Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-30 / 303. szám
4. oldal 1997. december 30., kedd A Szerkesztőség Postájából Mindent megtettek a gyermekemért Öt hónapos kisfiam és a magam nevében köszönetét mondok azoknak a mentősöknek, akik december 21-én Jászberényből a Hetényi Géza kórházba szállítottak bennünket. Köszönet a gyermek-intenzívosztály orvosainak, ápolóinak - külön is dr. Emri Enikő doktornőnek hogy mindent megtettek kisgyermekem életéért. Mint édesanya, hálás vagyok a kórháznak, hogy létezik a kismamaszálló, ahol nekem is jutott hely, s végig kisfiam közelében lehettem. Varga Zoltánná, Jászberény Meglepetés Az újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola 8. a osztályosai egy olyan karácsonyi ajándékot kaptak, amire nem számítottak; ez pedig nem más, mint a zagyvarékasi Diák-Busz Szállító és Szolgáltató Kft. meglepetése. Történt ugyanis, hogy a tavaszi osztálykirándulás tervezett programja csak részben valósult meg a busz műszaki hibája miatt. Karácsonykor a kft. vezetője, kárpótlásul, felajánlott a diákoknak egy ingyenes utat. Gyerekeknek, nevelőknek egyaránt szívet melengető ez a gesztus, hiszen napjainkban egyre ritkábban találkozunk ilyen korrekt, emberies magatartással. Szívből köszönjük, s a Diák-Busz Kft. minden munkatársának boldog új évet kívánunk. Kálló István osztályfőnök és a 8. a osztály diákjai Nyomor és szemfényvesztés Egyre kevesebbet törődünk az emberi sorsokkal, a családok hétköznapi nyomorúságával. Csak beszélünk róla, de az égvilágon semmi nem történik. Törvényszerű, hogy egy hatalmas tömeg nélkülözzön, éhezzen, egy másik dúskáljon? Parlamenti képviselőink is süketek és némák lettek, közömbösek az egyszerű emberek iránt. Eljárnak a misékre, de ez nem más, mint szemfényvesztés (Jézus kiverte a templomból a kufárokat és szemfényvesztőket). Nem elég imádkozni, nem elég alkalmanként feltűnően adakozni, kevés csak karácsonykor nagylelkűsködni. Hétköznapok is vannak. A demokrácia nem anarchiát jelent, a szabadosság nem azonos az erkölcstelenséggel, erőszakkal. Kinek áll érdekében, hogy a becsületes, alkotó, munkaszerető emberek létbizonytalanságban éljenek? Igazuk van a fiataloknak, hogy nem hisznek sem a rendszerben, sem az egyházban. Mindenfelé azt látják, hogy a felnőttek hazudnak és egymást kihasználják. Jól követhető, hogy az egyházaknak is egyre jobban megy, pedig minden imádságnál többet érne, ha az elesett emberek felé fordulnának, ha rajtuk segítetének. Bérezi Jenő, Szolnok Szolnok belvárosában kell a kerékpárút Biciklisek és gyalogosok egy járdán A közrend és a közbiztonság helyzetének értékelése igen felkapott téma. A szakemberek, a tévé, a rádió, az újságok folyamatosan foglalkoznak vele, az állampolgár viszont abból indul ki, amit személyesen megtapasztal. Sok olyan apróság van, ami csak ritkán kerül szóba. Sétáljon valaki végig jó időben - tavasszal, nyáron - Szolnok főutcáján (a Baross vagy Kossuth Lajos úton); nem győz félreugrálni a gyalogjárdán közlekedő biciklisek elől. Mindketten egymás testi épségét veszélyeztetik. De így van ez a város számos pontján is. A megoldás nem az, hogy a rendőrség lépten- nyomon vadássza őket és büntessen, mert nem ők tehetnek arról, hogy nincs hol közlekedniük. Áz illetékesek elfeledkeztek egy új forgalmi rend kialakításáról, amikor a 4. számú fő közlekedési utat a város határán kívülre helyezték. Télen a kerékpáros-forgalom leáll. Elegendő idő áll rendelkezésre tavaszig, hogy döntés szülessen az új közlekedési rendről. Javasoljuk, tavasszal, az útburkolati jelek felfestésével jelöljenek ki egyegy métert kerékpárúinak, háromsávossá téve ezzel a főutca forgalmát - annál is inkább, mert a most épülő Ady-Má- tyás király-Nagy I.-Bajcsy úti körforgalom tehermentesíti majd a főutcákat. Áz emelkedő autóbuszjegy- és -bérletárak miatt egyre többen kényszerülnek kerékpárra. Többségük diák és nyugdíjas. Sokan vannak azon a véleményen, hogy a kerékpárút elsőbbséget élvez a sétálóutcával szemben, annál is inkább, mert különösebb költség nélkül megvalósítható. D. K., Szolnok Cselédsorsra juthat a magyar földműves Uradalom vagy (elv)társaság? Mi a különbség a régi uradalmi gazdaságok és a kialakulóban lévő társaságok között? A kérdésen érdemes elgondolkodnia minden földműveléssel foglalkozó embernek. Sokan élnek még közöttük, akik tapasztalatból ismerik a cselédsorsot. Ők tudják csak igazán, milyen érzés szántani, vetni, aratni úgy, hogy a haszon az uraság zsebébe vándoroljon, nekik pedig legfeljebb az életben tartó alamizsna jut. Nos, mi a különbség a háromszáz hektáros földtulajdonos és az egy-két fős társaság között? Legfeljebb annyi, hogy kétfelé megy a haszon - mondhatjuk*egy hirtelen válasszal. Mondhatnánk azt is, hogy semmi, de ez így nem teljesen igaz, bár közel áll a valósághoz. A haszon ugyanis ugyanúgy a tulajdonos zsebébe vándorol. Márpedig haszon van, mert a tőke e nélkül nem vállalkózik.' Magyarországon, ha kell, akár állami támogatással is, de a mezőgazdaság nyereséges lesz. Csak az nem mindegy, kinek a zsebét tömi. Azét-e, aki szánt, vet, arat, vagy azét, akinek a nevére írták a földet - s emellett még számtalan más jövedelme is van. Mert bizony azok vásárolnak földet, akikhez bőven folyik a pénz, akiknek van tőkéjük. Áz országra nézve még rosszabb, ha külföldi tulajdonosa is van egy társaságnak, mert a nyereség egy része kivándorol. A földművesnek nincs tőkéje. Meg kell tehát teremteni a feltételeit annak, hogy legyen. A kérdést* nem oldja meg a termelőszövetkezet sem, a dolgozó parasztság szempontjából ugyanis alig van különbség a társasági és a termelőszövetkezeti tulajdon között. Amíg a társasági tulajdon esetében a tulajdonos közvetlenül vágja zsebre a hasznot, addig a szövetkezet vezetői önmagukra kiosztott ' milliós' prémiumok förfnájá- ban tüntetik el a tagság orra elől.'. fäTS Egészen más a helyzet, ha a földtulajdonos maga a szántó-vető ember. Tegyük fel, tíz család átlag 30 hektár földdel rendelkezik és szövetkezetét alapít. Az összes földterület 300 hektár - éppen annyi, mint a példában szereplő társaság vagyona. Ebben az esetben azonban nem ketten fogják eltenni a nyereséget, hanem tíz család élvezni munkája eredményét. Ez a lényeg, és egyben ez a különbség is. A fő kérdés tehát: élvezhe- ti-e a parasztság munkájának eredményét, vagy ismét cselédként dolgozhat mások földjén? Mondom, cselédként, mert hiába nevezzük őket mezőgazdasági munkásnak, a lényegen nem változtat. Azért, hogy ez ne így legyen, a föld haszna és tulajdonjoga a magyar parasztság kezébe kerüljön, el kell mennie mindenkinek szavazni! Legyen végre igaz a mondás: a föld'azé, aki megműveli. Legyen a haszon is az övé. Papp László, Szolnok Egykor színielőadások és táncmulatságok színhelye volt Egy jobb sorsra érdemes kastély Jászberény és Jászfelsőszent- györgy között található Pusz- takerekudvar, ahol a Goszto- nyi-kúria gazdasága virágzott a két világháború között. Nevét onnan kapta, hogy a család egyik tagja az ezemégyszáz holdas földbirtokot körbelo- vagolta. Megközelítése a 31- es útról lehetséges, Cserő- dombnál ráfordulva a jászfel- sőszentgyögyi útra, s innen vezet bekötőút jobbra, a Zagyva-hídon keresztül. Az egykori kúriának igen szép a környezete. Ez a történelmi időket megélt hely sokféle módon szolgált már. Egy időben a kastélyt irodának használták. Többször változott a neve is; volt, amit a cselédség alakított, volt, amit a téeszek. A háború után negyven családot telepítettek be az épületekbe, tanyaközpont lett belőle. Az egykori iskola még ma is áll. Hosszú időn át tanították itt a gyermekeket, egészen a hatvanas évekig. A kastélyban színdarabokat is játszottak és táncmulatságokat is rendeztek a fiatalok. A hatvanas években indult meg az épületek állagának romlása; az ott lakók elköltöztek, házakat építettek valahol máshol. A felügyelet nélkül maradt kastélyban feltörték a parkettát, a csempekályhákat összetörték, a tetőszerkezetet is megrongálták, kifűrészelték a gerendákat. Egyedül a kiskápolna maradt jó állapotban, a Gosztonyiak egykori temetkezési helye. A kastély és a gazdasági épületek kihasználatlanul, félig romban állnak, de még megmenthetők lennének. Nagy érték vész kárba, ha felújítása nem kezdődik el mihamarabb. Szűcs Kálmán Jászberény A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az emberhez méltó halálról Sokat foglalkozunk mostanában az eutanáziával. Több országban valamilyen formában alkalmazzák is. Hányszor hallottam gyógyíthatatlan rokonaimtól, ismerőstől, kórházi ágyon fekvő magatehetetlenektől: „Bárcsak mielőbb magához szólítana az Úr!” Vajon lesz-e részünk emberhez méltó halálban? Szükségszerű-e hosszan tartó fájdalmak között készülni a halálra - gyakran a család segítő gondoskodása nélkül, elhagyatottan, vagy épp ellenkezőleg: terhére lenni valakinek e visszafordíthatatlan folyamatban? A ma használatos eljárások között létezik például egy olyan megoldás, amelyben a beteg maga dönthet sorsáról egy gombnyomással. Az orvosnak nem kell megszegnie esküjét, az eljárás orvosetikai kérdést nem érint. A módszer nem alkalmas a visszaélésekre sem, mert a beteg ép elmével, szakértő vagy szakértői bizottság előtt, tanúk jelenlétében dönthet sorsa felett. K. Sándor, Szolnok Küldjön egy képet! A vár őrsége A felvétel 1942 nyarán készült a Várban, az I. Honvéd Híradó Zászlóalj őrségéről. Bal szélen a kép beküldője. Kisnémet Vendel, Szolnok Csak az egészséges galamb szép Az alföldi galambászok tenyésztési kultúrája egészen a török időkig nyúlik vissza. A vidéki ember galambszeretetét bizonyítja az is, hogy Szolnokon, Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten galambpiac működik vasárnaponként. Itt hatvan-nyolcvan tenyésztő is megfordul, az érdeklődők száma sokszor meghaladja a kétszázat is. A galambászok tudják, hogy csak az egészséges, gondozott madár lehet szép. Az újonnan vásárolt galambot nyolc napig tartsuk karanténban, lássuk el gyógyszerekkel, és fürdessük meg. Ha a baktériumos fertőzések és a tolltetű elleni védekezést elvégeztük, ha már beoltattuk, akkor engedjük csak át a többihez. A szellős, de nem huzatos dúcot egy-két havonta fertőtlenítsük. Naponta takarítsuk, hogy a toll, por és a trágya ne legyen fertőzés forrása. Áz ivóvizet naponta cseréljük, és az itatót mossuk ki. Romlott, penészes, avas, poros eleséget ne etessünk, és a keverék is legalább hat-hétféle magból álljon. A galambok előtt mindig legyen emésztő, amely a tojáshéj- és csontképződést segíti. Január-februárban kapjanak védőoltást, amit júliusban ismételjünk meg. Érdemes hathetente ötnapos antibiotikum-itatási kúrát tartani. Különösen veszélyesek a nyári légúti megbetegedések. Kerüljük a zsúfoltságot, mert az súlyos fertőzéseket okozhat. Kéthetente készítsünk fürdővizet a tolltetvek elszaporodásának megakadályozására. Télen egy-két hónapra válasszuk ketté a nemeket, hogy a galambok tápanyagot tartalékolhassanak szervezetükben a tavaszi neveléshez. A hideg beálltával ne hagyjuk az ivóvizet előttük, mert a lehűlt víz bélhurutot okozhat. Tenyészga- lambjaink soha ne legyenek kövérek, mert gyenge lesz ellenálló képességük. Csak olyan vitaminokat használjunk, amit ezeknek az állatoknak fejlesztettek ki a speciális tartalom miatt. Tartásuk nem tartozik a drága passziók közé, érdemes foglalkozni velük. Halasi Attila, Cegléd Szaloncukor a csomagban A hagyományokhoz hűen, bensőséges hangulatú karácsonyi ünnepséget rendezett a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Cukorbetegek Klubja. A megyei egyesület ajándékcsomaggal lepte meg a klubtagokat. A diabetikus édességek közül a szaloncukor sem hiányzott. A Belvárosi Általános Iskola tanulói szívet melengető műsorral köszöntötték a megjelenteket. A betlehemes játékot és a felcsendülő karácsonyi dallamokat meghatottan hallgatta a közönség, mosolyt és boldogságot varázsolva az arcokra. Köszönjük a felkészítő tanári munkát és a gyermekek lelkes szereplését. Örömben és vidámságban telt el a szeretet ünnepe. S ez nagyon fontos a mi életünkben. Orbán Józsefné klubvezető Téli szünet előtt évenként összegyűlünk a tanáriban, hogy egymásnak is kellemes ünnepeket kívánjunk. Kávézás közben odalépett hozzám kolléganőm.- Képzeld, mi történt! Csütörtökön, amikor olyan hideg, goromba szél fújt, elmentünk a városba. Pistinek, tudod, az új gyereknek, nem volt sapkája. Sétálunk a gyerekekkel az utcán, nézelődünk. A hideg szélben árusok toporogtak, kínálták holmijukat karácsonyra. Egyszer csak Pisti jön felém, széles mosollyal, fülig érő szájjal, egy új sapkával a fején.- Hát ezt honnan vetted? - kérdeni tőle.- Attól a nénitől kaptam - mutat a távolba. Ennek utána kell járni, gondoltam. Együtt mentünk vissza, s kérdem az árust a sapkáról. Az asszony széttárja karjait és azt mondja:- Milyen anyja lehet ennek a gyereknek, hogy sapka nélkül elengedi ebben a hidegben? Árulom a sapkákat, hát a fejére húztam egyet, hogy meg ne fázzon, míg hazaér.- Tudja, ezt a gyereket az anyja elhagyta. Hárman vannak testvérek, a legidősebb is még csak hetedikes. Apjukkal laknak, kinn a tanyán. Azon a délutánon jött a nagylány a kicsiért, három szatyorral felmálházva, hogy együtt induljanak haza.- Hogy bírod el? Még én is készítettem kettőt, téli holmik vannak benne, de ez így már öt szatyor!- Tetszik tudni, az egyikben van az ajándék, amit a Vöröskereszt adott, a másikban a vacsorának való, a harmadikban a kabátom, mert ezt ma kaptam az osztályfőnökömtől - simította végig ujjaival. Pár nap múlva a kislány boldogan újságolta, hogy a tervezett karácsonyi rakott krumpli helyett pulyka lesz, mert édesapja kapott egyet onnan, ahol dolgozik. Ahhoz képest, hogy még messze volt a karácsony, igen ünnepi hangulatba kerültem. Végtelen örömet éreztem, hogy jó karácsonyuk lesz a gyerekeknek. (Név és cím a szerkesztőségben) Advent utolsó hetében
