Új Néplap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-30 / 253. szám
4. oldal 1997. október 30., csütörtök A Szerkesztőség Postájából Mi lesz a tiszazugi emberrel, ha hét végén betegszik meg? Az ügyelet állapota válságos, de... A Kunszentmárton környéki kilenc község hét végi és ünnepi orvosi ellátását a kunszentmártoni telephellyel működő központi orvosi ügyelet látja el. Ehhez a környező települések önkormányzatainak anyagilag, orvosaiknak pedig szakmailag kell hozzájárulniuk. Három hektár könyöradomány Lopnak, rabolnak Megérjük-e valaha, hogy megszűnnek a lopások, a rablások, a vandálkodás, s megszűnik-e bennünk a félelem? Örököltünk egy házat, de nem abban a faluban, ahol élünk. Amint híre ment, hogy üresen áll a házUNK, megjelentek az önkéntes épületbontók. Rövid időn belül a háznak több mint felét elhordták, s a benne maradt értékek is mind eltűntek. A napokban a kert fái kerültek sorra. A szemtanúk - akik jól tudják, kik a tettesek, ismerik őket - tanúskodni nem mernek, félnek a bosszútól. Természetesen tettem bejelentést mindenhol, ahová úgy gondoltam, valamilyen módon tartozhat az ügy, de sehol semmi nem történt. Ezek után kérdezem: mit tegyek, hová forduljak - tanúk nélkül -, s ki kárpótol engem ezért a súlyos veszteségért? (Teljes név és cím) Támogathatjuk diákjainkat Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola „Rózsa Imre 1990” Alapítványának kuratóriuma köszönetét mond mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk egy százalékával támogatták az alapítványt. Nagy segítséget kapott iskolánk ahhoz, hogy a tehetséges diákokat és a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket támogathassuk. A kapott pénzből az oktatás anyagi, technikai és személyi feltételeit is javítani tudjuk. A reményeinket magasan felülmúló összeg felhasználásáról - a törvényi előírásoknak megfelelően - tájékoztatjuk majd az adományozókat. Vígh László, a kuratórium elnöke Szabadság és szabadosság Évszázadokon keresztül vergődtünk a nagyhatalmak hálójában. Végre ránk köszöntött a szabadság, csak éppen ezzel nem tudunk élni. Jó látni a fejlődést, a baj csak az, hogy a mai helyzettel sokan visszaélnek. A „liberté” nemes gondolata gyakran átcsap szabadosságba. Tudomásul kell venni, hogy kicsi s bizonyos fokig szegény nép vagyunk, tehát valahová tartoznunk kell. Irtózatos erőfeszítéseket teszünk azért, hogy felzárkózzunk, hogy évek múltán jobb legyen ennek a kis országnak, s eközben szembesülnünk kell a szabadossággal. Kinek jó, ha ledöntenek egy szobrot? Mi öröm lehet a kitört kirakatokban, az autórongálásban, a kicsavart fákban, letaposott virágágyásokban, széttört padokban - a nagyobb dolgokról már nem is beszélve. Az indulatokat, a bosszút másképpen kell(ene) levezetni, nem vandalizmussal, a szabadság meggy alázásával! Jupá Ismét válságban van a jól működő rendszer. Ennek oka, hogy néhány település költségesnek tartja a központi ügyelet fenntartását, az erre szánt pénzt szeretné megtakarítani, felvállalva a hét végi orvosi ügyelet más formában történő megoldását. A látszólag egyszerű kérdést bonyolítja, hogy a központi ügyelet szétesése miatt keletkező - előreláthatóan három kisebb -, egy-négy falura kiterjedő központi ügyeletnek nincsenek meg a műszaki és kiegészítő feltételei a szakfeladat ellátására. Nincs központi telephely, nincs hét végén vagy ünnepnapon igénybe vehető szakképzett kisegítő személyzet, nincs telefonügyeletes, terepjáró gépkocsi - hogy csak a fontosabbakat említsem. Az nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás által kiutalt ügyeleti fejkvóta mértéke nem teszi lehetővé kis régiónként, esetleg településenként a központi ügyelet működtetését. Az orvos jelenléte önmagában nem elégséges feltétele az ügyeletnek, mert szolgálata közben gyakran kerül távol telephelyétől, s ilyenkor más betegek számára nem elérhető. Kilenc település háziorvosa közül hatnak nincs helyben családi háttere sem. hogy legalább telefonügyelet szintjén segíthetné a munkát. A várható változások következtében számítani lehet arra, hogy hétvégeken és ünnepnapokon a betegek faluról falura járva keresnek ügyeletes orvost (aminek természetesen következményei lehetnek). A központi ügyeletnek most éppen az ad aktualitást, hogy a Kunszentmártoni Szakorvosi Rendelőintézet november elsejével - anyagi okokra hivatkozva - felmondta annak működtetését. A tiszazugi polgároknak viszont az az érdekük, hogy továbbra is megmaradjon a jelenleg működő ügyeleti rendszer. Talán még nem késő, hogy jól átgondolt döntéssel maradhat a jól bevált rendszer. Lehőtz Árpád dr. Tiszakürt A kabinet döntése értelmében január elsejétől a három hektárnál kevesebb földdel rendelkező kistulajdonosoknak nem kell adót fizetniük a terület bérbeadásából származó jövedelmük után. A változás csaknem kétmillió gazdát érint. Mit jelent ez a megye törpe- és kisgazdaságainak, a mezőgazda- sági kisnyugíjasoknak éves jövedelmük növekedése tekintetében? Nálunk egy hektár átlagban tizenkilenc aranykorona körül van. Úgy tudom, egy mázsa kenyérgabona felvásárlási ára 2200-2400 forint. Tehát a kormány által ígért jövedelem- növekedés éves szinten (a búzát véve alapul) - a százalékos forrásadót is figyelembe véve - néhány ezer forint lesz. Mit ér ez a pénz a létminimum körül élő mezőgazdasági nyugdíjasnak, a szövetkezeti öregségi Ez év tavaszán az öcsödi Hagyományőrző Pávakör Oroszlányban vendégszerepeit. Akkor kaptuk a meghívást egy vi- szontlátogatásra. Sok, Öcsödről elszármazott él Oroszlányban, jómagam is ott születtem, így örömmel fogadtuk az invitálást. Érkezésünkre készültek: süteménnyel és üdítővel kínáltak, majd múzeumlátogatás után egy kiadós ebéddel vártak minket. Molnár Bálint polgármester úr köszöntött bennünket. Megtudtuk, hogy Öcsöd már az 1579-es összeírásnál is szerepel Ecsed néven - adják hírül az Az V. Mátyás-kupa versenyeire tizenegy szolnoki iskola nevezett be. Születésnapunkon - most ünnepeltük ugyanis a huszonötödiket - jellegzetes futóversenyt és más játékokos vetélkedőt is rendeztünk. Új színfoltot jelentett a 88-as Gyorsreagálású Zászlóalj katonáinak izgalmas önvédelmi, töréstechnikai bemutatója és az ügyességi kerékpárverseny, melynek nevezési feltétele volt többek között a kerékpáros- KRESZ elméleti feladatainak helyes megoldása. A görkorcsolyaverseny vitathatatlan népszerűségnek örvendett. Minden verseny színhelye vidám, lelkes gyerekek zsivajától, szurkoló csapattársak és szülők biztatásától visszhangzott. Kemény labdacsatákat, taktikai megoldásokat láthattunk a kispályás fociban. Az idén a Szandaszőlősi Általános Iskola vehette át a vándorkupát a Széchenyi Krt.-i, a Fiumei és Mátyás Király Általános és Alapfokú Művészeti Iskola előtt. Az atléták futócsanyugdíjasnak, vagy annak, akinek a bruttó átlaga huszonhat- ezer forint, vagy mit ér a mező- gazdasági járadékosnak, akiknek a jövedelme egy régebbi KSH-adat szerint 18 950 forint (amit természetesen megszépít az, hogy ebbe az összegbe a magas(abb) mezőgazdasági nyugdíjasok jövedelme is beleértendő)? Az említett kisparasztság rászorultságát ismerve a három hektárt legalább a duplájára kellene emelni ahhoz, hogy a döntésnek legyen valamilyen érezhető hatása a jövedelmekben. Feltehetően az intézkedéssel a kedvezményezettek száma nem nő számottevően, mert országosan a kistulajdonosok birtokában (egy két évvel ezelőtti adat szerint) 2 millió 680 ezer 700 hektár földterület van. Kukri Sándor, Szolnok írásos krónikák. Sokáig számított kistelepülésnek, de már a fejlődés községi rangra emelte. Késő délután vendéglátóink és mi is műsorral kedveskedtünk egymásnak. Természetesen nem maradt el a tánc és a tombola sem. Azzal búcsúztunk dalkörös társainktól és a polgármester úrtól, hogy jövőre a bányásznapon szeretettel várjuk őket Oroszlányban. A tartalmas és kellemes napért ezúton is köszönetét mondunk vendéglátóinknak. Szép Lídia, Oroszlány patversenyén mindig nagy érdeklődés kíséri az „olimpiai váltófutást”, ahol szülőknek, esetleg az iskolát képviselő tanároknak is 100 métert kell futniuk. A kupát az idén is, mint eddig mindig, a Széchenyi iskola szerezte meg a Mátyás és az Eötvös előtt. Az asztaliteniszezők az iskola tornatermébe csalogatták a szurkolókat. Heves labdameneteket, ügyes leütéseket láthattak a pingpong kedvelői. A kupát harmadszor nyerte el a Mátyás iskola, ami most már végleg a mi vitrinünket díszíti. A sportnap és az V. Mátyáskupa sikeres rendezéséhez segítséget nyújtott a városi ön- kormányzat, a városi sport- centrum, a 88-as Gyorsreagálású Zászlóalj, a megyei baleset-megelőzési bizottság, a városi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya és természetesen a nevező és részt vevő iskolák. Valameny- nyiüknek köszönjük. Gulyásné Sinka Mária munkaközösség-vezető Gazdaköri látogatás Erdélyben A borversenyen találkozunk újra A közel évtizedes múltra visszatekintő szandaszőlősi Bereczki Máté Gazdakör tagjaiból néhányan - a mezőpanitiak meghívására - Erdélyben jártak. A gazdakörnek ez a második határon túli magyar kapcsolata - a Zenta melletti felsőhegyiekkel három éve él a gyümölcsöző barátság. Mezőpa- nitban hagyomány, hogy a „bevonuló” fiatalok búcsúztatására a tizenkilenc éves fiúk és lányok szüreti ünnepséget rendeznek, ahová nemcsak a helybéliek hivatalosak, hanem a környező települések fiataljai is. A szervezők népyisc.- letben - nemzetiszínű szalagokkal, kokárdákkal feldíszítve -'teszik még ünnepélyesebbé a mulatságot. Természetesen nemcsak az ünnepségen voltak jelen a gazdakör tagjai, részt vettek szakmai tapasztalatcserén is. A kinntartózkodás első napján a helyi gyülekezeti házban kölcsönösen tájékozódtak A csoport tagjai a Medve-tónál egymás munkájáról, másnap néhány gazdaságot, feldolgozóvállalkozást látogattak meg. A vendéglátók kedvessége és barátsága nyomán személyes kapcsolatok köttettek, s folytatásképpen mi is meghívtuk a mezőpaniti gazdakör tagjait Szandaszőlősre, a február közepén megrendezendő borversenyre. Gusztafik - Dr. Sassi Megdöbbentett egy nemrég bemutatott dokumentumfilm: romos tanyában éló', elaggott, magatehetetlen emberek szólaltak meg, akik már arra is képtelenek, hogy a napi betevőjüket előteremtsék. A bemutatott képekből kiderült, ezek az emberek egy fokkal az állatoknál is szörnyűbb körülmények között élnek. Volt köztük olyan, aki egy liter tejet oszt be egész napra, de olyan idős asszony is, akinek már erre sem futotta, dögkútból szerzi ennivalóját. Egyikük elmondta, azért nem viszik el szociális otthonba, mert nem tudná fizetni a gondozási díjat - másrészt pedig azért sem mehetne oda, mert büdös! Többségük egész életében tisztességesen dolgozott, mégis ide jutott. Arra a kérdésre, hogy meddig bírja ezt az életet, egyikük azt felelte: „Ha már nem bírom, felakasztom magam. ” Bemutatták a kistarcsai, tizennyolcezer négyzetméteres „objektumot” is - ami volt már (még a magyar királyi világból) büntetés-végMi lesz velü(n)k? rehajtási intézet, koncentrációs tábor, nevelő- és gyűjtőhely és még a jó ég tudja, mi minden - a mindenkori rendszert kiszolgáló intézmény. Az enyészet uralja a hajdan masszív épületeket, pedig a községnek nagy szüksége volna rá, mert a szociálisan rászorulókat, az otthontalanokat, a szegényeket nem tudja elhelyezni. Nem kell persze nekünk messzire mennünk: itthon sem sokkal jobb a helyzet. Az elhagyott szovjet és magyar katonai bázisokra a fenntartó (vagy tulajdonos) még annyi gondot sem fordít, hogy állagát megóvja vagy a fenntartási költségek fejében odaadná a saját hazájukban hontalanná vált polgároknak: azoknak, akik egy életet ledolgoztak, többször újjáépítették az országot, és még sincs hol lehajtani fejüket, ők azok, akik tisztes öregkort érdemelnének. Ők azok a nyomorultak, akik mostanra annyian vannak, hogy kijárna nekik is a parlamentben a képviselet. Tolnai Antal, Rákóczifalva A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nekünk ez a legszebb hely Nagy derbi - sok győztessel A föld azé, aki megműveli Ismerjük a mondást; bár nem jogállami megfogalmazása a földtulajdonszabályozás elvének, mégis benne van, hogy művelőjét illeti a jog. Ez az SZDSZ agrárprogramjának is az alapja. A jelenlegi szabályozás sem a földművelőt, sem a művelés szempontjait nem veszi figyelembe. Sokan mondották már azt, hogy a rendszer- váltás áldozata a falu és az agrárium lett. S ez így igaz. Itt az ideje, hogy a változás a falut is elérje. Az 1991-ben „kimondott és kihirdetett” magántulajdon szentségével elérték, hogy nem az a fontos, ki él falun, hanem az, kinek a szülei bírtak valaha földtulajdonnal. így aztán a mezőgazdasági termelés és a földtulajdon végzetesen elvált egymástól. Két évvel később már nem lehetett elkerülni, hogy a földtulajdonszerzést valamiképpen ne szabályozza az állam. Az akkori kormány egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amely szentesítette az állapotot. Közismert, hogy a kárpótlási törvényben a kisgazda elvek érvényesültek. De megmaradtak a szövetkezetek is, ami így együtt oda vezetett, hogy aki komolyan gazdálkodni akart, kénytelen volt társaságot létrehozni és bérlettel megalapozni a maga gazdaságát. Az előző parlamenti ciklusban természetes volt, hogy a kormány által előkészített törvényjavaslatok nem tettek különbséget a tulajdonszerzési jogban, ez ugyanis azt jelentette volna, hogy a földművelők hatvan százaléka nem szerezhetett volna földet. Ma az ellenzék egésze az egykori kisgazdaelvek alapján védi a kialakult állapotokat. A Hom-kormány javaslata ennek az áldatlan helyzetnek kíván véget vetni. Mit mond a törvénymódosítás? Azt, hogy azok, akik már több éve földet művelnek, korlátozott mértékben akkor is vehetnek földet, ha társasági formában működnek. Ez vált ki ekkora felzúdulást. Ugyanis nem azt nézik, hogy ki a spekuláns és ki a művelő, nem azt, hogy kinek a tulajdon- szerzése segít stabilizálni a magyar földbirtokot és lendítené előre a gyarapodást, a hitelképességet; ez a „magyar vagy külföldi” vita igen veszélyes, mert a spekulációs földszerzés tőkeforrásait nem lehet ellenőrizni. A nagy vitatkozásban az agrárium érdekei szinte teljesen mellékesek lesznek. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bárki spekulálhat a földdel, annak azonban, aki gazdálkodik, nem lehet nyílt, törvényes tőkéstársa. A javaslat szabályozná a zsebszerződéseket és a spekulánsok homályos világát - amit természetszerűleg az ellenzék szeretne konzerválni. A földtulajdonszerzésnek ugyanis nem elsősorban jogi, sokkal inkább pénzügyi korlátái vannak. Kik vesznek ma földet? A kocsmárosok, kereskedők, ügyvédek - akik akár tőkés befektető társaságokat is toboroznak vállalkozásuk mögé, hiszen saját magyar alkalmazottaik nevében akármennyi földet fölvásárolhatnak. Egy másik földszerző csoport ezeknek a társaságoknak a vezető tisztségviselői. Ők magánszemélyként vehetnek ma földet. Vesznek is, aztán bérbe adják a saját gazdaságuknak. Ez a legotrombább módja annak, hogy miként lehet megzsarolni egy egész társaságot vagy szövetkezetei, hiszen bármikor mondhatja: „Ha én nem vagyok fontos ember, akkor viszem el a földemet, amikor akarom.” E nélkül viszont nincs a tehenészetnek takarmánya, nem lehet növényforgót és kertészetet csinálni. Ez egy sajátos viszony a tagsággal, amit a törvény kényszerít rájuk. Sajnos a mostani törvények még azokat is spekulációra kényszerítik, akiknek ez egyébként nem állna szándékukban. Ha az ellenzék törekvései sikerrel járnak, a spekulációt teszik a magyar agrárium törvényévé. Akik ma nagybirtokrendszert akarnak, azok az ellenőrizhetetlen összefonódások és hatalmaskodások rendszerét védik. Végül fel kell tennünk a kérdést: miért van szükség többé-kevésbé koncentrált tőkebefektetésekre a magyar mezőgazdaságban? Azért, mert a tulajdonosi szerkezet igen megosztott: sok kicsi és néhány nagyon komoly gazdaságból áll. A kicsik akkor tudnak az árutermelésbe bekapcsolódni és talpon maradni, ha együttműködnek a nagyokkal. Ha tehát a „vezérgazdaságok” nem tudják stabilizálni önmagukat, nem tudnak hiteleket felvenni, akkor magukkal rántják a kicsiket. Aki tehát a birtokok stabilizálódását gátolja, az a kis- és a nagybirtokot egyaránt veszélybe sodorja, a mezőgazdaság hitelképességét torpedózza meg. Juhász Pál országgyűlési képviselő
