Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-04 / 283. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. december 4., csütörtök A kőtelki óvoda alapítványi bálján nemcsak a kicsik, a szülők is jól szórakoztak. A gyermekek vidám han­gulatot varázsoltak színes műsorukkal. A támogatóknak ezúton is köszöni a segítséget Lovász Tiborné vezető óvónő. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) A képviselők megmérettetnek Választások idején az induló önkormányzati képviselők arcké­pes, rövid életrajza és programja jelenik meg a szórólapokon, s jut el a választópolgárhoz. Kevesen ismernek személyesen egy- egy indulót, éppen ezért bizalmatlanul fogadják a jelöltet, és ha szavazatukat rá is adják, fenntartásaik vannak. Egy nap a cukorbetegekért A világban százötvenmillió cukorbeteg él, hazánkban közel félmillió. 2000-re ez a szám megduplázódhat. A cukorbete­gek világnapja tiszteletére az idén is találkoztak a megyében élő betegek. A közszereplések, a felkarolt ügyek és az adott térség prob­lémáinak számon tartása, a konkrét segítség megmarad a választópolgár emlékezetében. Szolnokon az úgynevezett kis- gyepi rész infrastruktúrájára bi­zony elég kevés pénz jutott a költségvetésből. Legnagyobb problémát a gyalogjárdák álla­pota és az útalapok lezáratlan­sága okozta. Az önkormányzat közgyűlése a térség lakóinak többéves kérését teljesítette ak­kor, amikor júniusi ülésésén ha­tározatot hozott az útalapok le­zárására, és adta hozzá a pénzt is. A járda helyreállítása meg­oldhatatlannak tűnt, azonban önkormányzati - és a térségben lakó munkáspárti - képviselő saját keretéből hozzájárult a Nyár és a Szeder út gyalogjár­dái védőburkolatának elkészí­téséhez. A körzet lakói köszö­nik a segítséget, s azt mondják, a következő választási ciklus­ban bizton számíthatnak a kép­viselők szavazataikra. Farkas Mihály, Szolnok Előadások hangzottak el az új gyógyszeres készítményekről és a betegség kezelésében használt segédeszközökről. Nem mind­egy, hogyan nézünk szembe a megváltoztathatatlan ténnyel - hangzott el -, ezért a orvosok mindent megtesznek a betegség kezeléséért, a gyógyulásért. Az előadóadók hangsúlyozták: ha betartjuk a diétát és az orvosi utasításokat, lehet késleltetni a szövődmények kialakulását. Szó volt arról is, hogy vannak haté­kony vércukorszint-stabilizáló A tanulmányút egy hete alatt a diákok megismerték hasonló korú társaik mindennapjait, de sok tapasztalatot szereztek le­endő szakmájukhoz is. Első­sorban gyakorlati órákat láto­gattak, ahol mindenki megta­lálta az érdeklődésének leg­megfelelőbb szakerületet. A fi­zikai, kémiai, mikrobiológiai, környezetvédelmi és számítás­gyógyszerek és vérnyomás­csökkentők, amelyeket sajnos alig támogat a társadalombizto­sítás. A cukorbetegek népes tá­bora kis nyugdíjból él, a napi diétához szükséges élelmet sem tudja sokuk előteremteni, így nem telik drága gyógyszerekre. Bizakodással várják, hogy a gazdasági élet fellendül, s talán a cukorbetegek is több támogatást kaphatnak. A kerekasztal-be- szélgetésen a szakorvosokhoz intézett kérdésekre adott vála­szok sok hasznos információt technikai feladatokat a holland diákokkal együtt oldották meg. A tanárok eközben Hollandia okatási rendszerével és az isko­lai munkával ismerkedtek. A vendéglátók - akik májusban jártak Szolnokon - változatos szabadidős elfoglaltságot kínál­tak. A városnézésen túl kipró­báltuk egy trópusi uszoda ösz- szes csúszdáját, meglátogat­nyújtottak a szövődmények ke­zelésére. Köszönjük a részt vevő orvosoknak, hogy tanácsaikkal, válaszaikkal segítettek nekünk. A találkozóval egy időben ter­mék- és segédeszköz-bemutatót is láttunk, ismerkedtünk a gyógytermékekkel és a diabeti­kus készítményekkel. A nap vi­dám színfoltját jelentette a túr- kevei asszonykórus önfeledt da­lolása. Az éneklésbe a résztve­vők is bekapcsolódtak. A gaz­dag program múzeumlátogatás­sal zárult. A betegek nevében is köszönet támogatóinknak, hogy segítségünkre voltak a cukorbe­tegek világnapja színvonalas megrendezésében. Orbán Józsefné, klubvezető tunk egy gyárat, kóstolót kap­tunk egy neves sörgyár termé­keiből, és egy katonai központ gyakorlóterén kipróbálhattuk képességeinket. Hazautazásunk napján még egy amszterdami kitérőt is tettünk. Tapasztalata­inkat itthoni munkánkban jól tudjuk majd hasznosítani. Jö­vőre mi fogadjuk vendéglátó­inkat és barátainkat abban a reményben, hogy hasonlóan ta­nulságos és érdekes programo­kat kínálhatunk mi is. Pápai Zita, tanár Kertek alatt a tél Állandó téma, hogy gyermeke­ink kevés időt töltenek szabad levegőn, a panellakásokban nem mozognak eleget, jó né­hány fiatal alkalmatlan a kato­nai szolgálatra. Az idősebbek mozgáslehetősége is messze elmarad a kívánalmaktól. Váro­sunkban a téli sportok kedvelő­inek semmilyen lehetőség nem kínálkozik. ' Egy tíz évvel ezelőtti hosszú távú fejlesztési terv egyebek között azt is tartalmazta, hogy fedett korcsolyapályát épít a város. Erre azóta is várunk. Akinek mégis korcsolyázni akad kedve - és pénze is az uta­zásra - Jászberénybe járhat el. Ezt a luxust egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. Szeretnénk, ha a távlati terv­ből vagy tervekből belátható időn belül legalább a korcso­lyapálya megvalósulna. Várják ezt nem csak a korcsolyát ked­velő, mozgást télen is igénylő szolnoki gyermekek, de az idő­sebbek is. Ez esetben a befa­gyott élővizekre vonatkozó tör­vénynek is érvényt lehetne sze­rezni, és kevesebb áldozattal járna a tél. Kukri Sándor, Szolnok Kik lehetnek a névsorban? Jól emlékszem arra - közvetle­nül a második világháború után -, kik voltak a cselédek, nap­számosok, kik a jómódú földtu­lajdonosok. A tehetős gazda megművelte a kisember földjét, de ezért na­gyon keményen meg kellett dolgoznia a földesúmál viszon­zásképpen. Mindez a külföldiek földvásárlása elleni aláírás- gyűjtésről jutott eszembe. Ér­demes volna nézelődni a név­sorban, hány földtulajdonos van közöttük, vagy olyan, aki csak arra vár, hogy a föld ára emelkedjen, és azonnal tovább­adná. Akinek most két-három- száz holdas birtoka van, annak idején bagóért vásárolta fel a kárpótlási jegyeket. Az ilyenek vannak leginkább a külföldiek ellen, mert nem tudnák potom pénzért megvenni a kisember­től a maradékot. Nekem az a véleményem, szavazhatunk bárhogy, a jogá­szok úgyis megtalálják a kiska­put, s ha kell, átjátsszék a földet a külföldinek. S. L., Jászberény A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A közelmúltban ünnepelte Hatvanadik házas­sági évfordulóját a jászkiséri Szabó István és felesége, Petró Erzsébet. Esküvőjük egykori színhelyén, a jászapáti temp­lomban adta áldását a helyi egyházi személyiség a több mint fél évszázados házasságra. Az idős párt négy gyer­meke és házastársaik, a hat unoka és a népes rokonság kö­szöntötte. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Lomtalanítás kevés lommal, sok gazzal Azt mondják, a szemét, hulladék sokat elárul arról, aki azt kidobta. Egy lomtalanítás kiváló alkalom, hogy megismerjük városunk lakói­nak anyagi helyzetét. A legutóbbi akció al­kalmával, sétálgatva Mezőtúr utcáin, rögtön megállapítottam, hogy szegények vagyunk. Kevesebb a szemét, kisebbek a kupacok és „rosszabb” minőségű a kirakott lom. Sehol egy tönkrement háztartási eszköz, a tévékről, ócska rádiókról nem is beszélve. Mindenki ragaszkodik a kacatjaihoz is, ta­lán jó lesz még valamire - gondolja. A jelen­séget persze takarékosságnak is felfoghatjuk. Szeretjük viszont a kertet, virágokat. Bizo­nyítják ezt a tiltás ellenére is kirakott elszá­radt növények. Talán több haszna volna a lomtalanításnak, ha ezektől is megszabadul­hatnának a városlakók, nem csak a rossz ház­tartási eszközöktől (amiből amúgy is egyre kevesebb van), hiszen a városban sokan nem tudják megvenni a kukát és megfizetni a havi szemétszállítási díjat. Akinek nincs edénye, nem tud megszabadulni a kerti hulladéktól - legfeljebb elégetheti. Ha az akcióba ez is be­leférne, talán a város szélén, a Horto- bágy-Berettyó partján sem nőne tovább a szeméthegy... G. Etelka, Mezőtúr Ady jákóhalmi látogatását emléktábla őrzi Ady Endre születésének százhu­szadik évfordulójára emlékezik az ország. A Jászjákóhalmi Álta­lános Iskola honismereti szak­körének tagjai felkeresték a köz­ség szélén elhelyezett emléktáb­lát, hogy igazgatójukkal, Fodor Dénessel megkoszorúzzák. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Ady 1913. október 13-án - jászberényi tartózkodása alkal­mával - kikocsizott barátaival a jákóhalmi Tama-hídig. Ennek emlékére néhány éve emléktáb­lát helyezett el a szakkör a gá­tőrház falán. A költő jászsági kötődéseiről a polgármester em­lékezett meg. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Egyhetes hollandiai látogatás után újra itthon A trópusokra el sem kellett utazni... A szolnoki Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szak­közép- és Szakképző Iskola öt diákja Pápai Zita tanárnő kísére­tével a hollandiai Eindhovenben, a Technikai Líceumban járt. Nemcsak Herkules, a rendezők is hatalmasak voltak A Herkules című rajzfilm bemutatójára a Tisza Mozi Kft. a szol­noki gyermekváros lakásotthonainak lakóit is meghívta. Örömteli, kedves délutánt töltöttek el a gyermekek a filmszínházban. A vetí­tés után a Zagyva cukrászda és a Tünde presszó látta vendégül a nézőket. A meghívásért és a szíves vendéglátásért ezúton is köszö­netét mondunk a gyermekek és Szügyi Csongor igazgató nevében. Szakképző Iskola és Gyermekotthon, Szolnok Nem feledkeznek meg rólunk A nehéz körülmények közepette egyre több munkahelyen szakad meg a kapcsolat a nyugdíjasokkal. Éppen ezért jólesett, hogy a He- tényi kórház szakszervezete korábban egy kirándulásra és novem­ber 20-án egy társas összejövetelre hívta meg tagjait. Élmény volt találkozni a régi munkatársakkal, felidézni a múltat. Hasznos taná­csokat is kaptunk a megbízott főigazgatótól: vigyázzunk egészsé­günkre, mert az kevesebbe kerül, mint a betegség gyógyítása; hó­doljunk hobbinknak, kössük le magunkat; utolsóként egy igen megszívlelendő tanács: lehet unokázni és sok mindent tenni a csa­ládért, de arra vigyázni kell, hogy ne legyünk gyermekeink terhére. Köszönet és tisztelet a figyelmességért és a meghívott népes tár­saság nevében kívánunk jó egészséget a kórház aktív dolgozóinak. Molnár Ferencné, Szolnok A véradók napján A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete és a vértranszfúziós ál­lomás ezúton mond köszönetét a véradók napja rendezvényének támogatásáért a megye települési önkormányzatainak, a szolnoki polgármesteri hivatalnak és mindazoknak, akik valamilyen módon segítették az összejövetel sikerét. Mihályi Ferenc titkár Egy hely, ahol udvariasak Ez év őszén a házam fűtésének korszerűsítése miatt felkerestem a Tigáz Rt. karcagi kirendeltségét, hogy felvilágosítást kéijek az ügyintézés menetéről. Azóta a munkát el is végezték. Szeretném tudatni, olyan szolgálatkész, emberséges, türelmes fogadtatásban és ügyintézésben részesültem, ami ritkán tapasztalható hivatalos helyen. Köszönet érte azoknak, akikkel kapcsolatban voltam. P. J., Kisújszállás Emberi melegségben Igen, ilyen légkörben töltöttem két hetet a Hetényi Géza kórház nephrológiai osztályán. A gyógykezelés mellé kedvesség, a köz­vetlenség és őszinteség is jár a betegnek. A nővérkék felkészültek és türelmesek. Kívánom, hogy az osztály orvosai és a szaksze­mélyzet sikereket éljen el a gyógyításában. B. N. J., Szolnok Kint esik, bent a meleg jólesik Az idei télen már gázkonvektorok sugározzák a meleget a jászágói idősek klubjában, az óvodában és a művelődési házban. A munká­latok befejezése éppen az idősek világnapjára esett. Túlzás nélkül mondhatom, egy önkormányzat munkáját az is minősíti, ahogyan az idősekről és a gyermekekről gondoskodik. Jászágón a tények önmagukért beszélnek. Köszönjük valamennyiünk nevében. Goda Álfrédné, klubvezető Köszönet a segítőknek Hálával gondolunk a mentősökre, tűzoltókra, rendőrökre, az autós­társakra, a Jászberényi Erzsébet Kórház orvosaira és dolgozóira, akik október 23-án a Jásztelek és Alattyán között történt autóbale­setünknél súlyos, életveszélyes állapotunkban segítséget nyújtot­tak, életünket megmentették. Bense János és felesége, Mezőtúr A felajánlott megoldás zsákutcába vezet A pénz nem segít A kormány tavaly március 27-én ígéretet tett arra, hogy a hat-hétszázezres lélekszámú cigány etnikumot kisegíti mai szégyenletes helyzetéből. A kormányfő a napokban úgy nyi­latkozott, a kabinet teljesítette, illetve teljesíteni tudja azt, amit a helyzet javítására készített cselekvési programban vállalt. Elmozdult az ügy a holtpontról, vannak kezdemé­nyezések, de a székesfehérvári példa olyan, amit semmi­képpen nem szabad követni. A kisebbség kezébe pénzt adni a legnagyobb meggondolat­lanság, mert nem tud vele bánni. A székesfehérvári álla­pot megszüntetésére számta­lan más megoldást lehetett volna találni, akármelyik sike­resebbnek bizonyulna, mint a választott módszer. A nyolc­vanas évek elején Barcson olyan megoldást láttam, amit ma is emberségesnek tartok. A cigánysort sem akkor, - sem most - nem nevezték gettónak. Losonczi Pál (az egykori El­nöki Tanács elnöke) mara­dandó érdemeket szerzett a ci­gányság életminőségének javí­tásában. Nem pénzt osztogat­tak, hanem lehetőséget a bol­doguláshoz. Mik voltak ezek? Például telket adtak az or­szágút mellett (és nem távol a várostól). Megkapták a teljes építési anyagot, szakmai segít­ség mellett kalákában (hírek szerint igen lelkesen) önma­guk építették fel otthonaikat. Ä kész kertes házakat én is többször láttam, és azt is ta­pasztalhattam, hogy Losonczit érdemeiért tisztelet és megbe­csülés övezte. A cigányságot csak tanítás­sal, munkával és erkölcsi tá­mogatással lehet felemelni. Pénzzel semmiképpen. Szabó Béla, Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom