Kft. 1992- ben alakult. Akkor 280-300 milliós volt az éves árbevételük, és hetven dolgozót foglalkoztattak. Napjainkban ez a szám eléri az 1,1 milliárdot, és 150-en dolgoznak náluk. Kívülük negyven szakmunkástanuló is ismerkedik náluk ezen hivatás alapjaival. A múltkor számolták össze: százötven viszonteladó, kereskedő stb. akad ebben az országban, ahová, akiknek valamilyen faárut szállítanak. Minden évben iparkodnak új termékekkel megjelenni a piacon. A nagycsaládosokat 15 százalékos kedvezményben részesítik, ha mindezt jelzik az üzem vezetőinek. Ki mit tanul? Jövőre változás Jó, ha az iskola mindig igazodik a kor követelményeihez, és esetünkben ez a jellemző a kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézetre is, ahol jelenleg 360-an tanulnak. „Betörtek” a lányok is, hiszen indítottak eladó- és vegyiáru-kereskedelmi osztályt is, ahol két szem srác kivételével csupa lány a közösség. A fiúknál maradva, ők szerkezetlakatos, autószerelő, épület- és bútorasztalos, kőműves, szobafestő, növénytermelő gépész, valamint mezőgazdaságigép-szerelő és -üzemeltető szakmákat sajátíthatnak el. A képzés ideje náluk három év, és számítottak a távolabb lakókra is, hiszen 76 kollégiumi hellyel is rendelkeznek. Jövőre megint változás várható, hiszen beindul a nyolcadik osztály utáni 2+2 éves képzés is. A 9. és 10. évfolyamon közismereti tárgyakat tanulnak, majd az ezt követő újabb kettőben szakmai képzést kapnak az ide jelentkezők. Ugyanezek a szakmák maradnak, bár egyre nagyobb az igény arra is, hogy a választékot a szakács és a felszolgáló szakkal is bővítse a jelenleg 35 Enyves kezű vásárlók A városban és a környékén egyre több az áruházi, bolti szarka, aki enyves kezét, esetleg nagyfokú rövidlátását bizonyítja, hogy ha már bement valahová, valami a kezéhez ragadt. Bizony figyelni kell néhány személyre, olykor társaságra, mert akadnak, akik bandákban lepik meg az üzleteket. Főleg a cigifélék, italok, kávék, csokik tűnnek el a sokzsebű kabátokban. Érdekes, hogy kenyeret általában nem lopnak. Ugyanakkor a kereskedő meggondolja, hogy egyáltalán menjen-e tanúskodni, mert volt, akinek például Zalaszentgrótról érkezett idézés. Az odaút egy nap, a bírósági procedúra is annyi, a visszaút is egy nap, és akkor az egyéb költségekről még szó sem esett. Helyette telefon ment, döntsön az ottani taláros testület, ahogyan jónak látja, mert ha három napig bezárják a boltot, dupla lesz a veszteség . .. Karácsonyi falu Messze környéken nagy népszerűségnek örvend a kunhegyesi karácsonyi vásár, vagy ahogyan az emberek hívják: a polgármesteri hivatal előtti karácsonyi falu. így lesz ez az idén is, és a látványosság most nem egyetlen délutánig, hanem december 15-től 21-ig tart. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós A fotókat készítette: Mészáros János Nem csak őrzi, szereti is a birkákat A bánhalmi Kiss Gyula leszázalékolt rokkantnyugdíjas. Hihetetlenül „magas” a havi járandósága, 9 ezer 700, a felesége is keres tíz-egynéhány ezret, ráadásul két gyereket nevelnek. Az egyik már középiskolás, a másik pedig Kunhegyesen, a Kossuth úti általános padjait koptatja. Szóval ez az a kereset, amelyet errefelé úgy minősítenek: az éhenhaláshoz majdnem elég, a megélhetéshez viszont rettentően kevés. Éppen azért Gyula is sok mindennel foglalkozik. Akad vagy nyolc hold földje, két lova, és az idén búza, kukorica, árpa termett a birtokon. Nem ment veszendőbe egyetlen deka termény sem, hiszen nyolcvanhét gyapjas is kéri a portán napról napra az adagot. De hát amíg fű virít a határban, addig kár lenne benntartani a bégetőket: ezért reggel nyolctól tizenkettőig, majd délután négytől megint pár óráig a környező erdők, árkok füvét csipkedi az állomány. A rendre, meg a nyájra a kétéves puli, Fickó ügyel, aki gazdája szerint csak olvasni nem tud, az égvilágon mindent megért. A hét végi program egyébként szombaton, illetve vasárnap is ugyanaz, mindaddig, amíg a fagyok, decemberi havak fedél alá nem kényszerítik őket. Azt már csak a rend, illetve a helyesség kedvéért teszem hozzá, hogy a bánhalmi juhásznak a birka a kedvenc étele. Mert nem csak őrizni, de falatozni is szereti, különösen amikor a bundájától megfosztva a bográcsban tűzön puhul ízletesre, finomra. Kiss Gyula birkái egy részével az árokparton. A többieket Fickó, a kétéves puli rendezi a nyájhoz. A kereskedelmi igazgató is végigjárta a ranglétrát Évente 43 ezer nyílászárót gyártanak Illés Lajos eredetileg tisza- szentimrei, és most is ott lakik. Ugyanakkor harmincnégy éve Bánhalmára szólítják a mindennapok, hiszen 1963 óta ott dolgozik. Érettségi, majd az építőipari szakközépiskola befejezése után a jogelődnél, a Középtiszai Állami Gazdaság építőrészlegénél kezdett. Végigjárta a ranglétra jószerével minden fokát, és huszonnyolc esztendeje tulajdonképpen a mostani főnökével, Horváth Györggyel dolgozik. Azóta ezen a területen szó szerint egy gyár „nőtt ki” a semmiből. Pedig még arra is emlékeznek, hogy egy tyúkólszerű ho- dályban kezdték, és volt rá példa, hogy abban négy-öt szaki itta a cefrét. Rég volt, így volt, elmúlt, időközben sok víz lefolyt a Nem elég a jó áru, hiszen azt is el kell adni - mondja Illés Lajos kereskedelmi igazgató. Kakaton, már amikor folyt. Napjainkban a Bánfa Kft. kereskedelmi igazgatója, és tulajdonképpen az a legfontosabb feladata, hogy az évente itt összeállított, megtervezett 27 ezer ajtót meg 16,6 ezer ablakot valahol valakinek, valakiknek el kell adni. Ez a valahol éppúgy jelenti Szegedet, Győrt, Miskolcot, Pécset, mint mondjuk a boszniai Tuzlát, amely újjáépítésében ez a cég is kiveszi részét. Szükség van a boszniai szállításokra is, hiszen mintegy százötven embernek biztosítanak munkát. Hogy a családjáról is essék szó: két gyereket nevelnek, jobban mondva mindez már lassanként múlt időben értendő, hiszen a fiuk 24 éves, dolgozik, miközben a másoddiplomáját szerzi. A lányuk a fiatalabb, ő Egerben főiskolás. Illés úr pedig eljutott oda, hogy az életkora éppen kitűnő. Nem másért, mert azt napjainkban két ötössel lehet a legpontosabban kifejezni.
