Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-07 / 234. szám

1997. október 7., kedd Kitekintő 7. oldal Magyarok a Kárpát-kanyarban - Testvérvárosi látogatás Szecselén, a Szent Mihály-napi rendezvényeken Kisújszállásiak jártak a négyfalusi csángóknál Kisújszállás romániai testvérvárosába, Szecselébe - azaz Négy­faluba, melyet Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu alkot - látogatott el a Szent Mihály-napi rendezvényekre a kisúji Árvácska néptánccsoport és a Nagykun citerazenekar, akiket lapunk munkatársa is elkísért. A két település vezetői hat éve írták alá a testvérvárosi megállapodást. Szecsele a Kárpát-ka­nyarban, a Bárcaság határánál, Brassó mellett, a Bolnok és Csukás hegyek lábánál fekszik. A kisújszállásiakat a Miseri- cordia Alapítvány és a Kékne­felejcs néptáncegyüttes hívta meg a Szent Mihály-napokra. A türkösi római katolikus plébánián Gajdó Zoltán fo­gadta szeptember 27-én, szombaton a vendégeket. Mint megtudtuk, a település védőszentje Szent Mihály, akinek Csernátfaluban már 1427-ben templomot állítot­tak. Az RMDSZ megyei veze­tősége nevében dr. Gábor Ist­ván üdvözölte a kisújiakat. Este az Elektroprecizia gyár kultúrtermében megtartott gá­laműsoron a Fekete István ve­zette kisúji Árvácska nép­táncegyüttes és Kota Miklós­sal az élen a Nagykun citera­zenekar adott nagy sikerű mű­sort. A vendéglátók is szín­padra léptek: Bubla Levente irányításával a Kéknefelejcs néptánccsoport, valamint a helyi kórus magyar népdalo­kat énekelt. Hétfőn reggel az Elektro­precizia gyárban Claudiu Rosculet gyártásigazgató és Constantin Lungu marketing- igazgató fogadta lapunk mun­katársát. Mint a cég vezetőitől megtudtuk, a 60 éves gyárban ötezer-ötszázán dolgoznak. Elsősorban a Dacia gyárnak készítenek alkatrészeket, mű­szerfalakat, de teherautó-, traktoralkatrész, elektromos berendezés is van termékská­lájukon. Havonta 27 milliárd lej értékű termék kerül ki a gyárból Olaszországba, Ar­gentínába, Franciaországba, Egyiptomba, de alkalmi ren­deléseik Magyarországról is vannak. Termékeiket vásáro­kon ismertetik meg a külföldi piaccal. 1990-ben szerezték meg az ISO 9001 minősítést. Az Elektroprecizia 6 ezer tí­pusú autóalkatrészt és 12 ezer féle pótalkatrészt készít. A gyár részvényeinek 64 száza­léka jelenleg állami tulajdon­ban van, most kezdődik itt is a privatizáció, ahol a dolgozók a részvények 33 százalékát vehetik majd meg. A csoport ellátogatott a négyfalusi hagyományok leg­nagyobb ismerőjéhez, György Papp Margit népművészhez is, aki a barcasági csángó ma­gyar nép történetéről mesélt, mely az Árpád-házi királyok koráig vezethető vissza. A négyfalusiak a többi határné­pekhez hasonlóan falvakban éltek, közösen művelték a szántóföldeket, réteket, erdő­ket, legelőket. A mezőgazda­ság mellett a háziipar adott megélhetést számukra. Ezen a részen is nagy pusztítást vég­zett a tatárjárás, a kuruc-la- banc háború, majd több év­századon át Brassó város uralma alatt szenvedtek. Az itteni történetírók szerint a csángó szó a csángatásból ered, ugyanis az egymás mellé épült négy településen — s a hozzá szorosan kapcso­lódó Háromfalu (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) - tűzvész, árvíz, veszedelem idején a pürkereci templom harangját félreverték, nyelvét kézzel a harangfalhoz ütögették, így ijesztő hangzavart idéztek elő. Ezzel a csángatással ad­tak hírt egymásnak a veszede­lemről, ha a tömösi, őszánci szorosok között ellenség kö­zeledett. György Papp Margit az általa készített hámosroko- lyában - mely 16 méter hosz- szú vászonból készül, s kéz­zel, kis csíkokba fogva varr­ják össze - és sárig cérnával (mustársárga) hímzett ingben - melynek kézelőjére és gal­lérjára készítenek virágmintás motívumokat - fogadta a gye­reket. Munkatársunk találkozott dr. Magdó János megyei ta­nácsossal, aki munkája mel­lett helytörténettel is foglal­kozik. így például jövőre sze­retné megjelentetni Zajzoni Rab István helyi költő műveit. A tanácsostól megtudtuk, hogy a fazekasság ezen a terü­leten kihalt, néhány kenyér­sütő asszony van már csak, a festettbútor-készítők mester­ségét sem folytatják a fiata­lok. Magdó János szerint po­zitívan hatott a négyfalusiak kultúrájára a kisújszállási kapcsolat, azóta itt is többet törődnek a fiatalok a hagyo­mányápolással. A szépen hímzett sainka (kendő) a lá­nyok, asszonyok ékessége most is, a szászoktól átvett aranyozott, veretes öv - melynek ára egy ökörével ve­tekszik - szintén a díszes öl­tözet része. A csángók mun­kás, dolgos, zárkózott embe­rek, akik lassan nyílnak, ne­hezebben barátkoznak, mint a székelyek, ahogy Szecselében mondják, a csángó kérdez, de sohasem beszél. A négyfalusi szüreti felvo­nuláson és majálison a pürke­reci Borica tánccsoport is fel­lépett. Ez egy rusztikus, durva, barcasági katonai tánc. A férfiak sapkáján árvalány- haj, csizmájukon csengettyűk, melyek tánc közben olyan hangot adnak, mint a havas tá­jon haladó lovas szán. A csernátfalusi evangélikus templom udvarán tavaly a honfoglalás 1100. évforduló­jára kopjafát állítottak, melyet a kisújszállásiak is megkoszo­rúztak. Az emlékezést jelenlé­tével megtisztelte Mózes Ár­pád püspök is. A koszorúzás után Vasile Lata polgármester fogadta a delegáció vezetőit, s mindkét fél egy-egy kenyeret is átadott a másiknak. Fekete Imre, a Nagykunsági Népfő­iskola vezetője az általa 1998- ban tartandó Fiatalok Európá­ért rendezvényeiről beszélt a város vezetőjének, és átadta a meghívólevelet a programra. A polgármester megígérte, Szecsele polgármestere, Vasile Lata, kezében kenyérrel, balra Fekete Imre és Fekete István Kisújszállásról Kenyérsütés hagyományos módszerrel, kinti kemencében Négy falu (azaz Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) a Kárpátok kanyarulatában György Papp Margit Szecsele képviselteti magát Kisújszálláson. Miután a két önkormányzat között három éve szünetel a hivatalos kap­csolat, a találkozó célja volt ennek az újbóli indítása. A szűk körű tárgyaláson részt vett az ottani legnagyobb civil szervezet, a Misericordia Alapítvány vezetője, Szén Edit is. A polgármester el­mondta, hogy figyelemmel kíséri a magyarországi válto­zásokat is, így ismeri gondja­inkat, nehézségeinket. Már a tárgyalás elején leszögezte, nem zárkózik el attól, hogy a testvérvárosi kapcsolatot pártoktól, egyházaktól mente­sen, új alapokra helyezzék, s ezentúl csak a nemzeti érté­keket képviseljék, legyen az román vagy magyar. A pol­gármester ígérete szerint ez a jövőben így lesz, éppen ezért szívesen vesz részt a Fiatalok Európáért program jövő évi rendezvényein. Az ehhez szükséges, várost bemutató kazettát és egyéb dokumen­tumokat már át is adta a dele­gáció vezetőjének, valamint a kisúji polgármester, dr. Ducza Lajos részére egy meg­hívólevelet is küldött október 30-ára, hogy a tárgyalásokon új alapokra helyezhessék a két város közötti kapcsolatot. Szecsele (Négyfalu) 32 ezer lakosú város - tudtuk meg a polgármestertől, mely­nek 27 százaléka magyar, a többi román. Elsősorban me­zőgazdaságból élnek, 6 ezer hektáron gazdálkodnak, a leg­fontosabb gyára az Elektro­precizia, emellett húsgyára, csokoládéüzeme, nyomdája, pántlikagyára is van. Két éve indult el a gázfejlesztési prog­ram, a 83 kilométernyi veze­tékre 10 ezren már rákötöttek. A 40 milliárd lej értékű gáz­fejlesztés után a telefonháló­zat bővítése is elkezdődött, így 2600-an kaphatnak tele­font. A szennyvízhálózat Brassótól Türkösig 12 kilo­méteren már kiépült. Egy te­relőút megépítése is szerepel a terveik között. A város költ­ségvetése ’92-ben 10 millió, idén 12 milliárd lej. Az isko­láik fejlesztésére öt év alatt annyit fordítottak, mint az elmúlt 100 év alatt összesen. Az egyik legnagyobb civil szervezet, a Misericordia Alapítvány két éve alakult, céljuk a szociálisan rászorult emberek segítése, segélyek osztása. Mint Szén Edit ügy­vezetőtől megtudtuk, jelenleg 217 családhoz járnak fiatal önkéntes segítőik, s bevásá­rolnak a sokgyermekeseknek, nyugdíjasoknak. Tavaly vet­tek egy telket, ahol a hónap végén átadják új székhelyü­ket. Itt az iroda mellett kiala­kítanak 4 vendégszobát, s az üzletet, ahol a segélyszállít­mány egy részét árusítják. Terveik között szerepel Brassó mellett egy öregek otthona megépítése is. A 150 millió dollár értékű beruházás jövőre kezdődik, a terveket Szeged főépítésze már készíti. Munkatársunk találkozott a Brassói Lapok újságírójával, Gábor Ilonával is, aki bemu­tatta a lapot, mely 16 oldalon hetente egyszer jelenik meg, s az itteni magyarságot érintő kérdések, rendeletek mellett tévéműsort is közöl. Brassó, Hargita és Bihar megyében olvasható a lap, melyet hét főállású újságíró készít. A nagykun ember számára szokatlan volt néhány szecse- lei kifejezés. Az ételt például így kínálják: tessék használni! Több jellegzetes ételt is kós­toltak a vendégek. A za- kuszka például hasonló a ma­gyar lecsóhoz, csak rizs he­lyett babot raknak bele. A táj jellegzetes növénye a pityóka, azaz a burgonya, mely min­den portán megterem. A kö­ménymagos pálinka pedig tiszta alkoholból és pirított köménymagból készül, semmi köze a nálunk szoká­sos gyümölcspálinkához, a borvíz magyar megfelelője pedig az ásványvíz. A „ne zsennyegjetek” azonos a „ma­radj csendben”, „halkabban” felszólítással. Ha valakinek fogja (húzza) a görcs a lábát, arra az ottani asszonyok gyap­júszálat kötnek. A citrombors nálunk citrompótlóként is­mert, s a sült paprikát ott sa­vanyúságként tálalják. Szöveg és fotó: Daróczi Erzsébet A négyfalusi Kéknefelejcs produkciója A színpadon a Nagykun citerazenekar és az Árvácskák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom