Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

Kedves Olvasó! Ma először jelentkezünk Életrevaló című élet­módmagazinunkkal. Ezután minden hónap első hetében olvashat­ják ezt az összeállításunkat, amelyben az egészséges életmóddal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. „Asztalunk tája” című ro­vatunkban táplálkozási tanácsokat, táplálkozással kapcsolatos ta­pasztalatokat olvashatnak, „Kíváncsiak vagyunk rá” című rova­tunkban olyan kérdésre keresünk választ, amely sok olvasót érint, érdekel. Nem maradhat ki oldalunkból az egészséghez hozzátar­tozó mozgás, sport, valamint az orvoslás gyakorlati kérdései sem. Mit várhatunk a háziorvostól? Mit várhatunk el a háziorvosunktól? Receptfelírást, beutalók megírását? Vagy talán többet is? Erről beszélgettünk dr. Ladoniczky Zoltán szolnoki főorvossal, háziorvossal. A kóros eredmények közlése nem keltett pánikot Újszülöttek és az ultrahang Egy újszülöttnek lehetnek olyan egészségügyi problémái, amelyek láthatók, és olyanok, amelyek nem vehetők észre - csak gép segítségével. Éppen ezért született az a kezdemé­nyezés, amely lehetővé teszi az úgynevezett érett (nem kora­szülött) újszülöttek ultrahangos vizsgálatát.- A családorvoslás lényege a beteg sorsának, egészségi álla­potának a menedzselése - fo­galmazza meg a főorvos. - Még fontosabb az, hogy a hozzá bi­zalommal forduló páciens ese­tében a betegségek megelőzé­séért is tegyenek. A családorvos lehetőségei megnőttek a körzeti orvoséhoz viszonyítva. A modem család­orvoslásra úgy készítettek föl bennünket, hogy birtokában le­gyünk olyan újfajta diagnoszti­kai eljárásoknak is, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak.- Például?- A végbélvizsgálat és -rák­szűrés, vagy a hátsó garat meg­tekintése, az ott lévő elválto­zások diagnosztizálása. Ehhez igen jó felszereléseket árulnak, és a kártyapénz egy részét erre kell fordítani. Az is közeli cél, hogy a családorvosnak ultra­hangkészüléke legyen. Ez ma még kuriózum, de meg lehet és meg kell tanulni a használatát.- Sokan azt várják még ma is a családorvosoktól, hogy írja föl a receptet és adjon be­utalót.- Olcsóbb, ha nem egy szak­intézet vizsgálja ki a beteget, hanem a háziorvos végzi el azokat az alapvető vizsgálato­kat, amely ék alapján eldöntheti, Félre a stresszel, a rossz közér­zettel! Az Elle című francia magazin néhány jó tanáccsal szolgál ez ügyben: tegyünk meg mindent, hogy a nap 24 órájában semmit és senkit ne kritizáljunk. Még a legkisebb izgalmat is kerüljük. Felnőtt fejjel se tagadjuk meg önma­gunktól gyermekkorunk ked­venc ételeit: a sült krumplit, a vattacukrot, a mogyoróvajat. Nyugodtan kérdezzük meg, ha meglátunk egy csodás szőnye­get, hogy nem kapunk-e áren­gedményt. A munkahelyünkön érdeklődjünk a fizetésemelé­sünk felől. Énekeljünk egy da­lárdában. Ez edzi a légzésün­ket, és jó hangulatba hoz. hogy a beteget be kell küldeni szakintézetbe vagy sem. Ehhez eszközök és ismeretek kelle­nek. Intézetek, klinikák, okta­tókórházak szívesen segítenek abban, hogy a háziorvos bő­vítse az ismereteit.- A beteg tehát leteszi a sor­sát, az egészségét a háziorvosa kezébe.- Ez teljesen bizalmi kérdés. Létrejön köztük egy olyan szerződés, ami az orvos vagy a beteg élete végéig tart vagy ad­dig, amíg olyan kritikus szituá­ció jön létre, hogy a beteg el­megy máshová.- És ha a páciens elégedet­len a háziorvosával?- A betegnek meg kell be­szélni az orvossal, hogy milyen panaszai vannak. Ha az orvos nem küldi tovább, akkor két eset lehetséges. Vagy olyan jó baráti viszony van köztük, hogy az orvos igazába bele lehet nyugodni. Vagy felszínes a kapcsolatuk, és akkor nem lehet belenyugodni.- A páciensnek milyen fele­lőssége van abban, hogy kit vá­laszt, illetve hogy továbblép-e, ha elégedetlen ?- Az ő döntésében is sok a felelősség, hiszen a saját életé­ről van szó. Mint ahogy az is fe­lelősség, hogy igazat mond-e az orvosának. Sokat kiránduljunk: behunyt szemmel, mezítláb fussunk a réten, érezzük a természet kö­zelségét. Olvassuk el újra és újra első szerelmes leveleinket. Az élet legszebb dolgait ne ha­lasszuk másnapra, hanem már ma élvezzük ki őket teljesen. Elegyedjünk gyakran beszélge­tésbe, akár a közértben vagy egy színházi pénztárnál állunk is sorba. Gyorsabban múlik az idő, és arcizmaink is ellazul­nak. Gondoljunk többet önma­gunkra, és foglalkozzunk keve­sebbet másokkal. Csak akkor tehetjük embertársainkat is boldoggá, ha mi magunk jól érezzük magunkat. Az országban harmadikként a Hetényi kórházban kezdték el az újszülöttek ultrahangos szűrését. A szűrés lehetőség, amelyet a szülők választhat­nak. Eddig több mint ezerkét­száz újszülött esetében kérték a szülők ezt a szűrést. A gye­rekek „életkora” 2 nap és 1 hónap között volt. A vizsgálat során koponya- , has-, húgyúti, mellékvese-, Remény van arra, hogy a jövő­ben talán nem így lesz: egy­szerre több orvoscsoport mun­kálkodik ugyanis azon, hogy egy beültethető látóprotézist fejlesszen ki. A kutatók figyelme a jelen­leg leggyakrabban előforduló retinamegbetegedés, a retinitis pigmentosa felé irányul. Ennek során a retinán barnás pigmentpontok keletkeznek. A beteg már gyermekkorában ész­leli a látászavarokat, később lá­tótere folyamatosan beszűkül, végül csak egy keskeny résen lát ki (csőlátásnak is nevezik). Az ilyen beteg térben képte­kardiológiai szűrés történik. A koponyavizsgálatnál az esetek 2,1 százalékában talál­tak elváltozást - 1,2 százalé­kos gyakoriságú volt a vérzés, amely ha szűrés nincs, rejtve marad, hiszen tünete nem volt. Durva eltérést, szülé­szeti traumára utaló eltérést nem találtak. A vese és a húgyutak vizs­gálatánál 6,9 százalékos volt len tájékozódni, közlekedési nehézségei vannak, például minden lépcsőben megbotlik. Ennek az az oka, hogy az úgy­nevezett fotoreceptor sejtek el­halnak a retinán. Ezek alakítják át a fényingereket az idegek számára is továbbítható je­lekké. A másik gyakori retinaelvál­tozásként a makula degeneráci­óját tartják számon. A makula a retinának az a területe, ahol akadálytalanul hatolhatnak át a fénysugarak az ideghártyára. Ez a legélesebb látás övezete. Ha a betegség elhatalmasodik, a beteg az egyenes vonalak he­az eltérés, kilenc esetben mel­lékvesevérzést észleltek, ame­lyek mind „csöndesen” zajlot­tak. A vizsgálatokat összegezve megállapítható, hogy az érett újszülöttek nyolc százaléká­ban találtak valamilyen elvál­tozást az ultrahangszűrés nyomán. A tapasztalatok arra is rámutatnak, hogy a vizsgá­latokat négy-öt hetes korban érdemes elvégezni. A kóros eredmények köz­lése nem keltett pánikot a szü­lőkben, mert megkapták a kellő, lelkiismeretes felvilá­gosítást is. lyett hullámvonalakat lát, majd fekete foltok jelennek meg, a betegség végül teljes vakságba torkollik. A baltimore-i egyetem kuta­tói elektromos impulzusokkal ingerük a retina ép idegsejtjeit, amelynek hatására továbbítják a jeleket az agyi látóközpontba. A Harvard Orvostudományi In­tézetében már készítettek egy olyan fóliát, amely ilyen mik- rokontaktusok egész hálózatát hozza létre a beteg szemben. Je­lenleg állatkísérletek folynak, hogy megállapítsák, mennyire viseli el az élő szervezet az esz­köz tartós viselését. A tübingeni egyetemen pe­dig mikrodiódákkal kísérletez­nek, amelyeknek jelzéseit egy chip vezérli. Enni kockázatos? Enni kockázatos? Igen, kockázat­tal járhat, ha táplálkozásunkat a rossz szokások irányítják. Idén a Táplálkozási Fórum - az Unilever támogatásával - álta­lános iskolások szokásait vizs­gálta. Ötszázhatvan nyolcadikos tanulót kerestek meg - 413 vála­szolt a kérdésekre. Két évvel ez­előtt is készült hasonló felmérés - az UNICEF megbízásából - az Országos Élelmezéstudományi Intézet által. Akkor 414 hatodi­kos diákot kérdeztek meg. Mindkét felmérés azonos eredménnyel zárult: már a gyere­kek táplálkozása sem mentes a kockázati tényezőktől, azaz a helytelen táplálkozási szokások már gyermekkorban kialakulnak és rögzülnek. A felmérések azt mutatták, hogy már a gyerekek táplálkozá­sában felismerhető a nagyobb ál­lati eredetű zsiradék-, koleszte­rin-, nátrium- és sófogyasztás. (Igaz, még nem olyan mértékben, mint a felnőtteknél.) Ezzel pár­huzamosan elégtelen a rostokban gazdag élelmiszerek fogyasztása. A fejlődéshez, növekedéshez, az immunrendszer működéséhez elengedhetetlenül szükséges fe­hérjékből az ajánlott napi meny- nyiség 70 százalékához sem jut hozzá a gyerekek több mint 10 százaléka. A megkérdezett gye­rekek több mint felének a táplál­kozása súlyosan kalciumhiányos. A felnövekvő nemzedék az úgynevezett minőségi éhezést is ismeri. Erre utal, hogy például az A-, a B1 -, B2-, B6- és a C-vita- min-fogyasztás is elégtelen 30-70 százalékuknál. ' Amellett tehát, hogy már a tizenéves kor elején jelen vannak a táplálkozásban az érelmeszesedéses megbetegedé­sek kockázati tényezői, a táp- anyaghiánnyal is számolni kell. Még sajnálatosabb, hogy okként tíz gyerek közül hat esetben a szegénység, négy esetben a szü­lők nemtörődömsége szerepel. A felmérések arra is rámutat­nak, hogy a diákok 50-80 száza­léka ismeri a helyes táplálkozás kritériumait - ezt a nyolcadikos gyerekeknél mérték fel. A gya­korlatban azonban ezeket az is­mereteket nem mindig hasznosít­ják, sőt sokszor a rendszeres evéssel is baj van. A megkérde­zett nyolcadikosok 10 százaléka nem reggelizik, ennél valamivel több azonban azoknak a száma, akik nem ebédelnek, és vannak közöttük olyanok is, akik soha nem vacsoráznak. Az oldalt szerkesztette: Paulina Éva Félre a stresszel! Hullámvonalak, majd fekete foltok, végül teljes vakság Mikroelektronika a látásért Egyelőre csak az állatkísérletek folynak Sok millió ember szenved világszerte olyan szembetegségben, amely vaksággal végződik. A retina sejtjeinek elhalása eddig feltartóztathatatlan folyamatnak számított. Müller Anetta tizenkét évesen Tiszaörsről már autóbusszal járt edzésekre Tiszafü­redre. Mellesleg ki­tűnő tanuló volt az ál­talánosban, és ragasz­kodó típus lévén ezt a szintet megtartotta a középiskolában is. Föl is vették Egerbe testnevelés-földrajz szakra. Mivel ott sem volt másféle jegye a jelesnél, köztársasági ösztöndíjat kapott, meg „Jó tanuló, jó sportoló” elismerést. Atlétikában, több­próbában korosztálya negyedik-ötödik leg­jobbja lett országos viszonylatban. Huszonkét évesen sikeresen felvételizett a Testnevelési Egye­temre, és megint kitűnő, me­gint köztársasági ösztöndíjas Sokan kételkedtek, de ő hitt a gyógyulás egyetlen útjában, a mozgásban A napi gyógytorna felért egy csodával A huszonéves tanárnőt tegezik diákjai lett. Ráadásul gyógypedagó­gusi diplomát is szerzett. Ha most azt gon­dolná az olvasó, hogy ez a hölgy száz diopt- riás szemüveget visel, és annyit tanul, hogy széle, hossza egy, na­gyot téved. Hiszen 174 centi 58 kilóval, spor­tos megjelenéssel. Nyár óta tanársegéd Szolnokon, a Kereske­delmi és Gazdasági Fő­iskolán. De hát a sorsa aligha ezért, pontosab­ban fogalmazva: aligha csak ezért érdekes. Inkább azért, mert szűk esztendeje az or­vosok egy része fabat­kát sem adott volna, hogy újra szépen, egyenesen tud majd járni. Bizony akadt, aki a to­lókocsi rémképét emlegette, pedig világéletében sportsze­rűen élt. Történt, hogy a Testnevelési Egyetemen egy súlyos baleset érte 1996. má­jus 17-én. Az ÚTÉ pályáján három méter magasra tették neki rúdugrásban a lécet. Olyan szerencsétlenül ért ta­lajt, hogy a jobb térde szalag­jai szétszakadtak. Életében először elájult a borzasztó fájdalomtól, pedig nem gyenge lelki alkatú. Pár nap múlva megműtöt­ték, majd kapott egy egész lá­bat befedő, „mutatós” gipsz­csizmát, hogy csak oldalazva bírt haladni vele. Nem gyó­gyult meg a sérülés helye, ezért hetvennapos kórházi ápolás következett. Nem akart hajlani a térdízülete, ezért műtétsorozaton esett át. Bizony a helyében sokan feladták volna, és valóban nőtt a kételkedők tábora. A gyógyulásnak egyetlen útja maradt: ha egy álló évig na­ponta hat órát tornászik, úszik, szóval dolgoztatja fá­jós lábát. Hihetetlen, de ő ezt megtette. Lehetett karácsony, szilveszter, húsvét, nem volt pardon, egészsége, járása ér­dekében végigdolgozta, szenvedte, -küzdötte a napi hat órát. Ma már jószerével eltűnt a sérülés nyoma: fut, kerékpá­rozik, aerobikórát tart a főis­kolásoknak vagy éppen úszik. Tanársegéd Szolnokon, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán. A nagy többség tegezi, hiszen jószerivel egy­idős diákjaival. Mondják, elég sokat követel, de hát önmagával sem volt soha el­néző. Ami az étrendjét illeti, mindent eszik, de egyszerre keveset. Inkább naponta többször: különösen gyümöl­csöket, zöldségféléket, főze­léket, tejtermékeket, joghur­tot. A cigaretta meg az ital nem az ő műfaja. Hobbija természetesen a sport, a mozgás meg az angol, mert doktorálni szeretne. Oly­kor moziba, színházba jár, és változatlanul edzi, foglalkoz­tatja sérült jobb térdét. Bebizo­nyította, hogy lehetett volna to­lószék vagy örök életre bicegő, sántító járás is, de esetében csoda történt, hiszen úszik, fut, aerobikozik a diákokkal együtt. Ezt a csodát az orvosok szaktudásán kívül minden bi- ■ zonnyal saját akaraterejének, szorgalmának, kitartásának is köszönheti. D. Szabó Miklós > Golyók egy tenyérben. Ránézésre hétköznapiak, de ha jobban megfigyeli a szemlélő a képet, már a háttérből kiderül, hogy nem egészen szokványos a szituáció. A természetgyó­gyászattal bármilyen szinten foglalkozók azonban tudják, hogy ezek a golyók csak ránézésre hétköznapiak. Egyébként az ősi Kínából származnak, és gyógyító hatásuk van. Az érdeklő­dők a szolnoki ezoterikus napon találkozhattak vele. fotó: illyés csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom