Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-27 / 226. szám

1997. szeptember 27., szombat Jegyzet - Riport 5. oldal Nézőpont Tárt karokkal vár a NATO Manapság sok szó esik a biztonság­ról, Európa hosszú távú békéjéről. Néha talán túl sokszor is beszélnek róla a népnek. Annak a magyar nép­nek, amely most már „élet-halál ura” hazánk NATO-taggá válásá­nak. Minthogy ügydöntő népszava­zás elé nézünk, nem mindegy, mi­lyen kép alakul ki arról a lehetséges jövőről, ami igenlő válaszunk esetén valósággá válhat. A magyar kor­mány - és legalább ugyanolyan súllyal - maga a szervezet is nagy odaadással igyekszik világossá tenni: vajon milyen is az NATO, amelyhez csatlakozni kívánunk? Itt aztán nincs is semmi titok, kérdés nem maradhat megvála­szolatlanul, sőt, az újságírókat egyenesen információözön árasztja el, bármi is érdekelje őket a témával kapcsolatban. Azért, hogy „első kézből” kapjanak választ a legaktuálisabb kérdésekre, akár a brüsszeli központba is ellátogathatnak. Egy ilyen sajtódelegáció tagjaként volt alkalmam tapasztalni, mennyire fontos lett ennek, a ma még tizenhat tagállamot tömö­rítő szövetségnek a mi kis országunk. A még folyamatban lévő haderőreform, a gazdasági körülmények, a nemzetközi kapcso­lataink, mind-mind kiemelt, mindennapi beszédtéma a szerve­zet szakértőinek körében. Döbbenetes, de tény: a Magyaror­szággal és a másik két jelölt országgal kapcsolatos kérdések állnak jelenleg a NATO érdeklődésének középpontjában. Úgy tűnik, minél inkább közeledünk a szavazás napjához, ez egyre inkább így lesz. A NATO akar bennünket, ez nem vitás, a bővítés tényével kapcsolatban nem is merülnek fel aggályok. Természetesen nem minden kérdésben teljes a tagországok közötti egyetértés. Elsősorban a pénzügyek tekintetében mutatkoznak esetenként eltérő álláspontok. Előfordul, hogy a diplomaták más vélemé­nyen vannak, mint a katonák, sőt ez utóbbiak körében sem egy­öntetű a kép. Maguk az egyenruhások sem titkolják el, hogy vannak közöttük, akik - a történelem utóbbi évtizedéről tudo­mást nem véve - ellenségként tartják számon a csatlakozásra esélyes országokat. A NATO-központban tett látogatás min­denesetre meggyőzött a szervezet komoly szándékai felől. Maga Solana főtitkár is - aki két New York-i útja között fon­tosnak tartotta a magyar újságírókkal való találkozást is - azt hangoztatta, hogy Magyarország taggá válása most már kizáró­lag rajtunk, magyarokon múlik. Ezzel együtt azt sem rejtette véka alá, hogy nem kifejezetten örülnek a népszavazásnak, amelyet egyébként hangsúlyozottan hazánk belügyeként köny­velnek el. A NATO történetében egyetlen alkalommal fordult elő hasonló, épp a jelenlegi főtitkár hazájában: a spanyolok ak­kor igent mondtak. A határozott szándékokra utal az is, hogy nem dolgoztak ki az elutasítás esetére stratégiát, nem igazán számítanak tehát csatlakozásunk kudarcára. A NATO szakértői szerint a magyarok akkor cselekednek bölcsen hazájuk és Európa biztonságát érintően, ha a taggá vá­lás mellett voksolnak. Jól felfogott érdekünk - mondják -, hogy ne utasítsuk el hazánknak ezt a fajta az európai integrációs lehe­tőségét sem, amely komoly lépés lehet az európai uniós tagsá­gunk felé is. Természetesen sok egyéb más érdekek is szerepet játszanak abban, hogy az urnákhoz járulók a szavazólap melyik válaszát jelöljék meg. Sok olyan kérdés van, amire legfeljebb most még csak sejteni lehet a választ, így persze nem könnyű bölcsnek maradni. Az viszont egy pillanatig sem lehet kérdéses, hogy így vagy úgy, de mindenképpen biztonságos Európát aka­runk. Az unokából is rendőr lesz? A karcagi képviselő-testület Közbiztonságért díjat ado­mányozott Dániel István rendőr századosnak, aki 1975. augusztus 1-jén lépett be a BM kötelékébe. A százados a 22 év alatt példa­mutató szakmai munkát végzett, szakszerű és kulturált intézkedé­seiért lakossági elismerés övezi. Munkáját Kiváló Rendőr cím­mel és BM arany pecsétgyűrű­vel is elismerték. Dániel István felnőtt fejjel váltott pályát, hi­szen korábban esztergályos volt. Katonakorától vágyott erre a pá­lyára, de először családot alapí­tott, házat épített, ezután jelent­kezett rendőrnek. A kollégái ál­tal csak Öregnek becézett rendőr egyik gyermeke szintén ezt a pá­lyát választotta, ő Berekfürdőn körzeti megbízott. Az öt unoka közül az óvodás Lacika pedig műanyag bilinccsel, puskával az oldalán már szintén rendőrösdit játszik. Négyen voltak - hirtelen heten lettek Ahol ismeretlen fogalom az unalom Amikor 1983-ban Szőke Ferencék összeházasodtak Abonyban, eredetileg két apróságot terveztek. A férj akkor is és most is a téglagyárban dolgozott, dolgozik, a feleség korábban Cegléden helyezkedett el. Közben, 1984-ben Gáborral, rá néhány évre Mariannával bővült a család. A Semmelweis Ignác utcában fel­épült a mutatós ház. Teltek-múltak az évek. Az otthonon tarto­zás egy fillér sem volt, és arról morfondíroztak, talán még egy kistestvér jó lenne a kettő mellé. Valahogyan így kezdődött. Anyuci és a három, hölgy a déli szundikálás előtt, de már az ebéd után Szókéné Anikónak ultrahang- vizsgálatra Ceglédre kellett át­járnia. Szerencsére a vizsgáló- asztalon feküdt, mert meglepe­tésében biztosan leült volna, amikor az orvos így szólt hozzá:- Asszonyom, közlök egy örömhírt: nem egy gyerekük lesz, hanem...- ...kettő? Viccel, doktor úr?- Nem, nem kettő. Három... Tény, mozdulni sem tudott egy ideig, és amikor hazauta­zott és elmesélte a hírt a pár­jának, Anikó szavaival élve Ferenc is lemerevedett né­hány pillanatra. De hát itt már korábban minden elrendelte­tett, és az ocsúdáson kívül nem volt mit tenni. 1996. augusztus 9-én a fő­városban következett be a nagy esemény. A kicsik csá­szárral látták meg a napvilá­got: legelőször Anikó 1 kiló 83-mal, őt követte Eszter 1 kiló 18-cal, míg a harmadik, Erika bizonyult a legsúlyosabb egyé­niségnek a maga 2 kiló 14 deká­jával. Azóta a családban ismeretlen fogalom az unalom, és a két nagyobb tesó a nyári szünetben kissé elkényeztette a hármas ik­reket. Bár amióta becsengettek, annyit változott a helyzet, hogy a nagytesók reggeltől estig a su­liban teszik a dolgukat és csak esténként, esetleg hétvégeken foglalkozhatnak többet az ifjú hölgyekkel. Miközben a csepe­redő apróságok is egyre több figyelmet, törődést követelnek anyucitól, apucitól, szóval a családtól. Arról nem beszélve, hogy Szőkééknél elkelne a jó embe­rek, cégek, illetékesek segít­sége, hiszen egyszerre három ágy kellett, vagy hat pár cipő, három rugdalódzó, ugyanannyi rékli, a pelusokról nem is be­szélve. Ami az étvágyat illeti, arra nincs panasz, amit bizonyít az is: Anikó 7 kiló 25, Eszter 7 kiló 8, és Erika 8 kiló 25 deka. Az anyuci pedig időközben főhiva­tású édesanya lett, ami szó sze­rint értendő, hiszen ez a „szolgá­lat” déltől éjfélig, bár az is lehet, éjféltől délig tart, és azután min­den kezdődik elölről. Hogy meddig? Még egy jó darabig biztosan. D. Szabó Miklós „Az általános műveltség részének kell lennie a táncnak” A társastánc meghatározóivá váltak Hogyan lesz a csetlő-botló gyermekből igazi táncos? Az elmúlt húsz év alatt a Jászság és egyre szélesedő környéké­nek társastáncélete szorosan összeforrt a Molnár testvérpár munkájával. Öt állandó táncklubbot vezetnek, de szinte nincs olyan települése a térségnek, ahol ne tartanának vagy tartottak volna tánctanfolyamot. Tevékenységüket nemcsak a tánckul­túra oktatása, hanem több országos, nemzetközi szinten elis­mert táncos, táncpedagógus kinevelése is jelzi. Molnár Anna és Molnár József a jászberényi Lehel Táncklub­ban kezdtek táncolni még Molnár Anna 1970-71-ben. Gyorsan eljutot­tak a B, majd az A kategóriás minősítésig. Már ekkor a tánc­oktatás felé kacsingattak. 1975-től vették át a táncklub szakmai irányítását. ’82-ben végeztek a Magyar Népműve­lési Intézet társastánctanári tanfolyamán. Mindeközben vezették a táncklubot, és ’88- ig aktívan részt vettek a verse­nyeken is. Ebben az időben született meg döntésük, hogy a továbbiakban a táncoktatás vá­lasztják fő hivatásuknak. Mint mondták, már azt óri­ási eredményként élik meg, hogy Jászberényben, ahol mély gyökerei vannak a nép­táncmozgalomnak, ahol óriási a népszerűsége a zenei kultú­rának, és szerteágazó a sport­élet is, meg tudott maradni a társastánc. Vallják, hogy az ország megváltozott társadalmi hely­zetében, a jó értelemben vett polgárosodás viszonyai között Molnár József egyetlen fiatalnak sem volna szabad egy bizonyos fokú tánctanítás nélkül felnőnie. Szerintük az általános mű­veltség egy szeletét kell hogy adja a tánckultúra ismerete. Elmondták, nem kis peda­gógiai tudást is igénylő mun­kájuk szépsége abban is rejlik, ha megfigyelhetik, hogy a „csetlő-botló” gyerekekből hogyan formálódik, érik nagy- gyá egy igazi táncos, -banka­Hagyományaink Most alapozzák a kutatásokat Közhelyként szokták emlí­teni, hogy megyénknek nin­csenek komoly irodalmi ha­gyományai. Ám ez a táj sem fehér folt az „irodalom tér­képén”, bár kétségtelen, év­tizedeken keresztül nem az irodalmi hagyományok áll­tak az itteni tudományos kutatómunka előterében, ezért sok minden még feltá­rásra vár. Ezt a munkát végzi Kaposvári Gyöngyi a Damjanich múzeumban.- Vannak irodalmi hagyomá­nyai is a megyének - kezdte a beszélgetést. - Verseghy már bekerült a köztudatba, de má­sokat is lehetne említeni, olyanokat, akikről a nagykö­zönség még kevesebbet tud, mint Verseghyről. Egy-egy városban, községben eddig is számon tartották a helyi iro­dalmi hagyományokat, pél­dául Kisújszálláson, Abádsza- lókon vagy Tiszafüreden, de ezek a kezdeményezések nem álltak össze nagyobb egésszé. Több fontos tény van, mint amennyit ismerünk. Vannak szerzők, akik méltatlanul ki­hullottak a köztudatból. Em­líthetném az abádszalóki Ha­vas Gyulát, aki Tóth Árpád és Karinthy barátja volt, a Nyugatban publikált, de akit, talán korai halála miatt is, mára szinte elfelejtettek. Az abádszalóki emlék­könyvben jelent meg róla írás.- Folyik-e kutatómunka a feledésbe merült adatok meg­ismerésére?- Több szálon is. A Petőfi Irodalmi Múzeum szervezi a Magyarország irodalmi to­pográfiája című kiadvány ké­szítését, amelynek során egy­séges szempontrendszer alap­ján föltárjuk az irodalmi em­lékeket. Ennek megyei részén dolgozom jelenleg. A munka az anyaggyűjtés fázisában van. Készítem a megye iro­dalmi bibliográfiáját is, össze­függésben az előző munká­val. A harmadik munkám adattár összehozása a megye irodalmi emlékeiről.- Úgy látom az elmondot­takból, hogy alapozó munka folyik, amely nélkülözhetet­len, de még nem látványos.- Valóban. Érdekes egy ilyen munkát az alapoknál kezdem. Magyar-könyvtár szakos vagyok, közel áll hoz­zám a bibliográfiakészítés, a folyóiratok, kiadványsoroza­tok anyagának feltárása. A régi Múzeumi levelekben és a Jászkunság korábbi számai­ban sok irodalmi vonatkozású anyag van, ezeket fel kell ku­tatni, rendszerezni kell. Ez va­lóban kevésbé látványos munka, de nélkülözhetetlen. És már vannak közölhető eredmények is. Előadásokat tartok, írok kiadványokba, például az Irodalomismeret című folyóiratba. B. A. Képviselői mérleg a ciklus utolsó évében Már jelölték a következő választásokra Szekeres Imre az Alsó-Jászságot képviseli az Országgyűlésben. Arra kértük, beszéljen képviselői munkájáról és arról, müven ter­vei vannak a jövőre.- Ön az MSZP frakcióvezetője, rendszeres szereplője . a parla­menti tévéközvetítéseknek. Aki ot­tani munkáját figyelemmel akarja kísérni, a televízióban megteheti. Ezért most kérem, arról beszél­jen, hogyan tartja a kapcsolatot választóival, mit tudott tenni ke­rületének fejlesztéséért.- Amikor az Alsó-Jászság or­szággyűlési képviselője lettem, elhatároztam, mindent megte­szek, hogy ez a vidék fejlődésnek induljon, mert gyönyörű, az ot­tani emberek rengeteget dolgoz­nak, és a fejlődést, amelyről az elmúlt húsz-harminc évben lema­radt, most be lehet pótolni.- Melyek voltak a legfonto­sabb teendők?- Azok, amelyeket az ott élők a legfontosabbnak tartottak. Az egyik a gáz bevezetése volt. A ti­zenkét község közül tizenegyben már vezetékes gáz van, a tizen­kettedikben, Jásziványon is lesz tartályos gáz az ősszel. Ebben a kérdésben a központi támogatás megszerzésétől a berendezések beüzemeléséig nyomon követ­tem a munkálatokat. A másik ilyen fontos dolog a telefonhely­zet javítása, ami több ezer ember számára tette lehetővé, hogy kap­csolatot teremthessen a világgal. De említhetném a kultúrát. Sike­rült elintéznem, hogy már min­den középiskola csatlakozhat az Internethez, de ez a lehetőség hamarosan meglesz az általános iskolák számára is. Több iskola- építés, -bővítés előkészítésében is részt vettem, és már tető alatt van a jásza­páti kollégium és 12 tantermes új középis­kola épülete. Utakat is építettek, például Jász- kisér és Pély között, és már készül a Jásza- páti-Jászalsószent- györgy közötti út. A munkaerőhelyzeten ja­vít a tervezett zöldségszárító, amely hetven embernek munkát, sok őstermelőnek értékesítési biz­tonságot fog adni.- Mivel Jászapátiról szárma­zik, bizonyára személyes kapcso­latai is vannak az ottaniakkal.- Minden héten tartok fogadó­órát vagy fórumot valamelyik községben, és rengeteg ese­ményre hívnak, még lakoda­lomba is. Egy lányos apa még arra is megkért, hogy nézzek utána Pesten, milyen a lánya ud­varlójának a családja. Meg is kerestem őket egy vasárnap délelőtt. Mit mondjak, az elején volt egy kis meglepe­tés, amikor elmondtam, mi járatban vagyok, de a végén egész délelőtt elbeszélgettünk, és örömmel mondhattam a „megbízómnak”, hogy rendes munkásemberek a lánya udvarlójának szülei.- Ilyen szoros kapcsolatok mellett föltételezem, hogy ismét indul a választáson.- Igen, erre máris fölkértek az MSZP helyi szervezetei. Egyéb­ként minden MSZP-vezetőnek indulni kellene körzetében, mi­vel a konkrét, személyes tapasz­talatok, az emberekkel kialakí­tott kapcsolatok semmivel sem pótolhatók. Bistey András Még van javítanivaló az életmódon Egészségre 300 ezer forint Háromszázezer forintot nyert a népjóléti minisztériumtól a zagyvarékasi anya- és csecsemővédelmi szolgálat egészséges életmóddal kapcsolatos rendezvénysorozatra. „A kisgyermekes családok egészséges életvezetése” című pályázatra Ló'wi Emese védőnő nyújtott be anyagot, és meg is kapta az igényelt összeget. A védőnő tapasztalatai sze­rint a kisgyermekes családok életmódján, életvitelén a leg­több esetben sok lenne a javí­tanivaló. Általában nem meg­felelő a táplálkozásuk, moz­gásszegény az életmódjuk. Olyan rendezvényre pályá­zaton kívül nincs mód, amely ezekkel a problémákkal fog­lalkozna. így pénz híján a miniszté­rium által támogatott progra­mokon kívül csak minimáli­san foglalkoznak az egészsé­ges életmódot népszerűsítő rendezvényekkel. A pályázat által támogatott Egészséges életvezetés című előadás-sorozatot szeptember 30. és november 11. között tart­ják. Lesz többek között ovi- torna, terhestoma, baba-mama torna. A témák között szerepel a bőrápolás, a gyerekek, a fel­nőttek korszerű táplálkozása. A nyolcadikos lányoknak felvilá­gosító előadást is tartanak, amelynek a Hetényi kórház család-, nővédelmi tanácsadása ad helyet. A tervezett programok kö­zött szerepel olyan, amire elő­reláthatólag hosszabb távon is igény volna, ilyen például az ovitoma. P. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom