Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

1997. november 8., szombat Körkép 5. oldal ________________Nézőpont M egőrizni a tekintélyt Nehéz lenne most ítéletet alkotni a Hetényi Géza megyei kórházról. Különösen azok vannak gondban, akik nem ismerik az ott dolgozó embereket, nincsenek személyes tapasztalataik az intézményről. Azok a szerencsések, akik ritkán kerülnek kórházba, csak forgat­ják kezükben az újságokat és egyre inkább nem értik a helyzetet. Néhány évvel ezelőtt súlyos anyagi problémákról, majd csőd­helyzetről szóltak a hírek. Megmarad-e az intézmény, vagy össze­roppan? Aztán nem sokkal később, más oldalakon arról szóltak az írások, hogy milyen új műszereket kaptak, műtéti eljárásokat vezet­tek be például az ortopédián. Elégedett, boldog betegekkel olvas­hattak riportot, akik megszabadultak a műtét során kínzó fájdalma­iktól, vagy visszanyerték mozgásképességüket. Ismét más alkalommal diagnosztikai központ avatásáról tudósí­tottak a hírek. Aztán újra anyagi gondokról, gazdálkodási nehézsé­gekről, sőt már az intézmény vezetőjének feljelentéséről hallhat­tunk. Természetes, ha ezek után valaki azt mondja, hogy nem tud ki­igazodni a történéseken. Most akkor súlyos anyagi gondokkal küz­denek, vagy új műtéti eljárásokat vezetnek be? Az igazság az, hogy mindkettő történik egyszerre. A kórházak között ma már rivalizálás alakult ki, mindenki sze­remé megszerezni, megtartani a beteget. De azt még a Hetényi rivá­lisai is elismerik, hogy a gazdálkodási gondok mellett a kórház bi­zonyos területein, bizonyos szakemberek kiváló szakmai munkát végeznek. Hogy ebben az intézményben azért kiváló szakemberek is dolgoznak! Hogy az a tény, hogy fizetési gondok vannak, nem je­lenti azt, hogy az intézményben tehetségtelen orvosok dolgoznak. A kórház szakmai életére, megítélésére is rávetítik árnyékukat a gazdasági gondok. Nem csak azért, mert kevesebb a gyógyszer, vagy gond az új eszköz beszerzése, hanem azért is, mert a kívülálló hajlamos egy kalap alá venni az intézményben folyó mindenféle tevékenységet. Biztos, hogy nehéz helyzetben van a beteg, akinek el kell dönteni, hogy ezt a kórházat választja-e. De nem irigylésre méltó az orvosok, ápolónők helyzete sem. Mert ilyen háttérrel mosolyogni a betegre, meggyőzni őt arról, hogy a legjobb kezekbe került, hogy itt is megoperálják ugyanúgy, mint másutt, egyszóval gyógyítani, megőrizni mégis a szakmai munka hitelét - ez a legnehezebb. Még nem ismerik a szolgáltatás jelentőségét Lassan lesz tele a Tele-ház A skandináv országokban és Németországban kialakult tele- ház rendszer eredeti funkciója szerint globális információs szolgáltatásokkal áll a lakosság rendelkezésére. Mint azt Balogh Tamástól, a nyár közepén Jászkiséren munkáját meg­kezdett Tele-ház vezetőjétől megtudtuk, ettől azért még mesz- sze van rendszerük. Az viszont biztató jel, hogy a szolgáltatá­saikat igénybe vevők törzsközönsége már kialakulóban van. A jászkiséri Tele-házat felke­resők elsősorban irodatechni­kai szolgáltatásokat vesznek igénybe, szövegszerkesztésre, grafikonok elkészítésére ad­nak megbízást. Balogh Tamás elmondta, a nyitás óta lehető­ség van az internet-kapcso­latra, ezt azonban még keve­sen veszik igénybe. Talán azért is, mert túlságosan drá­gának találják az internet- hozzáférés árát. A problémát felismerve internet-szolgálta­tót váltott a kiséri Tele-ház, így téve azt olcsóbbá. A Jászkiséri Gyermekekért Alapítvány által elnyert pá­lyázati pénzek jövő májusig nyújtanak elegendő anyagi forrást a működéshez, addig egyrészt önfenntartóvá kell válniuk, másrészt pályázatok útján kell bevételeiket nö­velni. Az önkormányzattól ígéretet kaptak, hogy a lehe­tőségekhez mérten támogat­ják működésüket. Balogh Tamás az első hó­napok tapasztalatairól szólva elmondta, az emberek nehe­zen ismerik fel a településü­kön működő információs központban rejlő lehetősége­ket, és főleg a fiatalabb kor­osztály keresi fel őket. Számí­tógép-használóként kevesen térnek be hozzájuk. A tele- házak eredeti funkciójának megfelelő működést, ahol a helyiek bármiről megtudhat­ják a legfrissebb információ­kat, még távol van az egyre bővülő magyar tele-ház rend­szer. Balogh Tamás a továbblé­pést az oktatásban látja. Egy­részt tanfolyamok indításával, másrészt a távoktatási lehető­ségek kihasználásával. bcs Szomszédságban a roma városrész lakóival A remény lakásaiban új otthonra találtak Tíz család kapott új otthont a napokban Karcagon az önkor­mányzat által építtetett Széchenyi István sugárúti bérlakások­ban. A lakók már elkezdték a beköltözést. Remélhetőleg a déli külvárosban lakó cigány családokkal sikerül majd békésen egymás mellett élniük. Ugyanis a tíz lakás az úgynevezett roma városrész mellett található.- Milyen pénzből épültek a la­kások? - kérdeztük dr. Fazekas Sándor polgármestertől.- Az elmúlt években a laká­sok eladásából jelentős összeg folyt be önkormányzatunkhoz, melynek felhasználását a tör­vény lakás építésére, felújítá­sára írja elő. Ebből a pénzből épült a Széchenyi István su­gárút végén tíz, kis alapterületű lakás. Háromba azokat költöz­tetjük át, akik bérlakásukban nem tudják a magasabb lakbért fizetni. A másik hét lakást meghirdettük. Elmondhatom, nem volt túl nagy érdeklődés. Bár ezek csak 33 négyzetméte­res lakások, de újak. Földrajzi helyük igaz, lehetne jobb is, ennél azonban lényegesen rosz- szabb helyeken is vannak Kar­cagon lakások. A 35-40 pályá­zót rászorultság alapján rangso­rolta a szociális és egészség- ügyi bizottság, és a képviselők jelölték ki a lakókat. A déli külváros elején lévő egyik lakásba Semsei Sándor és családja költözhetett. A férj a kerítést készítette ottjártunkkor, a feleség pedig a szobában ren­dezkedett, ahol az általuk bera­katott cserépkályha már jó me­leget adott.- Hol laktak eddig?- kérdez­tük a családfőt.- A szüleimnél. Öt éve va­gyunk házasok, akkor adtuk be lakásigénylésünket. így nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy megkaptuk ezt a lakást. Igyekeztünk otthonossá tenni a mi szobánkat és négyéves Ági lányunk gyerekszobáját is. A kislány éppen beteg volt, ezért pár percig édesanyjába kapaszkodva nézett velünk far­kasszemet, majd amikor arra kértük, mutassa meg szobáját, kedvenc já­tékjait, rögtön előkerült a ló, a maci.- Hogyan telnek itt nap­jaik?- Két napig nagyon szo­katlan volt új otthonunk, nem nagyon aludtunk reggelig - mondja Ági, a feleség. Mára megszok­tuk. Férjem a SZIM-ben dolgo­zik, én a háziipari szövetkezet­től lettem munkanélküli. Reg­gel a kislányomat elviszem a Madarász Imre Óvodába, majd hazajövök, és végzem a házi­asszonyi teendőket. Szeptemberben férjével el­kezdték a Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépis­kolában az áruforgalmi szakot. Ketten egyszerre tanulnak, mert fontosnak tartják az érettségit. A feleség birodalmát, a konyhát már szintén rendezték, csak a téli tüzelőt nem tudják hol tárolni, az ideiglenesen a fürdőszobában kapott helyet. A család havi 28-30 ezer forint­ból él, így nagyon meg kell nézniük minden fillér helyét. Televíziót az ifjú házasok köl­csönéből már vettek, tavasszal pedig konyhakertet akarnak a ház mögötti részen. Éppen a tévéantennát szerel­ték fiai Kolozsi Zsuzsannának, amikor bekopogtunk hozzá. Legidősebb fia már nős, másik 18 éves, két kisebb gyermeke általános iskolás és óvodás. Zsuzsanna új otthonába édes­anyjától költözött. Amikor élet­társával elváltak útjaik, közös lakásukat el­adta, kifizette a tartozáso­kat, és - mint megfogal- , mazta - anyagilag nul­lára került. Az azóta el­telt három év megviselte az asszonyt, aki korábban daj­kaként dolgo­zott a Kuthen úti óvodában, onnan lett munkanél­küli. Most van folyamatban le- százalékolása.- Mit szóltak gyermekei az új otthonukhoz?- Nagyon tetszett nekik, csak nagyon messze kerültek a főtéri iskolától és óvodától. Én eleinte idegenkedtem a környezettől, mára elfogadtam a helyzetet, és kezdem megszokni új lakhe­lyemet, bár szerintem is messze van a városközponttól. A bér­leti díj fizetésébe nagyfiam is besegít majd. ő az egyik ben­zinkútnál dolgozik. A fűtést ideiglenesen vegyes tüzelésű kályhával oldottuk meg. Jövőre hordozható cserépkályhát sze­retnék vásárolni. A szomszédos bérlőkkel most ismerkedem, gyermekeim már megtalálták kis barátaikat, így amikor haza­jönnek mennek is ki játszani. Daróczi Erzsébet Zsuzsanna rendet tesz a lakásban Sándor a kerítést készíti A lángok martalékává válik az értékes humusz, nem is beszélve az állatvilágról A tarlóégetés a termőföldet is veszélyezteti A tarló- és avartüzek szezonját éljük. A tűzoltók a megmond­hatói, hány helyre kellett és kell mostanság kivonulniuk tüzet oltaniuk valahova a határba, nem kevés pénzért. Úgy tűnik, a gazdálkodók a legolcsóbb megoldásként nyúlnak a gyufásdo- bozhoz, s gyújtják meg a keletkezett szerves növényi anyagot. Elfeledkezve arról, hogy ezzel a természetpusztítással a saját jövőjüket is veszélyeztetik. A napokban - Jászberény felől Szolnokra autózva - telefonált be egy ismerősöm a szerkesztő­ségbe: a határ több helyen piros- lott és füstölt a felgyújtott tarlók­tól, szénahalmoktól. Agrármér­nök ismerősöm meg nemrég ar­ról beszélt, hogy náluk, a szövet­kezetben is felgyújtották a tarlót, s csak nagy nehézségek árán si­került eloltani a tüzet. S egy aktu­alitás: csütörtökön tömeges bal­esetet okozott az Ml-esen a tar­lóégetés, mivel az autópálya felé sodort nagy füsttől semmit sem láttak a gépkocsivezetők. Az ember persze megdöbben: az agráregyetemeken nem arra biztatják a leendő mérnököket, hogy hasznosítás helyett égessék fel a növényi maradványokat a tarlón. Egészen mást oktatnak er­ről. Csak mintha ezt aztán elfelej­tenék. Ám amíg a gazdaság, szö­vetkezet ideig-óráig valamit nyerhet ezen, addig a természet hosszabb távon hatalmasat veszít. Urbán Sándor, a Jászkun Természetvédelmi Szervezet tit­kára is arról beszél, hogy a nö­vényzet égetése milyen káros az élővilágra nézve. Az elégetett ré­szek ugyanis humuszt visznek ki a talajból.- A humusz csodálatos anyag, élő massza, ami elhalt szerves anyagokból és az azokat lebontó mikroorganizmusokból áll. A humusz veszi fel a lebomlásra ítélt növényi részeket és viszi bele a természet örök körforgá­sába - hangsúlyozza a szakem­ber. - Ebből ezt a humuszréteget vonjuk ki azáltal, hogy elégetjük. Emellett az égetés .során nagyon sok hasznos, netalán védett nö­vény és magvai is elpusztulnak. A tűz olyan károsítást is okozhat a növényeknél, hogy a föld feletti részek elhalnak: megégnek, megperzselődnek, elpusztulnak, így esett az égetéseknek áldoza­tul a lösztölgyesek jellemző cser­jefaja, a törpemandula. Urbán Sándor megemlítette: a humuszveszteség mellett az ége­tés óriási hátránya a humuszt al­kotó egyéb talajlakó, mikroszko­pikus méretű élőlények pusztu­lása a felső talajrétegben, ahol je­lenlétük nélkülözhetetlen. Természetesen az állatok sem maradnak ki a „szórásból”. Főleg az alacsonyabb rendű, helyhez kötöttebb állatokra gyakorolt ha­tása káros az égetésnek - gondol­junk a földben élő rovarokra, csi­gákra. Velük pusztulnak a télre már elhúzódott védett lepkefajok is, azok bábja, hernyója, olyanok, amelyeket az emberek többsége nem is ismer. Ugyanígy járnak a kétéltűek, hüllők, amelyek ilyen­kor már az avarba húzódtak be, ott keresnek téli menedéket. (Nem árt megjegyezni: hazánk­ban minden kétéltű- és hüllőfaj védett!) Ugyancsak veszélybe kerülnek a nagy területű égeté­sekkor a magasabb rendű állatfa­jok, mint az emlősök közül a tűz elől kitérni képtelen hasznos ra­gadozók, de nem egyszer lehet megperzselt nyulat, őzet, őzgidát is találni. És ne feledkezzünk meg az emberi áldozatokat is kö­vetelő tűzesetekről sem! A természetvédők ezért hang­súlyozzák: nem meggyújtani kell a keletkező szerves anyagot, ha­nem arra törekedni, hogy az komposztálva visszakerüljön a természet körforgásába.- Mindig csak a pillanatnyi ér­dekünket vesszük figyelembe - húzta alá Urbán Sándor. Az ége­tők jól tennék, ha megnéznék, hogy egy nagyobb területű erdő­ben mi történik az avarral! Óriási tömeg képződik a lehulló levél­ből, amely évtizedeken-évszáza- dokon át elbomlik, nem halmo­zódik fel. Ezt a folyamatot kéne megfigyelni, és érdemes lenne elgondolkozni rajta, hogy a le­hulló soktonnányi levélből mi lesz, hogy tűnik el a föld felszíné­ről... Baranyi György A Luxemburg grófja a Szigligetiben Gimbelem... gombolom A Luxemburg grófját nem kell bemutatnom, jó ismerősünk, gyakorta szerepel színházaink­ban, megjárta már a Szigligetit is, többször is. Most egy újabb formájában kerül elénk, és ismét felcsendülnek a népszerű meló­diák, Lehár bűvös és igényes muzsikája, a Gimbelem, gombo­lom és társai. Szépen kiöltöz­tetve jelennek meg a színészek, a színpadi miliő látványos és mél- tóságos, ahogyan ez egy nagy­operetthez illik (a díszletet Szé­kely László tervezte). Láthatóan jól érzi magát a kö­zönség, mert ha nem is hatja meg túlságosan a szokványos törté­net, de élvezheti a részletek gaz­dagságát. Reagál is szívesen minden rezdülésre. Egyébként a szerelem - mely ugyebár erő­sebb a pénznél is - hálás dolog a színpadon. Bármilyen formában, akár tragikus formájában is. Itt persze szó sincs tragédiáról, de még drámáról sem, kedves, bo­londosjátékot űznek vele, s némi bonyodalmak múltán dalos dia­dalát ünnepli a vidám fináléban. Hagyományos színpadi ruhát vi­sel ez a Luxemburg grófja, sza­bása azonban mesteri, elegáns; Bor József ügyesen, nagy hoz­záértéssel szabta meg, az eredetit nem fordítván ki drasztikusan, de nem is toldozván, foldozván oktalanul. Mert jól tudja: az ope­rett, akárcsak ama bunda, kifor- dítva-befordítva mindig is csak az marad - zenés mesejáték fel­nőtteknek. Hisz az alkotóknak, bár segít nekik ott, ahol a szegé­nyes szövegkönyv gazdagításra szorul, s kihasználja már-már végletesen a humor lehetőségeit is, eljutván a fergeteges bohóza­tig. Pompás tablókat komponál, sodró tempót diktál, életet lehel a halott műfajba. S mindebben nagy segítségére van Román Sándor és táncos csapata; moz­gásukban „íz, csíny, tűz va­gyon”, akár egy jó versben. Anyanyelvűk a mozgás, s azt ők igen kifejezően beszélik. Nagy nyereségei a színháznak. Az elő­adás egészén ott érezni a koreog­ráfus keze munkáját. Él és virul tehát az operett. Sok-sok taps köszönti. Valahogy közelebb is érezzük magunkhoz, mint hajdanán, amikor kicsit öregnek tartottuk. Persze nem tudni: ő lett-e fiatalabb, vagy mi öregedtünk hozzá. A muzsika frissen és üdén szól, érzékenyen, bár hangzásában olykor szokat­lan keménységet, némi erősza­kosságot érzeni, viszont vannak pillanatok, amikor a Kesselyák Gergely vezényelte kis együttes nagy dolgot művel, nem csak hangot, lelket is ad a zenének. A színészek? Mind kitűnően játszanak, élen a magával ragadó Szacsvay Lászlóval, aki Sir Basil alakjában nemcsak egy ütődött herceget, arisztokratát állít elénk mulatságosan, felvillant valamit annak az embernek a jelleméből is, aki vén kecske módjára sze­retné megnyalni a „szerelem só­ját”. Nagyszerűen komédiázik, sikere óriási. Mellette Kállay Bori arat fényes babérokat, aki nemcsak dalával - belépője mi­lyen varázsos! -, vonzó egyéni ­Csereklyei Andrea és Kertész Marcella ségével is megfogja a nézőt. Fleury-je csillog, villog, ragyog, s amikor pedig a III. felvonásban tüzes dalra gyújt és fergeteges táncba fog, tűzbe hozza a publi­kumot is. Szép, ravasz, okos, ügyes - tüneményes. A prima­donna szerepében új arcot is­merhetünk meg, Csereklyei And­reát, aki kedves, kellemes jelen­ség, nagyon szépen énekel. Éneke szívhang, mélyből fakad, s ha olykor még szenvedélye­sebben tömé fel, s játékában is több lenne a szín meg az erő, még átütőbb sikert is arathatna. Nyári Zoltán ezúttal is vonzó formáját mutatja, igazi bonvi- ván, de a szerep sablonjai nélkül, tisztán és szenvedélyesen sze­relmes, akár egy mai huszonéves legény vagy úriember; játéka is árnyalt, természetes. Látni is jó őt, hallgatni nemkülönben, éneke akár az egekig szárnyal. Kertész Marcella Juliette-je csupa mozgás, elevenség, erre mondják, hogy tűzről pattant, akár dalol, akár táncol, akár csak duzzog. Partnere, Kiss Zoltán, méltó társ a vidámságban, lendü­letesen játékos. Pompás hármas a Petridisz Hrisztosz, Magyar Tivadar és Újlaky László triója, csak rangban egyeznek meg, lordok az istenadták, de mind­egyikük más-más sajátos színt hoz. Mészáros István pedig új­fent bizonyítja, nincs kis szerep, tehetségével az örökké értelmet- lenkedő anyakönyvvezetőből csinál figyelemre méltó figurát; Czibulás Péter a bohózati hu­morban alkot emlékezeteset, a ül. felvonás szinte az övé. Meg­említendő még Damu Roland, Deme Gábor, Éliás Anikó, Gombos Judit, Czakó Jenő neve és Horváth Gáboré, aki most egy újabb érdekes pincérfigurá­val lep meg bennünket. Termékeny gondolatokat aligha ébreszt ez az este, ám kel­lemes benyomásokat szerezvén távozhatunk a színházból. De hát az operetthez nem is azért zarán­dokolunk el, hogy ott váljunk okosabbakká. Valkó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom