Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
Cigány vagyok, nem tagadom A vezsenyi Jakab Sándor Siesta gázkályhája lángra lobbant. Ölébe kapva, rohanva vitte az udvarra. Csak annyi ideje maradt, hogy odakiáltson a feleségének: „Fuss a világnak, amerre látsz!” A kályha az udvaron robbant, Jakab Sándor mellett. Kórházba került, sebesülésének nyomai azóta is kézzelfoghatók. - Alig ismertem rá. Az arca olyan lett, mint a varangyos békáé - mondja a felesége. Az épület ki- sebb-nagyobb repedésekkel ugyan, de megmaradt.- Amikor vittem az égó' kályhát, arra gondoltam, hogy meg kell mentenem a házat, maradjon valami a lányaimnak. Születésük volt életem legnagyobb öröme. Mindkét lánya érettségizett. Az egyik Szolnokon, a másik Pesten nővérke. E miatt a baleset miatt került Jakab Sándor az újságok hasábjaira. Másért is kerülhetett volna oda. így például szorgalmas munkájáért, közéleti tevékenységéért. Harminc évig kosárfonó volt a helyi szövetkezetben, azelőtt meg cséplőgépnél dolgozott, kubikolt, tette, amit tehetett. Mivel a szövetkezetben nem volt kötött munkaidő, az utcabeliek aludtak, amikor ő már munkahelyére ment, s utolsóként tért haza. Mondta is neki az egyik vezető: „Sándor, téged a munkahelyeden ér a halál.” Volt tanácstag, majd képviselő- testületi tag. Amikor erről keveredik a szó, csak annyit mond: - Sajnos, megöregedtem. A feleségét is leszázalékolták. Összjövedelmük harmincezer forint körül alakul.- Beosztva elég - mondja. - S amellett kacsát, libát, disznót nevelek. A kosárfonók szövetkezetének vezetőségi tagja is volt. Egyszer valamire azt mondta az elnök: cigány munka ez. Jakab Sándor nyelt egyet, s csak négy- szemközt kérdezte az elnököt: Az én munkámat ítéled így? Az elnök bocsánatot kért, hiszen ismerte munkáját. Ezt az esetet magyarázva mondja: Én ugyanis cigány vagyok, nem tagadom. Ha mindenki így gondolkozna és dolgozna, nem volna semmi baj. A kos nászúton van Zúbor László terményei egyik mintapéldányával A tiszavárkonyi határban Zúbor László mutatja birtokát. Valamivel több mint négyhektámyi területén őszi árpát, búzát, tököt s kukoricát termel. Kukoricája nem látott kapát, vegyszerezték.- A tószegi Terra Kft.-vei műveltetem - mondja. - Becsületes munkát végez. A munka azonban nem mindig gyümölcsözik értékének megfelelően. A hajdani papírgyári munkásból lett gazda így vélekedik erről:- Nem valami jó az élet, mert a terményt bagóért szeretnék átvenni. Ugyanakkor a műveltetési költség igen tetemes. A két hold árpa és a szintén két hold búza aratásáért és szállításáért biztosan elkérnek 15-20 ezer forintot. Trágyázni is kellene a földet, hiszen több évtizede nem volt. Tíz-tizenöt kilós tökök díszlenek földjén - köszönhetően a jó időjárásnak. S amit a föld nem tud nyújtani, pótolja az állatállomány. Nyolc-tíz disznót szokott nevelni, s van öt birkája meg egy kecskéje.- Az egyik kos most nászúton van - derül Zúbor László a kecskét meg nekiszalajtom a késnek. Igen jóízű húsa van. Aprójószág is akad a portáján, mégpedig vagy nyolcvan kacsa s huszonnégy liba. A magányosan élő embernek a nyugdíj mellett mindez biztosítja a megélhetést. Nőtlenségére a magyarázat:- Élettársaim voltak, de egyikük sem alkalmas a családi életre. Szolnoki nyugdíjasok Orosházán és Szegeden Elménydús kirándulás A szolnoki nyugdíjasok negyvenhét tagú csoportja július 25-én - jórészt Demény Ist- vánné lelkes szervezőmunkájának köszönhetően - élménydús kiránduláson vett részt. Megtekintették az orosházi képtárat. Ellátogattak az orosházi nyugdíjasok házába, melyet a várostól kaptak az idős emberek, s a fenntartási költségeket is a polgármesteri hivatal viseli. A 713 négyzetméteren elterülő ingatlan hétköznapokon 9 és 18 óra között áll az érdeklődők rendelkezésére. Jogsegélyszolgálat, vémyomásvizs- gálat, könyvtár, kedvezményes árusítás, sakk, kártya, biliárd, asszonyprogram között válogathat az orosházi nyugdíjasegyesület nyolcszázharminc tagja. A szolnoki csoport megtekintette a nagymágocsi kastélyt, majd a hódmezővásárhelyi képtárat kereste fel. Este a Szegedi Szabadtéri Színpadon az Aida előadásán vett részt. Idei programjukban egy párizsi út is szerepel. Vizesek - szárazon A négy vízügyes cég nyugdíjasaiból összeállt klub keddi napokon tartja összejövetelét a Ti- szaligetben. Programjukban évente több kirándulás szerepel. Az idén voltak már például a Pilisben és Szilvásváradon. A jövő héten Berekfürdőre mennek. Terveznek egy pécsi kirándulást is. Havonta összevont névnapokat tartanak. A Szabó Tibor által vezetett mintegy negyven aktív klubtag jól érzi magát a különböző rendezvényeken. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János Kugétól elvették a kék eget Végh László törzszászlósba jobb oldalon) ejtőernyős babát nyújtott át Göncz Árpádnak Zuhanás közben lett rosszul. Földet érés után megállapították, hogy baj van a szívével, s nem ugorhat többet. Akkor kellett búcsút mondani az ejtőernyőzésnek, amikor már csak huszonöt hiányzott az ötezer ugrásból. Csak a szakmabebek érthetik, hogy mit érzett ekkor Végh László törzszászlós.- Elveszik tőlem a kék eget - mondogatta. Bizonyára elérzé- kenyült, pedig kemény fából faragták. Alacsony termete miatt egy olasz szó „magyarosításával” Kugénak, kicsinek becézték a Bercsényi Miklós felderítő zászlóaljnál. Általa is bebizonyosodott, hogy a férfiasságot nem a díjbirkózó termet jelenti. Egyszer például egyik társa az ő ejtőernyőjére sodródott, összegabalyodtak, s földet éréskor Kugé eltörte a karját. Szívós, akaratos természetével elérte, hogy gyógyulása után újra ugorhatott. Az ejtőernyőzéssel civilként ismerkedett meg. Hatvankettőben vonult be, s ’63 óta Szolnokon él. Feleségével is szakmája hozta össze. A Verseghy gimnáziumban toboroztak ejtőernyősöket. A fiúk elkullogtak, a felesége jelentkezett. Kugé lett az oktatója. Az érettségi évében összeházasodtak. Feleségének hatvanöt ugrása van. Két lányuk született. Az egyik dísznövénykertész-virágkötő, egy tíz hónapos bébi édesanyja, a másik most szerzi harmadik diplomáját. Mivel felesége is ejtőernyőzött, féltette férjét, de megértette. Azt vallja: - Katonafeleségnek születni kell, mert ez az élet rengeteg lemondással jár. S nagyon kell szeretni egymást, hogy a házasság hosszú ideig „üzemeljen”. Végh törzszászlóst precíz emberként ismerték bajtársai. Munkájáról nemcsak vallotta, hanem úgy is intézte, hogy „kétszer meggondolom, háromszor megnézem”. Bizonyára ezért hívták vissza nyugállományba vonulása után polgári alkalmazottként a zászlóaljhoz, ejtőernyőket javítani. Most régi bajtársával egyhetes Tisza-túrán vesz részt. S leszerelése után három évvel bizonyára rájön arra, hogy nagyon szép ugyan a kék ég, de onnan mindig lepottyan az ember, s megélni, a lelki békét megtalálni mégiscsak a földön kell. Horgászlesen a tószegi tóparton Eszmecsere a tószegi tóparton Tószegen se szeri, se száma az üdülőtelkeknek. Szolnok betonrengetegéből nemcsak a jó levegő, hanem a halaktól nyüzsgő tó is vonzotta ide az embereket. A víz mellett most mindössze két embert találtunk. A zsineget áztató Tóta János-i és a két kanna öntözővízért jövő Bart a János- t. Az egyik szolnoki „gazda” portáját ő tartja rendben.- Kijöhetne már - mondja -, hiszen potyog a barack. Régebben, amikor még a termelőszövetkezet tulajdonában volt a tó, mozgalmasabb volt itt az élet.- Aki horgászni akart, hajnalban jött a tópartra, hogy legyen helye - mondja Tóta János, akit érszűkület miatt négy éve leszázalékoltak.- Igen, mert akkor évente kétszer 35-40 mázsa halat telepítettek a tóba - teszi hozzá Barta János. - Most meg alig akad valami a horogra.- Délig azért maradunk - vonja meg a vállát Tóta János. Igaza van, hiszen a nyugdíjasnak ideje bőven van, s valahogyan el kell tölteni. Pláne akkor, ha élteti a remény, hogy még egyszer, újra horgára akad egy tizenkét és fél kilós amúr, ami saját fogási rekordját jelentette. Szomszédai már nem táplálnak ilyen reményeket. Ok inkább a gyümölcs- vagy a zöldségtermesztésben akarnak rekordot elérni. Ez a kép Cibakházán készült 1954-ben, Gyólai Erzsébet és Gere István esküvőjén. Fiatalokat ábrázol, de régi - lassan kiveszőben lévő - szokást örökít meg: a koszorúslányok színpompás koszorúját. (A családi emlékekkel kapcsolatos leveleket, fotókat közlésre ezután is szívesen vesszük.) Erzsiké néni virágai Erzsiké nénit mindenki ismeri és tiszteli a társasházban. Nagy szó ez, hiszen Szolnokon, a Pozsonyi út 2. számú, több mint száz lakást magába foglaló épülettömbben sokan még a szomszédaikat sem látták. Erzsiké néni virágai között Pál Andrásné Erzsiké néni viszont mindig szem előtt van. A bejárattól a lakása ablakáig terjedő szögletben virágoskertet alakított ki. Sokszor elgondolkozom azon, hogy a belváros betonrengetege mennyivel üdítőbben hatna, ha sokan cselekednének úgy mint ő. Alacsony, vékony termete nem duzzad az erőtől. Hogyan is duzzadna, hiszen nyolc évtizedet már leírt életéből a rohanó idő. Meg aztán most is kórházban volt. Virágai is megsínylették a gyógykezelését. Néha „besegítenek” neki. Előfordult, hogy ellopott virágait a piacon ismerte fel - az egyik volt lakótársa árujaként. Meg aztán az emeleti ablakok egyikéből-másikából is jön néha az áldás. Van olyan lakó is, aki úgy szórja az ablakból a szemetet, mintha tanyán élne. A virágok azonban Erzsiké néni örömére nem vesznek erről tudomást. Mintha egymással versenyeznének, úgy nyílnak, pompáznak tavasztól őszig. Obsitosok A Magyar Veterán Repülők Egyesületének szolnoki csoportja mozgalmas évet könyvelhet el. Aktív szervezője volt a katonai és a polgári repülőket - aktívakat és nyugdíjasokat - összehozó repülősbálnak. Tagjai megtekintették a Ferihegyi repülőteret, vendégül látták az olasz veterán repülők Floriból érkezett csoportját, s részt vettek a kecskeméti repülőnapon. Augusztus 16-án Veszprémbe utaznak, ahol az országos és a városi szervezet a 2. Repülő és Légvédelmi Hadtest parancsnokságával együtt akkor rendezi meg a magyar katonai repülők VII. országos találkozóját.
