Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-29 / 227. szám

1997. szeptember 29., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Első alkalommal Turistatalálkozó Berényben Az ország különböző részeiből érkeztek természetjárók A Jászberényi Turista Egye­sület szervezésében első alka­lommal tartották meg az el­múlt hét végén a jászberényi Öregerdei Gyermektáborban a jászsági turistatalálkozót. Keszthelyi Gyula, az egyesület vezetője elmondta, hogy az 1996-os megalakulásuk után az elmúlt év tavaszán kezdték meg a Hajta és a Zagyva Menti Természetvédelmi Terület tu- ristaütjainak jelzését. Mostanra körülbelül 50 kilométeres túra­útvonalat jelöltek ki. A találkozón belekóstoltak ezekbe a szép alföldi túrákba, de mint az egyesület elnöke hozzátette, ezen a hétvégén a tapasztalatcseréé, a turistatár­sakkal való találkozásé volt a főszerep. Az elmúlt évi túrákról tartottak élménybeszámolókat, filmvetítéseket, a diavetítésen megismerkedtek a Hajta évsza­konkénti változásaival is. A kö­rülbelül negyven, az ország kü­lönböző részeiből (Ostoros, Esztergom, Orosháza) érkezett turista egy kellemes hangulatú őszi hétvégét tölthetett el itt. Az egyesület tovább folytatja a túraútvonalak felfestését, de felvállalták ezek karbantartását is. Akcióik során megtisztítják a túraútvonalakat az eldobált szeméttől, hulladéktól. Kör­nyezetvédelmi munkájukért idén májusban vehették át a Vásárhelyi-emlékplakettet. Banka Csaba Várossá avatták Újszászt (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepi beszédében dr. Kara Pál helyettes államtitkár hang­súlyozta, időbeli sorrendben Újszász az ország 215. városa. Ebben az évben tizenkét új vá­rost avattak eddig, és hazánk 3 ezer 170 települése közül 217 a város. Ez a hét-nyolc százalé­kos arány megfelel az európai normáknak. Elismeréssel szólt arról, hogy Újszász negyedszerre tel­jesítette azokat a feltételeket, amelyeket a Belügyminiszté­rium dolgozott ki. Jók a köz­épületek, elismert, népszerű a gimnázium és szakközépiskola, a vasút egyféle rangot adott a településnek, hiszen itt válto­zatlanul sok a vasutas. A szoci­ális otthona is megfelelő, a munkanélküliség pedig az or­szágos átlag alatti. Azt sem hallgatta el, hogy a városi rang további előrelépésekre kötelez, legyen szó a csatornahálózat kiépítéséről, útkorszerűsítésről, a szellemi erők összpontosítá­sáról. Ugyanakkor arra kérte az ott lakókat, kisváros lévén ne törekedjenek toronyházakra, őrizzék meg a település múltjá­ból, jellegéből, építészetéből mindazt, ami jó. Hiszen efféle „apróságok” is szükségesek ahhoz, hogy a közel hétezer lé­lek örömmel lakja az új várost. Ezután átnyújtotta a polgár- mesternek a városi cím hivata­los dokumentumát, amely sze­rint június 30-án lezárult egy kor az újszásziak életében, mi­vel július 1-jével nyilvánították hivatalosan várossá a telepü­lést. A belügyminiszter pedig jelképes ajándékként a város kulcsát küldte el az ünnepségre, amely tulajdonképpen minden itt lakóé. Kovács Libór szolnoki al­polgármester a megyeszékhely, Agócs Gyula zagyvarékasi pol­gármester a környékbeli telepü­lések nevében köszöntötte Új- szászt. Iváncsik Imre országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke mint a város szülötte meleg szavakkal méltatta a fo­lyamat, a várossá válás jelentő­ségét. A színvonalas kultúrműsor­ban fellépett Magyar Tivadar színművész, Almási Klára ta­nárnő, Pataki Anikó főiskolai hallgató, a középiskola kama­rakórusa. Végezetül szót kapott Aure- ville, Újszász dél-franciaor- szági testvérvárosának alpol­gármestere is. A nap hátralévő részében volt nótaest, zenés gyermekmű­sor, utcadiszkó, tűzijáték. A vá­ros legelső bálját este hétkor nyitották meg, és a bevételt alapítványi célokra fordítják. A rendezvény olyannyira jól sike­rült, hogy a legkitartóbbak va­sárnap hajnalig szórakoztak, táncoltak v D. Sz. M. Hagyományőrző hétvége Szalókon Abádszalók valóban a Tisza-tó fővárosa volt az elmúlt napos, őszi hétvégén. Annak ellenére, hogy a fővárosi ranghoz például a Faluvédő Baráti Kör programjait ajánlották. Mindezen túl azonban itt találkozott több mint negyven vízgazdálkodási társu­lat 150 dolgozója, a hagyományőrzés jegy ében is. A vendéglátó jogán Kunhegyes bemutatta vendégeinek a Konok Kunok im­máron országosan „elhíresült” játékait is. Szombaton reggel azonban va­lóban a víz lett a főszereplő a Tisza-tónál, ahol értékes díja­kért rendezték meg az első Ti- sza-tavi horgászversenyt. Zsí­ros András bizonyosan öröm­mel fog emlékezni erre a ver­senyszerű pecázásra, hiszen 4910 pontjával ő lett a birto­kosa az első díjnak s a vele járó üdülőteleknek. Különben ezen üdülőtelkek értékesítésé­vel megbízott Budapesti Ta­lent Kft. volt az ötletgazdája a vidám szalóki hétvégének, melynek örömteliségéhez hoz­zátartozhatott az is, hogy a he­lyi „aranylábú öregfiúk” 2-1- re legyőzték a parlamenti kép­viselők és az újságírók vegyes válogatottját. A Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Közalapítvány „Generá­ció” fedőnevű kuratóriuma az ökörsütéstől kezdve a hőlég­ballon-bemutatón keresztül a halászléfőző versenyig ajánlott gondűzést az érdeklődőknek. A halászléfőző verseny an­nak ellenére sikeres volt, hogy csupán három csapat vetélke­dett, jórészt élvezve a hazai pálya előnyeit. Ám a jó nevű zsűrielnök, Benkő László, a Rubin Aktív Hotel Oscar-díjas szakácsa elmondta, hogy az ízek alapján folytatni kell ezt a „halas-paprikás-fakanalas” virtuskodást is. Visszatérve a generációk­hoz: a Faluvédő Baráti Kör tagjai a déli órákban találkoz­tak a községházán. Az Abád- szalókról elszármazott neves embereket Bordás Imre pol­gármester fogadta, majd tar­talmas délutánt bonyolítottak az egybegyűltek: megismer­hették Abádszalók idegenfor­galmi értékeit, a községi relik­viák - címer, zászló - történe­tét, megtekintették az immáron európai hírű Babamúzeumot. A tartalmas délután ökumeni­kus istentisztelettel zárult, Igaz Melinda református lelkésznő igehirdetésével és Varga Csenge Flóra orgonakoncert­jével. -p­Látogatóban az „oroszlánbarlangban” Bár szorított az idő, a NATO főtitkára, Javier Solana nem mulasztotta el a magyar újságírókkal való találkozást (Folytatás az 1. oldalról) Az épületben tevékenykedő kétezer ember nagy többsége civil politikus és diplomata, akiktől távol áll mindenfajta tárgyilagos, valamely konkrét országot érintő negatív értéke­lés. A magyar-szlovák vi­szonnyal kapcsolatban például nem tesznek megjegyzést a szlovákok hazánkkal szemben tanúsított magatartására. Sok­kal inkább azt hangsúlyozzák, hogy ők biztosak abban, hogy a racionálisan gondolkodó ma­gyar kormány megtalálja a módját a két ország kapcsolatá­nak rendezésére. Amit nem győztek hangsú­lyozni: a NATO döntéseit poli­tikusok hozzák. A katonák per­sze tehetnek javaslatokat, el­mondhatják véleményüket. Az egyenruhások előadásaiból úgy tűnt, nem minden döntéssel ér­tenek egyet, amelyekej a, civi­lek hoztak. Brüsszeltől mintegy 50 ki­lométerre található Mons, ott működik a SHAPE, az Európai Erők Legfelsőbb Parancsnok­sága. A viszonylag kis földrajzi távolság ellenére markánsan ki­rajzolódik a katonai és a diplo­máciai gondolkodásmód kö­zötti határvonal. A katonai központban még szigorúbb biz­tonsági előírásokat kell a láto­gatóknak betartaniuk. Fényképezni - ki tudja miért, de - tilos, az épületben tett tíz­méteres távolságot is csak az útlevelek leadása mellett lehe­tett megtenni. Pedig igazából semmi különös nincs ebben a szögesdróttal körbekerített épü­letmonstrumban sem: egy csú­nya irodaház, ahol száz és száz egyenruhás és civil sürög-forog vagy ül a számítógépek billen­tyűzete előtt és gépel naphosz- szat. Azt persze csak találgatni lehet, hogy mi az a szemláto­mást rengeteg tennivaló. Magyarország csatlakozásá­val kapcsolatban viszont már nem sok a teendő: „mindössze” a népszavazásnak kell sikere­sen lebonyolódnia. És még az­után jön a neheze. Ahhoz ugyanis, hogy a má­sik két érintett országgal - a Cseh Köztársasággal, valamint Lengyelországgal - együtt ta­gok lehessünk, a NATO min­den egyes tagállamának hozzá­járulása szükséges. Van, ahol a parlament határoz majd erről. Egyelőre úgy tűnik, leg­alábbis azzal biztatnak a NATO- szakértők, hogy meglehetősen nagy a bizalom irántunk. Várha­tóan még novemberben kiderül, hogy kölcsönös-e ez az ér­zés. Horváth Győző Válogathatnak a megyei rendőr-főkapitánysághoz jelentkező diplomások között Munkahelyként népszerű a rendőrség Mint minden stabil működésre törekvő szervezet, így a rendőr­ség számára is létfontosságú, hogy a munkáját magas szak­mai színvonalon ellátó, a testü­letnél szívesen dolgozó, elége­dett munkaerőt foglalkoztas­son. Az, hogy ez lehetőség sze­rint így is legyen, nagyrészt a főkapitányságok személyzeti osztályainak háttértevékenysé­gén múlik. Molnár Miklós alezredes a köz­lekedési szolgálatnál vezetőként eltöltött esztendők során tapasz­talta, mennyire fontos szerepet játszik egy szolgálati ág színvo­nalas működésében a személy­zeti munka. Nem mindegy pél­dául, kik jelentik az utánpótlást, milyen értékeket képvisel a dol­gozók szakmai tudása. Augusz­tustól viszont már megbízott személyzeti osztályvezetőként maga is tevékenyen részt vehet a rendőrség humánerő-gazdálko- dásában. Mikor lehet elégedett Molnár Miklós alezredes munkájával ez a szolgálat? Az osztályvezető válaszából kiderül: akkor, ha munkaerőhiányról egy­általán nem beszélhetünk, min­denki a számára megfelelő mun­kakörben dolgozik, és időben hozzájut minden járandóságához. Az lenne az igazi, ha a nyugdíja­sok is elégedetten jönnének visz- sza látogatóba. Ami a munkaerőhiányt illeti, megyénkben egyáltalán nem sú­lyos a helyzet, szinte teljes a „fel- töltöttség”. Az utánpótlásról a rendőr-szakközépiskolák, a köz- biztonsági fakultatív tantervű gimnáziumok, illetve a Rendőr- tiszti Főiskola gondoskodik. Vannak, akik más területen szer­zett diplomájukkal kívánnak el­helyezkedni, őket is fogadja a tes­tület. Molnár Miklós szerint még ha az nem is igaz, hogy sorban állnak a rendőrség kapuja előtt a diplomás emberek, annyi a je­lentkező, hogy van lehetőség a rendőri munkára legalkalmasab­bat kiválasztani közülük. Az elvándorlás sem jellemző. Aki egyszer rendőr lesz, nehezen válik meg a testülettől. Persze a lehetőségekhez képest töreked­nek is a munkaerő megtartására. Bár a fizetések az utóbbi években jelentősen emelkedtek, még min­dig nem ez a legbiztosabb adu a dolgozókat marasztaló vezetők kezében. H. GY. Népfőiskolái földrajzóra Medenceország a mocsárfenéken A Tisza-völgyi alföldi tele­pülések ökológiai népfőisko­lái hétvégék első rendezvé­nyeként az újonnan átadott szolnoki népfőiskolái kép­zési központban dr. Tóth Albert főiskolai docens tar­tott előadást - gazdag il­lusztrációs szemléltető- anyaggal - a Kárpát-me­dencéről, mint Európa leg­egységesebb nagytájáról. Tóth Albert elöljáróban szólt a manapság is tetten érhető tájértelmezési „vadhajtások­ról”, szomorú példaként em­lítve egy korábban írásban megfogant Nagykunság-átke­resztelést: „Szolnok megye városainak keleti városvo­nala”. A táj kimaradt a közgon­dolkodásból, igaz, sosem en­gedelmeskedett az aktuálpoli- tikának. Teleki Pál geog­ráfusként elkötelezetten hir­dette, hogy a Kárpát-medence kontinensünk legegységesebb nagytája. Középső harmada az egykori Pannon-tenger mocsárfeneke, amelynek löszplatója, sárgaföldrétegei alatt Európa harmadik legna­gyobb termálvízkészlete rej­lik. Az 1920 előtti Magyaror­szág homogén nagytájat alko­tott a Kárpátok hegykoszorúja által övezett Alfölddel, mint kerekded tökéletes síksággal. A Kárpát-medence 94 ezer helyett 300 ezer négyzetkilo­méteren alkot szerves egysé­get. Teleki hatvan évvel ezelőtti tájfogalma ma is korszerű. A táj a geográfus olvasatában nem csak kép, típusos teremtő képzet. Benne van az ember gondolataival, érzéseivel, újat teremtő képzeletvilágával. Tóth Albert a népfőiskolái földrajzórán a tájtörténeti is­meretek fontosságára hívta fél a figyelmet, amihez Kossu­thot is idézte: „Vannak dol­gok, melyek ismerete nélkül nem létezik jövendő.” Illik tudni, hol található Olténia, Munténia, a Bánát, Bácska, miként magyar embernek Besszarábiát sem ildomos összekeverni a közel-keleti Szaúd-Arábiával. S. Cs. J. Teleki Blanka szelleme ma is él (Folytatás az 1. oldalról) Teleki Judit méltatta a nagy előd életútját. Mint mondta, ő sajnos nem láthatta meg mun­kájának eredményét, idegen­ben, korán elment. Az öregdiákok nevében He­gedűs Annamária köszöntötte a második évszázadába lépő volt iskoláját. Kiemelte, a Teleki és névadója szelleme él és meg­újul évről évre. Bizonyítja ezt a minden ősszel megjelenő első­sök kíváncsi tekintete s a vég­zősök jövőbe vetett hite. A szózat hangjai után a ki­tüntetettek és a díszvendégek fogadáson vettek részt. Többen mentek ki a temetőkbe, elhunyt tanárok és társak sírja előtt tisz­telegni. Régebben végzett osz­tályok tartották ezen a napon érettségi találkozójukat. Lehe­tőség nyűt Teleki Judittal való személyes találkozásra is. A kórushangversenyen fellépett többek között a weidai - Mező­túr testvérvárosa - gimnázium énekkara is. A mai és régebbi diákok közösen szórakozhattak az események zárásaként meg­rendezett telekis bálon. scs

Next

/
Oldalképek
Tartalom