Új Néplap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-17 / 217. szám

1997. szeptember 17., szerda Megyei Körkép 7. oldal Már Hatvanig kiépítették a folyót figyelő szolgálatot Nem hagyják szemétben a Zagyvát A szolnoki Tisza Klub szekciójaként működő Folyót Figyelő és Védő Szolgálat akcióival már eddig is sokat tett azért, hogy természetes környezetünk (főként a Zagyva folyó) szebbé vál­jon és megtisztuljon mindazoktól az ártalmaktól, melyeket a civilizációval naponta rámérünk. Idén, szeptember 23-án, a takarítás világnapján is szeretnék hasznossá tenni magukat a hozzájuk csatlakozókkal együtt. Szétfagyott az eresz Feltérképezik a művelődési házat Bizony ráfér már a javítás a martfűi művelődési házra. Az elavult fűtés- rendszert (a cipőgyárból kapták a meleg levegőt) már lecserélték, ám még ezenkívül is akad bőven tennivaló. A legsürgősebb teendő az ereszcsatornák kicserélése. A telet ugyanis nem bírták ki a csapadékelvezetők, és szétrepedtek, komoly be­ázási gondokat okozva ezzel az intézménynek. Szeptem­ber 11 -én kezdték el a szak­emberek a munkálatokat, s az új csöveket gipsz mögé rejtik el, megóvandó az idő­járás viszontagságairól. A programok szervezése szinte teljesen leköti az in­tézmény munkatársait, ám ezek mellett még egy fontos feladat is vár rájuk. A meg­lehetősen nagy épületet újra fel kell térképezni, melyik az a helyiség, amit hasznosí­tani lehet, milyen átalakítást igényelnének az új elgondo­lások, egyszóval a lakossági igények bővüléséhez meny­nyire tud alkalmazkodni he­lyiség szempontjából az in­tézmény. -pókász­Jákóhalmi füzet E napon ugyanis 14 és 18 óra között a szolgálat tagjain kívül Jászberénytől Szolnokig egy időben több száz, a környezetét szerető és védő felnőtt és diák segítségével szeretnék szebbé varázsolni, kitakarítani a Zagyva folyót és környékét - tájékoztatta lapunkat a szolgá­lat vezetője, Hernády B. György. Ebben a munkában igencsak számítanak a horgá­szok tevékeny részvételére is, mivel a vezető szerint abban, hogy a Zagyva-part jelenleg olyan, amilyen, a horgászok is „ludasak”. E célra egyébként megnyerték a Közép-Tisza Vi­déki Horgászegyesületek Szö­vetsége elnökének, Jánosi Im­rének a támogatását is. Az ak­cióban Jásztelek, Alattyán, Jászalsószentgyörgy és Zagy- varékas ifjúsága és horgászai szintén részt fognak venni. A terv szerint a legjobb iskolai csoportoknak szerény kis aján­dékkal kedveskednek a takarí­tás után. Emellett a kapcsolat erősítéseképpen, a környezeti nevelést szem előtt tartva azon iskolák, amelyek a Zagyva mel­letti településeken segítenek a folyófigyelésben és partnereik lesznek, négy-négy facsemetét kapnak ajándékba, amiket az iskola udvarán ültetnek el. Természetesen Szolnok azon iskolái is „fajutalomban” része­sülnek, amelyek részt vesznek az akcióban. Hernády B. György el­mondta: mivel a Zagyva állapo­tát tekintve immár a 24. órában van, a Folyót Védő és Figyelő Szolgálatot szeretnék kiépíteni a Heves megyei Apcig. Eddig Hatvanig jutottak el, és minde­nütt megtalálták azokat a gye­rekeket, pedagógusokat, kör­nyezetet szerető polgárokat, akik a Zagyváért tenni akarnak. Idén a szolgálat környezetvé­delmi táborokat is szervezett (az agykontrollosokkal együtt) a Jásztelek közelében lévő puszta- mizsei Zagyva-őságnál. A tábort anyagiakkal segítette a megyei önkormányzat elnöke és Jászte­lek polgármester asszonya is. A Jásztelek alatti élő Zagyván két kilométer hosszan kiszedték a hulladékot a folyóból, megtisztí­tották a szeméttől - akárcsak az általuk használt erdőrészt. A távolabbi tervek között szerepel a szolnoki MÁV-kór- ház területén lévő ős Zagyva-ág rehabilitációja, amelyet 1995- ben kezdtek el, ám anyagi gon­dok miatt ez csak lassan halad­hat. Ugyancsak tervbe vették annak az 50 facsemetének az elültetését is, amelyet az illeté­kesek nem engedélyeztek a szolnoki Zagyva-parton a hon­foglalás 1100. évfordulóján. Mint Hernády B. György hang­súlyozta, e tervükről továbbra sem mondtak le, s tavasszal, az 1848^19-es forradalom 150. évfordulóján földbe kerülnek a fák a Zagyva-parton. B. Gy. Napról napra szépül a mozgássérültek tiszakürti otthona Októberben már lakói is lesznek A mezőtúri Túrszol Kft. kivitelezésében napról napra csinoso- dik az egykori tiszakürti fiúnevelő otthonnak helyet adó - a megyei közgyűlés és a mozgássérültek megyei egyesülete által nyáron aláírt megállapodás alapján bentlakásos otthonná át­alakuló az arborétum szomszédságában fekvő öreg épület. A napokban jelent meg a máso­dik jászjákóhalmi füzet, a Tájak- Korok-Múzeumok Egyesület kiadásában. A „Látnivalók” című füzet a község idegenfor­galmi célpontjait mutatja be. Ezt is - mint az előzőt - a polgár- mester írta, s kiadását támogatta az önkormányzat mellett a helyi Polgári Kör és a Lakitelek Ala­pítvány, több önkormányzati képviselővel egyetemben. Költözik a könyvtár Frissítés elnapolva Új helyre költözik a szelevényi könyvtár. A művelődési ház lesz az otthona ötezer könyvnek, amely a teljes állomány jelentős részét teszi ki. Szelevény tulajdonában ugyan hétezer kötet van, ám ezek közül sajnos sokat, körül­belül a negyven százalékát le kell selejtezni, ugyanis elavultak már (Lenin műveit és hasonló kiadványokat érint a csere). Sőt, vannak olyan könyvek is a sze­levényi könyvtárban, amiket megvételük óta, úgy húsz éve senki sem kölcsönzött ki. A fejlődést, új kötetek megvé­telét egyelőre gátolja a pénzte­lenség, a művelődési ház veze­tője szerint talán jövőre bővülhet és frissülhet az állomány. Ha minden az elképzelések szerint alakul, akkor a könyvtár­nak kihelyezett „olvasóterme” lesz az idősek napközi otthoná­ban. Ez utóbbi tervnek csak egy feltétele lenne: a nyugdíjasok használják végre a számukra felújított otthont. -pe­Papp Antal megbízott építésve­zető megmutatta azt a bolthaj­tásos, megvénült pincét is, amelynek egy részét a leszaka­dás ellen alá kellett dúcolni. E pincéből indulhatott a helybéli szájhagyomány szerint Rózsa Sándor titkos föld alatti ala- gútja Tiszakécske irányába.- Terveink szerint szeptem­ber végéig befejezzük a belső felújítás kőművesmunkáit. Iga­zán akkor lenne szép az épület, ha külsejében is megújulhatna - vélekedett Papp Antal. Az előre kalkulált speciális átalakí­tási munkák mellett - közel 30 ajtót kellett tokostól kiszélesí­teni, a tolókocsis közlekedés­hez igazítani - számos feltárt belső üreget, lyukat kellett be­toldozni, a különféle szakipari munkák elvégzésével egyetem­ben. Nász Margit, a megyei moz­gássérültek elnöke a bejáráson csak dicsérően nyilatkozott:- Nagyon lelkiismeretes munkát végeznek az építők, szeretettel dolgoznak. Az inst­rukcióimat, kéréseimet mara­déktalanul figyelembe veszik. Az országosan újszerű kez­deményezéssel a 6200-as tag­létszámú egyesület lesz a mű­ködtetője az otthonnak, ahol té­Az örökölt tűzhely rítés ellenében nem csak lakha­tást, de munkát is szeretnének biztosítani a 2-3 ágyas szo­bákba beköltöző negyven moz­gássérültnek. Az ingatlant in­gyenes használatba kapta a szervezet. A beruházáshoz 20 millió forint áll rendelkezésre. Ebből készül el a belső átalakí­tás. További milliók kellenének a gázbekötésre, a külső felújí­tásra, az elavult konyhai beren­dezések cseréjére. Több cég je­lezte már segítő szándékát. Százezer forint feletti támoga­tás esetén az adományozó nevét az intézmény bejárati aulájában örökre kiírják. Az egyesület vállalta az otthon első berende­zéseinek beszerzését is. Ezért ülő-, fekvőalkalmatosságokat, konyhai eszközöket, függönyt, ágyneműt is szívesen vesznek az adomány te vöktől. Szöveg és fotó: S. Cs. J. A csúszásgátló csempe szemléje a jelenleg anyagraktár­ként funkcionáló tornaszobában Bontás a belvárosban Bontás folyik Szolnok belvárosában. A Tófenék utcában használaton kívüli épületeket tűnnek el a föld színéről, hogy majdan újaknak adják át helyüket. A régi épületek helyét majd újak veszik át FOTÓ: M. J. A bontóbrigád a volt Köjál, majd ANTSZ városi szerve­zetének helyet adó irodák és a Kötivizig egykori felvonu­lási épületeiből szolgálati la­kássá avanzsált helyiségei építőanyagát hordja el. A bontás azért is szükséges, hogy ne telepedhessenek meg az üres épületekben hí­vatlan lakók. Pataki Ferenc városi fő­építésztől úgy tudjuk, az álta­lános rendezési terv szerint az épületek helyén újakat húznak majd fel. A számítá­sok alapján hatvan lakásnak jut itt hely. A földszint plusz egyemeletes épületek aljában szolgáltatóhelyiségek, míg tetejében lakások, irodák kapnának helyet. Az is el­képzelhető, hogy a múzeum udvarát hátul kinyitják, és át­járhatóvá teszik, persze csak a látogatási idő alatt. Ezek azonban még csak tervek, hiszen az erre a terü­letre vonatkozó általános rendezési tervet a városi közgyűlésnek októberben el kell fogadnia. ta A barátság és a rokonság ápolói Több nevezetes évforduló is emlékezetessé teszi a Szolnokon működő Finnugor Népek Baráti Köre idei tevékenységét. Nyolcvan éve alakult meg a független Finnország, és harminc­éves Magyarországon a testvérvárosi mozgalom. A kör alapítója dr. Horváth Ká­roly, a megyei könyvtár azóta elhunyt igazgatója, aki finnugor nyelvi szakirodalmi bázist, ku­tatóhelyet szeretett volna te­remteni a Verseghy könyvtár­ban. Ennek a tervnek a támoga­tására alakult meg 1989-ben a baráti kör. A bázis nem jött létre, a kör azonban megma­radt, és immár nyolcesztendős tevékenységével igazolja létét. Mint dr. Páldi János, a kör elnöke elmondta, a cél a finn­ugor népek kultúrájának meg­ismerése és megismertetése. Legszorosabb kapcsolatokat a finnekkel ápolnak, ennek oka, hogy a finn a magyar után a legnagyobb létszámú finnugor nép, és a Riihimäki városával kialakult testvéri kapcsolatok sokat segítenek. Érdeklődésük azonban kiter­jedt a többi, kisebb finnugor népre is. Arra nincs pénzük, hogy maguk vendégeket hívja­nak, de ha Szolnokra vagy a megyébe jönnek finnek, észtek vagy más finnugor nép képvise­lői, egy-egy estére meghívják s felkérik őket, hogy beszéljenek népük életéről, kultúrájáról, vagy a saját szakterületükről. Gyakori vendégeik a budapesti finn követség munkatársai is. A körnek hetven-nyolcvan tagja van, egy-egy rendez­vényre általában harminc­negyvenen jönnek össze. He­lyiséget a megyei könyvtár biz­tosít nekik, ennek igazgatója maga is a kör tevékeny tagja. Sok fiatal is eljár a baráti kör rendezvényeire, leggyakrabban a közgazdasági szakközépis­kola, vagy a 605-ös szakmun­kásképző iskola tanulói. Sajnál­ják, hogy a gimnáziumok közül csak a Tiszapartival van kapcso­latuk. Azt vallják, hogy a rokon népek életének, kultúrájának ismerete szélesíti a látókört, az egyoldalú nyugati orientáció keltette beszűkülés ellen hat. Az idei évet Finnországnak szentelik, mivel most nyolcvan éve alakult meg az önálló finn állam. Október elején megem­lékeznek a finn irodalom napjá­ról, novemberben pedig meg­rendezik a kétévente tartott ve­télkedőt a finnugor költészet és zene témaköréből. Ezek a ve­télkedők mindig népszerűek a szolnoki és a megyebeli diákok körében, volt olyan év, amikor százhúszan vetélkedtek a jelké­pes díjakért és főleg a legjob­bakat megillető dicsőségért. Az idén emlékeznek meg Magyarországon a testvérvá­rosi kapcsolatok kezdetének harmincadik évfordulójáról, ebből az alkalomból finn ven­dégek jönnek Szolnokra, s ter­mészetesen meghívták őket a baráti körbe is. B. A. Bővítik a Fehér Hollót A karcagi Fehér Holló fogadó-étterem eredetileg panziónak épült, tavaly azonban egy új épületszárnnyal, étteremmel gya­rapodott, s most ismét bővíti a tulajdonos az épületet. A hónap elején nagyszabású építkezés kezdődött a fogadó mellett. S hogy mi is épül majd itt, arról az épület tulajdonosát, Szeivolt Istvánt, az Epkar Rt. elnök-vezérigazgatóját kérdez­tük. Mint megtudtuk, a Fehér Holló fogadóhoz készült egy fejlesztési projekt, melynek a harmadik üteme kezdődött meg a nyáron. Tavaly elkészült a panzió bővítése, kialakítottak tizenkét szállodai szobát, ét­termet, galériát, ahol minden hónapban egy-egy jeles kép­zőművész mutatkozik be a kar­cagiaknak és a szálloda vendé­geinek. A most elkezdődött építkezés egy 1100 négyzetméter össz- alapterületű beruházás lesz. En­nek keretében egy 166 négy­zetméteres konferenciatermet is kialakítanak majd. Szeivolt Ist­ván videovetítőt is berendez itt, ahol többek között fiatal rende­zők művészfilmjeit is megte­kinthetik majd az érdeklődők. Emellett szoborkiállításoknak is helyt ad, a szórakozni vágyókat pedig bár és ötasztalos biliárd­szalon is fogadja. Az épület je­lenlegi teraszának irányába mi­niatűr vízesést és egy szobrot terveztek, s az igényekhez iga­zodva a fogadó újabb 12 szobá­val bővül. Ezek a szobák na­gyobbak lesznek, mint a mosta­niak, tetőterasszal, úgynevezett zöldterasszal, ahol fák alatt pi­henhetnek majd a vendégek. A tulajdonos a kor szellemének megfelelő színvonalat ígér az új épületszámyba is. A bővítés kö­vetkező ütemének tervei is ké­szülnek már. D. E. Az „úri tolvajok” rossz tréfája, avagy ... Ennyire kapós az igarí hagynia? Ezek szerint igen! Pedig azt senki sem gon­dolta volna, hogy ez meg­történhet. Mégis megesett, méghozzá Tiszaigaron: fényes nappal, szemben a községházá­val, egy családi ház elől ellop­ták a cégért, vagyis a főút mellé kirakott zsákos hagymát. Ismerve a térség feszítő szo­ciális gondjait, nem is lepődne meg az emher, hiszen ahogy er­refelé mondani szokták, aki rá­szorul, az még Krisztus gatyá­járól a csatot is ... Viccelőd­hetnénk tovább a hagyma árá­val is, de nem teszem, mert tu­dom, hogy mennyit kell év közben gürcölnie annak, aki hasonló módon rakja ki a cégért az utcára, kilónként 40-60 fo­rintért kínálva a benne lévő por­tékát, ami tavaly azért csípte a szemét, mert 10 forintért sem kellett a kutyának sem! Ám komolyra fordítva a szót, a leg­több hagymás azért hirdet ilyen sajátos módon, hogy hozzon egy kis pluszpénzt a konyhára a munkanélküli-segély mellé, vagy ahhoz a kevéshez, amit hó végén hazavihet az a szeren­csés, aki még dolgozik. Ezt is­merve, már nyugodtan megle­pődhet az ember, hiszen nem egy szegény rövidítette meg a még szegényebbet, ugyanis a tolvajok gyönyörű, nyugati tí­pusú autóval fékeztek. Majd a szemtanúk szerint egy base- ballsapkás ifjonc kiugrott, be­vágta a 10-15 kilónyi igari kin­cset a kocsiba, a sofőr sürgeté­sére visszapattant a „csodába”, majd elpucoltak Tiszafüred irá­nyába - a milliós kocsiban fris­sen szerzett „18 karátos”, de maximum 800 forintot érő hagymakincsükkel. A hivatal dolgozói végignézték az egé­szet. Döbbenten, de nem any­nyira, hogy ne jegyezzék fel a kocsi rendszámát. Szóltak a szembeszomszédnak, aki ezek után annak rendje és módja sze­rint feljelentést tett a rendőrsé­gen. Jól tette! Mert ha tréfa volt, akkor az újgazdagságukban po- énkodó aranyifjak megérdem­lik, hogy az orrukra koppintson valaki, a rendszám azonosítása után. Vagy még van egy egy variáció: ezen verzió szerint ma állítólag a szép fehér nyugati autó - ez pedig a szemtanúk szerint egy Mercedes volt - legalább annyira kapós, mint az igari hagyma. Ám ez mégiscsak olyan nonszensz! Hiszen ki hal­lott már akkora hülyeséget, hogy a kocsitolvaj-maffia egyesüljön a hagymással! Mert ugye nem egy kasztba tartoz­nak, ami az üzleti nagyságot il­leti. Ilyen szempontból egy Mercedes árá­ért 1500 mázsa hagymát kel­lene meglovasí- tani. Mindenesetre nekem ez az eset hagymás nyelven szólva, bűzlik és csípi a szemem. Ha másért nem, azért, mert tudom, sok igari családnak ma mennyit ér, mennyit jelent nyolcszáz fo­rint. Fiúk! Ezért bízom abban, hogy nem vagytok maffiózók. S ezért nem írom le most a rendszámot, mert remélem, ta­nultok az esetből, s egyszer bo­csánatot kértek rossz tréfátok áldozataitól, az igari hagymá­soktól, akik közül nagyon so­kan a tej és a kenyér áráért gür­cölnek - s nem a szép fehér, nyugati autóra gyűjtenek. Idáig tartott a tanmesém, ami sajnos igaz volt. Többen látták szeptember 1-jén 13 óra 36 perckor, s szerencsére nekem, aki 5 perccel később értem a helyszínre, tollba is mondták. Percze Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom