Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

Ml ÚJSÁG A TISXA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAf» * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? 4 ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TtSZA-TÓ VIDÉKÉN ? s ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TSSZA-TÚ VIDÉK Hétfon költöztek a nyugdíjasok Bölcsődéből gondozóház Nemrég adtunk hírt arról, hogy Tiszaburán a régi orvosi lakás­ban kialakított idősek otthoná­ból hamarosan elköltöznek a nyugdíjasok az 1996-ban bezárt bölcsődébe, miután az fogadó­képes lesz. Most örömmel szá­molt be arról a község polgár- mestere, Gál Zsigmond, hogy a hivatal karbantartó brigádja, közhasznú munkások segítsé­gével elkészült a munkákkal, így a tiszaburai nyugdíjasok hétfőn elfoglalhatták új, ké­nyelmes, s legfőképpen több nyugdíjas ellátására, gondozá­sára alkalmas otthonukat. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mivel az önkormányzati testület legutóbbi ülésén elhatá­rozta, hogy még kedvezőbbé teszi a feltételeket azok szá­mára, akik a jövőben szeretnék igénybe venni az állandó orvosi felügyeletet, napi háromszori étkezést és többek között tar­talmas klubfoglalkozást is kí­náló szolgáltatást. Az elképze­lések szerint a nyugdíjasklub tagjainak akár 50 százalékos kedvezményt is adhat az ön- kormányzat, amely valóban azt szeretné, hogy az új hely igazi gondozóház legyen a jövőben. Hárommillióval nőhet a bevétel Nagyobb teher a súlyadó Tiszafüred városa sem 1995- ben, sem 1996-ban nem élt ren­deletalkotási jogával, ami a gépjárművek súlyadóját illeti, így a törvényben meghatározott minimum adótételek léptek életbe. Az érintettek által befizetett összegek 50 százaléka illette meg ekkor az önkormányzatot. Ez így 1996-ban körülbelül 5,5 millió, 1997-ben pedig 6 mil­liós bevételt jelentett a város­nak. Legutóbbi ülésén azonban úgy határozott a képviselő-tes­tület, hogy 25 százalékkal nő­nek az adózók ez irányú terhei. Mivel a súlyadóra vonatkozó jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a minimumtételeken felüli adóhányad teljes egészében az önkormányzatot illeti meg, az előzetes kalkulációk alapján 3 millió forinttal több súlyadó be­vételhez jut jövőre Tiszafüred. 1998. január 1-jétől a személy­autó-, tehergépkocsi-tulajdono­sok gépjárművük minden meg­kezdett 100 kilogrammja után 500 forintot kötelesek befizetni. A konténerek ellen nem tiltakoznak Nem lesz több dögkút Korábban már írtunk arról, hogy Tiszaszentimre Tiszaderzzsel és Tomaj monostorával közösen próbálja megoldani az állati te­temek elhelyezését, elszállítását. Azóta kiderült, hogy nem való­sult meg a közös projekt. A tisza- derzsi és tomajmonostorai ön- kormányzat illetékeseitől meg­tudtuk, elsősorban a megfelelő előkészítés és információ hiánya volt az ok -, de a szentimrei terv nem ment „füstbe”. A Szentimre térségében dolgozó állattartó üzemek ugyanis támogatták az önkormányzat környezetbarát el­képzeléseit. Ezek alapján Tiszaszentimre keleti részén helyezik majd el az Állati Tetemeket Feldolgozó Vál­lalat (ÁTEV) konténereit, amelybe összegyűjtik az elhullott állatokat. Ezzel várhatóan meg­szűnik az az állat-egészségügyi probléma, amelyet eddig dögku­tas rendszerben „orvosolt” a tele­pülés. Az új környezetbarát beru­házás részeként nem csak a táro­lás lesz higiénikusabb, hiszen az ÁTEV nemcsak a megtelt konté­nerek elszállításáról gondosko­dik, hanem azok tartalmának szakszerű feldolgozását is el­végzi. A „tizenhármak” jól érzik magukat Egy évre biztosított a munka Ősz elején írtunk arról, hogy a tiszaörsi önkormányzat tu­lajdonában lévő, régi Gamesz-épületben elkezdett dolgozni a püspökladányi székhelyű Variéi Kft. varrodája. Ekkor a község polgármester asszonya azt nyilatkozta, hogy közel 60 százalékos munkanélküliség mellett több mint fontos a falu­nak, hogy egy cég 13 embernek munkát tud biztosítani. Legutóbbi látogatásunkkor magunk is meggyőződhettünk arról, hogy jósolhatóan hosszú távú lesz az önkormányzat és a Variéi kapcsolata, hiszen az örsi lányoknak, asszonyoknak akadt varmivalójuk elég. Szabó Zsoltné szalagrend- szer-vezető tájékoztatása alap­ján az élő megrendelések ré­vén egy évre előre biztosított a munka. Ottjártunkkor a varró­nők bébinapozókat készítet­tek. Ez francia megrendelés, ami várhatóan év végéig „ki­tart”. 1998-ra először 5 ezer darab bébiruha elkészítése köti le az örsiek varrókapaci­tását. A lányok-asszonyok mun­kája egyébként változatos, hi­szen a július 21-i nyitás óta varrtak már női ingeket és kismamaruhákat is. Kovács Józsefné betanított varrónő kérdésünkre el­mondta, elégedett a havonta megkereshető 23 ezer forintos nettó fizetésével, különösen azok után, hogy július 21-e előtt három évig munkanélküli volt. Ezért is bízik abban, hogy a Variéi sokáig Tiszaör- sön marad. Ez a bizakodás látszott a kis üzemen is, hiszen a dolgozók otthonról hozott függönyök­kel, térítőkkel, virágokkal tet­ték igazán otthonossá. Szabó Zsoltné (jobbról) éppen a napozó gyártását figyeli Minden forinthoz ötöt ad az önkormányzat A vendégcsalogatáshoz kell a jó út is Értékesebb a telek is Aszfaltos utak A megyei területfejlesztési ta­nács a tiszaszentimrei útépíté­seket is támogatta. Ennek eredményeként már a héten aszfaltburkolatot kap a Kölcsey Ferenc utca és a Bartók Béla utca közel 1,5 kilométeres sza­kasza, 3,5 méter szélességben. Az útprogram keretében felújít­ják az ív utca elhasználódott burkolatrészeit is. A 4,8 millió forintos beruházás azért is fon­tos Tiszaszentimrének, mert a Bartók utcán található telkeit az önkormányzat értékesíteni kí­vánja, s bizonyosak abban, hogy a jó utak mellett nem csak kapósabbak lesznek a porták, hanem értékesebbek is, aminek eredményeként több bevételhez jut a község. Tiszaszentimrén már lámpással is nehéz földutat találni, 75-80 százalék az asz­faltborítású utcák aránya. A többiben zúzottkő alap vár az aszfaltozásra. Gyermekvédelem Az önkormányzat pótolja a hiányt Az igények egyharmadát fedezi csak Tomajmonostorán a gyermekvédelmi törvényben előírt támogatási összeg. A pénzt gázvagyona értékesítésé­ből kénytelen fedezni a falu. Abádszalókon a portalanított utak aránya alig haladja meg az 50 százalékot. Az, hogy minél kevesebb legyen a földút, nem csak a lakosságnak fontos, ha­nem az üdülőközség idegenfor­galmi vonzerejének is. Ezért az önkormányzatnak is érdeke, hogy szerény anyagi lehetőségei mellett is keresse a megoldási Öz.v. Cseh Sándorné, Annuska néni irigylésre méltó frissesség­gel mesél, cseveg. Az idős asz- szonytól megtudjuk, hogy no­vember 9-én vasárnap, mint min­lehetőségeket az útgondok eny­hítésére: hamarosan pályázati segítséggel befejeződik a Hét­vezér út aszfaltozása, de önkén­tes lakossági hozzájárulással újabb két utca - Szigligeti és az Áladár út - építését fejezi be a debreceni székhelyű Debmut Rt. Egyelőre az a biztos, hogy idén ez a két utca zúzottkő burkolatot dig, elsőnek ért a tiszaörvényi templomba. Egyik kezében a ró- zsafiizér, másikban a biztonságot adó bot, amikor leült a törzshe­lyére, hogy imádkozzék. Amikor kap, ám ha az időjárás megen­gedi, akkor elkészülhet az asz­faltborítás is. Ellenkező esetben ezt tavasszal kapják meg az utca lakói, akik portánként 15 ezer forintot fizettek be az útprog­ramra az önkormányzatnak, amely minden forintjukhoz ötöt adott azért, hogy jó minőségben befejeződhessen a beruházás. megszólalt az áldozáshoz hívó harang, felállt, ő is elindult az ol­tár felé. Áhítattal az arcán elfog­lalta a helyét, de meglepetés várta: azt hallotta, Agfay Antal esperes úr köszönti őt, mint az egyházközösség legidősebb tag­ját. Isten áldásával és egy gyö­nyörű virágcsokor átadásával kí­ván neki jó egészséget. Annuska néni meghatódott a figyelmességtől. Meghatódott- sága csak fokozódott, amikor a templomból hazatérők egytől egyig megölelték őt. Könnyes szemei előtt talán lepergett az a film is, amelyek fő fejezetei szü­lei dolgos, küzdelmes tisztessé­géről. szegényen is boldog gyer­mekkoráról, 1918-ban kötött há­zasságáról, 4 lánya, 7 unokája, 12 déd- és 7 ükunokája születéséről szólnak. Annuska nénit Rente Ferenc polgármester is felkö- szöntötte a 98. születésnapon. Kedden délután ülésezett Tomaj monostora önkormány­zati testületé. A községatyák először a helyi oktatási kon­cepciót vitatták meg, s úgy döntöttek, hogy szakértői vé­leményezés után véglegesítik majd,, azt.. Döntés született ar­ról is, hogy az önkormányzat idén is ad ajándékcsomagot Mikulásra á gyérékeknek. Az elfogadott gyermekvé­delmi törvény alapján döntött a testület a gyermekvédelmi támogatások kiosztásáról: ne­hezen, mert kiderült, hogy a központi támogatás ilyen „jogcímen” csak 174 ezer fo­rintot biztosított november és december hónapra Tomajmo­nostorán. Az önkormányzati nyilván­tartás alapján azonban ez a normatíva csak az igények - azok a gyermekes családok jogosultak erre, ahol az egy főre jutó jövedelem nem ha­ladja meg a 11 ezer forintot - egyharmadát fedezi. Ennek ellenére a képviselők úgy döntöttek, hogy minden gye­rek megkapja a részére ha­vonta 2 ezer 300 forintban megállapított juttatást. A kü- lönbözetet gázvagyona érté­kesítéséből fedezi a falu, melynek vezetői nem értik, hogy az illetékesek mi alapján állapították meg a gyermek- védelmi támogatást, hiszen tőlük erről senki sem kért in­formációt. Tiszafüred legidősebb asszonya Rózsafüzéréhez virágcsokrot kapott Annuska mama két lányával, Margit és Cecil nénivel. Há­tul pedig az utánpótlás „derékhada”. Nyugdíjas lett Abádszalók rendőre Aki őrsparancsnokként is Feri maradt Ajándékok, új játékok Jó helyre került az adomány Elégedettek az 1997. no­vember 15-i jótékonysági est kitalálói és szervezői Tiszaigaron. A helyi óvodában járva ugyanis megtudtuk, hogy nem csak telt ház volt a szülők és gyerekek műso­ros estjén, hanem az iga- riak' nagyon jó szívvel adakoztak is a helyi kisde­dek javára: ennek eredmé­nyeként a szülők és az óvó nénik 50 ezer forintért vá­sárolhattak az elmúlt héten új ajándékokat, amelyeket először az ovis karácsony idején „tesztelhet” a 40 igari óvodás. Az adomá­nyokból azonban arra is futja még, hogy a közelgő Mikulás idején minden he­lyi apróságnak cukrot, diót, mogyorót rejtegessen a Télapó zsákja. A jó labdarúgók egykoron akkor lettek igazán a közönség ked­vencei, ha már becenevükön szidta, vagy éppen ajnározta őket az „ezerfejű Cézár”, a közönség. Slózi, Csibi, Tanár úr, Bamba, Rongylábú, Kocka, Púpos, Öcsi, Pikszi, Tüdő, Törő, Nyíl. Hej, legendás idők, de hosszú lenne még a sor, aminek végén ma már kényszerűen csettintünk: ők még tudtak focizni! Kicsit erőltetett a párhuzam, tudom, de nekem mégis ez jutott az eszembe, amikor legutóbb Abádszalókon azt a választ kap­tam érdeklődésemre - miszerint tudnak-e említeni egy sikeres embert, akiről érdemes írni -, hogy: íijál Illés Feriről, a rend­őrről! Most ment nyugdíjba. Ő valóban megérdemli, mert nem csak tisztelték és becsülték, de ta­lán még azok is szerették, akik­kel rendőrként így vagy úgy ösz­szetűzésbe került. Mert úgy tu­dott rendet tartani, hogy a legki- élezettebb szituációkban is em­berséges maradt - mondták na­gyon sokan azok közül, akiket faggattam. Lehet a dologban va­lami, gondoltam, amikor eszembe jutott egy történet. Egy­szer az új őrsparancsnokot keres­tem a Tisza-tó partján, de csak akkor tudtam meg, hogy hol van, amikor a beosztáshoz a nevet is hozzátettem. „Ja, a Ferit keresi?! Lement a vízi rendőrökhöz”.- Ő őrsparancsnokként is Feri maradt, de így ismerték őt, ami­kor még az utcán posztolt, és ak­kor is, amikor az utódját betaní­totta. Talán ez a legnagyobb rang, amit egy rendőr kivívhat magának. Pár hete „Abádszalók rend­őre” (talán érdemes lenne egy ilyen kitüntető cím bevezetésén is elgondolkodni) nyugdíját tölti. Több idő jut a családra, a kisunoka is többször látja a nagypapát, több idő jut a por­tára, s nem kell halogatni to­vább a legszükségesebb házi­munkákat. Mert bizony az el­múlt évtizedek alatt gyakran ezektől vette el az időt az, hogy Illés Ferenc becsülettel őrkö­dött a község nyugalmáért. Ha kellett, akkor éjjel-nappal. Hát ezért érdemli ő ki most kamato­sán a maga nyugalmát. A mai fiatal rendőröknek is követendő lehet a példa: dol­gozzanak úgy, hogy egyszer őket is tiszteletből, ne pedig komaságból, gúnyból szólítsák keresztnevükön, mert a tévhi­tekkel szemben ez biztos jele a megbecsülésnek. De visszautalva a focis beve­zetőre: a maga posztján Illés Ferenc igazi „spíler” volt, talán ezért is lett ő Feri, „a rendőr”. A nemes cél szentesíti a még nemesebb eszközt Telt házas találkozó Sok jó ember kis helyen is el­fér - tartja a mondás, ami ese­tünkben úgy módosítható: még több jó embernek a leg­nagyobb épület is szűk lehet. Ugyanis a Kiss Pál iskola te­hetséggondozó alapítványá­nak az estjén - november 21- én - pótszékes telt ház volt a tiszafüredi városi sportcsar­nokban. Közhelynek számít ugyan, de az eseményről tudósító nem írhat mást: a szülők, a nevelők és a gyerekek min­dent megtettek a sikerért. A nemes cél így még neme­sebbé tette az eszközt, az is­kola tanulóinak bemutatkozá­sát. Ki emlékezik már arra, hogy félrecsúszott egy-két magas „c”, hogy remegett az ujjacska a hangszer billen­tyűin, akadozott a táncos lá­bacska, nehezen világosodott ki néhány versrím a buksik­ban, ha az összkép tökéletes volt? „Kedves pártolóink, mindenki láthatja, hogy ezek vagyunk, nekünk segít az, aki áldoz azért, hogy még oko­sabbak, ügyesebbek legyünk” - összegezhető a huszonegy produkció üzenete. És ez a huszonegyes szám a tornász­csapat bemutatójával, az iro­dalmi műsorokkal, a hang­szerszólókkal, az énekkarral, a pici, apró és nagyobbacska mazsorettek parádéjával, a mesékkel, a néptánccal, a polkával és a kosztümös ke­ringővei együtt nyerő volt. Nem csoda, hogy gazdagodott a tehetséggondozás „Kis Pál­os” alapítványa, és ezt nem csak a kasszába gyűlő pénz mennyisége jelezte, hanem a pótszékes telt ház vastapsa is. Igazi csapatmunka volt. Már új helyen töltik napjaikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom