Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
4. oldal Riport 1997. augusztus 11., hétfő D él-Lengyelországban egy legenda járja: amikor Isten megteremtette a világot, szépsége annyira magával ragadta, hogy örömében elmosolyodott, és mosolyából született a Beszkidek- hegység. A legenda szép, és talán önzőnek tűnhetnek a környék lakói, pedig a Kárpátok vonulataihoz tartozó hegység valóban festői vidék. A táj a Visztula forrásvidéke, köröskörül fenyvesek és kanyargó hegyi utak, ahol néha csak lépésben lehet közlekedni. Itt fekszik Bielsko-Biala vajdaság és központja, Bielsko- Biala város. A település története a 13. századig nyúlik visz- sza, de a várost egészen a 20, század közepéig kettéosztotta a Biala folyó. A jobb és bal partján fekvő Bielsko és Biala Augusztus első hetében hat napot töltött a szolnoki Xisza Táncegyüttes a lengyelországi Bielsko-Bielában, Szolnok testvérvárosában, ahol fellépett a nagy múltra visszatekintő Beszkidek-fesztiválon. A tizenkét párost és a négytagú Galga zenekart a közönség mindenhol lelkesen üdvözölte, fellépéseik nagy sikert arattak. A lengyelek nagyon vendégszerető emberek, a néhány nap alatt bebizonyosodott, hogy a lengyel-magyar barátság nem csak papíron létezik. Tiszások a Visztula mellett Szecessziós stílusú épületek Bielsko-Biala központjában Utolsó simítások a fellépés előtt hét első felében csak a lengyelek álltak a zsűri elé, míg a hét második felében már a külföldiek is. Magyarországot a versenyen kívül fellépő tiszások mellett egy debreceni és egy gyöngyösi együttes képviselte. A zsűri, amely zenészekből, koreográfusokból és néprajzkutatókból áll, a valósághűséget 1951-ben egyesült, azóta a 200 ezer lakosú város ipari, kereskedelmi és persze kulturális központ. Az év során egymást érik a különböző rendezvények; ezek sorába tartozik a Beszkidek-fesztivál. Az idén 34. alkalommal megrendezett esemény Európa egyik legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező folklórfesztiválja. Az augusztus 2-10. között zajlott kultúrhétnek először volt vendége a szolnoki Tisza Táncegyüttes. A számtalan lengyel együttes mellett tizenegy országból több mint húsz csoport érkezett a hagyományőrző rendezvényre. Az első évben, 1964-ben még csak a lengyelek részvételével zajlót tak az események, majd az évek során a mezőny fokozatosan külföldiekkel is kiegészült. Mára Európán kívül a tengerentúlról is érkeztek fellépők. A Beszkidek-fesztivál nem csak a szórakoztatásra született, célja, hogy hamisítatlanul őrizze és elevenítse fel a tradíciókat. Ma már versenyeztetik a fellépő együtteseket, de a A paraguayi lányok köcsögöt tesznek a kereste a produkciókban. A színpadon nem jelenhet meg semmi művi, a zenének, a ruhának és a táncnak egyaránt az eredetiséget kell tükröznie. Évről évre háromezer előadó lép a színpadra, és tízezrek látják a műsorokat. A fellépések több városban zajlanak, de a zsűrizés csak a fesztivál fő helyszínén, Zywiecben folyik. A fesztivál költségeinek a zömét egyébként az állam állja, a kiadásoknak csupán egyhar- madát fedezik a szponzorok. A programsorozat szervezője az a nemzetközi intézet, mely a kulturális kapcsolatokat felügyeli, valamint a művelődési minisztérium. Lengyelországban többet áldoznak a kultúrára, mint itthon, a folklórra pedig különösen sok pénzt fordítanak. Teszik ezt annak ellenére, hogy a kultúra itt is csak egy szűk réteg szórakozása, a kultúrházakat elsősorban a fiatalok látogatják. A fesztivál iránti érdeklődés most is óriási volt: a legfiata- labbaktól a legidősebbekig minden korosztály ott ült a nézőtéren, még az alkalmankénti rossz idő ellenére is. Az időjárás ugyanis - eleinte úgy tűnt - nem akarta kegyeibe fogadni a fesztivált: két napon át borús, esős volt az idő, és csak a harmadik napon sütött ki a ngp. Ez azonban nem szegte kedvét azoknak, akik az esős időben is végignézték az előadásokat. A fellépések helyszínein vásárok, a nagyobb tereken zenekarok fogadták a látogatókat. A lengyelek hagyománytisztelő emberek, ragaszkodnak kultúrájukhoz, különösen a gu- rál (hegyi pásztor) hagyományokhoz, de katolikus vallásukhoz is: vasárnap délben minden együttes népviseletbe öltözve misén vett részt Zywiec templomában, ahol mindegyik elénekelte hazája egy dalát. A közelmúltban levonult pusztító árvíz okozta sebeket nem lehetett felfedezni a fesztiválon, sem az emberek hangulatán, sem a tájon, mintha semmi sem történt volna. Ezt a környéket persze az áradások messze elkerülték, csak a Biala folyó duzzadt fel egyszer, igaz, akkor egészen a felette átívelő hidakig ért a vízszint, de sehol sem öntött ki. A fesztivált any- nyiban érintette a tragédia, hogy néhány lengyel együttes lemondta a fellépést, de a többiek eljöttek, a rendezvény bevételeinek egy részét pedig az árvízkárosultak támogatására fordították. A híresztelésekkel Küküllő menti tánc irattal fogadták a csoportot. Nem volt olyan másik együttes, akik annyi tapsot kaptak volna, mint a tiszások. Egy fellépés után lengyel gyerekek szaladtak a táncosokhoz, hogy a szüleik lefényképezhessék őket, de a sajtó érdeklődése is nagy volt: többször kértek interjút a néhány nap alatt, és önálló felvételeket készítettek egy próbáról. A legnagyobb ámulatot általában a lányok üveges tánca válNem mindig jutott hely az öltözőben ellentétben az ősszel esedékes parlamenti választásokat is megtartják, de ez most senkit sem foglalkoztatott. Az elmúlt hetek tragédiája óta ugyan már lecsillapodtak a kedélyek, de úgy tűnt, a lengyeleket most sem érdekli a politika. A Tisza Táncegyüttes fogadtatása mindenhol szívélyes, az oly sokat emlegetett lengyel-magyar barátság pedig közvetlenül érezhető volt. Egy fellépés után a műsorvezető magyarul köszönt el: Éljen a lengyel-magyar barátság - mondta, a bielsko-bialai kultúr- házban pedig Szervusztok! feltotta ki, egy lengyel újságírót csak az érdekelte az egyik fellépés után, miért nem esik le az üveg a lányok fejéről, és egyáltalán: miért teszik rá? A legnagyobb lelkesedés Wislában fogadta a Tiszát. Itt szintén rendeztek már 1964- ben fesztivált, az itteniek pedig azóta is úgy tartják, a lengyeleknek nem kell elutazniuk, a Beszkidek-fesztivál alkalmával helyükbe jön a világ. A nézők szinte végig tapssal kísérték az előadást, a végén ráadást is kellett táncolni, a város polgármestere pedig a hivatalában külön köszöntötte az együttes vezetőit és két tagját. Hangsúlyozta, milyen népszerű Lengyelországban a magyar folklór, hiszen megkapó a tánc lendülete, a zene pedig még sokáig cseng a fülekben. „Élet van mindkettőben, a ruhák pedig csodálatosak. Ha előre várt együttes érkezik, a közönség szinte meghal örömében. A fellépés után pedig már a magyarok is ilyen kö- zönségcsalogatónak számítanak” - mondta a városvezető. Wisla története és kultúrája több ponton kapcsolódik a magyarhoz. A tizenegyezer lelket számláló város, amely területének háromnegyed része erdő, eredetileg gurál pásztortelepülés volt. Sok, magyar gyökerekkel rendelkező pásztor telepedett ide Erdélyből, később pedig summásként vagy bányászként szintén sokan jártak Magyarországra dolgozni. A jövevények kultúrája beépült a helyibe, a wislai folklóregyüttes műsorán például három magyar eredetű tánc is szerepelt. A városnak különlegessége, hogy evangélikusok lakják, szemben a tisztán katolikus országgal. A hegyi pásztorok egykori kemény életére utal a mondás: itt van a Visztula kezdete és a kenyér vége. Szczyrk, ahol elszállásolták a magyar táncosokat, üdülőtelepülés Bielsko-Biala mellett. Nyáron a nyaralók, télen a síelők özönlik el a települést. A lakosság száma jóval kisebb, mint az üdülőké. Itt lakott az együttesek nagy része. A magyarokat a románokkal helyezték egy szállodába. Hiába a sok ellentét a két ország között, a két csoport hajnalba nyúló közös mulatozást rendezett a szálló ebédlőjében . . . B. K. fejükre Moldáviai népviselet
