Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

1997. december 29., hétfő Gazdasági Tükör - Kultúra 11. oldal Környezetvédelem O Környezetvédelem O Környezetvédelem Az Élő Bolygó A WWF, a Világ Termé­szetvédelmi Alapja egy éve indította el Élő Bolygó kampányát. Az évfordulóra Magyarország is „ajándék­kal” kedveskedett. December 16-án Baja Ferenc környezetvédelmi és terület- fejlesztési miniszter ünnepé­lyesen felavatta a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot. Ezzel a ma­gyar vizes élőhelyek területé­nek nagysága 150 ezer hek­tárra bővült. Az egyik legnehezebb ter­mészetvédelmi kötelezettség a vizes élőhelyek fenntartása és megteremtése azért, hogy az élővilág sokszínűsége megmaradjon, ne pusztulja­nak ki a vízben élő fajok. Elindult a gemenci vizes élőhely rehabilitációja is - a Központi Környezetvédelmi Alap forrásaiból - többek kö­zött holland és francia szakér­tők részvételével. A Hortobágyi Nemzeti Park vizes élőhelyeinek fenn­tartása dán finanszírozással tavaly és az idén 70 millió fo­rintba került, a Zám-pusztai rekonstrukciós munka pedig 40 millió forintos holland tá­mogatással kezdődött meg. A szervezet, vagyis boly­gónk az egyes országok kor­mányától éppúgy kap „aján­dékot”, mint üzleti vállalko­zásoktól. A Szibériai Köztársaság 700 ezer négyzetkilométer erdős terület adományozását ígérte meg 2000-ig. Mongólia pedig az egész országot ter­mészetvédelmi területként fogja kezelni, megőrzi mos­tani állapotát. Az UNILEVER cég a jövő­ben csak olyan területről fog halat vásárolni, ahol újratele­píthető halgazdálkodást foly­tatnak. Az AEG német vállalat ku­tatócsoportja pedig 5 olyan háztartási eszközt fejleszt ki, amelyek 25 százalékkal keve­sebb energiával is beérik. Védelem a haris madárnak A világszerte veszélyeztetett haris madár nógrádi állo­mányát védelmébe vette a Magyar Madártani és Ter­mészetvédő Egyesület me­gyei csoportja. Egy tavalyi felmérés alapján megállapították, hogy a ned- \es kaszálókon, réteken rej- ködő madár mindössze -1000 párra tehető hazai lányából mintegy negy- iz Ipoly felső folyása ii. m, a Kis-Zagyva és a Tárná völgyében fészkel. Ezeken a vidékeken az idén madárszámlálásra került sor. Az élőhelyek, az állomány pontos ismeretében készül ugyanis az a harisvédő prog­ram, amely e ritka szárnyasok nyugalmát hivatott megvé­deni. Megoldást jelenthet, ha a program előírja majd, hogyan kell kíméletesen használni a kaszálókat, és ha meghatá­rozza a kaszálás módját, op­timális idejét. ZÖLD HÍRADÓ A határértéken belül van a sugárzás azon a gödi ve- szélyeshulladék-telepen, ahol nemrégiben a megen­gedettnél ezerszer több krómot tartalmazó bőrhul­ladékot találtak. Lakossági bejelentés szerint a króm­szennyezett anyagon kívül Csernobilban sugárzást kapott bőrt is szállítottak a telepre, ám a speciális vizsgálatok ezt nem iga­zolták. A vágóhidakon sok ezer tonna melléktermék, zsír- ral-vérrel szennyezett víz keletkezik. Szolnoki kör­nyezetvédők egy olyan el­járást dolgoztak ki, amely alkalmas az ily módon szennyezett vizek ártal­matlanítására, illetve hasznosítására. A szaba­dalmaztatott speciális ada­lékanyag természetes ké­miai folyamatok során alakítja át a zsiradékot környezetbarát anyaggá. A szabadalom sikeresen vizsgázott a kengyeli vá­góüzemben, a pankotai Agrár Bt.-nél és a szentesi húsüzemben. Tíz kutatóból álló csoport vizsgálja a Hévízi-tó élővi­lágát, mert a bauxitbányák bezárása után a tó hőmér­séklete és a vízhozam emelkedni kezdett. A kuta­tók felfedeztek egy nálunk eddig ismeretlen, 1 mm nagyságú rákfajtát. Kere­sik a tündérrózsákon lévő olajosbogár természetes „ellenségeit” is, hogy vegyszer helyett azokat vessék majd be. Ami a szemnek láthatatlan A kármentesítési program azokkal a környezeti károkkal fog­lalkozik, amelyek az emberi szem elől rejtve, az ipari forrada­lom óta a talajban, a felszín alatti vizekben halmozódtak fel. A kárfelszámolás nehézségeiről Horváth Verát, a KTM prog­ramcsoportjának titkárát kérdeztük. A szennyezett területeken felhalmozódott anyagoknak (növényvédő szer, nehézfém, ipari és kommunális szenny­vizek, festék, galvániszap stb.) a töredékét, eddig 200-at vettek nyilvántartásba, becs­lés szerint azonban számuk 30 ezerre tehető. A program most lezárult első szakaszában összeírták a szennyezett területeket. 2002- ig mintegy 800 millió forint fordítható e célra. Látszik azonban, hogy a kármentesítés 2030-2050 előtt nem fejeződik be. A szennyező források számba­vétele valóságos nyomozást igényel. A szekszárdi lőtéri vízbázisnál például hatféle szennyező tevékenységre utaló nyomokat találtak, ám az akkori cégek már nem lé­teznek. Egy, a háború idején fel­robbant malom maradványai okozta környezetszennyezés negyven év múltán érte el a mélyfúrású kutakat. Mára kiderült, hogy nem is az ipari, hanem a mezőgazda- sági területeken - állattartó vagy trágyatelepeken, nö­vény védőszer-raktárakban van a legtöbb veszély. A ház­tartások sem vétlenek, például amikor a kert végében ássák el a fáradt olajat. Az ÁPV Rt.-be befolyt pri­vatizációs összegekből két éve 1-1 milliárd forintot kap a Központi Környezetvédelmi Alap. Az eddigi legdrágább prog­ram a Szeged-Algyő térségé­ben az 1986-89 között kelet­kezett, több mint 3000 tonna veszélyes hulladék felszámo­lása volt (360 millió forint). 1995 óta a környezet- védelmi törvény szerint a tar­tós szennyeződésekről nyil­vántartást kell vezetni a föld­hivatalokban. Hiányosságok e téren is bőven vannak még. Csernyánszki Judit ORSZÁGOS KÁRMENTESÍTÉSI PROGRAM KazipC Az 1997-ben nyilvántartott veszélyeztetett területek 0rf* ba c#a •Bors°dszirák Abaújszolnok •Tiszabercel Mosonmagyaróvár« a* BorsodnádasdSajóbábony Megyaszó Bükkszék# Sajólád # Nyírr^háza «Nagydobos • Eger I Gyöngyösoroszi Ti szavasvári ► Debrecen •HédervérAj^N— ^vác Ag‘a va# # 3Í5sárkáry# #Győr Üröm Heves PeresztePg# Csorna*K!n*yET Ko«. BiJUpest Mlha'V'# Tét.^Jatabánjra^jg^^AíHő ^Ostffyasszonyfa Oroszlány.. Etyek*p?i# Törökbálint # SUr|!ota#iCSlíe Sóskút Szi9etszentmiklós Inola# uyuriiat.nu.uu #Korösladény Szarvas# «Kardos Telekgerendás . Csorvás1' Bekescsaba (Kállósemlyén Szgfhbathely • Sótony Osákánydoroszló B*rhida Kecskemét Jakabszállás Hajdúböszörmény Balmazújváros# *, Hajdúszoboszló# Török- - • Nyírlugos szentmiklós* Kaba «Berettyóújfalu Gyomaendrőd % 4, Kiskőrös# B%sa Szentes Barcs Szekszárd Hidas# ® Pécs® Véríénd G?ré Jászszentlászló Kunfehértó db A • GerendáVÍ&f3 • Uikíavós •Elek Orosháza 1 9V# Nagykamarás • Baja Hódmezö- Szeged# vásárhely Mórahalom LokEháza ^ÍLBUb kFIKA Tbc. 12.17. JELMAGYARAZAT Számuk településenként: #13 % 2-12 • 1 Hamupipőke: van-e, ki e mesét nem ismeri? Amikor jegyet akarok váltani, a pénztárosnő szét­tárja karját, sajnos, egyet­len darab sincs, de - teszi hozzá - már a januári elő­adásokra is elkelt vala­mennyi, elővételben. A színház közelben álló tit­kárnője pedig kissé furcsán jegyzi meg: Csak nem akarja maga is megnézni ezt a gyermekeknek szánt mesejátékot? Mire én: Mi­ért ne? A felnőttek már nem szerethetik a mesét? Igaz, gyermekkorunkban kedvelt olvasmányunk, de nem emlékezünk-e rájuk vissza szívesen később is, érett fővel. Hisz a mese „varázsos visszfénye az életnek, lelkünk valóságát tükrözteti, vágyunkat, mely szintén a valósághoz tartozik”. A Hamupipőke is nem a bennünk meglévő jóság és