Új Néplap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-14 / 189. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. augusztus 14., csütörtök „Aranyos” találkozó volt A kisújszállási Községi Polgári Leányiskola 1947-ben végzett B osztályos növendékei az idén tartották ötvenéves osztálytalálkozójukat. Leírhatatlan örömünk, hogy újra láthattuk egymást, és meghitt, baráti körben tölthettünk egy napot. Külön öröm volt valamennyiünknek, hogy egykori tanárnőnk, Rózsáné Erzsiké néni is közöttünk lehetett. A most általános iskolaként működő intézmény igazgatónője kedvesen kalauzolt végig bennünket a felújított épületben. Köszönjük a szervezőknek, különösképpen a Budapesten élő egykori osztálytársunknak, hogy vállalta a feladatot. Nagy Lajosné Eddig még nem ismerték a Jászságot Mennyit ér ma egy mázsa búza? Közvetlen kapcsolat a Herbáriával Lakóhelyünkön nincs gyógynövényátvétel, és sajnos a közelben sem tudunk ilyenről. Sok diák és ráérő ember szívesen gyűjtögetne, ha tudnák, hol lehet azt leadni.- Hogyan érhetjük el a Her- bária központját? - kérdezte egy bánhalmai olvasónk.- A Herbáría Gyógynövényfeldolgozó és Kereskedelmi Részvénytársaság Budapesten, az V. kerületben, az Arany János u. 29. szám alatt van, levélcímük 1375 Budapest, Pf. 555. A részvénytársaság központi telefonszáma 131-2900, illetve 112- 1268. A felvásárlási és termeltetési osztállyal kell a kapcsolatot felvenni, amelynek közvetlen telefonja is van: 215-5016. Búcsúztunk Nemrég kísértük utolsó útjára Pintér Sándor-t, a szolnoki Járműjavító nyugdíjasát. Tizenévesen lépett be először a Járműjavító kapuján,'ahol hatvanéves koráig, nyugdíjba vonulásáig végezte becsülettel munkáját. Szabadideje nagy részét az éneklésnek szentelte. Negyven éven keresztül három kórusnak volt igen aktív, lelkes tagja. Ezek a Kodály Kórus, a Járműjavító Férfikara, valamint a társadalmi temetések kórusa voltak. Próbákról próbákra járt. Beethoven, Mozart, Monteverdi műveit kellett megtanulnia, hogy helyt tudjon állni az Európa szinte minden nagyobb városában megrendezett énekkari nemzetközi fesztiválokon. A dalostársak szomorúan vettek tőle örök búcsút. Varga Béla Szolnok, Ady Endre utca Először láthatják a Balatont A Jászkiséri Cigány Önkormányzat második alkalommal táboroztathat az idén Balaton- szemesen jó tanulókat és a rászoruló családok hozzátartozóit. Augusztus 11-től 15-ig tizenhármán utaztak Balaton- szemesre olyan fiatalok, akiknek nagy része még most látja a Balatont életében először, s fü- rödhet abban. Két pályázatot is készítettünk a táborozás támogatására, sajnos nem sikerült megnyernünk. Szerencsére a jó szándék és néhány szponzor segítsége eredményeképpen mégis elutazhattak a gyermekek a Balatonhoz. A nyaralók nevében ez alkalommal mondok köszönetét a segítséget nyújtóknak: Ajtai Ferenc elnök Cigány Önkormányzat Jászkisér A Balaton melletti Szent- györgy-hegyen fekvő kis falu, Hegymagas általános iskolásai egy hetet töltöttek augusztus elején Jászalsószentgyör- gyön, honismereti táborban. Amiért e községet választották, abban szerepe volt a földrajzi névazonosságon túl annak is, hogy a hegymagasi iskolásoknak csak kevés ismeretük volt a Jászságról. Az Alsószentgyörgyön eltöltött egy hét alatt megisKeserű tapasztalatomat megosztom Önökkel, amely ez év augusztus 1-jén történt Szolnokon a Moment diszkó bejárati ajtajánál. Többedmagammal belépési szándékunkat követően, az alábbi kijelentést tette az ott rrtegbízott (szerintem pénztárosnő): „Cigányokat nem engedünk be, csak kimondottan magyaroknak nyújtunk szolgáltatást.” Majd ezután, magát a cigányságot pejoratívan értékelte, és hangsúlyozta, hogy mi - ő szerintük - milyen emberekhez tartozunk, itt elkezdve az őskortól egészen az afrikai éhezőkig. Ha ez a sajnálatos esemény esetleg mással történik meg, nem hittem volna el, ám személyesen voltam az esemény szenvedő alanya, így kénytelen voltam megtapasztalni és tudomásul venni, hogy igaza van azon cigány fiataloknak, akik szórakozni szeretnének a fent említett létesítményben, de nem engedik be őket, faji megítélés miatt. Nem értem, miért kell mindig egymást figyelmeztetni, bántani és kiszorítani a társadalom perifériájára, hisz nekünk is olyan személyi igazolványunk van, mint a diszkó vezetőjének és a Magyarországon élő többségmerkedhettek a község múltjával és jelenével. Müller Atti- láné könyvtáros és Kis Ákos művelődésszervező gondoskodtak a tábor programjáról, amelyben a jászberényi, szolnoki múzeumlátogatás után szentgyörgyi kutatómunka következett. A könyvtárban Lukácsi László tanár tartott számukra vetítéssel egybekötött előadást a község történetéről. A művelődési házban dr. Tóthné Bérének. De ha az igazgató ilyen igazolvánnyal nem találkozott, vagy mást hisz, közlöm vele, hogy nekünk is az van beleírva, hogy „állampolgársága magyar”, és ott nem különböztettek meg, ám lehet, hogy ez a demokrácia első alapja. A továbbiakban felhívnám a figyelmét, hogy mi, cigány etnikumhoz tartozó és halmozottan hátrányos helyzetű emberek ugyanazt a bankjegyet használjuk, kapjuk és fizetünk vele, mint más magyar. De ezúton hozom tudomására minden rasszista és fajgyűlölő magyar állampolgárnak, hogy a törvény adta lehetőséggel élni fogunk és a legmesszebbmenőkig az igazunkat érvényesíteni fogjuk. Lukács Mihály Zsolt kisebbségi képviselő * * * Megkérdeztük a Hangulat-Karbantartó Kft. ügyvezetőjét, Bene Jánost, aki a következőképpen nyilatkozott: Régebben bevezettük az úgynevezett Moment Klubkártyarendszert, hogy a belépések alkalmával ki tudjuk szűrni a bűnözőket, például a kábítószerneppereket s azokat, akik nem tudnak kulturáltan szórakozni a Moment helyiségeiben. Hangsúlyozni kívánom, hogy vannak nyi Katalin óvónőtől a szalmafonást, Simon Károlyné nyugdíjas tanítónőtől a jászsági szűcshímzést sajátították el a gyerekek. Marton Rita rajztanárnő invitálására pedig linómetszeteken örökítették meg az eltöltött hét élményekben gazdag epizódjait. Jövőre a jászalsószentgyör- gyi gyermekeknek lehetnek hasonló élményei a Balaton melletti Hegymagas községben. cigány származású fiatalok is, akik régóta hozzánk járnak és klubtagok. Lukács úr nem klubtag. Néhány alkalommal mégis beengedték, sőt tárgyaltam vele arról, hogy amennyiben létrehoznak egy úgynevezett cigány kulturális klubot Szolnokon, akkor cégünk esetleg hang- és fény- technikai berendezésekkel azt felszereli. Augusztus l-jén, pénteken nem tartózkodtam a szórakozóhelyen, így utasítottam a pénztárost, hogy bárki reám hivatkozót küldjön el. Lukács úr ezt - klubkártyája nem lévén - sértésnek vette, s heves vitába bocsátkozott a pénztárossal. Sem rasszista, sem fajgyűlölő állampolgár nem vagyok, így Lukács úr fenyegetéseit nem áll módomban komolyan venni. A biztonsági személyzet, az őrmester Kft. dolgozói nem véletlenül szigorúak a szórakozóhelyre történő belépések ellenőrzésénél, hiszen ez a kulturáltan, szórakozó fiatalság érdekeit szolgálja. Minden, klubkártyával rendelkező fiatal - így cigány fiatal is - biztonságban szórakozhat a Momentben. Dr. Bene Gábor ügyvezető Az igazságért inkább száz vereséget, mint egy megalkuvást - megyénk egyik országgyűlési képviselője is ismerheti ezt a szólást, amikor egy parlamenti ülésen utolsóként szót kapott és ország-világgá kiáltotta, hogy mennyire igazságtalan az a népet kizsákmányoló eljárás, amelyet „emberfeletti birkatü- relemmel” kell elviselnie termelőnek és fogyasztónak egyaránt. Elmondta, hogy a malmok nem ismernek sem Istent, sem embert: egy mázsa búza megőrléséért például hét- nyolcszáz forintot is kémek. Eszembe jutott, hogy az „anti- világban” 12 százalékért és 1 százalék porlásért őrölték meg a búzánkat. Ennek a lisztjéből, míg megvoltak búbos kemencéAz utóbbi napokban látott napvilágot egy új Tisza Taxi-embléma, mely - védjegy- és név- - használata a közvélemény számára félrevezető. A névhasználatról a Szolnok Városi Bíróságon (az 5.P.22.432/96. sz. alatt ez év június 19-én) ítélet született - amely még nem került leírásra és kiadmányozásra -, és ebben a nem jogerős ítéletben az egyesületünk jogosultságot kapott a ink - gazdasági hulladékkal - 80 kiló házi kenyeret és 40 kilogramm kelesztett tésztát sütöttünk. Kilakoltatásunk után házainkba beköltöztek a betelepítettek, és lerombolták kemencéinket. Az ’53. júliusi beszéd után itt-ott visszaköltözhettek az emberek, de az asszonyok már csak a pékségekbe tudták hordani a lisztet. Egy kiló lisztért egy kiló kenyeret kaptunk (a finom lisztért egy kiló húsz dekát). Ha pedig kifizettük a sütés díját, egy kiló lisztért egy kiló negyvenkilenc deka kenyeret kaptunk. Ma? A garantált mázsánkénti felvásárlási árért alig 12 kilogramm kenyeret lehet vásárolni. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő Tisza Taxi névhasználatra. A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyeztetés iránti kérelmünket első fokon elutasította, azonban pontosan az említett ítéletre hivatkozva az elutasítást a Fővárosi Bíróságon megtámadtuk, így a szövetség közzététele - egy jogerősen el nem bírált ügyben - a közvélemény számára félrevezető. Tánczos István, a Tisza Taxi Egyesület elnöke Küldjön egy képet! A vártoronyba vezető kapu előtt A szolnoki művésztelepi, régi fotók között találtam ezt a 60 éve készült felvételt, mely a vártoronyba vezető kapu előtt készült rólam és partneremről, aki később a feleségem lett. Sándor János, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. L. L. Kisebbségi szemmel a szolnoki Momentról Nem jogerős bírósági ítélet Nyugdíjas szocializmus Statisztikai adatok bizonyítják, évről évre öregszik a lakosság. A nyugdíjaskorúak lényegesen többen vannak, mint ami egy egészséges, jól működő társadalomra jellemző. A születések drasztikus csökkenése, a munkaképes lakosság halálozási aránya többeket késztet töprengésre. Jó néhányan életünk egy szakaszát abban a bizonyos, sokféle jelzővel illetett társadalmi berendezkedésben éltük le, ennél fogva vannak ismereteink. Idézzük fel kicsit, mit tartottunk akkoriban a legfőbb hibának: elsőként a protekcionizmust, a pártkönyvvel való érvényesülés keltett bennünk, tisztességes emberekben indulatokat. Mi változott napjainkra? Csak a jelző! Az elv maradt. Emlékeznek azokra az időkre, amikor a „káder” kivételes előnyöket élvezett a tisztességesen, becsületesen dolgozó, gyakran lényegesen magasabban kvalifikált dolgozóval szemben? Nap mint nap láttuk, mert látnunk kellett, hogy több volt a lógós, mint a munkás. Hány állami vállalat ment tönkre a dilettáns vezető miatt, akit érdemei elismerése mellett nyugállományba vagy más felelős beosztásba helyeztek? Nem divatos manapság a protekcionizmus szó használata, pedig most még inkább működik, mint valaha - és sokkal durvábban, agresszívebben, mint bármikor. Eljutottunk oda, hogy az érvényesülés, az életben maradás egyedül lehetséges alternatívája lett. Mi is történt? Felépíttettek velünk egy országot, majd ennek jogán, érdemeikre hivatkozással, körömszakadtáig ragaszkodva pozícióikhoz, lerombolták a régit, rendszerváltásra, privatizációra, kárpótlásra hivatkozva. És mint a nevető huncut a mesében, ezek után nyugdíjba vonultak. Nem tartozik persze minden nyugdíjas ebbe a kategóriába, szó sincs általánosításról, de ez a tény mindenképpen megfogalmaz egy kérdést: jogos-e, igazságos-e a munkaképes lakosságot megfosztani a megélhetés lehetőségétől? Ezért kellene a társadalom- és nyugdíjbiztosítás rendszerét - még az összeomlás előtt - sürgősen átalakítani? Néhány említést érdemlő tényre feltétlenül felhívnám szíves figyelmüket: az ország nyugdíjaskorú lakosságát érte a rendszerváltás okozta megrázkódtatás a legkevésbé; a létbiztonság, a kiszámíthatóság - még ha szűk keretek között is, de - számukra biztosított; legyen bármilyen kormány is hatalmon. A politika érdeke, hogy mindent megtegyen e réteg elvárásainak kielégítésére, hisz a szavazópolgárok döntő hányadát ők képviselik. A fiatalok indulatai - mivel nincs vesztenivalójuk - könnyen veszélyessé válhatnak, munkaerejük olcsóbb, mint a tapasztalt középkorúaké, így könnyebben irányíthatók, befolyásolhatók kormányzati szempontból. A középkorú, keresőképes lakosság nem képvisel politikailag számottevő erőt. Előző rendszerünkben is, a jelenlegiben is egyre erőteljesebben azt próbálják belénk sulykolni, hogy nem lehet önálló véleményünk, mert... és sorolhatnám az indokokat. A meggyőzés legmodernebb, jelen társadalmunkat minősítő eszköze a munkától, megélhetéstől való megfosztásunk. Az élet törvény- szerűsége viszont ezzel ellentétben az, hogy aki elnyomóként lép fel, ellenállást vált ki, és előbb-utóbb menthetetlenül félresöprik. Politikusaink vagy nem ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják ezt a törvényszerűséget. Amikor a kormányzat az ország lakosságának türelmét kéri terheinek további viseléséhez a stabilizáció érdekében, amikor a látszateredményeket valós értékként tüntetik fel, amikor hamis célokat állítanak fel úgy beállítva, mintha az lenne az egyedül üdvözítő, az nem más, mint figyelemelterelő manőver a lényegről, a lakosság nézeteinek szándékos ütköztetése, megosztása, a jól bevált „oszd meg és uralkodj” elv érvényesítése. Számunkra, középkorúakra, kegyesen hagyott alternatívák aligha ítélhetőek épp ésszel elfogadhatónak és kielégítőnek. Választható lehetőségeinkből hiányzik valami: a perspektíva - ezért nem nevezhetők életcélnak. A munkanélküli-járadék, a közhasznú munka vagy valamely gazdasági társaságnál vállalt önkéntes rabszolgaság minimálbér ellenében, nos, e számunkra szociális védőhálóként biztosított lehetőségek, érdem szerint értékelve azokat illetné, akiket felelősség terhel mind a régi, mind a jelenlegi rendszerben szándékosan okozott károkért, a nemzeti vagyon igazságtalan szétosztásáért. Nekünk, középkorúaknak szüléink, nagyszü- leink a nyugdíjasaink. Sokan közülük kénytelenek munka nélküli vagy alacsony jövedelmű, keresőképes gyermekeiket anyagilag is támogatni. ők bizonyára megértik ezeket a sorokat. Vajon azokat a nyugdíjasokat, akik nincsenek ilyen helyzetben, milyen szempontok vezérlik a majdani szavazataik odaítélésében? Nem kétséges, bennük is él a szülői felelősség, a tiszta erkölcsi érzék és működik józan belátóképességük. Pap Tamás, Szolnok
