Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

1997. december 20., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A szeretet megmarad Egy minapi hír: 1,4 millió finn márkát nyert egy lottózó Finnországban, jólle­het, az egyik számot nem találta el. Nyereményét annak köszönheti, hogy a tévében élőben közvetített lottósorsolás 10 nyertes száma közül egyet tévesen ismertetett a bemondónő. A finn állami lottó csak másnap vette észre a téve­dést, ám úgy döntött, ennek ellenére ki­fizeti a játékosnak a nyereményt. Ennek a finn játékosnak már boldog karácsonya lehet. Mo­mentán nem tudom fejből a finn márka átváltási arányát, de hát az 1,4 millió már forintban sem lenne rossz pénz. A tetemes összegből bőven vehet a milliomossá vált finn „rokon” szép ajándékokat a karácsonyfa alá. Tudom, a közelgő karácsony a szeretet ünnepe, nem pedig a pénzé. Mégis, akinek ma, ebben a fogyasztói világban pénze van, az túlélőnek számít, hiszen a pénz már alapjaiban is megte­remtheti a boldogságot. Elég, ha csak szembeállítom azzal, hogy milyen keserű ma egy munkanélkülinek az élete. Még be­legondolni is hátborzongató . .. Nem a Nap, hanem a pénz körül forog ma a világ nagyobbik része. Nem véletlen, hogy a kormányon levő politikusok is mindig a nemzeti jövedelem növekedését figyelik árgus sze­mekkel, mert ha az csak icipicit is a pozitív „zónában” van, már boldogok, már azt lehet mondani, hogy „ezt nekünk köszönheti­tek”. Es boldog lehet az ország népe is, mert a növekedésből „átváltott” pénzből általában mindenkinek jut. És duplán bol­dogok a politikusok, mert az elégedett választók esetleg újra őket választhatják meg ... Anyagias világunkban a világtőke mindenható ereje ellen azonban nem hiába emelt szót a pápa, miszerint nem csak a pénz szaga után kellene menni, hiszen oly’ nagy érték van még a földön, mint mondjuk a szeretet. A műholdas tévé, a nagy autó, a kövér bankbetét, a nyaraló, a motorcsónak és egyéb, „tárgyiasult mindenható” nem minden. A „csak fogyassz, és mielőbb dobd el” társadalomban a szeretet egyre inkább má­sodrangúvá silányodhat. Álljunk meg hát karácsonykor egy pillanatra az anyagiak haj­szolásában! (Ez könnyű is lesz, hiszen sok pihenőnap áll rendel­kezésünkre.) Az ajándékok vásárlására úgyis elköltöttük minden pénzünket, már most nem tudjuk, mit eszünk januárban. Lám, mi maradt, amiből mégis élhetünk a jövő hónapban, és tartalékolhatunk egész évre? A szeretet. Támogatják a cipőipari technikusképzést Német igazgató Martfűn- Ön csak felelőse vagy pe­dig tényleges irányítója lesz a martfűi gyáregységnek?- Ugyanolyan igazgatója le­szek a cégnek, mint bármelyik másik magyar vezető kollé­gám. Természetesen innen Martfűről fogom irányítani a vállalatot, itt elérhető leszek, nem kell a messzi távolban ke­resni engem.- Új technológiát vezetnek be az ígéretek szerint. Ehhez nyilván német munkatársakra is szüksége lesz­-Ez a normális menete egy tulajdonosváltásnak. Magyar munkatársakat fogunk kikül­deni kinti gyárainkba tanul­mányútra, ugyanakkor az átál­lás idejére német specialisták érkeznek Martfűre. Mint mond­tam, ennek ez a rendje.-A helybéli szakközépisko­lában a legújabb követelmé­nyeknek is megfelel a cipőipari technikusok képzése. Szándé- koznak-e velük szorosabb kap­csolatot teremteni?- Igen, szeretnénk az iskolá­val felvenni a kapcsolatot, s szerződést kötni a cipőtechni- kus-részleggel. De erre később térjünk majd vissza. Pókász E. Az új martfűi igazgató, Gerhard Nilsson Sokan felsóhajthattak csütör­tökön, amikor a Salamander és a Tisza Cipő Rt. vezetői aláírták a martfűi cipőgyár egyik gyáregységének az el­adásáról szóló szerződést. A Saltisz nevet viselő új cég né­met igazgatójával sikerült egy rövid interjút készítenünk az ünnepélyes aláírási ceremó­nia közben. Gerhard Nilsson egyelőre még nem beszél magyarul, ám a hí­rek szerint lesz alkalma megta­nulni. A kunmadarasi Kun And­rásáé ezelőtt hatvan évvel ta­nulta meg a vertcsipke-készí- tés alapjait György Gergelyné- től. Akkor tíz, az újvárosi ré­szen lakó lány járt az oktató­hoz. Közülük még ma is be­dolgoznak néhányan az egy­kori tanáruk unokája által alapított Gobelin Háziipari Szövetkezetnek. Míg beszélgetésünk alatt is se­rényen jár a 18 orsó Kun And- rásné kezei között, készül egy kis terítő. Mint elmondta, több ezer darab csipkét készített az eltelt idő alatt. Mára annyira megszerette a munkát, hogy ha leül tévét nézni, akkor is csip­két készít. Eddigi legnagyobb munkája egy lxl méteres terítő volt, mely több darabból állt. Lányainak - Ibolya Berek­fürdőben lakik, Erzsiké Karca­gon - nem sikerült megtaníta­nia ezt a szép, de nehéz szak­mát, így most kisunokáját ta- nítgatja. Erzsiké néni szerint azért nincs szakmai utánpótlás, mert nem nagy a kereseti lehe­tőség a vert csipkével, mely nem is olyan egyszerű minták­ból áll. A rece, a szövés, a pikó mind hozzátartozik egy szép té­rítőhöz vagy egy gallérhoz. A házban a kalocsai hímzett pár­nák, a subák és egyéb kézi­munkák is mind Kun Andrásné ügyes kezét dicsérik. A csipkék mellett a család­nak száraztésztát készít, férjé­vel pedig a szőlőben is dolgoz­gat Erzsiké néni, aki szabadide­jében szívesen eljár a nyugdí­jasklubba is. de Hetvenéves iskola Hetvenéves a törökszentmik­lósi Petőfi Sándor Általános Iskola. Az évforduló ünnep­lése a napokban zárul. Az év­forduló alkalmából több olyan rendezvény is volt, amelyből hagyomány terem­tődik. Ilyen például a Petőfi- napok, amelynek keretében kulturális, sport- és tanulmá­nyi vetélkedőket is tartanak. Folytatódni fog a Boldog Diákévekért Alapítvány bálja is. A tavaly létrehozott alapítvány célja a diákok ta­nulásának, az oktatás körül­ményeinek segítése. Az in­tézményben bevezették azt az újdonságot is, hogy nyol­cadik év végén vizsgát tesz­nek a diákok. Ennek oka az a tény, amellyel a legtöbb álta­lános iskolának szembe kell néznie, hogy a felvételt nyert nyolcadikosok már nemigen tanulnak. Ezen változtat a vizsga, amelynek során a nyolc év anyagából méri meg tudását a diák. Az eredményét betétlap rögzíti a bizonyítványban. Ilyenkor, ünnep előtt hagyományosan karácsonyi bazárt tartanak. A bevételből a diákönkor­mányzat rendezi meg a kará­csonyi ünnepséget. Ahol a zsíros kenyér, meleg tea a szeretet jele Hogy a megyeszékhely nyolcvan-egynéhány ezer lakosa közül mennyi a hajléktalan, azt pontosan talán senki sem tudja. De azt igen, hogy a Karitász Templom utcai bejáratának kilin­csét szerda délelőttönként meg csütörtök délutánonként szá­zan vagy annál is többen megfogják - ez tény. Ki ruháért, ki meleg teáért, pár karaj kenyérért, ki valamilyen konzervért, esetleg néhány száz forintért jön. P. I. tulajdonképpen vezsenyi, de most Szolnokon él, 57 éves, magas férfi, élettársa volt, gye­reke nincsen, a meglévő néhány rokonával nem tartja a kapcso­latot. Meglepően őszintén so­rolja, hétszer büntették eddig, és összesen húsz év hét hónapot húzott le a rácsok mögött.- Voltam Sopronkőhidán, Vácott, Márianosztrán.- Miért?- Garázdaság miatt legtöbb­ször, meg nem csíptem koráb­ban az önkéntes rendőröket. Benn tanult- Szakma ?- Akadnak, amelyeket a bör­tönökben tanultam ki. így vil- lamoskészülék-szerelő, szövő­ipari szakmunkás vagyok, sőt mosómesteri vizsgát is tettem.- Miért jött?- 9 ezer 300-at kapok, hiszen benn mindig dolgoztam. Ez na­gyon kevés, ezért jó lenne, ha valami élelmiszert adnának. Tóth István vállalja a nevét, 48 esztendős, eredetileg török­szentmiklósi, de négy éve té- len-nyáron a Zagyva-ártéren lakik az élettársával és a kislá­nyukkal.- Én sem így kezdtem, volt rendes lakásom a Jászságban. Azután lett egy emberölési kí­sérletem, amiért öt évre sittre vágtak. Az asszony eleinte láto­gatott, majd elmaradt. Amikor kiengedtek, egyedül maradtam.- Most miből él?- Kukázunk, a kislány öt­éves, a múltkor bevittem az or­voshoz, aki alig akarta elhinni, hogyan élünk. Onnan el kell menni, mondta. Ezt én is tu­dom, de hová?- Mi van a sátorban ?- Szivacs, azon alszunk. Napközben mindig tüzelünk, mert hajnalra úgy kihűl, meg­vesz az Isten hidege. Nekem most itt adtak ennem, meg jó lenne valami harapnivaló, mert a sátorban ketten várnak. Kenyeres Ferencné 46 múlt, elvált, és most négy gyerekével - köztük egy beteggel - nehéz helyzet elé került.- Megjött a hivatalos papír: a bíróság 15 nap haladékot adott azért, hogy el kell hagyni a lakást.- Mennyi a hátralék?- 360 ezer forint, úgyhogy nincs fűtés sem. A havi járan­dóságunk 30 ezer, ebből élünk öten. Most nagy bajban érzem magam: ötödmagammal hová menjek? Ki az, aki a magamfaj­tát, magunkfajtákat befogadja? Ide havonta egyszer jövök, vagy a kislány napközijét fize­tik ki, vagy ruhákat, pulóvere­ket adnak. S. M. Z.-né 35 éves és öt gye­rekük van. A férje munkanél­küli.- Éppen most még nem va­gyunk hajléktalanok, mert a végzésben megkaptuk azt a le­hetőséget, hogy az ünnepeket fedél alatt tölthessük. Á mi adósságunk 360 ezer, mert 1992 óta nem bírjuk fizetni a rezsit. A fűtést meg a meleg vi­zet már kikapcsolták. Kapunk összesen 36 ezret, ebből élünk, miközben a legkisebb gyerek három hónapos.- Mi lesz karácsonyra?- Fogalmam sincs, mert ta­valy még volt. Azért jöttem, hátha kapunk valamit. A leg­jobb élelmiszer, ennivaló lenne. Aznap harminc ember evett a konyhán, és nagyon sokan segí­tenek abban, hogy ez a mene­dék egyáltalán fennmaradhas­son. B. Gábor másért van itt. Kevés a sikere- Akinek kell, segítek vala­mit megcsinálni. Azután igyek­szem munkahelyeket keresni nekik: bevallom, nem nagy si­kerrel. Volt, aki rám támadt, mit képzelek én. Bizony nem kevés az a személy, aki mindezt magának is köszönheti. Tiszte­let a kivételeknek, akiket a kormányok szociális érzéket­lensége juttatott ide.- Kevés lehet az iskolájuk is.- Már akinek, mert volt itt tanár, lelkész is. Vegyes a tár­saság, olykor nyelveket beszé­lők is érkeznek. Csak éppen azt a munkát nem vállalják, ame­lyiket kinézek nekik. Magya­rázzák, miért nem fogadhatják el. így marad a szegénykonyha. A föpök asszony Csömöz Mihályné, de az idejárok csak Jutka néninek emlegetik.- Hetente kétszer 25-30 em­bert étkeztetünk. Most legjob­ban csuprok, bögrék kellené­nek, mert csak nyolc van, ezért nagyon kérem, aki tud, adjon, hozzon. Hiszen ebben a komisz hidegben a meleg tea a sláger. Azután ruhaféléket, élelmiszert is adunk, meg pénzt a gyógy­szerre. Városi adomány- Ki segíti Önöket?- A nyugdíjasok, szolnokiak hű támogatóink. A városi ön- kormányzat is adott 150 ezret. Van, aki a Karitász-perselybe dobja be a templomban a forin­tokat. Aztán élnek családok, ki ötezerrel támogat, ki keveseb­bel. Ide kívánkozik Ondrék úr neve, aki sokat és rendszeresen segít bennünket.- Mi a következő lépés?- Egészségügyi vizsgálót akarunk kialakítani a földszin­ten, mert ezek az emberek va­lahol orvosi ellátásra is szorul­nak. Zuhanyozóval együtt, ahol a szolgálatot, vizsgálatokat ne­ves orvosok ingyen végeznék. Ehhez szívesen és köszönettel veszünk bármilyen támogatást. Tizenegy óra után zárják be a kaput; három nyugdíjas még bebocsátást kér, ruhákat hoz­tak. Az egyik egy fenyőgallyat is rakott a szatyor tetejére, meg néhány apró gyertyát. Igaz, ki­csi, imbolygó a fényük, de hát a sötétségben melegítenek, vilá­gítanak majd valahol valakik­nek ... D. Szabó Miklós Drágább lakbérek Kisújon A kisújszállási Városgazdálkodási Vállalat kezeli az önkor­mányzati bérlakásokat, végzi a településen képződő hulladék gyűjtését és szállítását. A tavalyi létszámkarcsúsítás után idén a számítógépparkjukat korszerűsítették. Kisújszálláson korábban 219 önkormányzati bérlakás volt, melyből 109-et megvásároltak a bérlők, a többit a Városgaz­dálkodási Vállalat üzemelteti. Mint Tatár Zoltán igazgatótól megtudtuk, a meglévő lakásból- átlag 25-52 négyzetméteresek- 54 a komfort nélküli, 46 a komfortos. Azok maradtak a VGV kezelésében, amelyekre hosszú évek során elmaradt a tervszerű felújítás. Ezek mind esztétikailag, mind szerkezeti­leg felújításra szorulnának. A cég az idén több millió forintot fordított erre. így a Rákóczi út 16. szám alatt 3 garzont, 5 szol­gálati férőhelyet és 4 vendég­szobát alakítottak ki, a Kossuth Lajos utca 16. számban, a Nyár utca 17.-ben és a Deák Ferenc utca 4.-ben felújították a tető- szerkezeteket. Januártól, a képviselői dön­tésnek megfelelően, emelked­nek a lakbérek. Az összkomfor­tos lakásban négyzetméteren­ként havonta 120, a komfort nélküliben 22 forintot kell fi­zetni a bérlőknek. Az egyéb bérlemények (garázs, üzletek, területek) esetében pedig mint­egy 18 százalékos lesz a bérle­tidíj-emelés. A VGV kötelező közszolgáltatás keretén belül a városban képződő hulladék (konténeres és kukás szemét, szippantott szennyvíz) gyűjté­séért és szállításáért is felelős, ők végzik a városi kommunális hulladéklerakó telep üzemelte­tetését is. Januártól ezen szol­gáltatási díjakat mintegy 18 százalékkal emelte meg a kép­viselő-testület. A városközpont egy részé­nek tisztán tartásáért (szemét- szedés, útpadka- és járdaseprés, fűnyírás), valamint a játszóte­rek berendezéseinek karbantar­tásáért is felel a vállalat. Az épí­tőipari részlegük dolgozói a ki­sebb felújítások mellett végzik a gépjárműveik és külső meg­rendelőknek az ADR-tartályok vizsgáztatását. Jelenleg 31 dol­gozója van a cégnek, nyáron még mintegy 14 dolgozót al­kalmaztak szerződéssel. A városatyák hozzájárultak ahhoz, hogy kiköltözzenek az irodaházból külső telephe­lyükre, és a benti épületet pá­lyázat útján meghirdethetik el­adásra. Á bevételből pedig kor­szerűsíthetik a kukás gépjár­művüket. D. E. Karácsonyi ajándék. A 40 éves a Magyar Televízió nyolcfordulós vetélkedőjében részt vevő és eredményesen szereplő szolnoki csapat - két alkalommal az első helyet is megszerez­ték, legutóbb most szerdán este - úgy döntött: a jutalmul kapott, mintegy száz videokazettát - irodalmi és művészeti műsorok felvételeit, a világirodalom és a magyar irodalom klasszikusai - a művészeti nevelés segítésére Szolnok város négy gimnáziumának adja. A Széchenyi, a Tisza- parti, a Varga és a Verseghy diákképviselői tegnap át is vették az értékes ajándékot, fotó: m. j Egy gyönyörű darab A csipkecsodák készítője Kun Andrásné munka közben fotó: cs. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom