Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-20 / 271. szám

1997. november 20., csütörtök 9. oldal Az ÍJj Néplap Kisújszálláson Vezetőváltás a gondozóházban Tapasztó Szabolcs tősgyöke­res kenderesi. Érettségi után dolgozott a volt kunhegyesi já­rásnál, majd szülőfaluja kö­vetkezett, ahol az általános is­kola gazdasági vezetője volt négy évig. Ezt követte újabb tizenhárom esztendő, amikor a kenderesi növényvédő állomá­son lett gazdasági irányító. Mint minden hosszú, ez sem tartott mindörökké, hiszen a lé­tesítmény megszűnte, átszer­vezése után Bánhalma, az ot­tani szociális otthon követke­zett. Ott is gazdasági, műszaki vezető volt, és temérdek szere- tetet kapott az ápolt, fogyaté­kos felnőttektől. Kiszámolta: nem kevesebb, mint 5 ezer 605 nap után megint váltott. Nem másért, mivel megpályázta a kisújszállási szociális gondo­zóházi központ igazgatói szé­két. Öt jelentkező közül a vá­rosi önkormányzat őt ítélte a legrátermettebbnek, az ő el­képzeléseit tartották a legérté­kesebbnek, és november 1-jé- vel kinevezték ennek az ott­honnak az első számú vezető­jévé. Nős, a felesége a kisúji gimnázium gazdasági ügyin­tézője. Két fiuk közül az egyik jogász, jelenleg Svájcban tanul tovább, a másiknak pedig a ki­súji polgármesteri hivatal a munkaadója. Egyébként Ta­pasztó úr hosszú esztendők óta a fogyasztók megyei tanácsá­nak az oszlopos tagja. Sokat dolgozik ebben az egyesület­ben, ráadásul az oszlopos mi­nősítés szó szerint értendő, hi­szen a tartós fogyókúra elle­nére 113 kiló. Abban az otthonban, ame­lyet tulajdonképpen ezekben a napokban, hetekben kezd alaposabban megismerni, összesen 127 embert gondoz­nak. A zömük kisújszállási, de akadnak itt kendereseik, kunhegyesiek, tiszafürediek, túrkeveiek, törökszentmikló- siak meg fegyvemekiek is. A legidősebbik a 94-et tapossa, a legfiatalabb huszonéves. Valahogyan úgy alakult az életük, hogy egyedül marad­tak, és itt találtak menedéket. Hogy a kosztra se legyen panasz, saját hízóállománnyal is rendelkeznek. Most is van vagy ötven. Kell is az után­pótlás, hiszen hetente három­nak veszik a vérét. Elképze­lése szerint felfejlesztik, fel­futtatják az állományt, mert így a legolcsóbb az élelmezés. A gondozottak között több­féle akad. Van, aki szívesen segít a ház körül, a konyhán. Mások már csak tanyázgat- nak, beszélgetnek, és laknak itt olyanok is, akik rendszeres ellátásra, figyelemre szorul­nak. Tapasztó Szabolcs új ve­zetőként azt is tervezi, hogy nem elég az, hogy az itt la­kóknak ez az otthon egyfajta menedéket biztosít, de életet, mozgalmasabb napokat is kell vinni, szervezni ezek közé a falak közé. Megszépült a Sarkonforgó Ha valaki a felüljárón át Ken­deres felől érkezik a városba, balra a legelső épület egy haj­dani csapszék. A neve Sarkon­forgó, mert több tájra néznek sokat látott ablakai. Emberöltő­vel, emberöltőkkel korábban kocsmaként szolgálta az aszá­lyos torkú helybelieket. Hej, de sok gazdalegény gurgulázott itt évről évre, hitelbe! Ha fizetett, jó volt, ha nem, az se számított, felírta a csapiáros, és amikor arattak, majd elcsépeltek a ta­nyákon, tejeltek a legények. Ugyanis a városba vezető utak itt találkoztak, és ha „idesapám, idesanyám” nem látta, a na­gyobbacska legények a kocsik­ról vállon bevittek két-három zsák életet az itókáért. Ez így ment évtizedekig, majd jött a téeszesítés. Akkoriban lako­dalmakat rendeztek a falai kö­zött, meg olyan összejövetele­ket, amelyeket sok embernek tartottak. Amikor hanyatlani kezdett a közös gazdaságok csillaga, a Sarkonforgó is kopott gúnyát öltött. Szomorúan árválkodott, mint akinek nincs gazdája. Ké­sőbb lett, megvette egy vállal­kozó és helyrepofoztatta. Jóféle kanárisárgára festették az egy­kori csapszéket, és benne bol­tok, üzletek várják a betérőket. Meg egy tüzép, elvégre nya­kunkon az esztendő utolsó előtti „emberhónapja”. Üzletek nyíltak s nyílnak az egykori Sarkonforgó felújított épületében Századik évét tapossa a ’48-as honvéd unokája Imre Krisztina, vagy ahogyan ismerik, özvegy Monoki Sán- dorné, nagy idők tanúja, hiszen ő a legidősebb kisújszállási la­kos, elvégre 1898. szeptember 13-án született. Hárman voltak testvérek, egy fiú és két lány, de már csak ő él közülük. Pedig nem nevezhető könnyűnek az élete, hiszen nyolc saját gyerekén kívül egy unokát is felnevelt. A párját 1972-ben temették, és a gyerekei közül sem él már kettő. Olvasni világéletében szeretett, ha akadt rá ideje. Kesereg, nem a régi a látása, ámbár a fekete cérnát még most is csak úgy, szabad szemmel belefűzi a tűbe. 1984 őszétől fogva Lajos fia és a felesége gondozza. Az utóbbi időben már az udvarra is ritkán megy ki, úgyhogy kicsi szobája lett a világa. Olvasgat, szendereg, kel, fekszik, de nem esett ágynak. Az étvágya is jó: kis kupicával nem jön rosszul reggel, azután szeret mindent, de leginkább azt, aminek hús a neve. Hosszú évek során eddig született 15 unokája, 19 déd­unokája és 4 ükunokája. Aho­gyan belépett a századikba, kö­szöntötte a polgármester is. A tegnapi ebédre nem biztos, de a régebbi időkre ma is pon­tosan emlékszik. Arra, hogy anyai nagyapja 1848/49-es honvéd volt. Mivel élen járt a csatákban, a világosi fegyverle­tétel után halálra ítélték és ke­resték. Már „őszbe csavarodott a természet feje”, amikor az egyik este a Sásas tó utcában óvatosan megkopogtatták a kiskaput. Ki az, szólt ki a nagy­anyja, mire a válasz: siess, én vagyok, az urad! Röpült a fiatalasszony, benn aludt a két gyerek; az egyik egyéves, a másik kettő volt, és tényleg a férje állt az ajtóban.- Jaj, gyere be, édes párom, úgy vártalak haza!- Nem mehetek, kedvesem, üldöznek az osztrákok, a nyo­momban vannak, csak éjjel ha­ladhatok. Halálra keresnek, úgyhogy Lengyelországba iparkodok. Ha lehet, hírt adok MonokiSándorné magamról, vigyázz a gyere­kekre! Egy csók, egy búcsúölelés, és hiába volt a kérés, csak egy percre nézz be, a fiatal férfit el­nyelte a sötétség. Valami olyasmit mondott még, hogy reggelre el kell érnie egy Kar­cagon túli nádast, ott pihenhet. Év jött évre, évtized évti­zedre, a halálra keresett honvéd soha nem érkezett vissza. Hol érték utol, ölték meg, merre nyugodhat, eljutott-e Lengyel- országba, nem derült ki. Az öz­vegy nagyon hosszú életet élt, valamikor 1910 körül halt meg. Addig várta a párját, hátha egy­szer hazahozza a város harang­szava, a Sásas tó utca, a két gyerek. De bizony az apróságok ár­ván nőttek fel, mindörökre el­tűnt a honvéd nagyapa, és utána ez a kis rege maradt, amelyet Krisztina néni tízévesen hallott nagyanyjától. Hogy nem most lehetett, az is bizonyítja: Mo- nokiné Imre Krisztina is már a századikba lépett az idén szep­tember 13-án .. . Ennyi gyereket nevelt fel Monoki Sándor és a mellette ülő párja, a ma is élő Imre Krisztina Alapítvány is segíti gyermekek életét Romák áldatlan körülmények között Kovács Józsefné Erzsiké 1992 óta a Lungo Drom civil szer­veződés helyi vezetője, majd 1994-től a kisebbségi önkor­mányzat városi elnöke. Négy gyereket nevelnek, egy férj­nél van, a többi még tanul. Nemrégen költözött a ki­sebbségi önkormányzat a je­lenlegi helyére, a 4-es főút­vonal szomszédságába. Eb; ben az irodában vele együtt hárman dolgoznak, ő az el­nök, és még rajta kívül két szociális munkás van. Szerteágazó, sokrétű a te­vékenységük, hiszen a vá­rosban mintegy 550 roma él. Tulajdonképpen ez a kisebb­ség három rétegre tagozódik. Az egyik réteg a legtehető­sebb, akik már nem is ro­máknak vallják magukat. Azután van az úgynevezett középréteg, illetve egy har­madik csoport, a leszakadtak csoportja. Ebbe mintegy százötvenen tartozhatnak. Sajnos itt is az a jellemző a romákra, hogy kilencven százalékuk munkanélküli. Az 550 itt élő roma közül 150 körüli a leszakadt, rossz körülmények között élő - mondja Kovács Jó­zsefné, a kisebbségi ön- kormányzat városi elnöke Ezért nem marad más szá­mukra, mint az idénymunka vagy a segély. Arról nem is beszélve, hogy közülük na­gyon soknak áldatlan a la­káshelyzete: hatan, nyolcán szoronganak egy-két szobá­ban. Ezen most némileg enyhítenek, hiszen az elkép­zelések szerint év végéig hét nagy család kap, építtethet megfelelő otthont. Rendelkeznek egy „Ki­sebbségben élő gyermekek­nek” Alapítvánnyal: beisko­lázási segélyeket, támogatá­sokat adnak a roma kis- és nagycsaládosoknak, ami bi­zony augusztus végén, szep­tember elején jelentős támo­gatás ezeknek az emberek­nek. Másféle segélyeket, támo­gatásokat nem adhatnak, de oly módon segíthetnek a hozzájuk fordulókon, hogy kérelmüket továbbítják a vá­rosi önkormányzat illetéke­seinek. Képeskönyvben a város A századforduló körüli ne­ves épületek képei, illetve a jelenkor létesítményei látha­tóak abban a városi képes­könyvben, amelyik még eb­ben az évben megjelenik és emléket állít a település leg­érdekesebb, legszebb épüle­teinek. Több mint ezer egy­kori kép közül válogatták ki azt a kétszázat, amely a ki­adványt színesíti. A jelenkor felvételeit pedig Papi Lajos és Mészáros János fotósok készítették. Szerencse fel! Ez a nagykun település nem is olyan régen még két művelő­dési otthonnal rendelkezett. Az egyik az úgynevezett Ifjúsági Ház volt, amely spórolós vilá­gunkban - mint annyi minden más - eladósorba került. Lett vevő is, hiszen belőle nyolcvan métert vásárolt meg a Szeren­csejáték Rt. Azért, mert a ko­rábbi totózó-lottózó szűkösnek bizonyult, így bővíteni kívánták a helyiséget. Noha amikor arra jártunk, éppen nem dolgoztak a munkások, de azt hallottuk, hogy a létesítményt ebben az esztendőben meg szeretnék nyitni. Ehhez azt kívánjuk az itt élőknek, ha ez bekövetkezik, menjenek és vegyenek valami­lyen szelvényt, majd töltsék ki, hátha egyet-kettőt közülük ké­zen fog Fortuna. Karácsonyi falu decemberben Nem akar vagy nem tud min­denki Szolnokra, esetleg mesz- szebb utazni, hogy a szeretet ün­nepén legközelebbi hozzátarto­zóit valamivel meglephesse. Ép­pen ezért a polgármesteri hivatal műszaki osztálya úgy döntött, hogy a Kálvin téren az idén is szerveznek karácsonyi falut. Azok a kereskedők, akik ily mó­don szeretnék portékáikat kí­nálni, a városháza 25-ös számú szobájában nyilatkozhatnak eb­béli szándékukról. Érdemes si­etni, ha nem másért, például azért, mert a helyfoglalás a je­lentkezések sorrendjében törté­nik. Egyébként a karácsonyi falu december 1. és 31. között váija a látogatókat, érdeklődőket és nem utolsósorban a vásárlókat. Kisúji krónika Jó lenne minél hitelesebb infor­mációkat szerezni arról, hogy az 1956-os forradalom miképpen érintette a települést. Ezért kérik, hogy akinek a birtokában a negy­venegy évvel ezelőtti helyi októ­beri, novemberi dokumentumok, felvételek, feljegyzések vannak, juttassák el a városi könyvtárba. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Az új évben már új lakásban A kisebbségi önkormányzat fogott bele az építkezésbe Alig néhány hete írtunk arról, hogy a Szénáskert utcában a kisebbségi önkormányzat hat lakás építésébe kezdett. Akkor még mindössze kettőnek ké­szült el az alapja, a többi fun­damentumát ásták vagy éppen kijelölték. Nem kis meglepe­téssel tapasztaltuk, hogy pár hét elteltével mindegyik ház fala állt, sőt az első kettőnek már cserép is került a tetejére. Gyanítom, mire az írás megje­lenik, mindegyik otthon teteje védve lesz a novemberi zi­mankók, esők, havak, havas esők ellen. Az épületeket egy kft. építi, és minden bizonnyal tartani tudják az eredeti határidőt, azt, hogy december 31-ig be­költözhetnek új otthonaikba a roma családok. Olyanok, akik eddig rokonoknál, szülőknél húzták meg magukat, és leg­alább három gyereket nevel­nek. Egyébként hogy gyor­sabban haladjon az egész, az építkezés menetébe a családok férfitagjai, illetve néhányan a közhasznú munkások közül is bekapcsolódtak. Ezekbe a házakba december 31. a beköltözés határideje A kétszázötvenezer forintot is elérheti a költség Gázvezeték-építés kilenc helyen Noha a település gázhálózata nyolcvan százalékában ki­épített, azért maradtak olyan területek, ahová még nem ért el ez a rendszer. Ennek több oka lehet: az egyik az arra­felé élőknek nem volt akkor annyi pénzük, hogy elvégez­tessék ezeket a munkálato­kat; azután egyes házak, zu­gok, rövidebb utcák távo­labb húzódnak a kiépített há­lózattól. Jelenleg kilenc helyen fo­lyik efféle építkezés, ame­lyek befejezéseképpen to­vábbi nyolcvan lakást kötnek a hálózatra. Hogy a költsé­gekről is essék szó: napja­inkban úgy alakultak az árak, hogy a csonkig 50-100 ezer forint közötti a bekötés, ha pedig egy átlag lakáskölt­séget is nézünk, ez 250 ezer körüli. Lehet ennél több is, attól függően, hány szintes, illeti, november végére, eset­helyiséges az épület. leg a jövő hónap elejére sze­Ami a mostani gázépítés, retnék rákapcsolni a háló­bekötések végső határidejét zatra ezt a nyolcvan lakást is. Újabb lakásokat kötnek a hálózatra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom