Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. augusztus 7., csütörtök Se ura, se gazdája? Sok a véletlen Tűi a hetvenedik ikszen sem tudom közömbösen nézni a vi­lágot. Gyakran gondolkodom a munkanélküliségről (mert az van, meg kiskocsma is, meg­számlálhatatlan), de nincs például, aki ollót élezne, órát javítana, aki a tévémet rendbe hozná, nem találok susztert, varrónőt és lehetne sorolni to­vább. Csak a káosz mindenfelé. Vegyük a villanyszámlát: jön, nem jön, két hónapi érke­zik egyszerre; mennyivel egy­szerűbb volt, míg a megszo­kott módon fizettünk. Most a postás hozza a hatalmas borí­tékot, sok helyen még a posta- ládába.sem fér bele (arról nem is beszélve, hogy mennyi ad­minisztrációval és költséggel jár az új szokás). Vagy nézzük a nyugdíjak kézbesítését: sok helyen napra pontosan tudják az idősek, mikor kapják kéz­hez. nálunk ez bizonytalan. Vegyük a vízóra-leolvasást: nem az első eset, hogy a le­számlázott köbméter csak fél év elteltével érte el a valósá­gos fogyasztást. Az országutak mentén is úgy fogynak az árnyat adó fák, mint ahogyan fogy az or­szág népessége... Egy biztos: sok a véletlen, mint ahol se ura, se gazdája a dolgok menetének. Özv. H. Imréné Időszerű lenne a változtatás Sokéves tapasztalatom, hogy a megyei szakrendelés szemé­szeti részlegén nincs minden rendben. Előrebocsátom, nem az ott dolgozó szemészorvo­sok és asszisztencia munkáját bírálom (bár egy kis odafigye­léssel ők is enyhíthetnének a várakozó betegek gondján), vhanetma,vezetést, .-u ul ■ A vidéki betegek többsége i reggel 7 óra tájban elfoglalja helyét a kemény, kényelmetlen padokon, és türelmesen vára­kozik. Nem biztos azonban, hogy 11, 12 vagy 13 óráig be is hívják őket. Édesanyámmal több esetben ültem ott 3-4 órát, és határozottan állítom, hogy a soron kívül behívottak elsőbbsége megfejthetetlen. Megértenénk, ha kisgyerme­ket, balesetest vagy idős, más betegségben is szenvedőt szó­lítanának elénk, de nem így van. Igaz, ki van írva, hogy nem érkezési sorrendben tör­ténik a betegek ellátása, hanem a saját munkarendjük szerint, de ezt a munkarendet képte­lenség nekünk, betegeknek át­látni. Pedig a mi bőrünkre, időnkre megy a dolog. Meg­győződésem, hogy kevés az orvos. A három rendelőben há­rom orvosnak kellene lennie - a rendelési idő első percétől az utolsóig. S ez az, ami a veze­tőkre tartozik. Egy évek óta tartó gyakorlatot ideje lenne megszüntetni végre. H. K., Szolnok A felújítás indokolta a bezárást Az Új Néplap augusztus 5-i számában „Könyvek rabság­ban” címmel megjelent Simon Cs. József írására szeretnék rea­gálni, mely szerint azért nem lehet Szolnokon gimnáziumi kötelező olvasmányokhoz hoz­zájutni, mert a könyvtárak zárva vannak, szabadságukat töltik a könyvtárosok. A Hild Viktor Városi Könyv­tár központi könyvtára a Szé­chenyi városrészen valóban zárva tart két hétig - július 28- tól augusztus 9-ig -, ugyanis felújítási munkálatok indokolták ezt. Tekintettel arra, hogy a be­járat az iskolaudvaron át vezet, így iskolaszünetben ésszerű a munkát elvégeztetni, elkerülve ezzel a balesetveszélyt. Amikor a felújítási munkára leszerződ­tünk, az volt terv, hogy a megyei könyvtárat az ünnepi könyv­hétre, június elejére átadják. Örülünk annak, hogy az ön- kormányzat felújítási keretéből a már-már balesetveszélyes járda helyett esztétikus térburko­latot kap a könyvtár előtti tér. A rendszeres olvasókat, töb­bek között az Új Néplapban is, előre tájékoztattuk a kéthetes kényszerpihenőről. A város ol­vasni szerető lakossága azon­ban nem maradt ellátatlanul, hi­szen Szolnok Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata csak olyan feltétellel engedélyezte a köl­csönzés szüneteltetését, hogy a fiókkönyvtárakon keresztül ez idő alatt is hozzá lehessen jutni olvasnivalóhoz. Ez idő alatt nyitva tartó fiók- könyvtárak: Szandaszőlősön a művelődési házban hétfőn és csütörtökön 10-12 és 13-18 óráig, kedden, szerdán 10-12-ig és 13-17 óráig. A Városmajor úti fiókkönyvtár (Városmajor út 67/a) kedden és csütörtökön 13- 17 óráig; az Abonyi úti fiók- könyvtár (Abonyi Úti Általános Iskola) kedden és csütörtökön 9-11 óráig, valamint a Csalló­köz úti fiókkönyvtárunk (Csal­lóköz Úti Óvoda) szerdán és pénteken 13-17 óráig tart nyitva. Július 28-tól augusztus 1-jéig az SZMT Központi Könyvtára (a Szapáry úton) is nyitva tartott. Ezt a városi könyvtár bejáratán hirdetjük is. A megyei könyvtárnak is meg­küldtük a fentieket plakáton, hogy helyezzék ki ők is az ér­deklődők informálására. (Saj­nos ott erről semmiféle tájé­koztatás nincs kihelyezve - a szerk.) Az országos gyakorlat évek óta, hogy bezárnak nyáron a könyvtárak, ám Szolnokon, a Hild Viktor Városi Könyvtár még sohasem tartott nyári szü­netet. A mostani az első alka­lom, mely, ismétlem, a felújítási munkák miatt történt. Lászlóné Nagy Ilona, a Hild Viktor Városi Könyvtár igazgatója Küldjön egy képet! A mezőtúri fiúk — negyven évvel ezelőtt Mosolygós, daliás legények —a gimnázium csaknem teljes kosárlabdacsapata látható, a képen az 1957/58-as tanév kezdetén, az akkor Dózsa György nevét viselő mezőtúri fiúgimná­zium udvarám Az együtt töltött évek emlékére ajánlom a felvételt az egykori társaknak, s osz­tályfőnökünknek ezúton is kívánok jó egészséget. S/.athmári József, Kunszentmárton Örök téma az ép­pen aktuális fiatal korosztályt tá­madni. Sokféle gondolatot hallunk úton-útfé- len, attól függően, hogy mivel szemben lehet egy felnőttnek ellenkező a véleménye. Nem azonos például a fiát „otthon ülő, tunya könyvmolynak” tituláló apa támadása és a kis­lányát féltő édesanya kétségbeesett védekezése. Előbbi a „...mozdulj már ki itthonról!” indító­mondattal, a „...menj el valahova szórakozni!” kíséretében, esetleg a „...nincs barátnőd az isko­lában?” furfangos fordulattal próbálja fiát a tár­sasági életbe beilleszteni. Majd amikor úgy érzi, hogy hiába minden, a „...ha tudnád, hogy mi annak idején miket megcsináltunk!” mon­dattal zár, és fejcsóválás közepette felbont egy újabb üveg sört. A kislányát féltő édesanya helyzete jóval összetettebb. Ő nem érti, miért tart reggelig a zenés szórakozás, miért nem elég a „normális” cigaretta, miért kell az a másik fajta, amiből egy szálat hárman-négyen szív­nak, miért kellett olyan pillangót festetni a bo­kája fölé, amit képtelenség lemosni. Édeslánya pedig azt nem érti, hogy abortuszát miért kell titokban tartani a szomszédok előtt. Természetesen ez a két véglet, így az igazság is valahol a kettő között van. De gondoljunk csak bele: milyen cselekedet, magatartás lesz az, amire a fentebb említett kis­lány majdan, édesanyaként így csattan fel: - „Hogy képzeled ezt, édes fiam! Vegyél már példát rólunk! Bezzeg a mi időnkben nem lehe­tett ilyet csinálni. Mi is voltunk fiatalok, de hát amit te művelsz, fiam! Mi sem ültünk mindig otthon, de egy héten maximum kétszer rúgtunk be, vagy egyszer, péntektől vasárnapig, csak két függönykamisra való karika volt bennünk, szemöldöktől köldökig, először ittunk, utána szívtunk, csak jó anyagot és steril tűt használ­tunk, apáddal ketten összesen csak három évet halasztottunk az iskolában, sőt mi több, előze­tes letartóztatásnál komolyabb ügyünk nem volt a rendőrségen. Elképzelni is szörnyű, mi lesz belőled, ha még bennünket sem tisztelsz!”-sese­Ezek a holnapi fiatalok! Megújult a Jászjákóhalma határában álló Szent­háromság-szobor. Egy ilyen alkotás általában nem jellemző külterületen. Köszönet illeti mindazokat, akik - gondolván őseikre - újjávarázsolták és újraszenteltették. Szöllősi Zol­tán és Károly a dédnagyapjuk által 1912-ben emeltetett szobrot a környékről elszármazott tanyasiak jelenlétében a kapitányréti ünnepségen adta tovább az utókornak. Fodor István, Jászjákóhalma Körbeutaztuk a fél országot A tiszafüredi városi nyugdíjas­klubban már hagyomány, hogy június végén egy-egy hazai tájra szervezünk kirándulást. Igénylik is ezt az idősek, hisz aktív korokban elfoglaltak vol­tak, nem volt módjuk az uta­zásra. Az idén a Dunántúl s a Kiskunság egy részét jártuk be. A háromnapos kirándulás első állomása Pannonhalma volt. Innen Szombathelyre érkez­tünk, ahol a helybéli nyugdíjas­klub tagjai vártak bennünket. Olyan meleg fogadtatásban ré­szesültünk, mintha nem is elő­ször találkoztunk volna. Más­nap Veszprémbe vettük az irányt, ahol találkoztunk a me­gyei nyugdíjasszövetség elnö­kével. Legnagyobb meglepeté­sünkre három klubvezető és egy idegenvezető jött elénk. A csoport megnézte a várost, majd Székesfehérvár felé foly­tattuk utunkat. Estére értünk Dunaújvárosba. A vasmű nyugdíjasklubjának vezetőjével másnap megnéztük a várost. Bár történelmi múlttal nem di­csekedhet a hely, látnivaló azért akadt bőven. Jóleső érzéssel hallottuk, hogy itt nincs mun­kanélküliség. Szívet melengető szeretettel beszélt idegenveze­tőnk a város életéről és a vas­műről. Innen Kecskemétre mentünk, ahol éppen egy zenei esemény kellős közepébe csöp­pentünk. Jó volt hallani az „öreg templom nagy harang­ját”. Pihentünk egy keveset az árnyat adó fák alatt. Pusztava- cson eddig egyikünk sem járt. Örültünk, hogy ide is eljutot­tunk. A háromnapos kirándulás utolsó állomásához érkezvén, Pilis községben terített asztallal fogadtak bennünket, együtt ebédeltünk az ottani nyugdíjas­klub tagjaival. Beszélgettünk élményeinkről, a klubéletről, kölcsönösen szereztünk jó ta­pasztalatokat. Versmondók, énekesek léptek elő, akinek kedve volt hozzá, táncolt. Késő este köszöntünk el barátainktól s indultunk el a hosszú úton, hazafelé. Szép volt ez a három nap. Barátságok kötődtek, sok mindent láttunk, és nem utolsó­sorban: megfeledkeztünk kis időre a napi gondokról. Schmidt Imréné klubvezető A stressz A szótár úgy fogalmaz, hogy minden agresszió, biológiai-fizi­kai provokáló zavar az idegrendszeren keresztül, immunrend­szerünk közbejöttével, szerveinkre hat. Néhai prof Sellye Já­nos felfedezése és elképzelése Nobel-díjat érdemelt volna. Nem kapott. Pedig teóriája ma aranykorát éli, rendszere naponként beigazolódik. Létünket minden pillanatban valamilyen jó vagy rossz hatás éri. Számos külső-belső inger bombázza szerveze­tünket. Kivétel nélkül stressz érvényesül minden élőlénynél. Szinte már közhelynek számít az oroszlánpélda: ha a vadállat támad, a megtámadott pupillája kitágul, izzadni, remegni kezd, az izmok támadásra vagy védekezésre feszülnek. Ma már azt is tudjuk, hogy a kedvező körülmények között tartott tehén job­ban tejel, s az is ismert, miért hat a víz és napfény kedvezően a növényzetre. Célunk csak egy lehet: a kedvező hatást kihasz­nálni, a kedvezőtlent elkerülni. És ez utóbbi a nehéz. Elsősor­ban magunk tehetünk legtöbbet. Használjuk fel, ami jó, s pró­báljuk kerülni a kellemetlent! Jupá Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Vendégségben jártunk - Novajon A novaji zöldszívesek már ak­kor meghívtak bennünket, kun- hegyesieket egy bükki túrára, amikor nálunk jártak. Mivel a nyári szünetben Nagyvisnyón táboroztunk, a találkozónak nem volt akadálya. Mint kide­rült, már hetekkel előbb készül­tek fogadásunkra. Az egri vas­útállomáson vártak bennünket. Egy kis piros vasúti kocsiban érkeztünk, amibe kénytelenek voltunk mind bezsúfolódni, s el­rontotta hangulatunkat a jegy­kezelő udvariatlan viselkedése is. De hamar elmúlt bosszúsá­gunk. Különbusszal vártak ben­nünket, azzal mentünk Novajra, ahol az első úti cél a gyurgyala­gok élőhelyének megfigyelése volt. Innen a tudós Katyi ke­resztjéhez vándoroltunk. Az eső csepergett, de bennünket ez nem zavart, figyelmesen hallgattuk a Katyiról összegyűjtött történe­teket. Mivel a kunhegyesi zöld­szívesek jó sportolók, a csoport tagjai jól vették az akadályokat: zuhogó esőben, vadregényes er­dőben csúszkáltunk a vízzel teli traktomyomokban. Végre elér­tünk a Zöldszív-forráshoz, de nem sokat időzhettünk az időjá­rás miatt. Második nagy túrán­kon langyos eső áztatta utunkat, csak néha-néha kacsintott ránk a felhők mögül a nap. Mire az os- torosi tóhoz értünk, túracipőnk talpa óriásira dagadt. De a rossz idő ellenére is szívesen emlék­szünk a Novajon töltött napokra, amely az idő múlásával bizo­nyára még kedvesebb lesz. D. I.-né „Megsarcolják” az egyesületeket? A megyei labdarúgó-szövetség a sportegyesületek vezetőinek idegeit borzoló döntést hozott júliusi határozatával. Idézek a megyei I. és II. osztályú csapa­toknak megküldött körlevélből. „A sárga és piros lapok megvál­tásának lehetősége megszűnik, helyette fegyelmi tárgyalás nélküli fegyelmi büntetés lép életbe az alábbiak szerint: a csapatok az egy bajnoki játék­napon összegyűjtött sárga és pi­ros lapjaik alapján büntetőpon­tokat kapnak. Minden kapott sárga lap egy, minden begyűj­tött piros lap három büntető­pontot ér. Amennyiben az egyesület ifjúsági és felnőtt csapatának játékosai együttesen hat vagy annál több büntető­pontot szereznek, öt napon be­lül büntetőpontonként ezer fo­rint pénzbüntetést(l) kötelesek befizetni a szövetségnek. Amennyiben a jelzett határ­időig a befizetés nem teljesül, úgy a soron következő forduló­tól kezdődően mindaddig 3-3 pontot levon a versenybizottság a vétkes egyesület felnőttcsapa­tától, míg a kifizetés meg nem történik. A levont pontok vissza nem adhatók.” A sportegyesületek vezetői megütközéssel fogadták a szö­vetség döntését. Néhány meg­jegyzés a szigorú határozatról: ez a fegyelmi intézkedés az egyesületek burkolt megsarco­lását jelpnti. Az amúgy is kevés költségvetéssel működő, kis egyesületek egyszerűen nem lesznek képesek megfizetni a kirótt „fegyelmi adót”. (Mond­hatja a szövetség: ne fegyelme- zetlenkedjenek a játékosok, ak­kor nem kell fizetni! Ez azon­ban egyszerűen nevetséges ön­igazolás. Amíg focimeccsek lesznek, akadnak „túlfűtött” labdarúgók is, és a játékvezetők sem mindig tévedhetetlenek.) Ha nem fizet - nem tud fizetni! - az ominózus egyesület, 3-3 pontot levon a versenybizott­ság. És mivel a levont pontok a szigorú tarifa megfizetése után sem adhatók vissza, megeshet, hogy a csapat elveszíti a ke­mény küzdelemben sikeres mérkőzéseken megszerzett ösz- szes(!) pontját. S ha ne adj’ Is­ten, a bajnokságban addig első volt, 0 ponttal akár utolsó is le­het. Sportszerűség, sporttiszta­ság, óh! Ez a döntés eleve halva született. Kimondva vagy ki­mondatlanul az egyesületek megsarcolását célozza. Nem lehet ennyire mohó a megyei labdarúgó-szövetség! Jó lenne, ha ezen az intézmény vezető­sége elgondolkodna! Akkor inkább jöjjön a régi ,jó” játékoseltiltás! Donkó László elnökségi tag Jászszentandrási KSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom