Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-18 / 218. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. szeptember 18., csütörtök Méhészeknek Most még védekezhetünk A májusi esős, hűvös idő miatt az akácfa mézelése elmaradt, komoly anyagi kár érte a méhe- iket vándoroltató gazdákat. A veszteséget tetézték a külön­böző méhbetegségek. A méh- atka elleni védekezés utolsó hónapja a szeptember. Ilyenkor már leáll a fiasítás. Mivel az at­kák a fiasítás élelmével táplál­koznak, nem tudnak a fiasítás- ban elrejtőzni, ezért ez idő tájt a legeredményesebb az atka el­leni védekezés. Az idén szinte rekordmeny- nyiségű méhcsalád élt, s a kü­lönböző méhbetegségek leküz­désére szükség volt az égetésre is. A magyar méhészek nevé­ben ezúton is köszönjük. Id. Sándor János méhész Szolnok Láttuk a Feszty-körképet Községünk önkormányzata és Vígh Tibor polgármester űr tá­mogatásával Ópusztaszerre ki­rándultunk. Valamennyiünknek sokat jelentett az út költségei­nél, hogy az önkormányzat térí­tés nélkül adta kölcsön autóbu­szát. A klub tagjai és dolgozói ezúton is köszönik a szép utat. Idősek Klubja, Kőtelek A játszóterekről A szolnoki Hunyadi, Balassa, Dobó, Tóth Ferenc és József Attila út térségében van jó né­hány játszótér, s mivel gyakran járok errefelé, látom, milyen állapotban vannak. A szolnoki önkormányzat a tavasszal hírül adta, hogy megbízást adott a játszóterek rendbetételére - jóllehet úgy tűnik, hogy csak a hinták ülő­kéire korlátozódott a munka, a mászőkák, a forgó- és vasszer- kezetek festése és javítása el­maradt, a rönkvárak java ré­szét - feltehetően tüzelőnek - elhordták, a homokozók üre­sek, gazosak, a füvet senki nem vágja - nem beszélve a szemétről, a sétáltatott kutyák ürülékéről; de ott tanyáznak a hajléktalanok és lehetne so­rolni tovább. A játszóterek a gyermekeket szolgálnák, hogy a friss leve­gőn jól érezzék magukat. Ilyen állapotban használhatatlanok. Gyakoribb és szigorúbb el­lenőrzéssel, a rendszeres gon­dozással talán visszakapnák funkciójukat is. K. S., Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! Utánpótlás-nevelés vagy játékosvásárlás ? A felvétel a Szolnoki Dózsa itjú úszóiról és vízilabdázóiról készült 1964-ben. Közülük ké­sőbb válogatott sportolók, sőt olimpiai bajno­kok lettek (balról, az álló sorban a tizenhar­madik Cservényük Tibor olimpiai bajnok). A nagyszerű utánpótlás-nevelés évtizedeken át ontotta a tehetségeket. Ők még amatőrök vol­tak. A napjainkban méltán népszerű, de nem­zetközileg sajnos nem jegyzett hazai kosár­labdában milliókat költenek utánpótlás-neve­lés helyett arra, hogy egy csapatra való, profi játékost összevásároljanak. Nem kétséges, melyik a követendő példa. S ehhez még hozzáteszem, hogy külön ta­nulmányt érdemelne, hogy a több mint fél év­század óta élvonalbeli szolnoki úszók és vízi­labdázók közül hány sikeres mérnök, jogász, tanár, orvos dolgozik napjainkban itthon és a világ más részén is. Dr. Nemes András, Szolnok Tegyünk többet környezetünkért! A száj öli önkormányzat telepü­lésfejlesztési és környezetvé­delmi bizottsága és a Vöröske­reszt helyi szervezete közös kezdeményezéssel meghirdette a kömyezetszépítő mozgalmat. Több hónapos felkészülés után most elérkezett az értékelés időszaka. A társadalmi szerve­zetek képviselőiből alakult ér­tékelő csoportok megbízólevél­lel járják a községet egészen október 10-éig. Feladatuk, hogy az adatlapok szempontjait követve értékeljék a legszebb utcákat, tereket, továbbá azokat a házakat,, amelyeknek lakói láthatóan nagyobb gondot for­dítanak közvetlen lakókörnye­zetük rendjére, tisztaságára és esztétikus összképére. Javasla­taik alapján ezekről a portákról és közterületekről színes fotók készülnék, amelyek részben az értékelő bizottság végső dönté­seinek kialakítását, részben pe­dig az arra érdemesek népsze­rűsítését szolgálja majd a Sza- joli Hírmondóban. Az értéke­lést követően a szervezők - egy korábbi hagyományt is felújítva - „Tiszta udvar, rendes ház” és „Tiszta utca” feliratú táblákat helyeznek el az arra méltó épü­letek falán, illetve utcák, terek elején és végén. Terveink szerint az ered­ményhirdetés az október 23-ai ünnepi képviselő-testületi ülé­sen lesz. Ábel László, Szajol Akikért a harang szólt Gyertyák, virágok, könnyek... Az emlékezés virágai viszik fájó gondolatainkat a titokza­tos dimenzióba. Ma is hihetet­len, hogy eltávozott a Kab- debó házaspár. Napokig fo­hászkodtunk, hogy ne legyen igaz a hír, hogy csak tévedés lehet! De valóság a szörnyű tragédia. Az út, melyen gyer­mekeiktől jöttek a hazai tájak felé, számukra örökre véget ért. Választott életpályájukon mások őrangyalai, segítői vol­tak, s e tragikus pillanatban épp őket nem óvta senki és semmi. Ezrek gyászolnak a városban és a környéken, megye- és országhatárokon túl. A szülész-nőgyógyász dr. Kabdebó Ottó fő­orvos úr biztos keze nem gyó­gyít többé, elnémultak nyug­tató szavai. Aki nemzedéken át új életek világra segítője volt, örökre megpihent. Mun­kásságával maradandót alko­tott. Szaktudása, emberszere- tete, fáradtságot nem ismerő hivatástudata, becsülete, tü­relme, mély hite példa vala­mennyiünknek. A családi ház kerítéspere­mén ma is gyertyacsonkok... Egy-egy szál friss virág idézi a feledhetetlent. Mi nem búcsúzunk. Mert „aki láng volt valaha, aki szerette a világot, millió­kért élni vágyott, nem hal meg soha. ” Tóth Boldizsárné, Mezőtúr Megint mi húzzuk a rövidebbet Azt kell gondolnom, a külön­féle rendelkezések kizárólag a kisemberek bosszantására szü­letnek. Itt van például a leg­utóbbi eset: a használtcikk-pia- con (amit csak lengyel piacnak emlegetünk) kereskedőtől és magánszemélytől egyaránt le­hetett eddig zöldségfélét vásá­rolni. Pár hete - tudomásom szerint önkormányzati döntés­sel - ezt betiltották. Sok egye­dülálló kisnyugdíjas lakik a környéken, és bizony nekik nem mindegy, hogy egy-két kiló burgonyát, paprikát, para­dicsomot, zöldséget, gyümöl­csöt itt vásárolhatnak meg a közelben vagy utazniuk kell a belvárosba. Az autóbuszra piaci napokon egyébként is alig lehet felférni, s ráadásul cipekedhe- tünk az 5-10 kilós csomagok­kal, pedig sokunknak a buszra szállás is nehezen megy. A környék lakói épp eleget szen­vednek a szemetelőktől, a tö­megtől, a rossz helyen parkoló autóktól, a zsúfolt autóbuszok­tól, s most újabb bosszúsággal kell szembenézniük. Jó lenne, ha az illetékesek még egyszer átgondolnák döntésüket! (Teljes név és cím) A jászberényi Bagó Vas Imre és felesége, Horti Rozá­lia 1947-ben fogadtak hűséget egymásnak. Az ötvenedik házassági évfordulón - szűk családi körben - két gyer­meke, három unokája és két dédunokája köszöntötte az ünneplő házaspárt. (beküldöttfotó) Az érem másik oldala A szeptember 9-i sporttudósítások között a Pusztamonos- tor-Jászágó labdarúgó-mérkőzést kommentálva Litkei Lajos tudósító kritikával illette a jászágói színekben sze­replő Rezest. A Jászágói Sportegyesület vezetősége a tudósító kijelentését visszautasítja. A mérkőzés alatt egy kemény szabálytalanság történt, amikor a pusztamonostori Fekete az ágói kapust durván támadta. Ennek az lett a következménye, hogy Pesti megsérült. A meccs alatt Litkei úr állandóan az ágói Rezessel foglalkozott, lévén, hogy ő monostori lakos és gólt mert lőni régi csapatának (egyébként sárga lap nélkül ját­szott). A mérkőzés végén vi­szont (amiről Litkei úr megfe­ledkezett a tudósításban), a pá­lyáról leérve, a monostori Bi- bók kapus odarohant Rezeshez, és hátulról vesén rúgta, amitől Rezes azonnal összeesett. A já­tékvezető (Gyurkovics és nem Munkácsi, ahogyan az a tudósí­tásban áll) és asszisztensei tá­volabb álltak, állításuk szerint nem látták az esetet. Látta vi­szont egy szabadnapos bíró, aki ott tartózkodott a közelben, de nem akart közbeavatkozni. Az öltözőnél még az ágói edző is kapott egy kis „vállveregetést”. Mindössze egy rendezőt lát­tunk karszalaggal - aki, búcsú lévén, igen kapatosán látta el feladatát. Gyurkovics bíró a nagy csetepatéban meg is kér­dezte tőle, hol van a nyolc ren­dező, de konkrét választ nem kapott. Ilyen események után is - sportszerűen - úgy döntött az ágói vezetőség, hogy nem csi­nál a történtekből ügyet. A tudósítás hangneme vi­szont kétségkívül egyfajta bi­zonyítéka a sportszerűtlenség­nek. A Jászágói Sportegyesület vezetősége A Monfodi köszöni A Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó- és Színesdia Pályá­zata Alapítvány köszönetét mond azoknak, akik személyi jöve­delemadójuk 1 százalékát az alapítványnak ajánlották fel. A támogatás hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresen meghirdethes­sük a világban a mozgáskorlátozott, tehetséges fotósok és fo­tóművészek biennáléját, s hogy Szolnok polgárai és más telepü­lések műkedvelő közönsége gyönyörködhessen a kivételes al­kotásokban, egy más szemléletű világban. Magony László, az alapítvány elnöke Égig érő (parlagjfű Szolnokon, az Abonyi és Téglagyári út között - az Arai benzinkút mögött - hatalmas területen „termesz­tik” a parlagfüvet. A környékben lakók elviselhetetlenül szenvednek a pollen okozta allergiás tünetektől. Kérdés: vajon ki - és főképpen mikor - tisztítja meg a parlagon ha­gyott földet a parlagfűtől? Űj kormányrendelet szabályozza a fizető-vendéglátást és a falusi turizmust Magánszálláshelyek idegenforgalmi hasznosítása Július elsején lépett életbe az a kormányrendelet, amely sza­bályozza a magánszálláshe­lyek idegenforgalmi hasznosí­tását. Egy régóta várt szabá­lyozás született meg, hisz az elmúlt években a fizető-ven­déglátás rendezetlensége miatt szinte áttekinthetetlen volt a szobakiadás, a falusi turiz­musra pedig egyáltalán nem volt iránymutatás. A rendelet kimondja, hogy fizető-vendéglátásnak minősül a városokban, kiemelt gyógy­helyeken, kiemelt üdülőhelye­ken, a gyógy- vagy üdülőhe­lyeken folytatott magánszál- lás-adói tevékenység. Falusi szállásadásnak minősül a köz­ségben - és a már kialakult ta­nyás térségben - a tíz haszno­sított ágyat meg nem haladó magánszálláshely. Ez év október elsejétől mind a fizető-vendéglátás, mind a falusi turizmus csak abban az esetben működhet, ha azt a te­lepülés jegyzője nyilvántar­tásba vette s erről az igazolást kiadta. Az igazolást jól látható he­lyen - a bejáraton kívül - kell elhelyezni, jelezvén, hogy ott magánszálláshely vehető igénybe, a szálláshelyen belül pedig fel kell tüntetni a szál­lásadó nevét, hatósági nyilván­tartásba vételi számát és a szál­láshely árát, az osztályba soro­lását (falusi szálláshely esetén a minősítést). A vendégköny­vet is hitelesíttetni kell a jegy­zővel, s azt kötelező vezetni. A könyv adatainak alapján min­den év január 31-éig a jegyzőt tájékoztatni kell az előző év­ben fogadott vendégek és az ott töltött vendégéjszakák számáról. A Falusi Turizmus Orszá­gos Szövetsége kidolgozta azt a minősítési rendszert, ami alapján kategóriába lehet és kell sorolni a falusi szálláshe­lyeket. Ez a Szövetség Minősí­tési Szabályzata szerint törté­nik. A szállásadó először ön­minősítést végez, majd kéri a szövetség szaktanácsadói há­lózatához tartozó megyei sze­mélyek valamelyikének köz­reműködését, hogy a minősí­tést elvégezzék. A minősítés­ről bizonyítvány készül. Minő­sítésre felkérhető szaktanács­adó a megyében dr. Könyves Erika (a Kereskedelmi és Gaz­dasági Főiskola adjunktusa), Geszti Jánosné (a Kunhegyes Falusi Turizmus Egyesület el­nöke), Kocsis Zoltán (a Jász­sági Falusi Turizmus Egyesü­let elnöke), Szilágyiné Katona Ilona (a Tiszainform Idegen- forgalmi Szolgálat igazgatója, a megyei falusi turizmus egye­sület titkára). Az új rendelet végrehajtásá­ról szóló részletes tájékoztatás a Turisztikai Értesítő szeptem­beri számában olvasható, ami a Tiszainform Idegenforgalmi Szolgálata irodájában megte­kinthető, vagy megvásárolható a fővárosban a Közlöny-szak- üzletben. Szilágyiné Katona Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom