Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

Van, akit még az alispántól „örököltek” A megyeháza példát mutat Katonazenészek a nyugdíjas-talál­kozón A megyeháza nyugdíjasklub­jának december eleji, vacsorá­val egybekötött találkozóján részt vett és beszédet mondott Iváncsik Imre, a megyei köz­gyűlés elnöke. Ez a tény és az, hogy az ünnepi hangulatot fo­kozta Bálint Erika, a mezőtúri Szivárvány citerazenekar, va­lamint a Szolnok Vegyes Szál­lító Repülőezred kamara- együtteseinek fellépése, azt bizonyítja, hogy a hivatalveze­tés nem feledkezett el a nyug­díjba vonultakról. Az anyagi-erkölcsi támoga­tás mellett dr. Sebői György­nek, a klub titkárának (aki mellesleg a nyugdíjasok me­gyei egyesületének alelnöke) is jelentős érdemei vannak ab­ban, hogy mozgalmas, tartal­mas a klub élete. A nyugdíjasklub működési feltételei adottak. Ez is erősíti a nyugdíjasokban a korábbi munkahelyükhöz való kötő­dést - nem úgy, mint sok he­lyen, ahol még találkozót sem szerveznek számukra. A klubtagok segítése sok­rétű. Csupán példaként em­lítve néhányat: karácsonyra vásárlási utalvány a legrászo- rultabbaknak, ingyenes kis­buszhasználat, jogi tanács­adás, esetenként ügy­intézés, néhány szín­házbérlet, könyvtár- használat. Jó néven veszik a nyugdíjasok azt is, hogy névnapjukon a megyei közgyűlés el­nöke levélben kö­szönti őket. A szak- szervezeti bizottságok esetenként rendkívüli szociális segélyben ré­szesítik az alacsony nyugdíjjal rendelke­zőket. Sajnos erre is szükség van, hiszen elsősorban a volt taka­rítónők, gépkocsiveze­tők, konyhán dolgo­zók nyugdíja kevés. Főleg kevés azoké, akik régen mentek nyugdíjba. A 94 éves Hernádi Idát például még az alispáni hivataltól „örökölte” a nyugdíjasklub. A megyeháza nyugdíjas­klubjához tartoznak a volt ön- kormányzati dolgozók, az ellá­tószolgálat volt tagjai és leg­újabban az illetékhivatal volt munkatársai. Létszámuk ösz- szesen kettőszázkilenc. Már ebből is következtethetünk arra, hogy milyen alapos szer­vezőmunkát igényel a klubta­gokkal való rendszeres törő­dés. Hát ha még figyelembe vesszük azt is, hogy nem mindegyik klubtag szolnoki. Elkerültek közülük Mátra- szentimrére, Ábrahámhegyre, Tapolcára, Budapestre - ösz- szesen húsz városba, köz­ségbe, mégsem feledkeznek el róluk. Tolnay Klári életelve: Amíg az ember bírja, dolgoznia kell Tolnay Klári a nyugdíjasok virágcsokrával December 2-án sz.inte teljesen betöltötték a nyugdíjasok a Szigligeti Színház nézőterét. Ebből az alkalomból a Szolnok Városi Nyugdíjasklub nevében Demény Istvánná és Dénes Pál virágcsokorral köszöntötte a nagymama szerepét alakító Tolnay Klári színművésznőt, aki meghatottan mondott kö­szönetét. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy egyperces villám- interjút kérjünk a művésznőtől:- Kedves Művésznő'! A szol­noki közönség szívébe zárta Önt. Azt a szeretetteljes figyel­met, ami a közönség részéről megnyilvánul, érzi-e a színpa­don?- Nagyon érzem. Volt olyan előadásunk, amikor a darab vé­gén állva tapsoltak a nézők. Nagyon megható volt. Még most is sírva fakadok, ha rá­gondolok. Ennél nagyobb sze- retetnyilvánítást nem kaphat színésznő.- Vannak színésznői, akik a közönség rajongásával mit sem töró'dve túlságosan korán visz- szavonulnak. Mi erről a véle­ménye?- Ahogy az élet megy előre - nem szeretem azt a szót, hogy „öregszik” az ember úgy a színpadi szerepek is változnak. Amelyik színésznő nem akar öregen megmutatkozni, az visszavonul. Nagyon sokan, fő­leg filmszínésznők cselekednek így. Én viszont úgy gondolom, hogy a színdarabokban minden korosztály képviselve van. Vannak kislány-, szerelmes, asszonyszerepek és így tovább. Tehát a nagymamákra is szük­ség van. így aztán én nem vo­nultam vissza. Nem tudok megválni a színpadtól. Amíg az ember bírja, dolgoznia kell. A nyugdíjasok szívébe lopta magát Jelenet az Olivér előadásából A Szolnok Városi Nyugdíjasklub november 21-i foglalkozásán kedves vendéget köszöntöttek a résztvevők. A meghívott Laki Józsika (Jocó) volt, aki édesany­jával és öccsével együtt érkezett, táskájukban sok-sok újsággal, fényképpel, sőt hangkazettával „felszerelkezve”. Ez az alig ti­zenéves kisfiú játszotta a tavalyi színházi idény egyik legsikere­sebb darabjának, az Olivérnek főszerepét, s ezzel az emlékeze­tes alakításával a színházlátoga­tók százainak szívébe lopta be magát. A még ma is pöttöm legény felnőtteket megszégyenítő talp­raesettséggel, kedves közvetlen­ségével és nyíltságával pillanato­kon belül megszerettette magát az idősekkel. Verset mondott (Petőfi: Szeget szeggel) őszinte átéléssel és bámulatos előadás­móddal, énekelt, énekeltek a kis- öccsével és közben körbejártak az előadáson készült fotók. Élvezetes élménybeszámolót hallhattunk arról, hogyan került a kisfiú „szerepközeibe”, hogyan tudta a család a mindennapi el­foglaltsággal együtt a színjátszás problémáit is felvállalni. A nyugdíjasok sajátos módon, mindegyikük által aláírott név­napi köszöntőlappal búcsúztak a vendégektől - ugyanis Olivér névnapot jelzett a naptár. D.I. Levél a VMK vezetőihez Kötelességemnek érzem, hogy az általam vezetett Szolnok Városi Nyugdíjasklub tagjai nevében köszönetét mondjak a Szolnok Városi Művelődési Központ (VMK) Közhasznú Társaság ve­zetőinek azért, mert helyet bizto­sítottak klubfoglalkozásaink megtartásához. A VMK munka­társaival így közvetlenül talál­kozhatunk, részt vehetünk prog­ramjaikban. Jónak tartjuk, sok kellemes órát jelentett számunkra az, hogy a VMK vezetősége havi rendszerességgel programjába ik­tatta a „Derűs órák” című, a me­gye nyugdíjasainak rendezett délutánokat. A „Derűs órák” megrendezé­sét időben mindig megelőzi a nyugdíjasklubok vezetőinek ér­tekezlete, ahol alkalom adódik egymás munkájának megismeré­sére, ötleteink, javaslataink felve­tésére, közérdekű előadások meghallgatására. Ilyen alkal­makkor találkozhattunk Varga Ferenc úrral, a Szolnok Városi Televízió igazgatójával, Schwajda György direktor úrral, aki a nyugdíjas-színházbérletek­hez nyújtandó kedvezmény ígé­retével érkezett a találkozóra, megtekinthettük a ConAvis ter­mékbemutatóját. A „Derűs órák” sorában kel­lemes emlékű a jelmezes farsangi délután, a húsvéti rendezvény, a közbiztonságról szóló előadás, a nyári szabadtéri zenés piknik, a Retúr című film vetítése és a ren­dezővel való találkozás. Ezek a jelentős létszám mellett zajló programok általános meg­elégedést, önfeledt szórakozást jelentettek. Köszönet érte. Demény Istvánné klubvezető Az egyik ismerősöm amikor megtudta, hogy dr. Szűcs Sán­dorról akarok írni, azt mondta: - Jól választottál, mert városszerte ismert, rokonszenves bíró. A nyugdíjkorhatárt elérve munkaköréből 1990. december 31-ével kérte felmentését. Ké­relmének azzal adtak helyt, hogyha akar, a városi bíróságon továbbra is tevékenykedhet, hi­szen bírói tisztségéből nem men­tették fel. így aztán miniszteri megbízás alapján tovább folytatja munkáját. A Szolnok Városi Bíróságon a vádiratbenyújtás előtti eljárással foglalkozva arról kell például döntenie, hogy a rendőrség által őrizetbe vett személyek ügyeiben az előzetes letartóztatás elrende­lése három nap elteltével indo- kolt-e? Életútjáról így vall: - Bírói Bírói tisztségben Dr. Szűcs Sándor működésem egész ideje alatt úgy éreztem, hogy a velem kapcso­latba kerülőket meg kell győz­nöm arról, mi a helyes út, s al­kalmazni kell a megfelelő bünte­tést is. Az intelem néha falra hányt borsó. Ezért mondja dr. Szűcs Sándor:-Az egyik személy, aki erő­szakos nemi közösülésért több évet kapott, szabadulása után egy hétre megtámadott egy fegyver- neki nőt. Kilenc évet róttunk ki rá. Szigorú ítélet ez, de hát kivel szemben kell alkalmaznia a tör­vény szigorát, ha nem azzal szemben, akinek nem használt a korábbi büntetés. Általában azonban igyekeztünk a méltá­nyos tényeket figyelembe venni akár a büntetési nemekben, akár azok mértékében.- Es Ön mikor hozza meg a végső' ítéletet, mikor „ítéli” magát tényleges nyugdíjas évekre?-Úgy tervezem, hogy bírói pályámat 1998 nyarán, de legké­sőbb az év végén befejezem. Jubiláló közösség A szandaszőlősi nyugdíjasklub az idén ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját. A klub tagjai hetenként a helyi mű­velődési házban jönnek össze. Az alapítók - az élet törvényei sze­rint - jórészt elkötöztek közülük. Csillik Lászlóné tizenkilenc éve vezeti a klubot. Arra törek­szik, hogy összejöveteleik minél színesebbek, sokrétűbbek legye­nek. December elején például Mikulás-ünnepséget tartottak. Szívesen látott vendégeik között körzeti orvosok, jogászok és egyéb foglalkozásúak egyaránt megtalálhatók. Pályázaton nyert összegből és önkormáilyzati támogatásból az idén negyvenezer forintra tettek szert. Á visegrádi kirán­dulás költségeinek csökkenté­sére jól jött ez az összeg, hiszen a háromszáz forint évi tagdíjból nem sokra futja. Jövőre ezért is emelik a tagdíjat négyszáz fo­rintra. A klub tagjai főleg kertészke­déssel foglalkoznak, s ha igaz, hogy a megyeszékhely konyha­kertje Szandaszőlős, akkor mondhatjuk, hogy az ottaniak a város kertészei - méghozzá igen szorgalmas kertészei. Vonatvezetőből klubvezető Földi István pályát váltott. Ko­rábban vonatvezetőként járta az országot, most meg a tószegi nyugdíjasklubot vezeti. S mivel megszokta a változatosságot, igyekszik a klub életét is válto­zatossá tenni. Az anyagiak per­sze gátat szabnak ebbéli törek­vésének. A húszforintos tagsági díj ugyanis nem nagyon da­gasztja a pénztár javait. Még az a szerencse, hogy a községi polgármesteri hivatal lehetőségeihez mérten, évente kétszer-háromszor tíz-tizenöt- ezer forinttal támogatja a klu­bot. így aztán évente egy-két kiránduláson is részt vehetnek a klubtagok. Meg aztán nőnapi és egyéb ünnepséget is rendezhet­nek. Különösen kedvelt a far­sangi ünnepségük. A hetven­négy éves Bakos Györgyné például tavalyelőtt Ludas Ma- tyinak, tavaly meg kínai nőnek öltözött. Nem is ismertek rá. Ifjúkori emlék. Ezen az 1949-ben, Vezsenyen készült képen Kis Bús Krisztina és hozzátartozói láthatók a felsze­dett burgonya hazaszállításakor. (beküldött fotó) Eredmények, sikerek A nyugdíjasok megyei egye­sülete a közelmúltban mun­kaértekezletet tartott a nyug­díjasklubok vezetői részére. Az információnyújtás mellett elsődleges cél volt - amit Fe- rencz Tiborné megyei elnök kü­lön aláhúzott -, hogy minél több klub legyen tagja a megyei egyesületnek, hiszen csak együttes fellépéssel lehet na­gyobb eredményeket elérni. Részt vett a tanácskozáson Bleyer Jenő', a nyugdíjasok or­szágos szövetségének elnöke is. Részletes tájékoztatást adott a szövetség eredményeiről - pél­dául az Idősügyi Tanács meg­alakulásáról - és a nyugdíjak­kal összefüggő kérdésekről. Ezt a témakört egészítette ki Petyi Béláné és Nyári Kálmánná a nyugdíj-biztosítási igazgatóság, illetve az egészségbiztosítási pénztár képviseletében. Befejezésül Ferencz Tiborné beszámolt arról, hogy a megyei egyesületnek már 28 fizető klub a tagja és sok a szimpati­záns. Ez betudható annak, hogy nem céljuk a klubok önállósá­gának csorbítása, hanem csak azok tevékenységének össze­hangolása. Példaként említette erre a szépkorúak országos szavaló­versenyét; a Kisújszállás-Túr- keve-Mezőtúr térségébe szer­vezett barangolást. Jövőre a szépkorúak Kárpát-medencei szavaló verseny ét akarják meg­rendezni. A barangolás követ­kező helyszíne pedig Jászbe­rény lesz. Áz eddigi tapasztalatok sze­rint a barangolások igen nép­szerűek megyénk nyugdíjasai között. Nagyon sokuknak ke­vés egyéb lehetőségük volna arra, hogy egy-egy tájegység természeti és kulturális neve­zetességeivel megismerkedje­nek. Erre a tanácskozásra az ön- kormányzatok közreműködé­sével meghívtak olyan klubokat is, melyek nem tagjai a megyei egyesületnek. Remélhetőleg kedvet kapnak a belépésre. Az oldalt szerkesztette: Simon Béla Fotó: Cs. I., D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom