Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

1997. augusztus 7., csütörtök Riport 11. oldal isten Erdélyt biztosan jókedvében teremtette, másképp nem is történhetett volna. A pedagógus­klub által szervezett út célja Erdély egy kis részé­nek megismerése volt. Bár azt kell hinnem, hogy magyartanár kollégáim csak azt szerették volna megtudni, hogy miért írták Erdélyről, hogy Tün­dérkert. Most láthattuk. ahol kétszer kel fel a nap A Remetei-kolostor szenté­lye (tiltott fotó a tiltott helyről) készítik a híres torontáli szőtte­seket, ám a modernség jegyé­ben a kolostor bejáratánál saját készítésű fagylaltot is árulnak. A szentélybe tilos a nőknek be­lépni, s még tilosabb fotózni. Nagy kár, mert gyönyörű, nem is értem, miért tiltják meg, hogy láthassák a nők is az orto­dox vallás eme csodálatos kegytárgyait. Maga a sziklaszo­ros is feledhetetlen. A bátor utazó nyakig merülve a hideg Remete-patakban, két kezét ki­nyújtva eléri a szoros két olda­lát, s egy pillanatra akár At­lasznak is képzelheti magát! A hazafelé vezető úton még egyszer megálltunk a Király­hágón, hogy közel érezhessük magunkhoz a természetet, s an­nak nagy alkotóját. Nagyvárad volt az utolsó állomás a határ előtt. A püspöki palotával szemben - Tőkés László püspök egészségére - lehörpintettünk egy Ursus (Medve) nevű román sört, s a biztos ítész szerint nem is volt rossz. Közben szömyűl- ködve néztük az apró román porontyokat, amint a piros lám­pánál megálló külföldi autók elé rohannak ronggyal és víz­zel, hogy néhány lejt keresve lemossák szélvédőket. Ezt a Soha sehol nem lesz olyan szí­vet melengető és fenséges a napfelkelte, mint a Király-há­gón. Az ember áll a Teremtő alatt tíz centivel, és azon cso­dálkozik, hogyan kerülhetett ilyen gyönyörű helyre. Az éj­szakából lassan kibontakozott a Réz-hegység és a Bihar-hegy- ség közé szorított Körös-völ­gye, ami átkanyarog Csúcsán - Ady és Csinszka szerelmi fész­kén -, majd elértük Körösfőt. Ez már Kalotaszeghez tartozik, a legfelkapottabb vásározóhely Mátyás király szülőházának csak a XV. században készült gótikus kapuját tudtuk megcso­dálni, mert nem engedtek be bennünket a jelenleg képzőmű­vészeti főiskolába, mondván: nyári szünet van. Ez volt az egyetlen hátrányos helyzetünk, több ilyen megkülönböztetés nem ért bennünket. A holtak sokkal toleránsabban viselked­tek, amikor a Házsongárdi te­metőben tisztelegtünk Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Dsida Jenő, Reményik A remetei-sziklaszorosi ortodox kolostor a régi és az új tökéletes harmóniája Torockó, A Házsongárdi temető, ahol - többek között - nemzeti irodalmunk nagyjai is pihennek A méltán híres köröndi cserepek A 764 méter magas Patkós-kő a Tordai-hasadékban maszatolást persze az autósok rendre visszautasították. Ismerőseim közül nagyon sokan mondták, hogy azért nem mennek Romániába, mert rosz- szak az utak, a határokon sokat kell várni, nem lehet magyarul megszólalni. Nos, a határon mi gyorsan (20 perc alatt) átjutot­tunk, még egy kis mosolyt is kaptunk, és bárhol megszólal­hattunk magyarul - kivéve Ko­lozsváron, Mátyás szülőházá­nál volt ebből hátrányunk. A boltokban udvariasak voltak, megértették, amit mondtunk még akkor is, ha románul vála­szoltak. A Torockó Vendégház pedig maga a csoda! Nyersfa bútor­zata, az erdélyi ételspecialitá­sok, a személyzet - mind-mind turistacsalogató, s ráadásul még pedagógusfizetésből is megfi­zethető! Nos, az utak valóban nagyon rosszak, nem is siet senki sehová. Még sokáig rosz- szak is maradnak, de addig biz­tosan, amíg kétszer kel föl a nap Torockón. Cs. A. Kolozsvár, Mátyás-szobor gyár király lovának patkónyomait látni véli az emlékezés a 764 mé­ter magas Patkós-kőn. A hasadék és környéke geológiai képződmé­nyei és flórája miatt védett terület. A Hesdát patak felett karcsú és lélekvesztő fahidalók vezetnek a túlpartra. A víz nem mély, a másik part pedig néhol csak 10 méter. (A hasadék tulajdonképpen egy beomlott barlangrend­szer, mintegy 3 km hosszú, 10-30 méter széles sétautat jelent). Utunk következő ál­lomása az utánozhatat- lanul gyönyörű To­rockó. A Székelykő Iá- Torockó, a Székelykő lábánál fekvő falu bánál fekvő falu a szá­zadelőn még kétezer lakosú vá­ros volt, mára nyolcszáz lelkes településsé „szelídült” - miután megszűnt a vasbányászat. A sziklás talaj nem kedvez a me­zőgazdaságnak, marad a turiz­mus fellendítése. Szó ami szó, is mit megmutatniuk! A van Székelykő egyik oldalán kel fel a nap, majd a csúcs mö­gött elbújik, s csak egy­órás kérlelés után bukkan elő - immár végképp a másik oldalon. Ennek a huncut kőnek a megmá­szása nagyon veszélyes, hegyi vezető nélkül nem is tanácsos. A mi negy­venkét fős csoportunkból is csak négyen vállalkoz­tak. Amíg a vállalkozó kedvűek hegyet mász­tak, addig mi egy ma­gánmúzeumban meg­csodáltuk a híres népvi­seletet és a gyönyörű használati tárgyakat. Ami igazán lenyűgözött, hogy ezeket a kerámiá­kat, cserepeket olyan természetességgel hasz­nálják, mint én a vásár­helyi fajansz tányérokat. Torockón a gyász színe a piros, de piros-fehér a menyasszonyi ruha is. Nagyenyed és Gyulafehérvár várja a látogatókat. Nagyenyed nemcsak Jókai által is megéne­kelt kollégiumáról nevezetes, hanem jelentős borvidék is - tanúsíthatom, hogy a Nagy- enyedi Chadonnay nem vélet­lenül lett az egri borbírák sze­rint is aranyérmes. Gyulafehér­vár a Maros völgyében fekszik, az egyetlen erdélyi katolikus püspökség (Erdély uralkodó vallása ugyanis az unitárius). A gyulafehérvári püspöki székesegyház Erdély legmo- numentálisabb román kori építménye, itt van eltemetve Bethlen Gábor és I. Rákóczi György, s itt van Hunyadi Já­nos, Hunyadi László, Izabella királyné és János Zsigmond szarkofágja is. Az általam ismert világ leg­lenyűgözőbb helye a Remetei- sziklaszorosban lévő Remetei­kolostor. A látvány festői volt! Hatalmas cseppekben zúdult ránk a nyári zápor, közben elő­bukkant a nap, s a kolostor fölé vonta a boldogság szivárvány- hídját. Az 1200-as években épült kis kápolna mellé most építettek egy új templomot, csodálatos ikonokkal díszítve kívül-belül. Az apácák régi szövőszékeken megrendelésre Torockótól délre ez a kis település. Itt ered a Se­bes-Körös. A vízválasztó után már a Számos-völgyében fek­szik. Erdély fővárosa dák erődít­ményen épült fel, Kr. u. 124- ben, a rómaiak Napocának ne­vezték. Erre utalva kapta a vá­ros 1974-ben a Cluj-Napoca nevet (Cluj=Kolozs). Kolozs­vár mindig is az erdélyi magyar irodalom központja volt. Ottjár- tunkkor lángolt fel a vita a Má­tyás-szobor felújításával kap­csolatban. A város hírhedt pol­gármestere, Funar le akarja emelni Mátyást a lováról, mondván, ki kell javítani a rozsdafoltokat. Fadrusz mester alkotása az egyik tájékozódási pont, „a ló farkától jobbra vagy balra”. (A másik ilyen irányt adó az úgyneve­zett Szabó-bástya: a XV. századból való várfal és annak bástyája, melyet a szabók védtek - innen ered a neve.) Nem messze innen, a Szent Mihály-templom- ban csodáltunk meg egy szép szokást. A XIV. század második felében, gótikus stílusban épült templomban Szent Péter szobra elé a hívők kenye­ret tesznek, melyet a pap megáld, s esténként ki­osztja a szegények kö­zött. Itt, az ünnepélyes falak között ravatalozták fel Bocskai Istvánt, s vá­lasztották meg erdélyi fe­jedelemnek Bethlen Gá­bort is. Sándor és Kós Károly emléke előtt. A csodálatos, ősparkhoz hasonlatos temető meredek kaptatója bizony 20-25 fokos szögben lejt, nem könnyű séta oda feljutni. A lábunk alatt tör­tek fel friss források, táplálva a megemlékezés örök virágait. Kolozsvártól délre, Torda város mellett, Mészkő falu ha­tárában van a Tordai-hasadék. A legenda szerint Szent László menekülve a kunok elől az Úr­hoz könyörgött, hogy mene­kítse meg őt szorult helyzeté­ből. A szikla kettévált, kunok pedig lezuhantak. A hős ma­Torockói szobabelső

Next

/
Oldalképek
Tartalom