Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997. december 24., szerda Békés, Boldog Karácsonyt; 9. oldal . . legyen boldog karácsonya mindenkinek itt a Földön” Életén végigvonult a történelem Ágnes nővér idén szeptemberben töltötte be 92. évét. A vizitá- ciós rend örök fogadalmas tagja, apáca. Életén szó szerint végigvonult a történelem. A két világháború, megszállások, szerzetesrend-feloszlatás, osztályidegenné nyilvánítás. Tavaly óta a jászberényi Római Katolikus Szeretetszolgálat Otthonában él. Vele idéztük fel az egykori karácsonyok hangulatát.- Egy tizenkét gyermekes családban tizenegyedikként születtem, édesapám tengerész volt. Bár a nyolc-kilenc otthon lévő gyermekre mindössze egy kereset jutott, a régi jó világban nagyon szép, kedves hangulatú karácsonyokat töltöttünk együtt. Vallásos család volt a miénk, egyházi óvodába, iskolákba jártam én is, s nagyon vártuk minden évben a Jézuskát.- Hogyan töltötték a karácsonyt?-A kisebb gyerekeket mindig elküldték otthonról, amikor a fa díszítésére került sor. A díszeket magunk készítettük, szaloncukrot, szalagokat, almát, mézes pogácsát, aranyozott diót raktunk a fára. Este hat órára már mindenkinek otthon kellett lennie. Ünneplőbe öltöztünk, a szépen megterített asztalhoz ültünk elkölteni a vacsorát. Ott Baján, ahol születtem, szokás volt ünnepi vacsorára borlevest mézes pogácsával készíteni, utána rántott hal krumplisalátával következett, végül mézes kalácsot ettünk. Az asztalon mindig volt alma, dió, fokhagyma. Ezekből, ha legalább egy falatot is, de mindenkinek enni kellett.- Mikor ajándékoztak?-A vacsora után egyik nagyobb testvérem eltűnt az asztaltól, kisvártatva a másik szobából meghallottuk a csengő hangját, és kitárult aszóba ajtaja. Ott állt előttünk a feldíszített karácsonyfa, amin már égtek a kis viaszgyertyák. Egyik idősebb nővérem vezette az imádságot: „Megjött a kis Jézus, elhozta a fánkat, hálát adunk néked, hogy gondoltál miránk is. Áldd meg, Jézus azokat, akiknek még nincsen, hogy legyen boldog karácsonya mindenkinek itt a Földön.” Ezután karácsonyi dalokat énekeltünk. A fiútestvéreim kis Betlehemet eszkábáltak, az is ott volt a fa alatt. Az ajándék elég szegényes volt, öt kislányra jutott egy hajasbaba, ezzel felváltva játszottunk. Más alkalommal mindegyikünk kapott egy-egy színes ceruzát, radírt vagy tolltartót, esetleg iskolatáskát. Csak hasznos dolgokat kaptunk, másra nem jutott.- Gyerekkorán kívül milyen karácsonyokra emlékszik vissza még szívesen?- Életem egyik legboldogabb szakasza volt, mikor már nyugdíjasként Püspök- szentlászlón, a szeretetotthonban hozzám hasonló nővérekkel töltöttük éveinket. Felelevenítettük az egykori szerzetesi szokásainkat, a sokféle rendből érkezett nővérekkel saját szabályzatot alakítottunk ki. Más hangulata volt itt a karácsonyoknak, de az élmény itt is kellemes volt. Banka Csaba „Gondolatban mindig velem van. Nekem örökös karácsony a kisfiam” Evangéliumba illő jó cselekedet Él egy 83 éves, szép arcú, nyugdíjas tanítónő Szolnokon, az égbe nyúló Zagyva-parti panelok egyikében. Története Márk evangéliumából az özvegyasszony két fillérét juttatja eszembe. Eny- nyit vetett ugyanis az asszony a templomperselybe, amikor látva ezt, Jézus a tanítványait arra figyelmeztette: a két fillérével többet adott, mint a sok gazdag ember a sok-sok pénzzel. Gondos Béláné, született Vajay Jolán második éve minden hónapban, ahogy megkapja a nyugdíját, besétál a megyei mozgássérültek székházába, és befizet 500 forint adományt a pénztárba. Joli néni elhunyt fia, Lescsinszky Dénes emlékére teszi ezt, „Tíz egészséges gyerektől kap annyi szerete- tet az ember, mint amit én ettől az egytől kaptam” fotó. scsj akit 44 évesen - 1986 tavaszán - temetett el. Dénes a szülés közben sérült meg, agyvérzést kapott. Soha nem tudott járni. Édesapja és édesanyja gondozta, ápolta, amíg csak erővel bírták.-Ez a drága gyerek soha egy percig terhemre nem volt. Nagyon imádtuk egymást - vallja határtalan nagy szeretettel hangjában Joli néni.- Féljem halála után még másfél évig emelgettem, mosdattam, aztán nem bírtam... el kellett engednem Új szászra. Mondta szegény egyszer, csak egy napig szeretne járni. Aztán hová mennél? - kérdeztem. - Kimennék a temetőbe a nagyszülőkhöz - felelte. Hosszú verset írt a nagyapa Dénesnek, Dzsidzsá- nak, ahogy a beszédhibás fiú a saját nevét ejtette: „Leszállóit a földre égi otthonából / Az Úristen egyik legszebb angyala / S beköltözött itt egy épp születő testbe / Földi testet öltött a drága kis Dzsidzsa / De a test beteg volt / Nyelve, karja, lába, görcsökkel meredten sem hajlott soká / Sírt a kicsi angyal, bánta már szegényke, hogy égi otthonát könnyelműn elhagy«...- Ez a gyerek azért élt, mert mérgesen senki sem szólt rá. Minta érték nélkül. Ez volt Dini. Sokszor mondta: - Apa, vidd sétálni anyukát, mert mindig itthon ül. így beszélt rólam: - Ha a napocska feljön az égen, ha a virágot meglátom... ez az én édesanyám. Le nem vette rólam a szemét, amíg el nem aludt. Kötöttem az ágya mellett. Anyukám, üljél kicsit előbbre, hadd lássam az arcocskádat - szólt hozzám gyöngéden. Gondolatban mindig velem van. Az év minden napján ő az én karácsonyom. S. Cs. J. Károly és Zita lyukasórán kötött házasságot FOTÓ: T. A. Egymást is megajándékozzák, de a szeretet teszi széppé az ünnepet Négy ki^ány örvendezik a fa körül A mezőtúri Achs családban a gyermekek már hónapok óta várják az angyalkát. Márta, aki hatéves, a „nyuszi ajándékot” is elkészítette. A fiatal házaspár négy kislányt nevel. Nincs kialakult menetrendje az ünnepnek. Idáig mind más volt, hiszen csaknem évente eggyel többen ülhettek a karácsonyfa köré. Károly és Zita pedagógusok. Négy gyermekük van, mind lány, a „házi parlamentben” ez egyértelmű többséget jelentene a gyengébb nem számára. Nem mindennapi házasságkötésük története, amire 1991-ben került sor, egy lyukasórán.- Mindig idegenkedtem a „felhajtástól”, a felesleges ünnepléstől - meséli a férj. - Ezért úgy döntöttünk, hogy hétköznap, csupán két tanú előtt lesz az esküvőnk. Én csak egy lyukasórán tudtam elszabadulni az iskolából, még így is csúsztatni kellett az időpontot. Az anyakönyvvezetővel előre megbeszélt órában ugyanis helyettesítettem. Azért mégis sikerült odaérnem. Katalin egy-, Anna három-, Júlia négy-, és a korelnök Márta hatéves. Valamennyien nagyon vájják a karácsonyt. Korábban Zita és Károly a feldíszített fához „csengette” be az egyre szaporodó apróságokat, tavaly már közösen tették fel a szaloncukrokat, díszeket. A nagyobbak már tudják, nem az angyalka, hanem a szülők adják az ajándékot, ám a szép mesét nem hagyják elveszni. Sőt, kitalálták, idén az „égi” ajándékon felül egymást is megajándékozzák. Ritkán töltik saját otthonukban az ünnepeket, legtöbbször Pécsre utaznak, Károly szüleihez. Az út külön tortúra. Előfordult, hogy két hátizsákkal és három aprósággal csak két részletben tudtak a metróra felszállni, mert bezárta a vezető előttük az ajtót. Az idei év azonban kivétel, a szülők jönnek Mezőtúrra. Bár mindent elterveztek, mégis az utolsó napokra maradt minden, a gyerekek mellett nehéz elszabadulni vásárolni. Vallják, nem kell nagy készülődés az ünnepre, soha nem rendeznek nagy bevásárlásokat. A karácsonyt nem annyira az ajándékok, sokkal inkább a gyerekekkel, szülőkkel szere- tetben együtt eltöltött napok teszik széppé és emlékezetessé a mezőtúri család számára, scs Mit együnk szentestén? December 24-én a legtöbb házban hal kerül az asztalra. Ahol nem szeretik, ott liba, kacsa, vagy pulyka a menü főfogása. Ponty kaprimártásban Hozzávalók 4 személyre: 1 konyhakész ponty (kb. 1,2 kg), 20 dkg vegyes zöldség (sárga- és fehérrépa, zeller, póréhagyma), 1 fej hagyma, 3 dkg liszt, 1,2 dl fehérbor, 1 dl tejföl, 10 dkg kapribogyó, 1 citrom, 21 halalapié, 6 dkg vaj, 2 babérlevél, 10 szem borókabogyó, petrezselyem, só, bors. A megmosott halat kívül-belül citromlével meglocsoljuk. A megtisztított, kockára vágott zöldségeket a vaj felén megpároljuk. Ráfektetjük a halat, felöntjük a halalaplével, babérral és borókabogyóval fűszerezzük. 30 percig főzzük. A halat kivesz- szük, kifilézzük, a húsát nagyobb darabokra vágjuk. A kockára vágott hagymát a maradék vajon üvegesre pároljuk, meghintjük liszttel, majd felöntjük borral és 5 dl-nyivel a hal főzővizéből. Hozzáadjuk a kapribogyót a levével együtt és jól kiforraljuk. Sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük és belekeverjük a tejfölt. A halat mártással leöntve kínáljuk. Vajas burgonya és céklasaláta illik hozzá. Ötletünk: a főtt ponty akkor marad kék, ha a főzővizébe nem teszünk sót. Hogy a hal ne essen szét, inkább csak csak gyöngyözve forró vízben pároljuk. Libasült pikáns körettel Hozzávalók 6 személyre: 1 pecsenyeliba (kb. 3-4 kg), 40 dkg alma, 3 fej hagyma, 2 dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, majoránna, rozmaring, szerecsendió, só, bors. A káposztához: 1 kg vöröskáposzta, 2 jonatán alma, 1 nagy fej hagyma, 2,5 dl vörösbor, őrölt fahéj, 1 evőkanál ecet, 1 evőkanál ribizlilekvár, 1 evőkanál cukor, só, bors. A kockára vágott almát és a hagymát vajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a vágott petrezselymet, a majoránnát és a rozmaringot. Megfűszerezzük. A konyhakész libát kívül-belül sóval, borssal bedörzsöljük, hasüregébe töltjük a hagymás almát, és a nyílást összevarrjuk. A liba bőrét villával megszur- káljuk, tepsibe helyezzük, és forró sütőben 15 percig sütjük. Kevés vizet aláöntünk, majd a pecsenyelével gyakran locsolgatva, kb. 3 óra alatt megsütjük. A körethez a vörös káposztát és az almát durvára reszeljük. Ecettel, sóval, cukorral összekeverjük, és 24 órán át állni hagyjuk. Másnap a kockára vágott hagymát a libából kisült zsíron megpároljuk, és hozzáadjuk az almás káposztát. Felöntjük vörösborral. Ribizlilekvárral, fahéjjal, sóval, borssal ízesítjük és kuktában összepároljuk. A libasültet a pikáns párolt káposztával, tört burgonyával és rizzsel körűjük. Ötletünk: gyorsabban elkészül a liba és biztosan nem lesz rágós a húsa, ha sütés előtt kuktában körülbelül 30 percig főzzük. Ferenczy Europress Eperjes Károly különös karácsonya A szeretet nagyon mélyről is fölszakadhat A népszerű színművésznek, Eperjes Károly-nak néhány éve különös karácsonya van. Ezt akkor tudtuk meg, amikor a közelmúltban a művész Török- szentmiklóson baráti beszélgetésen találkozott az érdeklődőkkel. Ebből az alkalomból kérdeztem Eperjes Károlyt (aki ezekben a hetekben a Szigligeti Színházban is játszik) a szeretet ünnepéről.- Mit jelent Önnek a karácsony?-Ugyanazt, mint - remélem - mindenkinek: a szeretet ünnepét. Sajnos, nem minden nap ilyen, de igyekeznünk kell, hogy mindennap karácsony legyen. A szentesténk viszont Jézus Krisztus és az ő édesanyja megünneplése nélkül nem szent, csak egy ugyanolyan este, mint a többi.- A szeretetet ünnepeljük. De sokszor nem éljük meg.- És ez kinek a hibája? Az embereké. Szabad akaratából az ember minden pillanatban jót is tehet, rosz- szat is. És ha rosszat tesz, akkor elmúlik a szeretet.- Mit tehet egy művész azért, hogy ez másképp legyen? *- Példamutatóan él, példamutatóan játszik.- Korábban ön nagyon másképp élt. Az utóbbi időben olyan konszolidált lett.- A külsőm mindig olyan, ahogy a szerepek megkívánják. Ä lelkiállapotom valóban változott, bár azért korábban is látszott, hogy keresztény neveltetésben felnőtt ember vagyok. De ezt nem mindig éltem meg. Volt úgy, hogy kicsit rendszertelen volt az életem. Most rendszeretetben élek, és ez sokakat bánt.- Talán azért, mert kiegyensúlyozott képet mutat egy kiegyensúlyozatlan világban.- Ez rám nézve hízelgő, de nem mindig vagyok kiegyensúlyozott. Mert nem mindig hagynak hidegen azok a szamárságok, amiket tapasztaMost rendszeretetben élek, és ez sokakat bánt fotó: mészáros lók. Közösen visszük a keresztet és mindenki a sajátját, de kevesen vagyunk, akik tudatosan választjuk nehéz helyzetekben a jót, és nem kötünk kompromisszumot a rosszal. Bántó a tömegnek, hogy valaki meri személyesen megélni a jót. Járjuk a zarándokutat mindannyian, aztán: „ahol van bolt, ott van boltos, ahol van élet, ott van az életnek ura, és a végén a kasszánál fizetni kell”. És csak a jó cselekedetekkel lehet.- Hogyan tölti a karácsonyt?- Idáig mindig ugyanúgy sikerült, családi körben, még katonakoromban is. Néhány éve ezen a napon a sopronkőhidai börtönbe megyek egy pap barátommal és a soproni fúvószenekarral az ottani börtönlakóknak örömet vinni. Roppant felemelő, hogy ezek a nehéz élethelyzetbe sodródott embertársaink is várják a szentestét. Aki nem élt át ilyet, az nem tudja, milyen mélyről is fölszakadhat a szeretet.- Ön baráti beszélgetésre jött Tö- rökszentmiklósra. Művészektől ritka az ilyen gesztus. Inkább önálló estet adnak.- A szerepeknél könnyen megtörténik, hogy mögéjük bújik az ember. De önmagát megmutatni, mélyen, az nagyon nehéz dolog. Korábban én sem szerettem az ilyen találkozásokat, mert az ember egy gyóntatószékben ül. Tudja, nem elég a bűneinket az Isten előtt megbánni, az embertársaink előtt is meg kell. Különben honnan tudják, hogy én gyóntam? * Beszélgetésünk végén ismét a karácsonyhoz térünk vissza. Eperjes Károly lelkemre köti, hogy az írást ünnepi jókívánságával fejezzem be: -Áldott karácsonyt és boldogabb újévet kívánok mindenkinek! Paulina Éva
