Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-28 / 200. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. augusztus 28., csütörtök Küldjön egy képet! Iskolatársaim, jó böngészést! A* új ballal iskolásokról az 1952-53-as tanévben készült ez a fénykép. Tanító nénink Farkas Pálné volt, de 1949-ig Gyergyói János tanított bennünket. A háttérben - a tanítói lakás ablakában - Polgár Erzsébet alsós tanító nénink látszik. B. T. E., Tiszapüspöki Tartalmas nyári programok A hosszú nyári szünet az öröm mellett bizony nem kis gondot jelent valamennyi szülőnek, hiszen szabadságunk ennél jóval kevesebb. Ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk, feltétlenül szükséges gyermekeinket biztonságban tudni. Azon családoknak, ahol nem oldható meg a gyerekek elhelyezése, különösen nagy segítséget jelentett Szolnokon az a tábor, ahol kulturált körülmények között, zöldövezetben (turisztikai központ), tanári felügyelet mellett tölthetik el szabadidejüket a gyerekek. A heti rendszeres programokat - tiszaligeti strand, mozi, sport- és szellemi vetélkedők - változatos kirándulásokkal gazdagították. így eljuthattak a diákok Abonyba a vadasparkba, Budapestre a Magyar Nemzeti Lovardába és Szilvásváradra. Megtekintették a Damjanich múzeumot és egy hajómakett-kiállítást is. Részt vehettek Szolnokon az Eötvös Cirkusz vendégjátékán. A nyári napközis tábor tanulói az önkormányzat humán főosztályának és a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány anyagi támogatását, valamint vendégszeretetét élvezhették. így a Szolnokon szervezett, igen drága táborokkal szemben csak az iskolai térítési díjat kellett fizetnünk mindezért. A szülők nevében köszönetét mondunk a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány dolgozóinak, az önkormányzat humán főosztályának, a pedagógusoknak, Rátkainé Hegedűs Ilona táborvezetőnek, hogy a gyermekek szünidejét programokkal töltötték meg és vigyáztak rájuk. Almásiné Hegedűs Mária Szombatiné Borsos Mária Héja Lászlóné (Kassai Úti Általános Iskola) Biztonságos átkelő helyett WC? Kukázás Reggeli kép városunkban. Rendkívül sajnálom és becsülöm azokat, akik felemelik az utcákon heverő kukák fedelét. Szomorú látvány, hogy emberek innen szerzik be a mindennapit, de még mindig tisztességesebb, mint lopni, betörni, esetleg gyilkolni is. Mit rejtenek a kukák? Sokszor kétes élelmiszer maradékát, gyakran rossz cipőt, ruhát. Ritkán valami nem működó gépfélét. De elvétve nagy értéket is. Csak azok mondhatnák el, mi mindent, akik ezt a „mesterséget” űzik. Egyik oldalon a nagy gazdagság - másik oldalon a nyomor. Csak a nagy költő szavai jutnak eszembe: ... ha a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet . . .-jupáA létminimum alatt élőkért Olvastam nemrég, hogy a Munkáspárt elnöksége a megyei és a városi koordinációs bizottságaival összhangban építi ki a létminimum alatt élők szervezetét; valamint Lezsák Sándor, az MDF elnökének nyilatkozatát, mely szerint a fogyatékos, sérült emberek számára az utóbbi években megromlott gazdasági helyzet és a szociális megszorítások halmozott hátrányokat jelentenek. A Munkáspárt a jövő programjában - tudomásom szerint - a mozgássérültek, a létminimum alatt élők, a betegek, nyugdíjasok és mások egészségügyi ellátását - tehát minden állampolgár számára - másként, a jelenleginél kedvezőbben kívánja megoldani. A Létminimum Alatt Élők Társasága megalapításával, szervezésével a megyei és városi koordinációs bizottságok kiépítik a" ft?á|uíí:kis csoportjait, hogy „oda fussanak be a lakosságtól a jelzések a bajokról, a gondokról, a nyomor szintjéről. Mindezek célja, hogy a felmért adatok tükrében történjenek várhatóan majd intézkedések a segítség, a segélyezések, a gyűjtési akciók, az adományok odaítélésekor. E nemes és nélkülözhetetlen feladatok összefogását, koordinálását mint pártonkívüli vállalom, s a megye minden településén élő sorstársak leveleit, jelzéseit szívesen fogadom. Id. Olej Zoltán, Szolnok, Nád utca 14. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Szolnokon megszüntették a városközpontban az aluljárót, mert tönkrement, és nem érdemes felújítani; s mert nincs WC a város központi részén, ezt e célra alkalmasnak találták az illetékesek átalakítani. Az aluljáró helyett ugyanott, a felszínen készült gyalogátkelő zebrával, lámpával. Az átkelő úgy készült el, hogy egyik oldalon az átkelővel szemben a legkeskenyebb a járda, a másik oldalon egy járdaszigetnek, egy terebélyes, nagy lombú fának „vezették neki” a gyalogosforgalmat. A gyalogátkelők előtt gyülekezési pont alakult ki. Amikor az új zebrán szabad az átkelés, a Ságvári kőrútról jobbra kis ívben beforduló autóknak elsőbbséget kell adniuk a gyalogosoknak, ha „beférnek” az úttorkolatba. Ha a Ságvári-torkolatban négy kocsi várakozik, már hiába vált szabadra a lámpa, az utolsó kocsi kénytelen egy új lámpaváltást megvárni. Javaslatom szerint ha igazán meg akarnák könnyíteni e forgalmas közlekedési csomóponton a gyalogosok és a járművek részére az átkelést, akkor mind a négy úttorkolátban indokolt volna gyalogosátkelő és közlekedési lámpa kialakítása; különösen a Kossuth út-Ságvári körúti sarkon, az ágyneműbolt sarkán, ahol csak kerülővel lehet a túloldalra átjutni. Most azonban jelenség a gyalogosok veszélyes átszaladgálása a túloldalra. A feltételezhető négy átkelőből közvetlen az utak torkolatában kettő már megvolt: az egyik a Ságvári körúti torkolatban, a másik az aluljárón át. A jelenlegi megoldással helyettesítve az aluljárót, elég drága megoldás. Ám ha megépül ott a WC, az fontosabb, mint egy felszín alatti átkelő? Nem találom a megoldást jónak sem forgalomszervezési, sem esztétikai szempontból. Mind a gyalogosok, mind a járművek részére tiszta, világos átkelési lehetőséget kellene teremteni a város e forgalmas és fontos közlekedési csomópontjában. (Név és cím a szerkesztőségben) Két hét Nordwaldéban A mozgássérült fiatalok nemzetközi táborában, a németországi Nordwaldéban voltunk a megyéből ketten július 20-tól augusztus 2-ig. Ezt a felejthetetlen, élményekben gazdag két hetet ezúton köszönjük támogatóinknak: a Hétszínvirág Alapítványnak, a polgármesteri hivatal diákönkormányzatának, amelyek anyagilag - fejenként tízezer forinttal - támogattak bennünket. Köszönetét mondunk ezúttal Nász Margitnak, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Mozgás- sérült Szervezet vezetőjének és munkatársainak is, akik utazásunk szervezésében voltak nagy segítségünkre. Bendzsák Ilona és szülei Laboda László és szülei Szolnok Sem az új, sem a régi nem jó Némi meglepetéssel olvastam az Új Néplap augusztus 7-i számában a „Megsarcolják” az egyesületeket? című írást. Nem azon akarok vitázni, hogy jó-e az az új rendszer, mely szerint pontlevonásokkal büntetik a futballban a szabálytalanságokat. Azt viszont igen furcsának tartom, hogy a levélíró azt sírja vissza, hogy a sárga és piros lapokat ezentúl nem lehet megváltani. Nem akarok túl nagy történelmi példákra hivatkozni, de az egész reformáció onnan indult el 1517-ben, hogy már a bűnöket is búcsúcédulákkal lehetett megváltani. Miközben azon dohog Donkó úr, hogy a „fegyelmi adót” nem tudják a kis egyesületek megfizetni - eddig a lapok megváltását meg tudták? Milyen büntetés az, hogy akinek sok pénze van, az benyúl a zsebébe és megváltja, s rögvest olyan lesz, mint a ma született bárány? Szerintem az eddigi rendszer volt pimasz és igazságtalan. (Ezzel nem mondtam azt, hogy az új jó - de az igaz, hogy a régi nem volt jó - és főleg nem volt pénzkímé- lőbb.) Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Jó hangulatú est volt Porteleken a helyi Pávakör - a Jászberényi nyár ’97 rendezvénysorozat keretében - hívta meg vendégeit, közönségét a felújított kultúrházba. A felújítás során a Pávakör tagjai is aktívan részt vettek a festés, meszelés, mázolás, díszítés munkálataiban. Augusztus elején az apci, a kecskeméti Hírős Népdalkor, a Kunsági Citerazenekar, valamint a nagykátai Katica Nyugdíjasklub tagjai adtak itt elő vidám, hangulatos műsort a vendéglátókkal együtt az érdeklődőknek. A rendezvény lebonyolításában aktív részt vállalt a jászberényi Kossuth Szövetkezet, Jászberény Város Ön- kormányzata, a Déryné Művelődési Központ, a helyi áfész és több más személy is. A Pávakör tagjai a közreműködést a dicséretet, a kritikát ezúton szeretettel megköszönik. Mátics Béláné, Jászberény Már sok helyen megfordultunk Él Tiszatenyőn egy nyugdíjas házaspár, Füri György és felesége, Margitka, akik öt éve szeretettel végeznek társadalmi munkát: kirándulásokat szerveznek rendszeresen olyan helyekre, amelyeken még nem jártak nyugdíjastársaim. A kirándulásokban, a jó hangulat megteremtésében lelkesen segít állandó buszvezetőnk, Füller József is. Miskolctapolcától Gyuláig, a Balatontól Harkányfürdőig bejártuk az országot. Nagyon sok gyógyfürdőben megfordultunk, munkában megfáradt csontjainkat ott gyógyítottuk, s szép tájakat láttunk segítségükkel. Hajókirándulás alkalmával Esztergomban is voltunk, de megnéztük már a Feszti-körképet, az Országházat és sorolhatnám még, hogy mi mindent láttunk segítségükkel, szervezőmunkájuk eredményeként. Minden alkalommal jó hangulat, vidámság kísért bennünket, s volt, ahol nótázá- sunkba más kirándulócsoport, még külföldiek is bekapcsolódtak. Utazó csoportunk létszáma változik, hiszen sokakat kísértünk már ki utolsó útjukra a temetőbe, de új nyugdíjasok is csatlakoztak közénk. Legközelebb - amennyiben egészségünk engedi - augusztus végén Aggtelekre és Miskolctapolcára utazunk. Ez alkalommal kívánok nyugdíjastársaim nevében is jó egészséget és hosszú életet a Füri házaspárnak, hogy még sok szép helyre eljussunk velük a jövőben is. Berta Mihályné, Tiszatenyő A jókedvű, kirándulócsoport Csendet hallgatni Tudom, az élet nem állhat meg, fejlődni kell mindennek. így természetesen a rádió, a televízió is műszaki parkjának bővítésére törekszik. Sajnos, ennek megint a szegény vidéki hallgatók, nézők „isszák meg a levét”, valamint azok, akik nem tudnak újabb, modernebb rádiót, televíziót vásárolni, vagy ilyen-olyan kábeltévére előfizetni. Nemsokára hetvenéves leszek, és sokszor szívesen hallgattam az éjszakai adást a Petőfin, de körülbelül egy éve - mióta az URH-n megy a műsor - ezt sem tehetem. Lassan már nappal sem tudok - a hozzám hasonlókkal egyetemben - egyes programokat hallgatni, a TV 2 adását nézni, mivel új készüléket nem tudok vásárolni. Keményen dolgozott a korosztályom hosszú évtizedekig, többségünk kisnyugdíjból él, s megfosztanak bennünket attól, hogy hallgassuk a rádióban, nézzük a tévében a megszokott, szeretett műsort. A közvélemény-kutatók, gyanítom, az időseket, a hasonló anyagi helyzetben lévőket nem kérdezték meg. Név és cím a szerkesztőségben * * * Kedves Olvasónk! A levelében olyan problémát említ, amely Önhöz hasonlóan valóban sokakat érint, hozzátehetjük: kedvezőtlenül. Ugyanis az új sugárzási rendszerek miatt bizonyos műsorokat a készülékek átállítása vagy új készülékek vásárlása nélkül valóban nem lehet majd hallgatni, illetve nézni. Reméljük azonban, hogy az Ön panasza és bizonyára sokaké is meggondolásra készteti azokat, akik az intézkedéseket, a változtatásokat hozták, és valamiképpen megtalálják annak módját, hogy ne fosszák meg Önöket azoktól a szórakozási lehetőségektől, amelyekkel rendszeresen éltek. A műsorsugárzás változtatásakor tanácsoljuk, hogy forduljon ismerős rádió- vagy tévészerelőhöz, aki segíteni tud készülékei beállításában. Jó egészséget kívánunk, és remélhetően sok-sok olyan műsort, amelyben örömét leli majd! (A szerk.) Mi lesz a kevi lovardával? Sokat áldoznak napjainkban a tájvédelemre, az Alföldprogramra, turisztikára, vendégfogadásra, hagyományőrzésre. A Túrkevén élők sok szépet, jót hallottak a kevi lovardáról, működéséről, ám egy „karikás” csapás - és tönkrement állapotokról hallunk. A Györffy-tanya ez évi programja előtt úgymond bezárták a kaput személyi viták, szakhatósági vélemények és anyagi gondok miatt. Az önkormányzat úgy határozott, nem kívánja működtetni. Túl vállaltnak ítélem az ottani vezető tevékenységét. Javaslom, vegyenek fel még egy vezetőt, válasszák szét, szervezzék át a feladatokat a lovardában. Az ügyet a közeljövőben újra tárgyalják; bízom abban, hogy ésszerű megoldás születik. Név és cím a szerkesztőségben Ezek a kisállatok a kedvenceim. Egyiken a kis- teknősömmel Inci cicánk ismerkedik, a másikon pedig éppen Kelly tacskó kiskutyám kísérgeti a kis „páncélost”. Szallári Gyöngyvér (9 éves), Jászberény