gonoszság kivetülése egy szegény árva leánygyermek megaláztatásának és fel­magasztosulásának törté­netében? Amely egyébként közismert több változatban is, vándorol térben és idő­ben, ott találjuk a Grimm testvéreknél és Andersen meséi között is szerepel. Színpadi formája is van, nem is egy. Ezúttal a Rom- hányi-Fényes-féle zenés já­ték képében jelenik meg - szellemes, ötletes feldolgo­zásban. Különös varázsa van a gyermekelőadásoknak, a nézőtéren, köröttem min­denütt csillogó szemű gye­rekek (csak az őket elkísérő szülők tűnnek közömbösen komolyaknak), kisebbek és nagyobbak, de végtelenül fűzi őket egybe a várakozás áhítata. S amikor felgördül a függöny, tekintetükben kigyulladnak az öröm tü- zei, s szinte érezni a forró­A gyereksereg hálás közönség Hamupipőke a Szigligeti Színházban A gyermekelőadás varázsa talán kevésbé látványos -, ám magában a színészi já­tékban, mely gazdaggá te­szi. Gonoszabb, ellenszen­vesebb, közönségesebb mostoha aligha létezik a vi­lágon, mint Császár Gyön­gyi Hétzsáknéja, kapzsi asszonya; lányainál gőgö­sebb, ostobább teremtése­ket sem találhatni a való­ságban, ahogyan Éliás Anikó és Cseke Katinka játssza őket, utóbbi viszke- téses, vakaródzásos nagyje­lenetével - táncol minden porcikája - nyílt színi tap­sot arat a gyermekek köré­ben. S aki mindenkor Ha­mupipőke segítségére siet ,jótündérként”, a szakács- takács-ács-kovács; kedves, aranyos figura Horváth Gábor bravúros megformá­lásában. Nagyszerű például, aho­gyan eljátszik akrobatiku- san egy kétágú létrával. Rokonszenves, s a gyerme­kek szívükbe is zárják a ki­csit bolondos, ám jóságos öreg királyt, mert Czibulás Péter ellenállhatatlanul komédiázza. Van itt bajkeverő is - akárcsak az életben -, a nevetségesen veszélyes alakot Damu Roland te­remti elő, és helyre kis leg­ény Bocz-Mészáros Zoltán királyfija. Végül: akiért lázasan szurkolnak a kis nézők: Hamupipőke - mintha egyenesen az életből lépne a színpadra, oly természe­tes és egyszerű, mert Hu- szárik Kata ilyennek for­málja; maga ez a megteste­sült jóság, szelídség, szor­galom. Finom halksága költői szépség - ellentétben a ricsajos, hangoskodó, bő­szen marakodó környezet­tel. Sugárzása: belső ra­gyogás. Vajon Hamupipőke lábára illik-e a cipő? Illendő megnevezni azo­kat a láthatatlan szereplő­ket is, akik a sikeres elő­adás összekovácsolói: ren­dezőként Molnár László és Schwajda György, zenei vezetőként Selmeczi György és Kesselyák Ger­gely és a táncok mestere, Román Sándor. Bizony mondom, jó volt újra gyermeknek érezni magam ezen a játékos szombat délelőttön, boldog, lelkes nézők társaságában, akik még ártatlanul tudják odaadni magukat a szín­háznak, s tapsolni örömit- tasan, lobogva és hosszan, amikor királyné lesz a szol­gasorban tartott árvale­ányból. Felszabadultan. ők még nem tudják, hogy az életben azért nem egé­szen úgy megy minden, mint a játékban. Jó lenne, ha nem is tudnák meg soha. V. M. ságot, mely lelkűket meg­tölti. Ahogy pedig elkezdő­dik a játék, életre kel maga a nézőtér is. Látván, hogyan alázzák meg és csúfolják rútul le­ánytestvérei szegény Ha­mupipőkét, a szívek össze­szorulnak, s a szorongást csak egy-egy humorosabb mozzanat oldja fel. Akkor aztán van derű, jócskán. És miként változnak az ese­mények, úgy változik szí­vük verése is, hol heveseb­ben, hol lassabban. Mert ők, a gyermekek a játékot is halálos komolyan veszik, az élet és a játék még szá­mukra egyet jelent: a szín­házban is. (Irigylésre méltó ártatlanság!) Különösen, ha az a játék még életes is, erős, eleven, hatásos, szí­nes és gazdag. Nem any- nyira kiállításában - az itt FOTÓ: I. CS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom