Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-13 / 265. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. november 13., csütörtök Várjuk egykori óvodásainkat is Óvodánk jótékonysági bált rendez november 21-én, 19 órai kezdettel, a MÁV Járműjavító Művelődési Házában. Először próbálkozunk ilyesmivel, nagy reményekkel készülünk rá. Sajnos gyermekeink szüleinek jelentős része munkanélküli, többségük a legnagyobb jóindulattal sem tudja az intézményt támogatni még annyival sem, hogy részt vegyen az eseményen. A siker reményében arra kérjük egykori óvodásainkat, a szülőket és a jóérzésű embereket, jöjjenek el jótékonysági estünkre, legyenek részesei egy nemes kezdeményezésnek. Óvodánk elérhető a 425-397-es telefonszámon, váijuk és köszönjük a jelentkezéseket. Csallóköz úti óvoda, Szolnok Egy engedély hiányzik A Magyarok Világszövetsége mezőtúri szervezetének meghívására nagy sikerű előadást tartott dr. Kiszely István professzor a ’90-es évek elején nagy vihart kavart Petőfi- kutatás eredményeiről. Az általa vezetett expedícióban több neves külföldi tudós, antropológus vett részt. A Bajkál- tó melletti Barguzinban végzett feltárást sokéves dokumentációs kutatás előzte meg, mely erősen megkérdőjelezte Petőfi segesvári halálát. A jegyzőkönyvek összefutó szálai ide vezettek, ahol sikerült megtalálni „Petefi Sander” hadifogoly sírját, 1854-ből. A sírfeltárás és a csontváz tudományos vizsgálata nyomán különös eredmény született: a költő tipikus testi jellemzői mind felfedezhetőek a csontozaton (például a farkasfog, a tbc okozta elváltozások, a patella hiánya, méretek). A DNS-vizsgálatok szintén azonosságra utalnak. A teljes csontváz ma Bostonban várja az utolsó ösz- szehasonlító analízist, melyhez egyetlen gramm minta kellene Petőfi édesanyjának csontjából. A Kerepesi temetőben található családi sírbolt felnyitását azonban késlelteti egy engedély kiadása. Addig hazánk nagy fiának feltételezett földi maradványa ég és föld között létezik, pedig pihenni vágyik a honi földben. Egyáltalán nem kizárt, hogy nagy költőnket találták meg, hiszen a kis faluban előkerült „Álmodom” c. vers sorait csak egy magyar költő írhatta: „...nincs pacsirtádat, nincs gémeskút és zsindelytető... ” Tóth Boldizsárné, Mezőtúr Polgár Pál és neje, Péter Julianna Tiszapüspökiben az ötvenedik házassági évfordulót ünnepelte. Az alkalomból gyermekei és unokái köszöntötték házaspárt. (BEKÜLÖDÖTT FOTÓ) Az újszászi otthon idős lakóiért „Idősekért” elnevezéssel az Újszászi Szociális Otthon alapítványi támogatással kíván segítséget nyújtani azoknak, akik szociális vagy családi helyzetüknél fogva, esetleg megromlott egészségük miatt gondozásra szorulnak. Az intézetben jelenleg kétszázhetven gondozott él. Gyógyszer- ellátásuk támogatására, fehérnemű és ágynemű pótlására, a technikai berendezések bővítésére, a működési költségek fedezésére és az épület állagának megóvására használja fel a kuratórium az alapítványhoz befolyt összeget. Az Idősekért Alapítvány nyílt, bárki által támogatható. Bankszámláját az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet vezeti 70300053-10016587 számon. A héttagú kuratóriumot többségében az intézet szakmai vezetése alkotja. Tiszteletbeli tagja egyelőre nincs, ezért várjuk azok jelentkezését, akik szakmailag vagy a bélés külföldi kapcsolatok kiépítésével segítségünkre lehetnek. Várjuk és köszönjük a támogatást mindazoktól, akik együtt éreznek a nehéz helyzetbe jutottakkal, s valamilyen módon segíteni szeretnének. Merész József, Újszász a kuratórium elnöke A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Utópia lett a gondoskodás háza? A szellemek lakják a szovjet kórházat Lehangoló a szolnoki, Városmajor úti fák között meghúzódó egykori kórház látványa. A város egyik legszebb részén álló épületet - szinte hihetetlen -, évek óta nem képesek hasznosítani. Az üres ház őrzése (amit feltételezhetően az adózók pénzéből fizetnek) sem kerülhet fillérekbe. Örömmel olvastam egy régebbi újsághírben, hogy gondoskodás házává, illetve ápoló kórházzá szándékoznak átalakítani. Felcsillant a remény, hogy velem együtt sok idős, önmagáról még időben gondoskodni akaró embernek ideális helyen lehet végső otthona. Úgy hallottam, háromszáz lakója lehetett volna az idősek házának. A várakozást hidegzuhanyként hűtötte le egy másik, egy friss hír, miszerint „ha kulcsra készen megkapja a főiskola, szívesen beköltöznek”. Meglepetésemet fokozta az is, hogy az iskolának nem is volt ilyen igénye. Tudom, szükség van az iskolák bővítésére, gyarapítására, a képzett emberfőkre. De bennünket, időseket az a tény, hogy a város vezetése nem segít a nyugodt elmúláshoz, igen elszomorít. Az időseket befogadó intézmény azzal a haszonnal is járna, hogy lakásainkat átadhatnánk a fiataloknak, s a gondoskodás házában békésen élhetnénk hátralévő éveiket hasonló korú társaikkal. így van ez Európában sokfelé. Remélem, a városrendezők újra átgondolják a tervet, és olyan célra hasznosítják az épületet, amire nagy szüksége van a városnak. B. E., Szolnok A Hajnóczy gimnázium évfordulójához Nemrégiben volt a tiszaföld- vári Hajnóczy József Gimnázium fennállásának 50. esztendejét ünneplő rendezvény megszámlálhatatlan résztvevővel, még élő szülőkkel, a volt diákok seregével. Kiváló Emlékkönyvet adtak ki a Szolnok Megyei Múzeumok műveltséghű igazgatójának, Tálas Lászlónak a segítségével. Néhány megjegyzésem van, „sine ira et studio”. A nagy szónoklat és a hosz- szadalmas műsor előtt talán illett volna köszönteni a legendás-híres „indító” tantestület utolsó élő, 85 éves tagját is a sokféle üdvözlés közepette: név szerint is illett volna köszönteni; megszenvedte a ti- szaföldvári tanárságát. Szerényen ült a kőkemény pádon, meggömyedve, botjára támaszkodva. Aztán: közeledvén felejthetetlen szabadságharcunk évfordulójához, illett volna megemlékezni ünnepélyes keretek között 1956 tiszaföldvári tanár- és diákáldozatairól: Balogh László költő, finnugorista nyelvész, György József gimnáziumalapító igazgató, Marczika László diák (akit egy csontrészeg bandita a földre tepert és összerugdosott (e sokk hatására végezte be igen korán életét), Pataky Zsigmond, a kiváló fizikatanár, Szabó Tivadar (aki a verésekbe, a lépcsőn való lerug- dosásba halt bele), dr. Tardos János négyokleveles bencés szerzetes (akit a művelődési osztály és a párt gyagyás vezetői üldöztek a halálba). Abban reménykedtem, hogy egyszer (nem az idők végtelenségében) az önkormányzatnak eszébe jut, hogy emléket állítson a felsorolt áldozatoknak. Vajon, gondoltak-e már az önkormányzat értelmiségi tagjai arra, hogy ki kellene nyomtatni a gimnázium diákszínpada színdarabjainak szövegeit: Bucz Hunor, dr. Király Ferenc, néhai Szabó András. Hadd lássák, milyen színdarabok miatt menesztette Buncz Hunort a tanári székből az egykori művelődési osztály méltatlan vezetője (nevét csak kis kezdőbetűkkel tudnám kiírni) és a gimnázium ultrabolsevista igazgatója. Úgy tudom, hogy az Emlékkönyv szerzői tiszteletdíj nélkül hozták össze ezt a nagyszerű kötetet: derék, volt diákjaim kitettek magukért, nem kell szégyenkezniük volt tanáraiknak és a munkaasztal mellett sem. A szövegek megmutatják, hogy emberek, igaz emberek, magyarok tudtak maradni a bolsevik elnyomás évtizedei alatt is, sokuk kiváló pályát futott be; egyikmásikának a neve ismert New Yorktól Tajvanig. S még egy csendes, halk kérdés: megköszönte-e valaki vagy valamilyen intézmény külön-külön, név szerint az Emlékkönyv körüli munkálatokat Tálas László és Szlankó István múzeumigazgatóknak, dr. Tyihák Ernőnek és szűkebb, budapesti, baráti körének? Ám! Videant Consules...! Dr. Varga Lajos arany okleveles gimn. tanár Tiszaföldvár Mit mért a zsűri mércéje? Érdeklődéssel vártam a Kifutó tehetségkutató tévéműsor október végi adását, amiben a szolnoki Origó zenekar énekese is bemutatkozott. Jöttek egymás után az ifjú titánok, de egyiküktől sem állt el a lélegzetem. Aztán sorra került a „mi Lacink”. Olyan egyszerűséggel állt a kamerák elé, mint ahogyan itthon teszi, közöttünk. Ezért is reménykedtem abban, hogy esélyes lehet a továbbjutásra. De nem ez történt; egy lány került a középdöntőbe. Miért? Talán azért, mert a zsűriben ült egy angol is, aki nem tudta értékelni a magyar nyelvű produkciót (Esetleg nem ismerte az eredeti előadót?) Vagy talán azért, mert a bírák férfi tagjainak jobban tetszett a hosszú combú leány, mint a hosszú hajú, szakállasfiú? Az elődöntőkből eddig csak nők jutottak tovább (kivételesen a legutóbbin egy fiút ért a szerencse - a szerk.) Ennyi tehetségtelen férfi lenne Magyarországon? Ha ez egy tehetségkutató és hasonmásverseny - mint ahogyan hirdeti önmagát - a döntés nem lehet igazságos. A kép összhatása szükségtelenné tette még a sminkelést is, a hang pedig a megtévesztésig hasonlított az eredetihez. De ami a lényeg: a választott dalt énekelte - s ezen van a hangsúly. Egy dolog vigasztal, bevallom: a sztárocska leánykák egy-két év múlva letűnnek, nekünk viszont megmarad a „mi Lacink” és továbbra is jókat bulizunk. T. Andrea, Törökszentmiklós Túl az első diszkóélményen A család úgy határozott, lányomat élete első diszkójába elkísérem. Az úton egy nyolctagú, 14-16 év körüli társaság ment előttünk - kellően illu- minált állapotban -, egyikük már az utcán vizelni akart; kicsit józanabb haverja válogatott trágárságok közepette felszólította, hogy mit csináljon - helyette. Zavart bennünket ez a stílus, ezért lemaradtunk kicsit, majd útirányt változtattunk. Mivel még este fél tízkor sem kezdődött el a buli, nem vártunk tovább, visszafordultunk. A fiatalok egymást lök- dösve, rángatva vonultak az utcán. Egy söröző előtt népes társaság - az ablakpárkányon konyakos poharak -, a lányok, mintha a „kocsisoron” sorakoznának. Nincs fiatalkorú- akra vonatkozó törvény? Hogy bírják a zajt a környék lakói - tűnődtem - meg az utca szennyét, amit másnap reggelre maguk után hagynak? Egyre több a narkós, alkoholista fiatal. Hol vannak a szülők? A felelősség? Egy őszinte beszélgetés talán segítene helyrehozni az első ballépéseket. Oda kellene figyelni gyermekeinkre! (Teljes név és cím) Czettler Jenő emlékezete Dr. Czettler Jenőre - a neves akadémikusra, országgyűlési képviselőre emlékeztek szülővárosában, Jászárokszállá- son, emlékoszlopot állítva neki. Czettler professzor Jász- jákóhalmához is kötődik, hiszen egy évszázadon át ez a község volt annak a választó- kerületnek a székhelye, ahol őt 1920 és 1935 között négy alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. Az ő időszakában épült a község két tanyasi iskolája: a kapitányréti és a varjasi - 1927- ben, 1934-ben pedig a Jákó- halmát Jászdózsával összekötő műút. Az ő képviselősége idején építették a gazdák 1929-ben a gazdakör épületét, melyet nemrégiben visszakaptak az önkormányzattól. Két évvel ezelőtt hajdani választókerületi székhelye, Jászjá- kóhalma, éppen ennek az épületnek a falán helyezett el emléktáblát a Rákosi börtönében elhunyt közgazdász emlékére, Svájcban élő fia jelenlétében. Megtiszteltetésnek vettem tehát, hogy Jászjákóhalma nevében én is elhelyezhettem koszorúmat a jászárokszállási emlékműnél. Büszke lehet a Jászság arra, hogy már az 1920-as, 30-as években is olyan országgyűlési képviselőket mondhatott magáénak, mint Czettler Jenő és gróf Apponyi Albert. Fodor István Ferenc polgármester A visszautasított segítség A cigány kisebbségi önkormányzatok a gettózással visz- szautasítanak minden társadalmi segítséget, amely súlyos lakásgondjaikon enyhítene (lásd a székesfehérvári vagy sátoraljaújhelyi önkormányzat határozatát). Ennyi erővel a lakótelepeken élő munkásokat is gettóba zártaknak tekinthetnénk. A kisebbség - a megélhetésre hivatkozással - bizonyos előjogokat tart fenn magának, egyre jobban terheli a szociális hálót. Többségük nem dolgozik, alacsony a képzettségük, esetleg teljesen iskolázatlanok. A demográfiai mutatókról már ne is beszéljünk. Gyakran halljuk, azért születnek sorra gyermekeik, hogy legyen miből fenntartani a családot. Emellett egyre erősödik körükben a megélhetési bűnözés. A minap egy helyi járatú autóbuszon két cigányasszony beszélgetését hallottam: - Te milyen bérlettel utazol? - Romabérlettel - mondja nevetve a másik, tehát nincs jegye. Nem csoda, ha az emberek (többek között azért is, mert félnek tőlük) igyekeznek kiközösíteni őket. Igazat adok azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ezt elősegítik. A cigány kisebbségi ön- kormányzatoknak az lenne a feladatuk, hogy a cigányság súlyos problémáinak megoldásához segítséget nyújtsanak az államnak, nem pedig az, hogy visszautasítsák azt. K. S„ Szolnok Jákóhalmi siker a szavalóversenyen A jászberényieken kívül - eddigi eredményei alapján - a jászjá- kóhalmi általános iskolát is meghívták a Gróf Apponyi Albert Általános Iskola szavalóversenyére, amit az 1956-os forradalom tiszteletére rendeztek. A részvétel fényes sikert hozott a jákóhal- miaknak, mivel Czigány Mónika 6. osztályos tanuló Csoóri Sándor versével az 5-6. osztályosok korcsoportjában első helyezést ért el. F. I., Jászjákóhalma Hatszázan segítettek A véradók napja előkészületeinek jegyében rendezte meg idei negyedik véradását a Vöröskereszt tiszafüredi területi szervezete. Ezúttal kevesebben jöttek el, mint máskor, de új arcok is feltűntek. A karcagi Kátai Gábor Kórház vérellátó-állomásának a füredi az egyik legbiztosabb bázisa. A kórház dolgozói és a tiszafüredi vöröskeresztes aktivisták köszönetét mondanak a véradóknak, hiszen az utóbbi négy alkalommal több mint hatszázan nyújtottak segítséget. Új buszvárót kaptak a fegyvernekiek Nem kell ezután esőben, szélben álldogálniuk az utazóknak a fegyvemeki elágazás buszmegállójában; új, fedett várót kaptak. Nagy dolog ez, s örülünk, hogy polgármesterünk, Huber Ferenc gondunkat átérezte és segített rajtunk. Tudjuk, sok pénzbe került, éppen ezért ezúton is szeretnénk megköszönni. Thállerné M. Magdolna, Fegyvernek A Mól Rt. támogatja alapítványunkat A Kapocs-Háló Alapítvány köszönetét mond a Mól Részvénytársaságnak a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége által rendezett tréninghez nyújtott segítségért, és azért a folyamatos támogatásért, amellyel hozzájárul alapítványunk működéséhez. Három József irodavezető A tiszaigariak visszatérő vendége Nagy Zoltán A tiszaigari nyugdíjasklub tagjait régi ismeretség fűzi Nagy Zoltán karcagi nótaénekeshez és barátaihoz. Több éve már, hogy a falu rendezvényein rendszeresen fellépnek. Legutóbb vacsorával egybekötött esten találkoztak az előadóval. Lengyel József, Tiszaigar Vendégként érkeztek az oktatási központba A tiszapüspöki közösségi ház vezetője évek óta szervez kirándulásokat az itt élő nyugdíjasoknak. Az idén többek között a Dunakanyar tájait is bejártuk. Az időközben klubbá alakult csoportnak a közelmúltban két ifjú pedagógus tartott előadást a tiszai táj növény- és állatvilágáról, s e napon ellátogattunk az oktatási központba is. Itt beszélgetésre is mód nyílt az önkormányzat képviselőivel. Köszönjük Horváth Ernő igazgatónak a vendéglátást és a kedves fogadtatást. Sebestyén Ferencné, Tiszapüspöki Harmadik éve rendszeresen összejönnek Három éve találkoztak először a Zagyvarékasról elszármazottak, s azóta minden évben együtt töltenek egy napot. Közel százan utaztak haza szülőfalujukba, hogy az itthoniakkal kiegészülve - csaknem kétszázan - együtt szórakozzanak. A polgármester meleg hangú üdvözlete után a Rékasi lakodalmassal köszöntötte a Kék Ibolya műkedvelő csoport a jelenlévőket, majd közös vacsora és hajnalig tartó tánc következett. Elhatározták, jövőre is találkoznak. Földes Barnabás, Zagyvarékas
