Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-17 / 294. szám

1997. december 17., szerda Törökszentmiklós És Környéke 11. oldal Vadles a százéves óvodában Az óvodában mindig mozgalmas az élet Fennállásának századik évfor­dulójára készül a tiszapüspöki óvoda. Ebből az alkalomból megszépült az épület, és kü­lönböző programokat is ter­veznek. Levelet küldenek például a falu lakóinak, hogy segítsenek gyűjteni a régi verseket, mon- dókákat, dalokat, játékokat. Mint Novák Szilvesztemé ve­zető óvónőtől megtudtam, el­sősorban századforduló körüli emlékeket gyűjtenek, a hon­ismereti szakkörrel együttmű­ködve. Az anyagból kiállítást terveznek. Lesz egy másik ki­állítás is, gyermekrajzokból, -munkákból.- Emléktáblát is állítunk Kovacsóczy Istvánnak - foly­tatja a készülődés sorolását a vezető óvónő. - ő helybeli plébános volt, aki a falut tette meg fő örökösévé, és úgy ren­delkezett, hogy a hagyatéká­ból óvoda épüljön Tiszapüs- pökiben. Szeretnénk kicserélni az udvari fémjátékokat is. Már vettünk faanyagot, a szülők, a helyi asztalosok segítenek ki­faragni a játékokat. Lesz pél­dául favár, favonat, csónak. Májusban szeretnénk átadni a fajátékos udvarunkat. Az óvodába egyébként 81 gyerek jár, a felzárkóztató program alapján foglalkoznak a hátrányos helyzetűekkel. Ki­emelt a környezeti nevelés, amihez nagy segítséget nyújt az itteni ilyen célú oktatóköz­pont. A vadles, a madáretetés nagy élményt nyújt a gyere­keknek, mint az is, ahogy év­szakonként megfigyelik a természet változását. Az oktatóközpont teszi le­hetővé azt is, hogy az iskolába menő csoport egy hetet tábo­rozzon, miközben megismer­kedik a leendő tanító nénivel. Az óvoda próbál működé­séhez mind több lehetőséget felhasználni. Ezért nemrégen jótékony célú bált rendeztek, amelynek bevételét az intéz­mény javára fordították. Ez volt az első báljuk, de lehetne belőle hagyomány, mert nagy sikere volt. A bevételéből füg­gönyt vettek, lambériáztak, já­tékokat vásároltak, amit a Mi­kulás hozott el a kicsiknek. A spájzban gyönyörű sort alkotnak a befőttek Mindig megbecsültük egymást A gyémántlakodalom alkalmából sokan köszöntötték a házaspárt Pali bácsi volt mezőgazda- sági munkás, tsz-tag, tanácstag, tűzoltó-egyesületi tag, egyházi képviselő-testületi tag. Ilonka néni ezalatt otthon dolgozott a háztartásban, a kertben, és ne­tők sorában, mert a gyémántla­kodalom alkalmából itt volt a család, huszonhatan ülték körbe az asztalt. Sok köszöntés volt az ismerősöktől, de még a pol­gármesteri hivataltól is. Nemet is tudni kell mondani Molnár Gábort, a közigazga­tási és népjóléti iroda vezető­jét sokan ismerik Török- szentmiklóson, hiszen mun­kájánál fogva rengeteg em­berrel találkozik. Az ismertségnek nemcsak ez az oka, hanem az is, hogy több mint 30 éve kezdett el dolgozni a városházán. Később a járási hivatalba került, aztán újra a városházán folytatta a munkát. Felsorolni is sok lenne azo­kat az ügyeket, amelyek ide tar­toznak: például szabálysértés, útlevél-ügyintézés, népesség­nyilvántartás, anyakönyvi, ha­gyatéki ügyek. A népjóléti fel­adatok sem kevésbé izgalma­sak, hiszen a segélyezés, a gyámügyi feladatok adnak elég munkát. Vannak olyan hatáskörök, amikor az irodavezető feladata az ügyfelek ügyeinek intézése, de előfordul az is, hogy ha az ügyintéző nem tud segíteni, ak­kor jönnek a vezetőhöz a török­szentmiklósi lakosok.- Mindenki keresi az igazát, és ez sokszor a jegyzőnél, a polgármesternél vagy itt csapó­dik le - magyarázza Molnár Gábor azt a helyzetet, amikor Molnár Gábor több mint 30 éve kezdett a városházán az ügyfél magasabb fórumok­hoz fordul a városházán belül.- Olykor nemet is tudni kell mondani, és ez a legnehezebb. De ha az ember megmagya­rázza a helyzetet, akkor több­nyire elfogadják. Például segé­lyezésnél, ha az illető nem jo­gosult arra a támogatásra, akkor meg kell mondani, hogy miért nem kaphatja meg, és felvilá­gosítani arról, hogy esetleg mi az, amit eséllyel kérhet. Sikernek azt tartja a munká­jukban, ha olyan ügyet intéznek el, ami elintézhetetlennek tűnik az első pillanatban. Nemrégi­ben például egy birtokháborítás ügyében kellett intézkednie. Már két éve nem tudta lefesteni az egyik lakos a háza hátulját, mert a szomszéd nem engedte be a telkére. Az irodavezető se­gítségével azonban sikerült megoldani a helyzetet, amely nem is volt annyira bonyolult, mint a felek először hitték. Molnár Gábor munkája mel­lett a társadalmi egyesületek­ben is ismert, hiszen a megyei polgárőrszövetség titkára, a vá­rosi polgárőrség szolgálatveze­tője, valamint a helyi horgász­egyesület titkára is. A levegőben van... Senki nem tud biztosat Törökszentmiklóson a ConAvis vár­ható sorsáról. Mivel az ott dolgozók egzisztenciája összefo­nódik az üzem jövőjével, így meglehetősen nagy az aggoda­lom a városban. A ConAvisban sokan dolgoznak, őket és csa­ládtagjaikat mindenképpen érintik a várható változások. A bizonytalanság ott lapul a levegőben, de nemcsak a gyár környékén, hanem a városban mindenütt érezhető. A boltban nem vásárolnak az emberek, mindenki visszafogja magát, azt mondják, kell a pénz kifizetni a fűtést, a villanyt, és ki tudja, hogy meddig keresnek még. Azt sem értik, miért kell szűkí­teni, leépíteni, hiszen a gyárnak az utóbbi években már kez­dett jól menni. Egyelőre biztosat senki nem tud, senki nem mond. Ma még csak az bizonyos, hogy ha a ConAvisban le­építések lesznek, annak nemcsak a gyár látja a kárát, hanem az egész város. Most már három műszaki boltja van Török- szentmiklósnak. Újdonságnak számít az az üzlet, amely a Batthyány úton nyílt, bővítve ezzel a műszaki áruk, villa­mossági cikkek választékát a városban. Újraindulhat a háztartástan Segített a tésztagyár Kétszázezer forintot nyert a gyermelyi tésztagyár pályázatán a törökszentmiklósi Petőfi általános iskola. Ez a pénz segít ab­ban, hogy a háztartástan újrainduljon az intézményben. Mint Soós Kálmán igazgatótól és Molnár Antalné biológia­technika szakos tanártól meg­tudtuk, az iskola mindig sok pá­lyázatot nyújt be, amelyek ké­szítésében részt vesznek a gye­rekek, a szülők is. A tészta- gyárhoz küldött pályázatban is öt tanuló munkája van benne, különösen Deák Zsuzsa nyolca­dikos diák dolgozatára büsz­kék. A tésztagyártól nyert 200 ezer forint segítségével az isko­lában újraindulhat a háztartás- tan oktatása. Korábban ugyanis éppen azért szűnt meg, mert nem volt már hozzá felszerelé­sük. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy vegyenek mik­rohullámú sütőt, grillezőt, var­rógépet, gofrisütőt, mixert, tea­főzőt, olajsütőt, fagylaltgépet. Céljuk, hogy minél több esz­közt vegyenek és meg tudják tanítani a használatukra a diá­kokat. A tapasztalat szerint szükség van a háztartástan ok­tatásra, mert otthon a gyerekek nem tanulják meg a háztartás­vezetés alapjait. Az ok legtöbb­ször az, hogy a szülő nem ér rá. Molnár Antalné és a diákok már nagyon várják az új ház­tartási gépeket Az oldalt írta: Paulina Éva Fotó: Mészáros János Európa, Afrika országaiba is gyártanak Belföldi megrendelőknek is dolgoznak, de sokszor ezek a termékek is külföldre kerülnek Négy éve vette meg a SZEM­MA Kft. a törökszentmiklósi vasipari vállalatot, amely akkor teljesen el volt adó­sodva. Négy év alatt menő céggé változtatták az akkori csődtömeget.- Több volt az adósság, mint a cég értéke - emlékszik visz- sza a kezdeti időszakokra Matykó Sándor és felesége ügyvezető igazgatók. - Sze­rencsére mellette volt egy jól menő cégünk, és úgy éreztük, hogy a kettőből lehet valamit kezdeni, hiszen manapság úgyis több lábon állnak a vál­lalkozások. A Zalahús is Nevük, a SZEM-MA Kft. a férj, Matykó Sándor és a fele­sége leánykori nevéből - Szemes Ildikó - jött össze. Ezt szerencsésebbnek tartot­ták, mint megtartani a vas­ipari vállalat, később kft. ré­gebbi nevét, attól ugyanis mindenképpen szabadulni kellett. A cég alaptevékenysége a vasszerkezetgyártás. Ám a több lábon állás jegyében Za- lahús-depót létesítettek a te­lephelyen. Ez azt jelenti, hogy a Zalahús innen látja el termékeivel Kelet-Magyaror- szágot. Cserébe a vágóállatot a cég erről a vidékről viszi. A kft.-nek van még vas­boltja és bérföldművelést is végeznek. A vásárlás utáni évben már nyereséges volt a cég, amely jelentős foglalkoztatónak számít a városban, hiszen nyolcvan embernek ad mun­kát. Mindenféle állami támoga­tás nélkül vágtak bele, min­dent ki kellett találni, hogy miből lehet még pénzt hozni a céghez, milyen tevékenységet vállaljanak még fel. Voltak persze nehéz pillanataik is:- A szemléletváltozást tar­tom a legnehezebbnek - mondja a feleség. - Amíg az emberek megszokták, hogy önállóan és rugalmasan gon­dolkodjanak. Ha például va­laki meglát az udvaron egy csavart, ma már nem rúgja ar­rébb, mert az még kellhet va­lamire. Végül egy csodálatos csapat állt össze a cégnél, olyan, mint egy család. Nem kettőnk érdeme a siker, itt mindenki összetart és rende­sen dolgozik. Több ismert cégnek (Me­zőgép, Electrolux, Hunniwar) is szállítanak. A megrendelő sokszor magyar, de a meg­rendelés külföldre szól. így a SZEM-MA Kft. termékei megtalálhatók többek között Belgiumban, Afrikában, Franciaországban, Ausztriá­ban, Németországban is.- Csodálatos érzés volt, amikor az első évben láttuk, hogy a több 10 milliós adós­sággal rendelkező cégből nyereséges cég lett - mondja Matykó Sándor. - Nagyon sok munka van benne, sok ta­nulás, mert nem mindenhez értettünk, amibe bele kellett vágni. Ahhoz például, hogy beinduljon a Zalahús Török­szentmiklóson, meg kellett tanulnunk a szakma alapjait. Új telephely A SZEM-MA Kft. tervei kö­zött szerepel, hogy új telephe­lyet akarnak építeni. A Tisza­püspöki úton egy mezőgazda- sági telephelyet létesítenek. Szeretnének állami támogatást is igénybe venni, hiszen mun­kahelyteremtő beruházás lesz: újabb 8-10 személy alkalmazá­sára nyílik így lehetőség. Házasságkötésük hatvanadik évfordulóját ünnepelte a tisza- püspökí TefcA: Pál és felesége. A házaspárt a hosszú {jgyiittlét titkáról faggattuk az ünnepélyes alkalomból. velte két gyermeküket. Az 'egyik Pestén lakik, a miniszté­riumból ment nyugdíjba, a má­sik Martfűn él. A négy unoka mellett két dédunoka is ott volt a köszön­- Szerettünk dolgozni, abban nőttünk fel, kedves.- A mai napig megbecsüljük egymást - mondja Pali bácsi. - Persze, ehhez az is hozzátarto­zik, hogy a feleségem nagyon jól főz. Tessék csak megnézni!- mutatja a spájzot, ahol - mint gyerekkorunkból elődereng az emlék - katonás sorrendben a befőttek, savanyúságok, para- dicsomlevek, birsalmák, almás­ládák. - Az is igaz, hogy én is világéletemben megettem min­dent, nem válogattam.- Sokat segített életünkben, hogy mindig hittünk Istenben. Olyan sürgős munka sose volt, hogy vasárnap el ne menjünk a templomba. Én például 38 hó­napig voltam fogságban Orosz­országban. De azt mondtam, hogy haza akarok menni, és bí­zom az Istenben, hogy megse­gít - úgy is lett.- Egymást segítettük, ahogy tudtuk - fűzi hozzá a feleség. - Persze, volt köztünk is vita, hi­szen azt mondják, hogy nincsen kanál csörgés nélkül. De sose voltunk elégedetlenek, úgy él­tünk, ahogy lehetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom