Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
Hatodszor Szolnokon - Hatvannégyen neveztek be Szépkorúak országos szavalóversenye Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete „Petőfi és korának magyar szerelmi költészete'’ címmel hatodik alkalommal rendezte meg a szépkorúak országos szavalóversenyét, amely a nyugdíjasok kézimunkáiból és fafaragásaiból összeállított kiállítással párosult. A csütörtökön kezdett és tegnap befejeződött eseménysorozat több tanulsággal szolgál. Mindenekelőtt azzal, hogy elanyagiasodott világunkban is él az emberekben a költészet szere- tete, és amíg egészségük engedi, a tenni akarás, az alkotásvágy s a mások gyönyörködtetésére törekvés is. Helyesen tette tehát a nyugdíjasok megyei egyesülete, hogy e a szavalóversennyel és kiállítással mindennek kifejezésére lehetőséget biztosított. Sok szereplőben örök élményt keltett ezzel. Ugyanúgy a helyezetteknek átadott értékes könyvekkel, tárgyjutalmakkal, és a mezőtúriak által adományozott, a Költőn felállítandó, Petőfit és Szendrey Júliát ábrázoló szobor képét feltüntető tányérral. Az ország minden területéről és még Erdélyből is Szolnokra sereglett hatvannégy versenyző megyénk jó hírét viszi szét ezáltal. Az alábbiakban a verseny és a kiállítás résztvevői közül néhány arcot villantunk fel. IX. Henrikkel kezdte Sűrű Józsefnek tetszetős fafaragásait a Városi Művelődési Házban (a szavalóverseny helyszínén) állították ki. Fiatalabb éveiben, a megyei tanács tervosztályán eltöltött évtizedek alatt nem foglalkozott ezzel a mesterséggel. Nyugdíjba menetele, 1989. január óta a fafaragás jó időtöltés számára. A szakmai fogásokat nem tanulta senkitől. Jó rajzkészsége azonban bizonyára segítségére van. Első munkáját IX. Henrik portréjának nevezte el - mondván, hogy ha nem találják elfogadhatónak, akkor védekezhet azzal, hogy IX. Henrik nem is létezett. Ez adta számára az első lökést. Azóta volt kiállítása Hódmezővásárhelyen is. Bérházban lakik, ezért csak nyaranta, a kertben farag. Főleg a költők portréi kerülnek ki a keze alól. Erdélyből érkezett Keszler Józsefié Székelyudvarhelyről már másodszor vesz részt szolnoki versenyen. Azt mondja: - Azt a feltöltó'dést, amit itt kaptam, nem tudom elfelejteni. A verseléssel negyven évvel ezelőtt, a református kollégiumban kezdett foglalkozni. Akkor a templomban szavalt. Ahol dolgozott, ott is többször fölkérték. hogy szavaljon. Fellépéseivel azonban Csíkszeredánál tovább nem jutott magyar versekkel. A foglalkozása szárazabb a költészetnél: könyvelő. Megszerette a verseket Lestámé Bán Judit kecskeméti színeket képviselt a szavaló versenyen. Nem gondolta volna ezt korábban. Diákkorában nehezen viselte el, hogy verseket kell neki tanulnia. A nyugdíjasklubban ’93- ban tudták meg, hogy a szolnokiak szavalóversenyt rendeznek. A klubvezető rábeszélésére eljött Szolnokra, majd a következő évben Kecskeméten a Radnóti versenyen vett részt. Tavaly is, most is eljött Szolnokra. A rádiótechnikai gyárban volt szerelő, a környezeti hatás nem inspirálta a humán tárgyakkal való foglalkozásokra. Saját maga is csodálkozik a változáson: - Nem tudom, mi történt velem, de nagyon megszerettem a versekét. Irodalmi színpadot alapított Mater Mária a miskolci Avas Nyugdíjasklub vezetője, egyben BAZ megye nyugdíjasainak kulturális felelőse. A megye időskorú szavaiéiból kiválasztja a legjobbakat, s azokkal együtt vesz részt a szolnoki versenyen. Most is hatan érkeztek ide. Már hatodik éve járnak a szolnoki rendezvényre. A vers szere- tete gyermekkorától kezdve benne él. Tanítónő szeretett volna lenni, de az élet nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Vendéglátás a szakmája. Nyugdíjas társait is rávette a szavalásra, ösz- szeállt egy irodalmi színpad. Van köztük arany- és vasdiplomás pedagógus, egy nyolcvanhat éves is, Kozma Miklósáé. A hétezer vár szigetén A Trake öböl partja apály idején Demény Istvánná, a Szolnok Városi Nyugdíjasklub titkára a közelmúltban Írországban járt. Élményeiről - dióhéjban- az alábbiakban számolt be.- A Magyarországnál kisebb, hárommillió lakost számláló szigetország egyetlen pontja sincs száz kilométernél távolabb a tengertől. Ez azt is jelenti, hogy az íreknek történelmük folyamán mindig védekezniük kellett a tengerről támadókkal szemben. Ezért hétszáz várral, erődítménnyel, várkastéllyal vették körbe országukat. Az utak mellett mindenhol gót stílusú templom-, apátsági és várromokat láttunk. Sok régi épületet felújítottak, s bemutatják azokat a turistáknak. Az egész országot mindenekelőtt az kedveltette meg velem, hogy emberléptékű. Az identitástudat, a régi értékek megmentése az írek minden cselekedetében megnyilvánul. Amerre jártunk, az angol helyett az ősi gael (ejtsd: gél) nyelvet beszélték. Az útjelző táblák is kétnyelvűek voltak. A folklórban is őrzik hagyományaikat. Az írországi táj lenyűgöző. A tengeri áramlatnak köszönhetően a zöld színskála minden árnyalatát mutatja. Ez a látvány párosul a XII-XIII. században épített gyönyörű katedrálisoké- val, melyek még romjaikban is lenyűgözőek. Nem tudtam betelni látványukkal. Meglepett bennünket az ottani emberek rendkívüli nyitottsága, kedvessége és segítőkészsége, ami csak fokozódott, mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. Hazánkfia ugyanis ritkán vetődik oda. Rohanó világunkban idilli hangulatot teremtett számunkra a birtokok sövénykerítésének és a legelésző, fehér-fekete szarvasmarháknak a látványa is. Meglepett, hogy olyan fejlett infrastruktúrával és korszerű üzletlánccal rendelkeznek, mint az USA vagy Kanada. A turizmus sokat hoz az írek konyhájára - de meg is tesznek ezért mindent. A turistairodákban figyelmesek, készséggel útbaigazítanak, jó tanáccsal látnak el. S az sem utolsó szempont, hogy nyilvános WC-hálózatuk kiterjedt, s rendkívül tiszta. Nem lopja el onnan senki a csapot vagy a törölközőt. A tengerpartról húsz centiméteres kagylóhéjakat hoztunk emlékbe. Szívünkben meg felejthetetlen élményeket erről a rendkívül tiszta, és kedves népről. Úgy tűnik, mintha nem is ezen a világon jártunk volna. Nyugdíjassors - egyéni tükörben Mások miatt mehetek az utcára... Kovács Istvánnénak a szolnoki Fogoly utcában volt háza. Igencsak rászorult az átépítésre, de arra a környékre építési tilalmat rendeltek el. Amikor már belvizes években térdig jártak a szobába bezúduló vízben, s bokán felül az iszapban, a helyzet tarthatatlanná vált. Kovácsné két fiával együtt a Széchenyi- lakótelepen kapott egy másfél szobás lakást. Az évek során fiai családot alapítottak, elköltöztek, Kovácsné pedig tizen-egynéhánye- zer forintos nyugdíjából egyre nehezebben tudta fizetni a növekvő közüzemi díjakat és a lakbért. Mintegy hatvanezer forint adóssága gyűlt össze, aminek a következménye: jogerős bírói ítélet alapján szeptember 6-án el kell hagynia lakását. Az, hogy a tizenhétezer forintos nyugdíjából - amiből 5-6 ezer forintot közműtartozásra eddig is levontak - rendezni tudja adósságát, eleve lehetetlen. Ezt tudva ajánlotta fel telekrészét az adósság fejében. A Városfejlesztési Részvénytársaság azt válaszolta: „Sajnálattal kell tájékoztatnom arról, hogy jelen pillanatban nem kívánjuk az ön tulajdonában álló telekrészt megvásárolni.” A kör bezárult. Kovácsné utolsó reményként elment Horn Gyula lakossági fórumára. Elkezdte mondani a panaszát, de az izgalomtól elveszítette eszméletét. Csak szerdán eszmélt arra, hogy kórházban van. És teljes reményvesztésben.- Hová költözzek, hiszen fiaimnál ott a sok gyerek, s munkanélküliség, leszázalékolás is sújtja őket. Mi lesz velem? S ha annak idején nem engedték, hogy átépítsem a házam, most miért nem segítenek? - ismételgeti. Megnyugtató választ azonban senkitől sem kap. értesíti jelenlegi és jövőbeni ügyfeleit, hogy egyedülálló új biztosítási módozattal jelent meg. Az új módozat neve: TESTAMENTUM Biztosítás kegyeleti szolgáltatásokra. A biztosítás egy életút lezárta után felmerülő költségekre nyújt garantált anyagi fedezetet a hátramaradók számára. A szolgáltatás fedezi a majdani temetkezési költségeken túl az eseménnyel kapcsolatos egyéb anyagi terheket is, melyektől szeretteinket meg kívánjuk kímélni. A biztosításra fordított megtakarítás mértéke és tartama alkalmazkodik mindazok anyagi igényeihez és lehetőségeihez, akik a hazánkban egyedülálló, új megoldással élni kívánnak. A biztosítás élethosszig érvényes, és azt bármely felnőtt személy megkötheti. Amennyiben tájékoztatónk felkeltette Ön vagy családja érdeklődését, kérjük, forduljon a SIGNAL BIZTOSÍTÓ RT. képviseletéhez (Szolnok, Táncsics M. u. 18. Telefon: 56/341-622). Szolgáltatásunk terjesztéséhez ugyanott várjuk intézmények, vállalkozók és magánszemélyek jelentkezését. __________________________________; ___________________ T iszaszőlősön savanyú a szőlő A tiszaszőlősi Búzavirág hagyományőrző énekkar a helyi nyugdíjasklub tagjaiból alakult 1992-ben. Sikerrel szerepeltek a tiszafüredi nyugdíjas-fesztiválon, és Berekfürdőn is nagy tapsot arattak. Bizonyára szívesen látnák őket más településen is. Csőke Sándorné, az énekkar vezetője azt mondja erre:- Korábban több helyen is megfordultunk. Kapunk meghívásokat, de a busz bérleti díja számunkra megfizethetetlen. A berekfürdői nyugdíjas-találkozóra is csak a tiszafüredi önkormányzat segítségével, annak autóbuszával tudtunk elmenni. Ekkor az üzemanyag árát s a buszvezető' napidíját kellett megtérítenünk. Sajnos, ez a lehetőség is véges. Kiszorultak, de együtt maradtak A szolnoki papírgyár volt dolgozóiból alakult nyugdíjasklubnak nem lett helye, mint az igazságnak. Az üzemet ugyanis úgy privatizálták, hogy a nyugdíjasklub az utcára szorult. A hatvanöt személyes tagság mégis együtt maradt. A végén megoldódott a helyzetük: minden hónap utolsó szerdáján, 16 órakor a városi művelődési házban találkoznak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a papírgyár nem feledkezett meg róluk. A szécsényi kirándulásukat például 30 ezer forinttal támogatta. Klubéletük igen változatos. A közös szalonnasütéstől kezdve sok minden élénkíti. A tavalyi Ki mit tud? vetélkedőn tizennégy műsorszám volt - a közelmúltban Berekfürdőn tartott kulturális seregszemlére viszont nem neveztek be. Úgy látszik, egymás szórakoztatásában ők is kedvüket lelik, de a nyilvános szerepléstől idegenkednek. Persze a legfonto- • sabb az, hogy egymás közt jól érezzék magukat, s mindent megtegyenek egymásért. Anna néni Kanadából Anna Honnan szülei Jászalsó- szentgyörgyön voltak boltosok. Családjával viszontagságos úton került Kanadába, Atlantába. Merthogy idős fejjel hazalátogatott szülőföldjére; a Szolnok városi nyugdíjasklub meghívta egy kis eszmecserére. Anna néni a klubtagok kérdéseire válaszolva - többek között - elmondta, hogy Kanadában mind a férfiak, mind a nők számára egyaránt hatvanöt év a nyugdíjkor határa. Aki addig dolgozik, szépen megél a nyugdíjából. Annál is inkább, mert az időskorúak számtalan kedvezményben részesülnek. Karácsonykor például az üzletek pulykát, konyakot és a többi adnak az özvegyeknek. Az állam által fizetett pedikűrös két- havonként jár a nyugdíjasklubba. A hatvanöt éven felülieket hetente több órán át állami alkalmazásban lévők segítik. A nyugdíjasklubban önkiszolgáló alapon reggelit, ebédet és vacsorát olcsón szolgálnak fel. A nyugdíj 35 százalékáért kétszobás apartmant bérelhetnek az idős korúak. Szólt még arról is Anna néni, hogy a kivándoroltak tartják magyarságukat - például magyar esteket rendeznek. Anna néni előadását némelyek kételkedve fogadták. Nem mérlegelték azt, hogy Kanada nagy és gazdag, háborúktól nem háborgatott ország. S az is elment némely klubtag füle mellett, hogy Kanada minden gazdagsága mellett ott is keményen meg kell dolgozni a boldogulásért s későbbi, a nyugdíjaskori kedvezményekért. Pedig Anna néni azt is elmondta, hogy kezdetben még halottasházban is vállalt munkát, s amikor egy kis üzletet nyitott, akkor reggel hattól este tizenegyig dolgozott. S szavaiból az is megszívlelendő, hogy nem kell mindig első osztályú árut venni. Itthoni szemmel nézve viszont az a szomorú, hogy sokan keményen végigdolgozták életüket, mégis nehezen telik nekik harmadosztályú árura is.
